Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Vesszőzés

Szőrszálhasogatás-e, ha a vesszők elhelyezésével foglalkozik a nyelvművelő? (Vagy vesszőhasogatás?) Vannak vitatható, választható esetek, de sok esetben az érthetőséget zavarja, ha rossz helyre teszik a vesszőt. Szerkesztői munkám közben, de kész, megjelent sajtótermékekben is tömegével találkozom súlyos vesszőhibákkal.

 Elöljáróban le kell szögezni: a vessző nem a beszédszünet jelzésére szolgál, hanem a mondat szerkezetének jelzésére.

 Alapvető szabályok:

  • Nem teszünk vesszőt az egyszerű mondat különböző szerepű (egymásnak alárendelt) mondatrészei közé, például alany és állítmány közé, állítmány és tárgya, határozója közé. akkor sem, ha a beszédben szünetet tartunk. (A példákban az aláhúzás hibát jelent.)

Tehát hibás a vessző ezekben a mondatokban:  Felesége, társaságban többször próbálkozott. Legyenek a civilek, a független felsőházban! Tegyük jogfolytonossá, ezeréves alaptörvényünket! A rendezett világot, csak a bölcs emberi erőfeszítés teremtheti meg. Szent István királyunk által, népünk oltárára emelt Magyarok Nagyasszonya velünk van. Itt igazából, a sok egyszerű ember életét megnyomorító lakáskörülmények javítására… próbáltam néhány gondolatot megfogalmazni.

  • Csak az egynemű, felsorolásszerű (halmozott) mondatrészek közé kell vessző, de a felsorolás utolsó tagja után már nem:

Az aláhúzott vessző tehát nem kell: Szembe tűnnek falvainkban, városainkban, az oda nem illő, düledező, romos házak… A szépen kanyargó út melletti megművelt kaszálók, szántóföldek, otthonná varázsolják a tájat.

  • Több jelző közé sem kell vessző, ha egymásnak alárendeltek, azaz, ha a jelzős kifejezésre együttesen vonatkozik az újabb jelző:

Egy teleírt kockás papír; a sok egyszerű ember; a keleten maradt magyar csoportok

  • Halmozott mondatrészek közé nem kell vessző, ha és, vagy, meg kötőszó van köztük: nagy és szép feladat, a falu meg a város, zölddel vagy lilával.

Elég csak egy pillantást vetünk a környező országokban vagy a távoli brit szigeteken zajló és lezajlott asszimilációs folyamatokra.

Érthetetlen okból a Honfoglalás és azon belül a honfoglalást lezáró pozsonyi csata nem került az őt megillető helyre a magyar közgondolkodásban.

  • Ha a vagy páros kötőszóként szerepel, akkor a második elé kell vessző:

Vagy személyigazolvány, vagy útlevél kell a szavazáshoz.

  • Nem logikus, de az illetve és a valamint kötőszó elé kell vessző.

A mai magyarságban is, legnagyobb gyakorisággal a keleti eredetű  turanid formakör, …a pamíri és keleti mediterrán, valamint az armenid (kaukázusi) típusok a leggyakoribbak.

  • Kell vessző az értelmező elé. Utána nem kell, ha az értelmezőhöz az állítmány ugyanúgy kapcsolódhat, mint maga az értelmezett:

Lánya, Piroska az egyház szentje. (Más a helyzet, ha az egyház szentje kifejezés nem állítmány, hanem értelmező: Lánya, Piroska, az egyház szentje bizánci királyné volt.)

Ha nem kapcsolható az értelmezőhöz az állítmány, mert például másképpen ragozódik, akkor közbevetésnek számít, így utána is kell vessző:

Nekünk, erdélyi magyaroknak, egy ilyen csodálatos védőszentünk van. (nekünk védőszentünk, az erdélyi magyaroknak védőszentjük).

  • Mindig kell vessző a tagmondatok közé, akár van köztük kötőszó, akár nincs – akkor is, ha a tagmondat hiányos.

A magyar krónikák is erről számolnak be, és a magyar királyok legtöbbje  kereste a keleten maradt magyar csoportokat.

