Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Az igei és főnévi ragozás egysége

Vajon észrevették-e már, kedves hallgatóim, hogy az igeragozás és a birtokos személyragozás közt azonosságok vannak?

hozom – arcom; nézed – mézed, varrja – karja, hallunk – halunk; vertëk – vérëtëk; nézik – kezük.

Láttuk, a legtöbb birtokos rag a tárgyas igeragozással cseng össze, csak a többes szám első személyű származik az alanyi ragozásból: tárgyas ragozás: fogjuk, alanyi ragozás és birtokos személyragozás: fogunk. Kis különbségek vannak, például változhat a toldalékelőző: az igei személyragnak mindig zárt a kötőhangja: nézëm, nézëd, látod, kapod, a főneveknek viszont saját kötőhangjuk (ősi tővéghangjuk) van, ezért várom, de váram, nézëm, nézëd, de kezem, kezed.  Harmadik személyben a rag saját magánhangzója változik, és hol van j betoldás, hol nincs: nézi, de méze, várja (i) de vára (fn), fogják, de foguk, kezdik, de kezük. A rag lényege, a mássalhangzó azonban azonos, a közös eredet mindenképpen tetten érhető.

Mindez a szófajok eredeti egységére mutat. Még kiáltóbb ez az egység ott, ahol maga a szótő is lehet ige is, főnév is, például a fog esetében: valamit a fogunk közé fogunk.

Ráadásul a főnévi igenevet is ugyanezekkel a ragokkal látjuk el kell, lehet, jobb és hasonló állítmányok mellett: könyvem – néznem; arcod – látnod; vára – várnia; dalunk – dalolnunk; tollatok – írnotok;  végük– végezniük. Ez egészen sajátos, magyar megoldás, ezért kár felváltani azzal a balkáni nyelvekből az erdélyi nyelvjárásba, onnan pedig hozzánk átszivárgott, kevert megoldással, hogy a kell mellé a felszólító módot alkalmazzák: kell menjek. Ehhez kevésbé kell előre gondolkodni, mert a logikai alanyt nem kell átalakítani részeshatározóvá (nekem), de a választékosabb, magyarosabb forma mindenképpen ez: kell mennem.

buv

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés