Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Hangsúly, értelem

A hangsúlyozás mostohagyerek a magyar nyelv tanításában.

Köztudomású, hogy a magyarban a szó elején van a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy ha egy magyar szót magában kimondunk, akkor az első szótagját mondjuk nagyobb nyomatékkal, és ha a mondatban hangsúlyos a szó, akkor szintén az első szótagján van a hangsúly. Fontos azonban megjegyezni, hogy a folyamatos beszédben nem minden szó hangsúlyos. Azt hangsúlyozzuk, ami a fontos, ami az új a közlendőben. A legnagyobb hangsúlyt vagy az állítmány kapja, vagy az eléje kiemelt mondatrész. Például: A miniszterelnök visszaérkezett külföldi útjáról. A miniszterelnök tegnap érkezett vissza külföldi útjáról.

Egy mondatban több hangsúlyos elem is lehet. éppen annyi, amennyi a fontos közlendő. Például Pázmány Péter gyönyörű mondatában: „A világ első gazdája az Isten, aki radság nélkül folyton dolgozik abban, amit alkotott.”

A kelleténél kevesebb vagy rosszul elhelyezett hangsúly torzíthatja a mondanivalót. Tévéhíradóban hallottam a következőket:

„… még az előző szocialista kormány idején…” Ez azt jelentené, hogy két szocialista kormány közül az első idején történt a szóban forgó dolog. Pedig a kijelentés most hangzott el, a Fidesz-kormány idején, és az ezelőtti ciklusra vonatkozott. Feltehetőleg mindenki tudja, hogy akkor szocialista kormány volt, ezért elég lett volna vagy az előző, vagy a szocialista. Ha a mégis mindkét jelzőt ki akarták tenni, akkor mint halmozott jelzőket, vesszővel el kellett volna választani őket, és mindkettőt hangsúlyozni kellett volna. , még az előző, szocialista kormány idején…

Szintén a tévében hangzott el a következő: „túlzott deficiteljárást indítottak…” Így hangsúlyozva az eljárás a túlzott, nem pedig a deficit. Ezt így kellett volna mondani:: túlzottdeficit-eljárást.

Hosszú mondatba a ritmus kedvéért is teszünk másodlagos hangsúlyokat, de ezt nem szabad túlzásba vinni. Gyakori előadói hiba, hogy minden szót hangsúlyoznak, sőt, van, aki az igekötőt és a hozzá tartozó igét külön hangsúlyozza, a hosszabb szavakba még egy hangsúlyt tesz. Pl. össze-gereblyézték.: pl. meglepetére. Ez fontoskodás benyomását kelti, és nagyon fárasztó a hallgatóknak. Aki mindent hangsúlyoz, az nem hangsúlyoz semmit.

Még gyakorlott előadóknál is megfigyelhető, hogy ha felolvasnak, szükségtelen hangsúlyokat tesznek, különösen a mondat végére. Pl. Az ember hatalma káprázatos don megnőtt, de nincs pessége, hogy ezen uralkodni tudjon.

Nem fogadható el, hogy ez a felolvasási stílus. A felolvasás akkor jó, ha minél inkább hasonlít az élő beszédre. Persze nem a pongyola beszédre, a hadarásra, hanem a szép élő beszédre.

4 hozzászólás – Hangsúly, értelem

  1. Szabó Miklós mondja:

    A cikk minden állításával egyetértek, de ki is egészítem: A televíziókban, rádiókban már szinten minden felolvasó a mondat utolsó szótagját (is) megnyomja. Borzasztó hallgatni…

  2. Tamás Attila mondja:

    Egyetértek Szabó Miklóssal.
    Borzasztó hallgatni.Elszomorít, hogy színészek, hivatásos “beszélők” is egyre többször elkövetik ezt a hibát.

  3. Bartucz Attila mondja:

    Egy olyan kérdésem lenne, hogy melyik a hangsúlyos a következő 2
    mondatban? Se veled, se nélküled! Sem egyszer, sem kétszer.

  4. Buvári Márta mondja:

    Mind a két esetben a se, sem a hangsúlyos.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Hangsúly, értelem

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)