…érkeztek-e magyarok már korábbi migrációs hullámokkal keletről akár a hunokkal, akár az avarokkal, onogurokkal, illetve, hogy részben ezek a törzsszövetségek összefügghetnek-e egymással.

nincs benne semmi, ami a magyar őstörténetet érintené

…szükségünk is van a honfoglalásra, erre a XIX. század végén kitalált és alkalmazott fogalomra és előnyünk is származik belőle. (Ebben a mondatban a kitalált és alkalmazott  kifejezés halmozott állítmány, így nem kell közéjük vessző. Az és-sel kezdődő rész viszont önálló tagmondat, ezért kell elé vessző.)

 Finomságok

  • Néha nehéz megkülönböztetni a halmozott állítmányt a külön tagmondattól. Általában, ha van külön bővítménye a két állítmánynak, akkor tagmondatnak tekintendő, ha viszont közös bővítményeik vannak, akkor csak halmozott állítmányoknak tekintjük őket. Átmeneti eset a következő mondat:

Ez abból adódik, hogy ’89-ben tévedésbe ejtették(,) és azóta is tévedésben tartják a magyar társadalmat.

Itt a két állítmánynak közös és külön bővítményei is vannak, így megítélés kérdése, tagmondatoknak vagy halmozott szószerkezeteknek tekintjük-e őket, teszünk-e közéjük vesszőt.

  • A mint kötőszó elé kell vessző, ha hasonlatot vezet be: Ragyog, mint a Nap;  ha különbséget fejezünk ki vele: Ez sokkal nagyobb, mint a másik darab.

Nem kell vessző viszont, ha a több mint nem összehasonlítást fejez ki, hanem „a mondanivaló tartalmának erősítésére szolgál. Pl. : Ez több mint szemtelenség. Több mint öt évig élt külföldön.

Ugyancsak nem kell vessző a mint elé, ha minősítést fejez ki, pl.: Sólyom László mint köztársasági elnök…

  • Néhány esetben a hogy  kötőszó összenőtt a rámutató szóval.

Az úgyhogy következtető mondat kötőszavaként egybeírandó. Ha eredeti értelme szerint, alárendelt mondatban használjuk, akkor kell vessző az úgy és a hogy közé.

Úgyhogy nincs más választásunk, a szabadságharcunkat tovább kell folytatni.

de: Elment úgy, hogy nem is köszönt.

A persze eredetileg mondatszó, mégsem választják el vesszővel a környezetétől: Persze hogy bosszankodtam.

„Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. kötőszószerű szókapcsolatok elé vesszőt teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző. Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol! Ha azonban az anélkül, aszerint, ahelyett stb. elemek az első tagmondathoz tapadnak, eléjük nem teszünk vesszőt, utánuk (a hogy elé) azonban igen: Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna…” Az ilyen „szabályok” megszegéséért nem vesszőzünk meg senkit, inkább azt kellene, aki kitalálta őket.

Buvári Márta


6 hozzászólás – Vesszőzés

  1. Lakatos Anna mondja:

    Tisztelt szerkesztőség!

    Először is hálásan köszönöm a munkájukat, amellyel a nyelvhelyesség, a nyelvművelés terén igyekeznek segíteni az érdeklődőknek. Műfordítóként szenvedélyesen foglalkozom ezzel a témakörrel, és sajnos úgy látom, egyre kevesebb figyelem fordul a szép, helyes beszéd és írás alkalmazása felé. Ezért is tartom rendkívül fontosnak és időszerűnek az önökéhez hasonló kezdeményezéseket és erőfeszítéseket.

    Tisztelettel kérem, legyenek szívesek megnézni, rendben vannak-e a fenti cikkből idézett következő mondatok:

    “A mai magyarságban is, legnagyobb gyakorisággal a keleti eredetű turanid formakör, …a pamíri és keleti mediterrán, valamint az armenid (kaukázusi) típusok a leggyakoribbak.”
    (Nem hibás az első vessző kitétele? Ha nem, akkor megmagyaráznák, mi indokolja? Ezen túlmenően a szórend sem túl szerencsés, ráadásul tartalmi ismétlés is szerepel a mondatban: a legnagyobb gyakorisággal és: a leggyakoribbak. A legnagyobb gyakorisággal részt teljes egészében ki lehetne/kellene hagyni, s akkor a vessző kérdése is megoldódna. Követendő példának semmiképpen sem szép ez a mondat.)

    és

    “A magyar krónikák is erről számolnak be, és a magyar királyok legtöbbje keresete a keleten maradt magyar csoportokat”
    (A kereste szó helyett keresete szerepel, továbbá nincs pont a mondat végén.)

    Köszönöm, ha foglalkoznak az észrevételeimmel.
    Üdvözlettel:
    Lakatos Anna

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Anna, igaza van, az első vessző kitétele is hiba, máris aláhúzom. Itt fogalmazási hibákkal (tartalmi ismétlés) nem foglalkoztunk. A turanid mellett a keleti jelző is fölösleges, hiszen nincs nyugati turanid forma, de ha már ott van, akkor kell a kettő közé vessző, így halmozott jelző, nem egyik a másiknak a jelzője.
      Köszönöm, hogy a sajtóhibákra fölhívta figyelmemet. Javítom.
      Üdvözlettel
      B. Márta

  2. Szennai László mondja:

    Kedves Buvári Márta!

    Engedje meg hogy ellentmondjak…

    A „Felesége, társaságban többször próbálkozott” és a „A rendezett világot, csak a bölcs emberi erőfeszítés teremtheti meg” mondatokban a vesszővel hangsúlyt fejezhetünk ki!, nem helytelen az alkalmazása!
    Emiatt, a „Csak az egynemű, felsorolásszerű (halmozott) mondatrészek közé kell vessző”, – sem állja meg a helyét.
    A mondat így helyes: “Az egynemű, felsorolásszerű (halmozott) mondatrészek közé kell vessző, de a felsorolás utolsó tagja után már nem.”

    „Szembe tűnnek falvainkban, városainkban, az oda nem illő, düledező, romos házak…” – Ez a mondat helyes. A következő mondatban azonban, ha szeretnénk hangsúlyt is adni annak hogy mi varázsolhatja otthonná a tájat, nyugodtan lehet tenni vesszőt!: „A szépen kanyargó út melletti megművelt kaszálók, szántóföldek, otthonná varázsolják a tájat.”

    „A mai magyarságban is, legnagyobb gyakorisággal a keleti eredetű turanid formakör, …a pamíri és keleti mediterrán, valamint az armenid (kaukázusi) típusok a leggyakoribbak.” Ebben a mondatban a “magyarságban is” után miért ne állhatna vessző? Itt a vessző szavakat is helyettesíthet, melyeket nem mondunk ki. Pl.: „A mai magyarságban is – [PONT ÚGY MINT A LETŰNT IDŐK MAGYARSÁGÁBAN,] – legnagyobb gyakorisággal a keleti eredetű turanid formakör, …a pamíri és keleti mediterrán, valamint az armenid (kaukázusi) típusok a leggyakoribbak.”

    „Lánya, Piroska az egyház szentje. (Más a helyzet, ha az egyház szentje kifejezés nem állítmány, hanem értelmező: Lánya, Piroska, az egyház szentje bizánci királyné volt.)” – Ez így van, de nemcsak az “egyház szentje” állítmány avagy értelmező mivolta miatt kell illetve lehet vesszőt tenni, hanem azért is mert így hangsúlyt kap az, hogy az “egyház szentje”, a “Piroska”! Aki “bizánci királyné volt”.
    Az “illetve” (és a “valamint”) előtt pedig, nem feltétlenül kell minden esetben vesszőt tenni!

    A „Ragyog, mint a Nap”; „Ez sokkal nagyobb, mint a másik darab”. – Ide nem kell vessző, illetve csak akkor, ha hangsúlyt akarunk adni a vessző előtt álló szónak!
    „A “mint” kötőszó elé kell vessző, ha hasonlatot vezet be.” – Ez egy értelmetlen, fölösleges szabály.

