Új nyelvművelői felfogás:
Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.
Írásaink
Híreink
- Vígh Erika: Fordítás – ferdítés nélkül
- Elhunyt Szente Imre költő, műfordító, irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi oktató
- Lapozzon bele a Bárczi Füzetëkbe! 2017-ig 1—21-ig terjed a sorozat:
- Buvári Márta – H. Tóth Tibor: Nyelvhelyességi kisokos – a nyelvi eszmény jegyében
- Tekintse meg másik honlapunkat! KIEJTES.HU
Nyelvi bosszúságok a közlekedésben
Világvárosban élünk. A metrón és a 6-os villamoson bemondják angolul, hogy mire szálltunk. Hátha valaki olyan szórakozott, hogy nem nézte meg előre, vagy esetleg el sem döntötte, hova akar menni, csak úgy fölszállt. Aztán az angol hölgy bemondja a megállót is, majdnem beletörik a nyelve, engem meg a hideg ráz: Moric Zsigmond körtér. Blaha Lujza tér. Talán föl kellett volna világosítani a bemondót, hogy nálunk a családnév van elől, és az a hangsúlyos. Egy kíváncsi külföldi esetleg hiába keresné a lexikonban a Z betűnél a Zsigmond nevű híres embert, de ez a kisebb baj. Nagyobb veszély az, hogy ha minden nap így halljuk a neveket, a végén mi is így fogjuk hangsúlyozni őket.
Más bosszúságokkal is szolgál a közlekedési vállalat.
A villamos folyamatosan a Villányi úton megy, egyszer csak bemondják: Pethő Intézet, Villányi út. Az 5-ös busz már jó ideje a Pasaréti úton halad, amikor bemondják: Gábor Áron utca, Pasaréti út. Eddig csak a keresztutca nevével, esetleg egy ismertebb épület nevével jelölték a megállót. Újabban – bár nem következetesen – néhol bemondják a fő útvonalat is. Ez nem volna baj, de a sorrend nem jó. A magyar kifejtő nyelv. Előbb mondjuk a nagyobb kategóriát, utána bontjuk ki belőle a kisebbet. Ezért vezetéknév a családnév, a keresztnév pedig utónév. A németeknél a keresztnév az előnév (Vorname), a családnév pedig a Nachname, azaz utónév. Mi előbb mondjuk az évszámot, utána a hónapot, azután a napot, a nyugatiak fordítva. Az angolok és a németek azt mondják: öt-tíz (fifteen ill. fünfzehn), mi azt mondjuk: tizenöt – tehát előbb a tizes, utána az egyes. Ennek megfelelően a magyar logika szerint előbb kell annak az útnak a nevét mondani, amelyen a jármű halad, azután azon belül megjelölni a pontos helyet. Tehát: Villányi út – Pető Intézet. Vagyis a Villányi úton belül a Pető Intézet megálló. Pasaréti út – Gábor Áron utca.
Amikor útépítés miatt másfelé terelik a buszt, vagy a vonatról vágányfelújítás miatt buszra kell átszállni, az okozott kellemetlenségek miatt szíves elnézésünket kérik. Elnézést, bocsánatot kérni valamiért szoktunk. Miért? Csak. Mert így szoktuk meg, ez összetartozó kifejezés, vonzat. A magyarban is van ilyen, nem csak az idegen nyelvekben.
Fordított a helyzet, amikor az állomáson a késésért kérik türelmünket és megértésünket. Türelmünket a vonat megérkezéséig kellene kérni. Sem a türelemnek, sem a megértésnek sincs valamiért vonzata. Elég volna így: Ennyit és ennyit késik a vonat. Kérjük szíves türelmüket és megértésüket.
A rendszeresen, felvételről bejátszott hibás szövegek különösen veszélyesek. Eleinte bosszankodunk rajtuk, aztán óhatatlanul ránk ragadnak.
Buvári Márta
(Elhangzott a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk c. műsorában 2016. november 20-án.)
