Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

(Félre)szólások

Jókai Anna mesélte, hogy ëgy fordítója nëm értëtte, miért ad a regényhős vizet az egereknek. Ugyanis itatta az egereket. A szólások majdnëm olyan szilárd részei a nyelvnek, mint a szavak. Bennük sűrűsödnek közös élményeink, történelmünk a tatárjárástól napjainkig: Nëm hajt a tatár. Nëm oda Buda. Több is veszëtt Mohácsnál. Nëm enged a 48-ból. Lëesëtt a tantusz. Aki ezëket nëm ismeri, nëm érti, hiába tud magyarul. Észre sëm vësszük, hogy nëm azt mondjuk szó szërint, amit ki akarunk fejezni, hanëm helyëtte ëgy képet. Sokszor nëm is tudjuk, honnan ered a szólás, csak mëgszoktuk, használjuk. Ebből adódik, hogy néha összekeverjük őket.
A nehéz kérdésre, nehezen mëgoldható fëladatra azt mondják: „nehéz dió”. Pedig a dió nëm nehéz, hiszën a legnagyobb sëm több két dëkánal (hacsak nëm a kókuszdióra gondolnak). A nehéz fëladat kemény dió, mert a kemény diót nehéz föltörni.
Gyakran hallani, hogy összerúgták a port, annak kifejezésére, hogy összevesztek. Csakhogy az erre vonatkozó szólás nëm így van, hanëm úgy, hogy összerúgták a patkót. Ez a szólás a lovas párviadal képét idézi. Gyalogos változatban: összeakasztották a bajszukat. A port azok rúgják, akik táncolnak. Éjfélig rúgták a port.
Lovas őseink emlékét őrzi az a szólás is, hogy közös lónak túros a háta. Nëm túrós – ugyan miért kennék be túróval? Föl van törve (túrva) a nyerëgtől, mert szëgényën mindig ül valaki. Az ilyen kisebësëdëtt hátú lovat gyógyították őseink úgy, hogy húst tëttek a sebre, hogy në törje a nyerëg. Ebből terjedt el az a tévhit, hogy a magyarok nyerëg alatt puhított húst ëttek. (Jobb híján lëhet, hogy utána mëg is ëtték azt a húst is – jól mëgsütve.)
Annak a szólásnak viszont, hogy kilóg a lóláb, sëmmi köze a lóhoz. Félreérti, aki így tekeri ki: „kilógott a lovának a lába”. vagy:: „nëmcsak a lóláb, hanëm az egész ló kilátszik”. Az a lóláb nëm lóé, hanëm az ördögé. A néphit szërint, az ördögnek lópatája van, és ha embëri alakban jelënik mëg, arról lëhet fölismerni, hogy az embëri ruha alól kilóg a lóláb.
Mikor lóg ki a lóláb? Akkor, amikor rájövünk, hogy valakinek vaj van a fején. Nëm a füle mögött! Hiszën hogyan is lëhetne a fül mögé tënni a vajat? A szólás alapja ëgy kis történet ëgy gyerëkről, aki vajat lopott, és a kalapja alatt akarta hazavinni, de a vaj a napon elolvadt, és lëcsurgott. Innen tudjuk, hogy akinek vaj van a fején, në mënjën a napra!”
A fül mögött más van. Hogy micsoda? Nëm tudjuk. Csak valami, amit csak sejtünk, el van rejtve, raktározva. Talán arra céloz a szólás, hogy az agyunk van a fülünk mögött. Akinek nincs a füle mögött, az nehéz fëlfogású. De akinek van a füle mögött, az nëm ëgyszërűen okos, inkább ravasz, agyafúrt, hátsó gondolata van. Okos az, akinek van sütnivalója. A sütnivaló pedig az eltëtt kënyértészta, amelyből a követkëző kënyérhëz a kovászt készítëtték. Akinek volt sütnivalója, az a követkëző hétën is tudott kënyeret sütni, tëhát gondolkodott előre.
Nëm mindig derül ki, hogy vaj van valakinek a fején, mert másnak is van, ëgyik sëm tiszta kezű, és kéz kezet mos,
A nëm tiszta kezű, saját pecsënyéjüket sütögető  embërëk sokszor így mentëgetődznek: „Mindën szentnek maga felé hajlik a keze.”  Mindnek azért csak nëm!. Eredetileg így szól a közmondás: Még a szentnek is maga felé hajlik a keze. (Ugyë akkor én, aki nëm is vagyok szent, miért në kedvezhetnék magamnak vagy az enyéimnek?)
A szólások színësítik a beszédët, de ha rosszul használjuk őket, akkor képzavar támad. Íme, ëgy ráadás-szólás: aki nëm tud arabusul, në beszéljën arabusul! – vagy tanuljon mëg arabusul: Több szólástár is van forgalomban, utána lëhet nézni. Sajnos, a szólástárak ugyan fëltüntetik a szólás jelëntését, az eredetét azonban sajnos csak ritkán.

5 hozzászólás – (Félre)szólások

  1. Kovács Tibor mondja:

    Köszönöm a jó olvasmányt. Ezën felbuzdulva arra kérëm, mondjon véleményt ëgy (nekëm gyanús) keverëdésről. Az egyik: “ezt nëm ússza meg”. A másik: “ezt nëm viszi el szárazon”. Vegyület: “ezt nëm ússza meg szárazon”.

  2. Buvári Márta mondja:

    Köszönöm a kiegészítést, nyilvánvaló, hogy ez is keveredés. Szárazon úszni elég képtelenség.

  3. Edwin van Schie mondja:

    Élveztem az írást, meg tanultam is belőle. Ugyanis nemsokára magyar közmondásokkal foglalkozunk a lapunkban (amelynek egyik régi számában a Barczi Alapítványt is megemlítettük (a 33.számban – 2006-ban).

    • Buvári Márta mondja:

      Igen, emlékszem, leveleztünk is akkor. Kérem, küldje majd el a szólásokról szóló cikküket. Egyébként a Tinta Kiadónál most jelent meg egy kötet a szólások magyarázatáról – sajnos, nagyon drága.

  4. Szücs László mondja:

    “Kilóg a lóláb”. Inkább azt jelenti: lelepleződött valakinek a valódi, “ördögi’ ártó szándéka. Ettől még az Ördögnek lehet vaj is a fején, és aki, mint tudjuk, a részletekben rejtőzik

Hozzászólás ehhez a cikkhez: (Félre)szólások

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)