Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

A magyarítás elvei, módszerei

Ha új fogalom jön be olyan idegen elnevezéssel, amely nem illik a magyar nyelvbe, gondolkodjunk el a fogalom tartalmán, és annak alapján keressünk megfelelő magyar szót.

1. A tükörfordítás ritkán jó megoldás, mert a különböző népeknek különböző a gondolkodásmódjuk.

2.  Hasonlóság vagy egy lényeges elem alapján alkalmazhatunk egy meglévő szót az új fogalomra. Abban a vonatkozásban az a szó azt jelenti. Így lett pl. zebra a gyalogosátkelő, mert csíkos.

3. Körülírás szóképzéssel, összetétellel, jelzős szerkezettel. A körülírás egyik fele idővel gyakran elmarad. Pl. a hűtőszekrény helyett csak hűtőt mondunk.

4. Feléleszthetünk egy, már nemigen használatos, jelentésében az új fogalomhoz kapcsolható régi vagy nyelvjárási szót. Pl. orca a smink  helyett.*

5. Játékos szóalkotás a nyelvújítók módján: összevonás, csonkítás, szóvegyítés, hamis képzők, hang(ulat)festés (l. Antal Gergely javaslatait)

6. Elértés (népetimológia): hasonló hangzású magyar szóval helyettesítjük az idegen szót. Így lett a török qara qatna-ból (fekete madár) kárókatona. Így lesz a lap top-ból lapgép, a pejoratívból pajoros*

7. Végső esetben: mondjuk ki írás szerint vagy írjuk le kiejtés szerint az idegen szót, magyarosítsuk hangzását pl. muffin (írás szerint ejtve, mert a rövid á a magyarban nincs).

8. Betűszót minél kevesebbet vegyünk át vagy alkossunk, mert ezek nem mondanak semmit. Legfeljebb olyat, amely valóságos szóként hangzik, és utal a tartalmára, pl. Főkefe.

Az új szó megválasztásának szempontjai:

– jó hangzású legyen
– toldalékolható, könnyedén használható legyen
– ne legyen túl hosszú
– kifejező legyen – azaz legyen mihez kapcsolni, első hallásra is bárki legalább sejtse, miről van szó.

Buvári Márta

4 hozzászólás – A magyarítás elvei, módszerei

  1. Mészáros András, Bicske mondja:

    Kedves nyelvművelő Nemzettársak, kedves magyar nyelvet Használók!

    A fenti szempontrendszer alkalmas a mai magyar nyelvújítás elősegítésére. A nyelvművelő műhelyekben a fentiek alapján jól végezhető a magyarítás.

    Az előrelépéshez azonban le kell győznünk azt a bizonytalanságot, amely hosszabb ideje belengi az idegen szavak megítélését. Mintha helyben járnánk, mintha haladás helyett fontolva maradnánk, fontolva lépnénk vissza — a mi névmáson ezúttal az anyanyelvápolókat értve. Néhány gondolatot engedjenek meg: nem újat akarok mondani, csak a bizonytalanságból az éltető szélbe és fényre érni.

    Tanuláskor és napi munkánkban, de pihenőidőnkben is nap mint nap szembetalálkozunk az idegen szavak zavaró sötét foltjaival. Azért mondom sötét foltoknak őket, mert elég gyakran homályos jelentést sugároznak — miközben hangalakjuk érezhetően magyartalan. A tömegtájékoztatásban és a szakmai nyelvhasználatban inkább nyomakodnak előre az idegen szavak, kisebb csoportban vagy közösségben kevésbé tapasztaljuk a jelenséget.
    Mit tehet az ember? Ha otthon fogalmazok, írok egy-egy ritkább esetnél előkapom Molnos Angéla lélekgyógyásznak, nyelvvisszaújítónak a kiváló szótárát (Magyarító könyvecske, Debrecen, 2005 és sok más kiadás), s kiválasztom az előtolakodott idegen szó helyére illő magyar változatot. Persze használhatjuk valamennyire Bakos Ferenc gazdag művét (Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, 1994 és sok más kiadás), amely inkább fordít, értelmez, körülír. De néha fölütöm Tótfalusi István Idegen szavak magyarul című gyűjtését (Tinta Könyvkiadó, 2003; újabb, kicsit bővebb kiadása: Magyarító szótár, 2011).