5 hozzászólás – Nyelvi bosszúságok a közlekedésben
Ludányi Zsófia mondja:
Kedves Kolléganő,
bevallom, több dologban nem értek egyet a leírtakkal. Szerintem arra, hogy a megállóknál mi a „helyes” sorrend, nincs „szabály”, kár belekeverni a magyar nyelv „logikáját” (ami nincs neki, hiszen egyik nyelv sem logikus). Amióta BKV-zom, emlékeim szerint mindig ez volt a szokás, a kialakult gyakorlat (keresztutca, majd főútvonal neve); az én megértésemet soha nem zavarta. (Persze lehet, hogy valakiét igen, mások nevében nem tudok nyilatkozni.) Szerintem ezzel a gyakorlattal semmi baj nincs, nem mondanám logikátlannak, helytelennek.
„az okozott kellemetlenségek miatt szíves elnézésünket”: Ez is helyes (hiszen használják), meg az -ért határozóragos alak is. Legfeljebb némi stilisztikai különbség lehet köztük, a névutós talán kicsit hivatalosabb (hivataloskodóbb?), körülményesebb. Az igaz, hogy gyakoribb a határozóragos alak, az sokkal semlegesebb stílusértékű.
Én ezeket a példákat hibásnak biztos, hogy nem nevezném. Lehet, hogy valakit bosszant (engem nem), természetesen szíve joga, hogy bosszantsa, de pusztán attól, hogy őt bosszantják ezek a nyelvi formák, ezek még nem hibásak.
Szabó Miklós mondja:
Ludányi Zsófia “kolléganő”-nek szólítja Buvári Mártát, aki nyilvánvalóan nyelvész. A megszólítás alapján úgy vélem, hogy Ludányi Zsófia is annak tartja magát. De gyanítom, hogy nem az, vagy ha mégis, okosabb lett volna, ha hallgat. Nyelvész nem állíthatja a nyelvekről általában, de a magyar nyelvről biztosan nem, hogy nincs logikája, mert van! És szabályai is vannak, következésképpen hiba az, ami nem felel meg a szabályoknak. És Buvári Mártának is van logikája, ugyanis tökéletesen megindokolta a véleményét. Mindenben igaza van. A felsorolt példákat én is hibásnak nevezném. Lehet, hogy Ludányi Zsófiát ezek a nyelvi formák nem bosszantják, ez természetesen szíve joga, de pusztán ettől ezeket nem lehet hibátlannak minősíteni!
Ludányi Zsófia mondja:
Szabó úr szíves figyelmébe ajánlom az alábbi érdekes, tanulságos cikket Nádasdy Ádám tollából: http://m.magyarnarancs.hu/egotripp/nadasdy_adam_modern_talking_szabadna_kerem-55608.
Szabó Miklós mondja:
A helyes beszédnek (-írásnak) nem lehet az egyetlen kritériuma : “Ez is helyes (hiszen használják)” ! Ezen az alapon a “-suk -sük”-özés is normális lenne, holott – tudomásom szerint (még) – nem az. Ha szó nélkül hagyjuk a szabálytalanságok terjedését, akkor viszont előbb-utóbb normális lesz.
Ludányi Zsófia mondja:
Való igaz, hogy nagyon sok dologgal nem értek egyet, amit ez az oldal képvisel, mégis időnként látogattam, mert abból a szempontból meg kifejezetten tanulságosnak találtam, hogy milyen nyelvi jelenségek foglalkoztatják az embereket. Egy alkalommal (l. fentebb) kulturáltan, tárgyilagos stílusban kifejtettem a véleményem a cikkben olvasottakról. Megdöbbentett, hogy az erre érkező reakcióként a hozzászóló indulatosan, kioktató, személyeskedő hangnemben közölte egyet nem értését. Ez utóbbihoz, az egyet nem értéshez joga van, a bántó hangnemhez viszont semmiképpen.
Így hát az utolsó hozzászólására sem reagálok érdemben, noha korábban még azt gondoltam, kulturált véleménycserére, vitára lehetőség van ezen az oldalon, és abban szívesen részt is vettem volna. Sajnos ez a hozzászólás meggyőzött arról, hogy nem így van.
További jó munkát kívánok a kollégáknak (!), és minél kevesebb nyelvi bosszúságot a közlekedésben (és egyéb nyelvhasználati színtereken).
Hozzászólás ehhez a cikkhez: Nyelvi bosszúságok a közlekedésben
© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés