Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Kedves Nyelvtársak!

Ez az önök oldala. Mindannyiunk ügye, hogy nyelvünk épüljön, csinosodjék, ne pedig posványosodjék. Kérjük, írják meg, milyen hibákat észlelnek, de azt is, ha gazdagító nyelvi leleménnyel találkoznak. Nem minden hiba, ami új, de ami sokakat zavar, azt nem fogadhatjuk el “nyelvtényként”. Aki most kapcsolódott honlapunkhoz, annak érdemes elolvasnia az eddigi hozzászólásokat, és várjuk a továbbiakat!

299 hozzászólás – Kedves Nyelvtársak!

  1. Szabó Miklós mondja:

    “A húsvéti sonka és a csokinyuszi sokba fáj majd…” – olvasható az egyik internetes újságban.
    Akár a “sokba kerül”, akár a “nagyon fáj” helyes lenne, de ez nem!
    Ez felháborító! Miért nincs egy hatékony gátja annak, hogy az ilyen helytelen nyelvhasználat teret nyerjen?

    • Buvári Márta mondja:

      Igen, ez teljesen értelmetlen kifejezés. Hogy miért nincs gátja? Mert nincs nincs nyelvművelő intézet, amely célzottan és kellő tekintéllyel figyelmeztetné az elkövetőket az ilyen szamárságokra és egyéb hibákra.

  2. Bëlëznay Ëtël mondja:

    Gyakran hallani a totál szót, különösen a fiatalabb korosztály szájából: totál gáz, totál szívás, totál hülye stb. Ha már kényszërt érëznek e latin eredetű szó használatára, akkor – nëm értëm – miért nëm így mondják:totális gáz, totális szívás, totálisan hülye stb.? A latinból hagyományosan így szoktuk átvënni a szavakat: formális, morális, frontális, orbitális stb.

    • Buvári Márta mondja:

      “Totál” igaza van! A fiatalokat azonban a latin ugyanúgy nem érdekli, mint a magyar, csak a divat.

  3. Szalai Géza mondja:

    Milyen a helyes kiejtése Perunak: e-vel vagy ë-vel?

  4. Bán Péter István mondja:

    Egyre többször hallom, vagy olvasom a médiában a “káoszos” kifejezést. Szerintem ilyen szó nincs. A “káosz” főnév, amihez nem kapcsolunk ragot. Amit ezzel a szóval akarnak kifejezni, arra számos egyéb lehetőség kínálkozik: zavaros, zűrzavaros, rendetlen, szétszórt, összevissza, áttekinthetetlen, rendezetlen…stb.
    Aki ezen lehetőségek helyett mégis a “káoszos” szót erőlteti, az nagyon csekély szókincsű, műveletlen, és kártékony nyelvrontó.

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Bán Péter István!
      Attól, hogy főnév, lehetne ragot vagy képzőt kapcsolni a káosz szóhoz, bár van ennek a szónak latinos (deákos) melléknevesítése is: kaotikus. Viszont mindkettő fölösleges, hiszen ott vannak az Ön által is fölsorolt magyar megfelelők.
      Üdvözlettel
      Buvári Márta

  5. Szabó Miklós mondja:

    vonatállomás
    Egyre gyakrabban olvasom a nyomtatott és elektronikus sajtóban ezt a szót, kétségtelenül a régóta használt vasútállomás helyett. De hát mi a baj vele, hogy felcserélik valami mással? A vasútállomás szó a köznyelvben általánosan elterjedt, ezt használják a térképek, lexikonok, menetrendek stb., mert fogalmilag ez a jó kifejezés: A vasúti hálózatnak, a pályának a része az állomás. A nagyobb vasútállomásokat pályaudvarnak nevezzük – ugyanezen logika alapján.

  6. Angyalkúti Ervin mondja:

    Rákattintással meghallgathatóak a magánhangzók IPA-táblázatában szereplő hangok (https://en.wikipedia.org/wiki/IPA_vowel_chart_with_audio).

    Szeretném megkérdezni, hogy
    ● mi felel meg inkább a magyar a (fa, hal) hangnak, az /ɔ/ vagy az /ɒ/?
    ● mi felel meg a magyar á (máj, száj) hangnak, az /äː/ vagy az /a:/?
    ● mi felel meg a magyar ë (mëgy, szëm) hangnak, az /e̞/ vagy az /e/?
    ● mi felel meg a magyar é (él, név) hangnak, az /e̞:/ vagy az /e:/?

