Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Írásaink

Híreink

Mávnyelv

Állok a pályaudvaron. A hangszóró bemondja:

„Értesítjük a várakozókat, hogy a Miskolcról menetrend szerint 12 óra 15 perckor érkező gyorsvonat előre láthatólag 15 percet késik. A késésért szíves türelmüket és megértésüket kérjük.“ Bosszankodom. Türelmet nem lehet valamiért kérni, legfeljebb valameddig. A késésért pedig elnézést kellene kérniük. Kérhetnek megértést is, főleg, ha megmagyarázzák, miért késik a vonat, de megértésnek nincs vonzata. Mondhatnák például így: „Értesítjük a várakozókat, hogy Miskolcról menetrend szerint 12 óra 15 perckor érkező gyorsvonat előre láthatólag 15 percet késik. Kérjük szíves türelmüket és megértésüket.” Vagy: A késésért szíves elnézésüket kérjük. Vagy kihagyva az „értesítjük”-bevezetést, hiszen ha megszólalnak, biztosan közölni akarnak valamit, minek azt mellékmondatba tenni. Egyszerűen: A Miskolcról érkező gyorsvonat előre láthatólag 15 percet késik. A várakozóktól türelmet és megértést kérünk.“

“Zónázó vonat indul Vác, Nagymaros, útirányon át Szobra, 12 óra 7 perckor a hatodik vágányról.” – szólal meg ismét a géphang.

Először mi az a zónázás? Fogadok, hogy senki sem értette, amikor először hallotta. Szerencsére azt is bemondják, hogy a vonat Vácig nem áll meg. A nagykanizsai vonat Székesfehérvárig nem áll meg már régóta, de valahogy az nem zónázik. Eddig gyorsvonatnak hívták az olyan vonatot, amely nem áll meg mindenhol, régebben az olyan vonatot, amely több helyen megállt, de nem mindenhol, sebesvonatnak hívták, később gyorsított személynek. A zóna szó valamilyen sávot, övezetet jelent, amelyen belül például azonos a telefon- vagy a közlekedési díj, vagy egyformán állítják az órát. A vasútnál valamikor a zónahatárokon tovább állt a vonat, az utasok ezalatt ehettek valamit a zónaétteremben vagy az utasellátóban, például kis adag pörköltet, amelyet zónapörköltnek hívtak.

Másodszor: hogyan lehet az útirányon átmenni? Az útirány Szob, menni útvonalon lehet, átmenni pedig egy-egy helységen. Tehát helyesen: Zónázó vonat indul Vác–Nagymaros útvonalon Szobra… Vagy ha csak egy helységet neveznek meg akkor egyszerűen:: Személyvonat indul Veresegyházon át Vácra… És Veresegyházon áll meg, nem pedig Veresegyházán, mert nem Veresegyháza, hanem Veresegyház a helységnév. (Ezt már egyszer Wacha Imre szóvá tette.)

Nem tévedésből tettem vesszőt a Nagymaros szó után, mert így hangsúlyozzák: megállnak, és természetellenesen magasan kezdik az útirány szót. Valószínűleg külön vették föl a mondat darabjait, és gombnyomogatással toldozzák össze. Azt értem, hogy unják egyenként bemondani minden alkalommal, de nem hiszem, hogy ne érné meg az egész napi menetrendet rámondani a magnóra, aztán egy évig lehetne használni. De ha már mindenáron elemekből akarják összevagdosni a mondatot, akkor is rámondhatnák egész mondatban, aztán kivághatnák a változó elemeket, akkor nem indítanák föntről a mondat közepére eső szavakat..

Valóságos felüdülés vidéki kis állomásokon keresztülmenni. Ott még természetesen, egyéni hangon (esetleg enyhén tájszólásban) mondják be a vonatokat.

Buvári Márta

2 hozzászólás – Mávnyelv

Mondja, vagy nem mondja:
Összességében egyetértek, de:
“ha megszólalnak, biztosan közölni akarnak valamit, minek azt mellékmondatba tenni”
Van itt azért egy, a nyelvhelyességtől és nyelvi logikától független szempont is: amíg a “felesleges” mellékmondat elhangzik, van idő elhallgatni, fület hegyezni, álló vonaton ablakot gyorsan lehúzni stb. annak érdekében, hogy a lényegi részt biztosan meghallja az ember. Persze a szignál is erre való, de így még biztosabb.
2012. 10. 29. - 13:01
Válasz
Seszták Zsolt mondja:
Irtózatos ragegyeztetési hibákat hallani nap mint nap mindenhol. Ez a késésért még talán még nem is annyira feltűnő, de valóban, most így írásban látva már egyértelmű.
Az előttem szólónak igaza van, nyilván ez a töltelékszónak a szerepe. Biztosan mindenki észrevette már, hogy ebben a helyzetben ha valamit nem ért egy mondatból, akkor az a leggyakrabban az első szó; az agy ilyenkor még nem áll készen a “vételre”. Ez gyakran nem is tudatosul, de ha megkérjük az illetőt, hogy ismételje meg az előző mondatot, akkor az első pár szó megismétlése után általában már tudjuk, hogy mit is hallottunk (illetve nem hallottunk) az előbb.
A szünetnek és a hangsúlyozásnak technikai okai vannak. Ezeket a mondatokat gép mondja be. Több ezer különböző bejelentés van, amik ráadásul nem is állandóak, hanem forgalmi és más okok miatt változhatnak. Emiatt a gép által beolvasott mondatok panelekből épülnek fel, ebben az esetben az első panel a mondat első fele, a közepe a változó rész (az egyes állomások nevei, külön felmondva), a harmadik fele pedig a mondat lezárása. Ezeket külön egységekként rögzítették és a gépen a beolvasáskor fűzik össze egyetlen bejelentéssé. Sajnos ilyen helyzetben a hangsúlyozást nagyon nehéz jól megoldani. Hasonlít a gépi szövegfelolvasáshoz: bár az egyes szavak hangjai többé-kevésbé pontosan olvassa fel a gép, a mondat egészének hangsúlyozása, lejtése szinte sosem jó.
Kicsit hasonlít ez az IT kezelői felületek fordításához. Gyakran van egy alap mondat, amiben van egy változó. Ezzel az a gond, hogy mivel az angol nyelvben (99%-ban innen fordítják ezeket a szoftvereket) nincs ragozás, a magyarban annál cifrább. Így születnek a kötőjellel kapcsolt ragszörnyek. Példákért csak szét kell nézni a Facebookon – vagy hogy magyarítsuk ezt is, Pofafüzeten :)
A vidéki állomásokon pedig megint csak technikai oka van, hogy ember és nem gép mond be: ezeken a kis forgalmú állomásokon nem ruháztak be a beolvasóra. Persze nem értem, hogy ha egy kis állomáson akad egy bakter (ha jól tudom, akkor forgalomirányítónak hívják), akkor a nagyon miért nem…
2013. 04. 27. - 20:01
Válasz

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Mávnyelv

Válasz elvetése