    „Az anélkül hogy, aszerint hogy, ahelyett hogy stb. kötőszószerű szókapcsolatok elé vesszőt teszünk. Ilyenkor a hogy előtt nincs vessző. Felrohant a lépcsőn, anélkül hogy pihent volna. Cselekedj, ahelyett hogy tétovázol! Ha azonban az anélkül, aszerint, ahelyett stb. elemek az első tagmondathoz tapadnak, eléjük nem teszünk vesszőt, utánuk (a hogy elé) azonban igen: Felrohant a lépcsőn anélkül, hogy pihent volna…” Az ilyen „szabályok” megszegéséért nem vesszőzünk meg senkit, inkább azt kellene, aki kitalálta őket.

    Ez utóbbi gondolattal mélyen egyetértek…

    Hogy mikor kell vessző s mikor nem, azt az én fiatalabb-koromban úgy tanították (tanítottuk,) hogy vesszőt akkor teszünk, amikor kimondva a mondatot, kissé felvisszük a hangmagasságot. Tessék csak kipróbálni a fent idézettekre.

    Szennai László
    Normálisan, ez ilyen egyszerű…

    Az egyre bonyolultabb szabályok nem a nyelvünk érdekében születnek, hanem ellene. A magyar nem könnyű nyelv, a szükségtelen szabályok bevezetése pedig csak még nehezebbé teszi. Ez a legfőbb oka, hogy a magyar fiatalok szivesebben tanulnak idegennyelvet mint magyart. S ez a nyelvünk korcsosításához, silányításához is vezet.

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Szennai László!
      A vessző egyáltalán nem arra való, hogy hangsúlyt vagy beszédszünetet fejezzünk ki vele! Sőt, a hangmagasság sem mérvadó. Ha Önnek így tanították fiatal korában, akkor rosszul tanították. Úgy látszik, elég sok helyen tanították ezt a téveszmét. (Ugyanilyen káros tanítói téveszme, hogy a kérdő mondat végén fölvisszük a hangot.) A vessző elhelyezését a nyelvtan határozza meg, nem a kiejtés.

  3. Szabó Miklós mondja:

    Íme, Szennai Imre szabálytagadó felfogásának igazoló szabálya:
    “Hogy mikor kell vessző s mikor nem, azt az én fiatalabb-koromban úgy tanították (tanítottuk,) hogy vesszőt akkor teszünk, amikor kimondva a mondatot, kissé felvisszük a hangmagasságot.”
    Talán éppen fordítva kellene, nemde? Vagyis nem visszük fel a hangmagasságot ott (kissé sem), ahol nem kell (nem szabad) vesszőt tenni írásban! Az egyik példával kívánom igazolni is a véleményemet: a „Felesége, társaságban többször próbálkozott” mondatban a “Felesége társaságában” egy birtokviszony- szerkezet, amelyben a “feleség” a birtokost, a “társaság” a birtokot képezi. Miért is kellene közéjük vesszőt tenni? Vagy miért kellene felvinni a hangmagasságot e szó végén? Ez egyszerűen értelemzavaró lenne? Ha a “feleség” szót kimondva kívánjuk kiemelni (mert például “más társaságában nem próbálkozott…”) akkor nem “felvisszük” a hangmagasságot, hanem hangsúlyozzuk ezt a szót, azaz hangosabban ejtjük ki (de akkor is csak a szó első szótagját), ezt azonban nem tudjuk jelölni írásban! Vesszővel pedig végképp nem! Egyébként hangsúlyt a modern írásban nem írásjelekkel, hanem tipográfiai eszközökkel (aláhúzás, NAGYBETŰK, dőlt vagy vastagított betűk) jelölhetünk – ha nagyon indokolt. Elborzadtam, amikor Szennai Imre soraiban ezt olvastam: “így tanították (tanítottuk)”! Nekem nem így tanították – szerencsére….

  4. Szabó Miklós mondja:

    Elnézést kérek minden olvasómtól: az előző hozzászólásomban ennek a mondatnak a végére nem kérdőjelet, hanem felkiáltójelet kellett volna tennem: “Ez egyszerűen értelemzavaró lenne?”, tehát helyesen így kellett volna írnom: Ez egyszerűen értelemzavaró lenne!”

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Vesszőzés

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)