    • Merle Andor mondja:

      Bár nem vagyok szakértő (fonetikus), de meghallgatva a hangokat, nekem úgy tűnik az a betűnknek az /ɒ/ felel meg, az é betűnknek az /e:/ és az ë betűnknek talán az /e̞/. Az á betű tekintetében nem tudom eldönteni, hogy az /äː/-e vagy az /a:/ felel meg inkább. A régi magyar filmekben gyakran használtak szerintem /a:/-t, de napjainkban talán az /äː/ használatos.
      Én is kíváncsi lennék egy fonetikus véleményére.

  7. Merkőczi Lajos mondja:

    Itt
    (https://kiejtes.hu/szepkiejtesi-gyakorlatok-adattarak-nyilt-e-es-zart-e/meszaros-andras-a-zart-e-rendszere-szabalyai-es-merceje-a-magyar-koznyelvben)
    olvastam: „a të nadrágéled = a të élëd”.
    Nëm értëm, miért az elsőben e-vel, a másodikban pedig ë-vel këll írni az éled szót.

    • Mészáros András mondja:

      Tisztëlt Merkőczi Úr!

      Köszönöm a jelzést. Már javítottam is: ,,të élëd (az életët);”.

      Köszönettel és üdvözlettel: Mészáros András

  8. Kadinczki Aranka mondja:

    Gyakran hallani és olvasni ilyeneket:
    „Fél évszázada a legkisebb forgalmat bonyolította tavaly a londoni Heathrow repülőtér.”
    „Moszkva már azt tervezi, hogy a teljes exportforgalmat rubelben bonyolítja majd.”
    „A francia elnök, Emmanuel Macron vasárnap diplomáciai egyeztetések sorozatát bonyolította – jelentette be az Elysée-palota, azaz a francia elnöki hivatal.”
    „A posta helyett a Fidesz-szövetséges VMSZ bonyolítja a levélszavazást a Vajdaságban”
    Helyesek-e ezek? Nem volna-e jobb a bonyolít helyett: lebonyolít?

    • Buvári Márta mondja:

      Jól érzi. Ha valami bonyolódik, akkor bonyolultabb lesz. A bonyolít eredeti jelentése az ÉKSZ szerint:”kuszál, gabalyít, bonyolulttá tesz, valakit bonyolult, kellemetlen helyzetbe hoz: irod.: fordulatokkal gazdagabbá tesz.” De már a szocialista kereskedelmi vállalatok elrontották a kifejezést, hivatalosan bonyolítónak nevezték az ügyleteket leboníolító alkalmazottakat. Így terjedt e l a bonyolít ige fordított értelemben. Furcsa, hogy amikor gyakran igekötőt tesznek olyan igék elé, amelyekhez nem szükséges, nem ad hozzá semmit az ige tartalmához, erről az igéről éppen lehegyták az igekötőt.

  9. Bonchidai Elemér mondja:

    Miképpen kell ejtenünk az ukrán diktátor (Zelenszkij) nevét: /ɛ/-vel vagy /e̞/-vel?

    • Buvári Márta mondja:

      Az idegen szavakat, neveket általában ë-vel ejtjük, a környező nyelvekben ui. nincs nyílt e, ha van, akkor más betűvel írják. Nem jönne a nyelvemre nyílt e-vel.

  10. Szabó Miklós mondja:

    Az egyik internetes portálon ez (így) olvasható: “A főpolgármester a Zeitnak …arról beszélt…” illetve ” a miniszterelnök-jelölt-jelöltje a Zeitnak adott interjút.”
    Vagyis szerintem kétszer is elkövette ugyanazt a két (vagy három?) hibát az újságíró:
    1. A hivatkozott német lap neve helyesen: Die Zeit. Ezt nem szabad önkényesen lerövidíteni, vagy a német névelőt magyarral helyettesíteni;
    2. A magyar hangrendi szabályok szerint “-nak” helyett “-nek” ragot kellett volna használni, kötőjellel kapcsolva a Die Zeit-hez.
    Összefoglalva: elszomorító a mai hivatásos “sajtómunkások” nyelvtani ismereteinek az állapota.