    A Tótfalusi-mű ajánlásában Grétsy László tanár úr, a magyar nyelvművelés nagy öregje fejti ki véleményét az idegen szavakról:

    Elutasítja a magyar nyelvet védő, ,,az egész nyelvhasználatra kiterjedő nyelvtörvényt”, mert ,,a tiltás nem vezethet célra. …mert nálunk a tilalmakat amúgy sem tartják be,…”. Pedig pontosan az idegen szavak esetében igen könnyű lenne a szabályozás. Rendelettel vagy legalábbis nyomatékos ajánlással szabályozni lehetne: 1. melyek azok az idegen szavak, amelyeket mindenképpen mellőznünk kell; 2. melyeket használhatunk olykor, 3. és melyek alkalmasak a befogadásra. A rendelkezések betartásában pedig bízni kell: segítséget kell nyújtani egyénnek és intézménynek egyaránt, meg kell keresni azokat az eszközöket, amelyekkel a tömegtájékoztató eszközök és általában az intézmények rábírhatók a rendelkezések betartására.

    Molnos Angéla és munkatársai szótárát név és cím szerint ugyan nem írja ki a tanár úr, de ,,az idegen szavakat a magyarból kiakolbólítani, gyökerestül eltávolítani akaró…” jelző nyilvánvalóan a kiváló lélekgyógyászra és nyelvvédőre vonatkozik.

    Grétsy tanár úr folytatja Molnos Angéla szótárának a közvetett bírálatát azzal, hogy Tótfalusi István műve ,,…nem olyan fajta magyarító szótár, amelynek az a célja, hogy minden idegen szónak a mellőzésére, magyarral való felváltására nógasson, ösztönözzön… legföljebb a már jövevényszóvá váltaknak kegyelmezve meg.”
    Miért lenne baj, ha az idegen szavakat mellőzni akarjuk, s erre még ,,nógasson, ösztönözzön” bennünket valaki? A magyar szavak használata nem kegyetlenség az idegen szavakkal szemben, mert azok vígan élik világukat eredeti nyelvükben. Viszont az idegen szavak használata kegyetlenül, irgalmatlanul visszaszoríthatja — sőt ki is irthatja most még élő szavainkat. A károkat már sokan és sokféleképpen részletezték.

    Ok nélkül tart attól a tanár úr, hogy ,,…a nyelv gazdagodásának egy fontos forrását szeretnék teljességgel elrekeszteni, betömni, javaslataikban olykor a tartalmi pontosság áldozatul esik a magyarosságnak.” Ugyanis az idegen szó leváltásakor egy másik, igazi magyar szó kerül a helyére. Nem kell attól félnünk, hogy az idegen szó helye üresen marad…

    Ha az idegen szó nem illik bele magyar nyelvünkbe, akkor bizony érdemes lecserélnünk akár ,,…a jelentésbeli vagy stiláris különbségek eltűnésének árán is…” Illetve a nyelv — az anyanyelvápolók és nyelvművelők segítségével — nem utolsósorban a nyelvhasználók egészséges nyelvérzéke következtében majd pótolja hiányzó jelentést és a szép irályos (stílusos) kifejezésmódot.

    El kell fogadnunk a tanár úrtól, hogy az ,,…az idegen szavak befogadása révén nyelvünk régen is sokat gazdagodott… és napjainkban is gyarapodik ilyen módon is.” De régen a nyelv használói eltorzították az idegen szót, a magyar nyelv jövevényszóként magához hasonította.

    Ellentmondásosnak érzem az alábbi mondatot:
    ,,…az idegen szó is jó a maga helyén, de hozzáteszem: a magyar még jobb nála.” Most akkor az idegen szavakat kell védenünk, ápolnunk — minél nagyobb számban, vagy magyar szavainkat? Jó lenne javaslatokat, példákat elénk tárni, mely esetekben jó a maga helyén az egyébként zavaró hangalakú, kiejtésű idegen szó.

    Nos, a lemondó, helyben ülő hozzáállás helyett a fontolva haladásra — de akár sebesen haladásra szavazok.

