Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Három pillér, mégis inog

Az iskolában azt tanították, hogy a magyar helyesírás három alapelven nyugszik: a kiejtés, a hagyomány és az elemzés elvén. Igen ám, de mikor melyik alapelv érvényesül?

A magyar írás főképpen hangjelölő, mégpedig viszonylag következetesen: egy hangnak egy betű felel meg. (Nem úgy, mint a franciában, ahol többféle betűcsoporttal is jelölik ugyanazt a hangot, pl. o, au, eau, vagy az angolban, ahol ugyanazt a betűt vagy betűcsoportot hol így, hol úgy ejtik ki.)

A hangjelölő írásmód alól két kivétel van: a  j hangnak két betű felel meg: a j és az ly; az e betűnek pedig a nyelvközösség nagy részében két hang felel meg: a nyílt e és a zárt ë, mégpedig több száz esetben jelentés-megkülönböztető szereppel.  Az ly egy kiveszett hang emléke. Arany János még rosszallotta, ha valaki az ly helyett j-t mondott. Némelyik nyelvjárásban nem j-vé, hanem l-lé módosult, s akik olyan vidékről származnak, abból tudják, melyik szóban kell ly-t írni, hogy azokat l-lel is lehet mondani. A pesti gyerekeknek nincs ilyen segítségük. Az ly tévesztését ezért semmiképpen sem volna szabad súlyos hibának tekinteni. Jelentés-megkülönböztető szerepe írásban is igen csekély, mindössze két szóalakot tudok, amelyek mást jelentenek j-vel, mint ly-jel: hej! – hely; folyt – fojt. (Ha valaki talál még, írja meg!) Lehet egy darabig őrizni egy emlékbetűt, de vigyázzunk, nehogy úgy járjunk, mint az angolok, akiknél a hagyományőrzés miatt az írásnak már alig van köze a kiejtéshez!

Mivel több hangunk van, mint a latinban volt, némelyik mássalhangzónk kétjegyű, sőt, egy háromjegyű is van, a dzs. A dzs csak idegen (friss jövevény-) szavakban fordul elő, mert a régebbi szavakban (ha volt,) gy-vé vált. Ha önálló hangnak tekintjük, célszerű volna ds-sé egyszerűsíteni. A többjegyű betűk miatt fordulnak elő mókásan félreolvasható szavak, mint például házsor, malacsült, nyílászáró. Célszerű volna az ilyen összetételeket kötőjellel írni, de erről nem rendelkezik a helyesírás. A csehek ügyesebbek voltak: ők a mássalhangzókat is mellékjelezik, mint mi a magánhangzókat.

A hagyomány  elve  – az ly-en kívül – csak a személynevek írásában érvényesül. A régies írásmód a család ősiségére enged következtetni, ezért egy időben rangot jelentett az y, a th, cz stb. Az emberek általában most is ragaszkodnak nevük hagyományos írásához, és bizony, sokszor bajban vagyunk, nehogy megsértsünk valakit azzal, hogy nem jegyeztük meg, melyik változatot használja.

A kiejtés szerinti írás alól rendszerszerű kivétel az elemző írás, és ahol alkalmazható az elemzés elve, ott erősebb, mint a fő szabály. Az összeépített szóelemek betűit nem változtatjuk meg azért, mert kényelmesen összeolvasva más hang keletkezik belőlük. Pl. látszik [láccik]. Ha az összeépítéskor az alkotó elemek lényegesen megváltoznak, akkor nem írjuk őket elemzés szerint, pl. nem írjuk, hogy „azval”, hanem azzal; az s-sé módosult felszólítómód-jelet nem írjuk j-vel, pl. lássa. Következetlen azonban a helyesírás, mert például mindenkinek világos, hogy a kesztyű a kéz szó származéka, mégsem keztyűnek kell írni. Ilyen esetekben azért nehéz a döntés, mert kinek-kinek más a tudatossági szintje, elemző képessége; van, akinek már elhomályosult egy összetétel, más még világosan látja. Az elemző írás jobban mutatja az összefüggéseket, mi miből lett, ezért ki kellene terjeszteni, amennyire csak lehet.

Az ú, í, ű és rövid párjuk hangszíne közt nincs különbség, jelentés-megkülönböztető szembenállás is alig van köztük, igen sokszor csak a szótárból tudjuk meg, rövidek-e vagy hosszúak. A többi hang esetében egyértelmű, hol van rövidülés, hol nincs: kéz – kezet, de géz – gézt; nyár – nyarat de  vár – váratló – lovat, de só – sót, szén – szenet, de kén – ként. Ezeknek a változásoknak illetve különbségeknek  nyelvtörténeti okuk van. de ugyan mi indokolja,  hogy a túra hosszú, a turista pedig rövid u-val írandó? Ilyenkor  jobb volna az elemzés szerinti írásmódot alkalmazni.

Akkor lehetne elvárni, hogy mindenki betartsa a szabályokat, ha jól beláthatók és következetesek volnának.

Buvári Márta

2 hozzászólás – Három pillér, mégis inog

  1. berta2000 mondja:

    Súlyt-sújt, csuklya-csukja, estélye-estéje, bolyt-bojt
    Ennyit tudok :)

  2. Buvári Márta mondja:

    Köszönöm, kedves Berta! Eszerint 6 szópár is van, amelyeket az ly különböztet meg, élő szóban viszont egyformán hangzanak. Ezzel szemben a nyílt e és a zárt ë meg nem különböztetése több száz összetéveszthető szópárt eredményez. Rendszerszerűen ilyen az összes magas hangrendű ige jelen idő egyes szám második személyű alakja, valamint a múlt idő többes szám harmadik személyű alakja, a t végű igék cselekvő és műveltető alakja, sok tőszó magában és sok tőszó másik szó ragozott alakjával ütközik. Részletesebben l. a kiejtes.hu honlapon.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Három pillér, mégis inog

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)