    • Buvári Márta mondja:

      Az ei hangcsoportot több német nyelvjárásban annyira nyílt e-vel ejtik, hogy sokan á-nak értelmezik. Így lett Schweiz-ből is Svájc. De hát az mégis e, ahogyan a zalai-vasi nagyon nyílt e is e, tehát igaza van: helyesen: a Die Zeitnek…

    • Gajárszki László mondja:

      Szabó Miklósnak és Buvári Mártának: Nem, nincs igaza, vagyis csak részben, a lap neve tényleg Die Zeit. De az ‘ei’-t a német nem ejti semmilyen ‘e’-vel, azt ugyanolyan ‘á’-val mondják mint a magyar ‘ágy’ szóban. Azt a tévedést ki kellene végre irtani, hogy a német ‘ei/ey’, az magyarosan kiejtve ‘ej’ lesz! Az ‘ej’-hez hasonló ejtést maximum a bajor és osztrák népnyelvben találni, az irodalmi németben ‘áj’ van! Hallgatni való: https://hu.forvo.com/word/die_zeit/#de

      • Buvári Márta mondja:

        Lehet, hogy Ön úgy hallja. Menjen el Göcsejbe vagy Veszprém megyébe, az ő nyílt e-jüket is á-nak fogja hallani a budapesti e-hez képest. (Az á-juk viszont majdnem hosszú a.) Erről szól a vicc: a nyugat-dunántúli gyerek betűz: Á mint Elemér. Akármennyire á-nak hallja, attól az e fonéma (jelhang), annak megfelelően toldalékolódik. A hely ott (az Ön füle szerint) háj-nak hangzik, de nem a-val toldalékolják, mint a hájat. A németben ugyan nincs hangrend, de ha á-nak tekintenék azt a hangot, akkor a-val írnák le.

      • Szabó Miklós mondja:

        Kedves Mészáros András!
        Két megjegyzést tettem: az elsőben a Die névelő elhagyását kifogásoltam. Ezt ugye nem vitatja Ön sem. A második megjegyzésem a Zeit főnévhez kapcsolt ragra vonatkozott. Kérem, hallgassa meg itt, hogyan ejtik ki ezt a szót a németek: https://hu.forvo.com/word/die_zeit/

  11. Zavorszky Elek mondja:

    Hogyan këll írni helyësen: gender vagy gëndër?

    • Buvári Márta mondja:

      Az idegen szavakban az e-t zártan ejtjük, mert a nyugati nyelvekben nincs nyílt e – illetve, ha van, akkor a-val vagy ä-val írják. Tehát gëndër.

  12. Füzes Gábor mondja:

    Hogyan këll írni helyësen az Arad mëgyei falu nevét: Csermő vagy Csërmő?

  13. Szabadhelyi Tëréz mondja:

    Hogyan helyës: mëly vagy mely?

  14. Szabó Miklós mondja:

    “Nem tudott már a víz felé emelkedni, hogy levegőt vegyen, hiszen a kishajó alá került.” – olvasható az egyik hírportálon. Aki ezt leírta, bizonyára népies tájszónak tekintette, azért írta az ide illő “fölé” névutó helyett az irodalmi formájának vélt “felé” névutót, holott a jelentésük különböző! A tévesztés értelemzavaró! Elszomorító, hogy egyes hivatásos tollforgatók már ilyen szintre süllyedtek.

    • Buvári Márta mondja:

      Nem lett volna félreérthető, ha így írta volna: fëlé. Valóban van ilyen táji alak, hiszen a föl-nek van fel párja. Ez a fëlé szerepel a Himnuszban: Nyújts fëléje védő kart… A valaki felé kinyújtott kar nem védelmez, a védő kart (szárnyat) valaki vagy valami fölé terjesztik ki.

  15. Ágyai Éva mondja:

    Mëlyik a helyës írásmód: szeretnelek/szeretnëlek, keresnelek/keresnëlek?

  16. Szabadi Ësztër mondja:

    Hogyan írjuk helyësen: „ők térjënëk át más vallásra” vagy „ők térjenek át más vallásra”?

    • Mészáros András mondja:

      Kedves Ësztër!