    Megköszönve az Önök figyelmét, nyelvtársi üdvözlettel:

    2012. május 20-án Mészáros András

  2. Kovács Tibor mondja:

    Régóta foglalkozom informatikai szövegek magyarra fordításával. Figyelem a szakirodalmat. Megállapításom: az idegen szó olyan, mint a bogáncs, mint a kódistetű. Egy pillanat alatt ránk ragad, aztán milyen nehéz levakarni! Pszichológusok nyilván jobban tudják nálam, mennyi emberi gyarlóság rejtőzik az “inkább mondom angolul” jelenség mögött. Én most csak egyet említek, ez pedig a homály vonzereje. Amikor egy magyar szakember, akinek nem éppen szívügye a magyar nyelv, egy új angol szakkkifejezésre bukkan a szakirodalomban, megpróbálja megérteni. Vagy sikerül, vagy csak félig-meddig. Utóbbi a jellemző. Úgy érzi, már érti. Noha az amerikai szerző pontosan tudta (remélem), mit takar a kifejezés, magyar emberünk csak köntörfalaz, hosszasan körülír, amikor a kifejezés szóba kerül. Homályos-izgalmas hátteret képzel az egész mögé. Magyarítani? Na ne! Még hogy egy primitív magyar szóval helyettesíthetnénk ezt a tág horizontú terminus technicust, amely mögött ott hallik a szilikonvölgy zsongása? Nincs az a magyar szó, szentségtörés lenne! Nem volt elég a billentyűzet meg az egér? Egy büdös állat a szerelmetes szakmámban? Primitív. Maradok a klaviatúránál (kibordnál) és a mauznál – mondja emberünk.
    Sok szakembernek szüksége van az idegen szó rejtelmes homályára. Aki ezt el akarja venni tőlük, számíthat az elvonási tüneteikre.

    • Buvári Márta mondja:

      Minden nyelvközösségnek más a képzettársítása. Ezt nem veszik figyelembe azok a jó szándékú magyarítók, akik tükörfordításokat alkotnak. A kenyérmorzsa nálunk nem ébreszt föl semmilyen képzettársítást. Az egér azért vált be a szakember ellenkezése ellenére, mert a mi látásmódunk szerint is hasonlít a formája az egérhez. A magyarításnak az a helyes módja, amelyet ön alkalmazott: meggondolta, miről van szó, és elnevezte magyarul. A “visszaút” telitalálat. A “file” is magyaríható lenne, ha nem tekintenék bűvszónak. Amit kiírrnának helyette, az átmenne a köztudatba. Lehetne tárgy, cím, darab, munka, akár még izé is, az is jobb lenne, mint a fájl.

  3. Kovács Tibor mondja:

    Egy új szóval szeretném segíteni a magyarítás ügyét. Angolul: “breadcrumb bar”. Tudomásom szerint még senki sem volt bátor magyarítani. Egyes honlapokon, általában az oldal tetején megjelenő hivatkozásláncról van szó, amelynek egyes elemeire rákattinthatunk, visszább kerülendő a kiinduló oldal felé. Ez a szolgáltatás egyébként máshol, például programok súgóiban is megtalálható. Aki már használt ilyet, rögtön megérti, mire jó. Nevet adni a dolognak már problémásabb. Az eredeti (nyilván amerikai) névadó furmányos alak lehet. Ha már gondom volt vele, hadd legyen másoknak is, gondolhatta, és elnevezte “breadcrumb bar”-nak, azaz kenyérmorzsa-lécnek. A neten száz helyen magyarázzák, hogy ez a Jancsi és Juliskából van, mert hogy ők kenyérmorzsát szórtak az útra, hogy majd azon visszataláljanak, és ezzel a webes-súgós breadcrumb szolgáltatással is ugyanúgy vissza lehet találni a kiindulási helyre. Abba most nem kötök bele, hogy szakmailag sántít a dolog, mert a visszaút legtöbbször nem a mi kiidulási pontunkra vezet vissza, hanem a szerkesztő által meghatározott útvonalon a szintén általa meghatározott alappontra. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a “breadcrumb” helyett a “visszaút” szót szeretném bevezetni. Rövid, jelentése teljesen egyezik a szolgáltatás céljával. Variációi: “breadcrumb bar” = “visszaút-sáv”; “breadcrumb navigation” = “visszautas navigáció”.
    A “visszaút” bevezetését már több mint egy éve megkezdtem azzal, hogy – mint a Total Commander magyar súgójának fordítója – ezt a szót használom a program súgójában. Nem tudom, mennyire mászik bele a fejekbe. Majd meglátjuk.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: A magyarítás elvei, módszerei

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)