      A zárt ë-zés teljesen szabályos, rëndszërszërű. Jelenleg ezzel a kérdéskörrel sëm az Akadémia, sëm az Anyanyelvápolók Szövetsége nëm foglalkozik. Sőt például Grétsy László tanár úr, Balázs Géza tanár úr a zárt ë-től (is) félti helyësírásunkat.

      Nos, a rëndszër a követkëző magánhangzó-kettősöket és magáhangzó-hármast tartalmazza:
      A — E
      O — Ë — Ö
      Á — É
      Ó — Ő
      stb.

      Mindezëk alapján:
      TÁRJANAK — TÉRJENEK
      TÁRJON — TÉRJËN
      stb.

      Már fëltëttünk ëgy táblázatot az igékről, talán nem teljes, de ëlég alapos:
      https://nyelvmuveles.hu/utmutatok-tablazatok-zart-e-vel/igeragozas-es-igenevek-zart-e-vel

      További sikerës nyelvművelést és kutatást kívánva,
      tisztëletteljes üdvözlettel:

      Mészáros András

      ËëËëËë

  17. Bátor István mondja:

    Van rá magyarázat, hogy miért nëm azonosak a legyez és a hëgyëz szavakban a képzők: -ez ill. -ëz?

    • Buvári Márta mondja:

      Ez fogas kérdés. Az biztos, hogy a légy és a hëgy különböző ragozási csoportba tartozik. A légy töve rövidül rag előtt, és az ilyeneknek mindig nyílt a kötőhangja: legyek, legyez, legyes, legyet. A hëgynek is általában nyílt a kötőhangja: hëgyet, hëgyek, hëgyes (vidék), de megkülönböztetésül ‘csúcsos’ értelemben: hëgyës, és a hëgyëssé tevés igéje is ennek megfelelően alakult.

  18. Buchwald Ernő mondja:

    Hogyan helyes: örömet szerez vagy örömöt szerez?

  19. Lénárt Mëlinda mondja:

    Hogyan írjuk helyësen: Gëtsëmánë-kert vagy Getsemáne-kert?

    • Buvári Márta mondja:

      Az első. A vegyes hangrend ë-t kíván, és az idegen szavakat is általában ë-vel ejtjük.

  20. Szëdërháti Rozália mondja:

    Gyönyörű az alsócsërnátoni Haszmann Pál kiejtése: https://www.facebook.com/HPmuzeum/videos/652330798645088/

  21. Lippai Ësztër mondja:

  22. Szabó Miklós mondja:

    “Így van!” – mondjuk, írjuk róla, ha valamilyen tény vagy állapot igaznak bizonyul. De miként állapítjuk meg ennek az ellenkezőjét, a hamisságát helyesen? “Nincs így” – olvashatjuk, halljuk már szinte mindig. Pedig szerintem a tagadás helyesen így szól: “Nem így van!”.
    Kedves Buvári Márta, így van ez?

  23. Kércsi Ágota mondja:

    Hogyan këll írni e szavunkat: seped, sëped, sepëd vagy sëpëd?

    seped: 1. siránkozik, sírva panaszkodik, sopánkodik; 2. sápad; 3. süllyed, elmerül.

    • Buvári Márta mondja:

      Ugye, az Ómagyar Mária-siralomra gondolt? Nem lehet biztosan tudni, hogyan hangzott akkor, szerintem leginkább sëpëd lehetett, és a 3. jelentés tűnik logikusnak: elsűllyedek a siralomban.

  24. Bocz Vilma mondja:

    Hogyan helyës: eszperente, ëszpërëntë vagy másképpen?

  25. Dombi Árpád mondja:

    Szeretném mëgkérdëzni, hogy mi a helyës írásmódja e szavunknak: mecsken, mecskën, mëcsken vagy mëcskën?

    https://elfelejtettszavak.blogspot.com/2010/03/mecsken.html

    • Buvári Márta mondja:

      Mivel ez a tájszótár szerint ige, jelentése ‘lerészegedik’, a végződés az -n mozzanatos képző, ennek pedig nyílt a kötőhangja, l. rëccsen, röppen, moccan. A tő viszont sehol sem szerepel, még a Czuczor-Fogarasi szótárban sem. Aki gyűjtötte, ill. szótározta, annak illett volna jelölnie a kiejtését. A székelyek egészen biztosan ejtették.

  26. Kormos Gitta mondja:

    Hogyan helyës írnunk az egyveng [=(édës)testvér, ëgytestvér] szavunkat: egyveng, ëgyveng, egyvëng vagy ëgyvëng?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Gitta!
      Az ëgy egyértelmű, a veng azonban nem tudom, mi, létezik-e önálló szóként, vagy képző? Ha Ön ismeri a szót, figyelje meg, hogyan ejti, vagy hogyan ejtik mások, és aszerint írja le! Milyen tájnyelvben találkozott ezzel? Ez úttal én szeretnék tanulni Öntől.
      Üdvözlettel
      Buvári Márta

      • Kormos Gitta mondja:

        Kedves Buvári Márta!

        Köszönöm válaszát.
        Valójában ëgy régiszó-gyûjteményben bukkantam rá e szóra; én sëm ismertem eddig.

        Közben sikerült utánakerestem az A magyar nyelv történeti-ëtimológiai szótára című könyvben.
        Ez áll ott: „Összetëtt szó: előtagja az ëgy számnév, veng utótagja ismeretlen eredetű és jelëntésű.”

        Valószínűleg most ennyivel këll beérnünk.

        Üdvözlettel: Kormos Gitta

      • Ifju Sándor mondja:

        Egy vlágjáró ismerősömtől KissRóbert Richardtól hallotam az infórádióban,
        hogy megkefélte az elefántot ???!!! Kérdésem ??? kefélte vagy kefézte ?!
        Melyík a helyes kifejezés ???!!!
        Tisztelettel várja a választ ,egy 80 éves magyar ember,aki Móricz Zs. és KölceiF.Sőt Petőfi , a Tiszánál c. versében írta “megállék a ” kanyargó Tiszánál.ott ,ahol,a kis “túr siet beléje,mint a gyermek,az anyja kebelére ” “”!!!???
        Ott születtem én azon a tályon,az “erdőháti Penyige községben,ahol őseim is születtek !!!

        • Buvári Márta mondja:

          Tudtommal a “kefél” a szokásos. Az l- és a -z képző majdnem egyenrangú. Az -l mintha kissé elvontabb lenne. Ha valamihez hozzáadunk valamit, az mindig -z-vel történik: sóz, paprikáz, vizez. Az eszközhasználat képzője inkább -l: fésül, borotvál, boronál, kaszál, kapál, pumpál, gépel – de van gereblyéz, radíroz is.

  27. Szabó Miklós mondja:

    “Gennady Borisov csillagász augusztus 30-án szúrta ki először a különös objektumot …” – olvasható egy mai hírben.
    Tudomásom szerint van érvényes szabályzat arra, hogyan kell a cirill betűs neveket átírni (“A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása”), ami szerint Gennagyíj Boriszovot kellett volna írni. Az idézett mondat angolos átírást mutat, de ennyi erővel németes, franciás vagy bármi lehetne! sok hasonló példát lehet felhozni… Az ilyen hibák oka szerintem egyértelmű: a “sajtómunkás” lustasága, aki nem veszi a fáradságot, hogy az átvett angol nyelvű szöveg fordításakor alkalmazza a vonatkozó magyar helyesírási szabályokat…

  28. Püski Imre mondja:

    Tisztelt Szerkesztők!
    Engem nagyon zavar, hogy vendéglátóipari egységben, boltokban gyakran hallani efféle kifejezéseket: “Oda mi lesz?”, “Oda mit adhatok?” Személyekre vonatkozóan nem használhatunk ilyen kifejezéseket, ez egyszerűen durva, a vevő, vagy vendég lenézését, semmibevételét idézi fel bennem. A vendéglátás egyébként is azzal kezdődik, hogy a betérő vendéget illő módon köszönti a pincér és megkérdezi: “Ön (hölgyem/uram) mit kér?”, “Ön mit parancsol?” (Bár én a “parancsol” kifejezést sem igazán szeretem, parancsolni a katonatisztek szoktak, maradjon ez az ő “szakkifejezésük”). Ha pedig szóvá is teszem, mondjuk egy kocsmában, mielőtt megkapom a csapolt sört, a kiszolgáló személy (pincér vagy pincérnő) furcsán néz rám, úgymond ne oktassam ki, ne nyelvészkedjek, miszerint az “oda” kifejezést az “Odaadtam a kutyának a csontot” típusú kifejezésekben szoktuk használni, személyekre vonatkoztatva, a vendég köszöntésének helyettesítésére pedig sértő.
    Mi az Önök álláspontja ezzel kapcsolatban?

    • Buvári Márta mondja:

      Tisztelt Püski Úr!
      Egyetértek, ez udvariatlan kérdés. Már apám is (aki 10 éve meghalt) dohogott érte. Nem azért, mert csak a kutyának lehet “odaadni”, embernek is lehet. Miután így kérdez udvariasan: “Önnek mit adhatok?” – odaadja Önnek, amit kért.

  29. Füves Ödön mondja:

    Mëlyik a helyës írásmód: pekvanc vagy pëkvanc (=holmi, cucc, cókmók)?

  30. Fenyves Árpád mondja:

    Léptën-nyomon hallani embërëket, akik „odaad”-ot mondanak az „idead” helyëtt.

    https://www.facebook.com/napivonaglas/photos/a.180427125983696/371914263501647/?type=3&theater

  31. Szabó Miklós mondja:

    “Tusnádfürdőn nagy problémát jelentenek a medvék, akik napi szinten mennek be lakott területre…” – olvasható az egyik internetes hírportálon. De számtalan hasonló esetet is fel lehetne sorolni.
    Sokadszorra, és egyre gyakrabban olvashatjuk (vagy hallhatjuk a televíziókban), hogy az ‘aki’ főnévi vonatkozó névmást állatokra alkalmazzák, holott kizárólag emberekre (személyekre) lehetne. Szerintem nem más ez a jelenség, mint az állatok iránti, ragály-szerűen terjedő infantilis rajongás egyik megnyilvánulása. A nyelvünket ki kéne hagyni ebből…

    • Buvári Márta mondja:

      Talán nem is az állatok iránti rajongás, hanem a mindent megszemélyesítés. Ugyanez a helyzet a cégekkel, intézményekkel, azok is “amelyek” helyett “akik”. Ez még hagyján, mert bizonyos fokig mindegyik cselekvőképes. Az utóbbiak jogi személyek. A saját háziállatját pedig sok ember családtagnak tekinti. De hogy az árucikk is “ő” (az eladó így kérdez vissza: Ő legyen?), ez már semmivel sem magyarázható.

  32. Szabó Miklós mondja:

    “A szállodahajó kapitányát a nyomozók halálos tömegszerencsétlenséget okozó vízi közlekedés veszélyeztetésével gyanúsítják.” – olvashatjuk a hajókatasztrófáról szóló tudósításokban. Ez hibás a jogászi bikkfanyelv tipikus példája, amely helyesen így szólna: “A szállodahajó kapitányát a nyomozók a vízi közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó veszélyeztetésével gyanúsítják.” Ugyanis itt egy birtokviszony a nyelvi szerkezet alapja (“a vízi közlekedés veszélyeztetése”) amiben a birtok (“veszélyeztetés”) egy összetett jelzővel (“halálos tömegszerencsétlenséget okozó”) rendelkezik. A hibás szórendű szerkezetben ez a jelző a birtokosra vonatkozik, ami értelemzavaró butaság. Jól gondolom?

    • Buvári Márta mondja:

      Tökéletesen igaza van. Minden vádemelést így fogalmaznak. Nem lehet elégszer szóvá tenni. Köszönöm a példát.
      B. Márta

  33. Zádori Éva mondja:

    Kedves Buvári Márta!

    Vannak ismerőseim, akikkel beszéltem az ë hangunkról, de ők nëm sokat tudnak róla, lévén budapesti születésűek.
    Szeretném mëgkérdëzni, hogy esetleg hozzá lëhet-ë férni valahol ëgy hitelës ismertető íráshoz (cikkhëz). mëly ezt a témát mutatná be?

    Előre köszönöm: Zádori Éva

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Zádor Éva!
      Másik honlapunkon, a kiejtes.hu-n több cikket és szakirodalom-jegyzéket is talál erről. Vannak még példányok a Kiejtési útmutató és szótár 15 magánhangzóval’ c. kisszótáramból is, abban is van részletes tanulmány.
      Üdvözlettel
      Buvári Márta

  34. Ordasi Anna mondja:

    Mostanában figyeltem föl az interneten elharapodzó “mutatjuk” divatra.
    “Mutatom, miről van szó” – azaz ilyenekre gondolok: “Mutatjuk, melyik a legveszélyesebb város Magyarországon.” “Leáll a mobilfizetési rendszer – mutatjuk, mikor ne is próbálkozzon.” “Mutatjuk az 5 legrosszabb párkapcsolati tanácsot.” Nem is írok több példát, mert veszettül ragályos. Gondolom, hogy angol oldalak által használt angol kifejezés fordítása, csak azt nem értem, eddig hogyan is élhettünk nélküle…és hogy miért is zavarja a fülemet annyira. Talán magyarul – ha már nagyon ezzel a szóval akarjuk kifejezni magunkat – a meg- vagy a bemutatjuk volna a helyes? Valahogy a mutat szót igekötő nélkül olyan sutának érzem ezekben a helyzetekben.
    Kíváncsian várom véleményét erről a jelenségről!

    • Buvári Márta mondja:

      Kérdésemre H. Tóth Tibor, a divatjelenségek szakértője ezt írta: “a máris mutatjuk, mindjárt mutatjuk, mutatjuk is, mutatjuk, hogyan lehet, mutatjuk, mit kell tudnia stb. fordulatok a televízió reklámközponttá válását tanúsítják: a hír áru, s a mindjárt mutatjuk olyan, mint a Máris jövünk vissza, ne menjenek sehova!, vagy az És máris jövünk az időjárással, István mindjárt mondja a legfrissebbeket stb. — a féktelen bizalmaskodást, az otthonos családi hangulatot erőltető magamutogató bazári hírverés, vásári parádé: már mondom is, már mutatom is — mintha bemennénk a boltba, és a készséges vagy épp túlbuzgó kiszolgáló szólna hozzánk. A megmutatjuk, bemutatjuk valóban helyénvaló lehet, de a máris mutatjuk nem ezt akarja mondani, ezért is van rá szükségük: igazi ócska hatásvadász kellék, mint sok másik társa.”
      Az jutott még eszembe, hogy talán azért is zavaró, mert az “én”-t állítja előtérbe: nem az a fontos, hogy ti lássátok: “lám, íme, a mellékelt ábra szerint” stb., hanem hogy én mutatom. Tehát nem hiba, hanem divat, modorosság. Ami, az gyakran elhangzik, az egyeseket utánzásra indít, talán nem is tudatosan, másokat pedig idegesít.
      Üdvözlettel
      B. Márta

  35. Páli Ernő mondja:

    Mëlyik a helyës írásmód:: Nëmrut/Nëmrud vagy Nemrut/Nemrud (=Nimród)?

    • Buvári Márta mondja:

      Az i-hez az ë áll a legközelebb, tehát Nëmrut/Nëmrud. Egyébként van, ahol Ménrót szerepel.
      – buv

  36. Zétény Karola mondja:

    Hogyan këll írni Mikelakát (ëgykori település, mëly már beolvadt Arad városba): Mikelaka vagy Mikëleka?

  37. Mányoki Eszter mondja:

    Hogyan írjuk a hapek, kurájber, fószer, pacek szavakat, e-vel vagy ë-vel?

  38. Mérai Péter mondja:

    Bácsföldvári (Délvidék) Annus néni beszél:

    https://www.youtube.com/watch?v=ZX1EiTrO1ws

  39. Zarándi Gabriëlla mondja:

    Miképpen këll írni: mënten, mentën vagy menten?(=azonnal)

  40. Tódor Imre mondja:

    Hogyan këll írni: békësség vagy békesség?

    • Buvári Márta mondja:

      Békesség – hiszen béke az alapszó. Az s szervetlenül hosszabbodott, mint a bölcsességben, igazából békeség és bölcseség kellene, hogy legyen.
      Üdvözlettel Buvári Márta

  41. Sós Ëvëlin mondja:

    Mëlyik alak a helyës: cicvarëk vagy cicvarek?

    • Buvári Márta mondja:

      cicvarëk – már azért is, mert vegyes hangrendű szó, mint macsëk, krapëk, balëk, de ez a képzőszerű végződés egyébként is majdnem mindig zárt e-vel hangzik (pëcëk, lélëk, étëk, vétëk, rejtëk, fészëk – kiv. telek, cövek, törek,.

  42. Marót Ella mondja:

    Hogyan këll írni Jelfy Gyula (1863-1945) fényképész vezetéknevét: Jëlfy vagy Jelfy? https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/50770/?img=0

    • B. Márta mondja:

      Ezt bajos eldönteni. Ha egyszerű szónak veszem, nekem ë-nek hangzik, de ha a jel szóból származik, akkor nyílt e. Írni mindenképpen úgy kell, ahogy az illető írja.

  43. Károlyi Márton mondja:

    Én ë-ző területről származom.
    Szeretném mëgkérdëzni, hogy jól hallom-ë, hogy a követkëző hallgatható táblázatban az /ɛ/-nek a magyar e hang, az /e/-nek a magyar é hang és az /e̞/-nek a magyar ë hang felel mëg? (Azért gondolom ezt az ë-ről, mert az ë hangunk kissé nyíltabb az é hangnál, de zártabb az e-nél.)

    https://en.wikipedia.org/wiki/IPA_vowel_chart_with_audio

  44. Kormos Endre mondja:

    Nagyon ízësen beszél az epërjesi születésű Snëll György segédpüspök:

    https://www.youtube.com/watch?v=EWC7W3iZWRc

  45. Hosszú Emese mondja:

    Szeretném mëgkérdëzni, hogy mëly nyelvjárásterületëkën nëm használnak ë-t:

    1. nyugat-dunántúli nyelvjárásterület,
    2. közép-dunántúli–kisalföldi nyelvjárásterület,
    3. dél-dunántúli nyelvjárásterület,
    4. dél-alföldi nyelvjárásterület,
    5. palóc nyelvjárásterület,
    6. Tisza–Körös-vidéki nyelvjárásterület,
    7. északkeleti nyelvjárásterület,
    8. mezőségi nyelvjárásterület,
    9. székëly nyelvjárásterület,
    10. moldvai nyelvjárásterület?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Emese! A fëlsoroltakon mindenhol, csak az É-K-i nyelvjárásterületën (Kárpátalja, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zemplén) és a Mezőség ëgy részén nëm ismerik.

  46. Katz Katalin mondja:

    Engem az “anno” divat zavar. Mi a baj az idén, múlt évben, tavaj, vagy csak 1987 ben mondatokkal? Ha azt irjuk hogy anno az azt jelenti hogy műveltek vagyunk? Tudunk latinul?

    • Buvári Márta mondja:

      Igen, ez buta sznobizmus. Az eredeti kifejezés latinul pl. “anno Domini 1228”, vagyis “az Úr 1228. évében”. Ehhez képest már a német “anno dazumal” ‘akkoriban, hajdanán’ kifejezés is torzulás. Magában az “anno” csak azt jelenti, hogy “év”, tehát semmi értelme ahelyett használni, hogy “hajdanán, régen, egykor, azelőtt, valaha” stb.

    • Figyelcastro mondja:

      Nemtom, engem az “anno”-nál jobban zavar, ha valaki nyelvművelési alapon megfogalmazott minősítgetésében azt bírja leírni, hogy “tavaj”.

  47. Weber József mondja:

    Egy diákom megkérdezte, hogy szerintem Arany János füvezett-e (szívott-e marihuanát). Visszakérdeztem, mitől tartja indokoltnak a kérdés fölvetését. Fejből idézte a költő egyik kétsorosát:

    ZÖLD VERS A LIGETBEN

    Azt hittem a télen, hogy fűbe harapok:
    De látom, ez egyszer tán még fűre kapok.

    Azt válaszoltam, hogy biztosan nem füvezett, és ha abban az időben bárki élt is ezzel a kábítószerrel, biztosan nem fűnek nevezte, mert ez csak az 1950-es évektől kezdett terjedni. A diák a választ csakis abban az esetben volt hajlandó elfogadni, ha megmondom, mit jelent a “fűre kapok”. Elbizonytalanodtam, csak tippelni tudtam: szerintem arról van szó. hogy Arany János öregkorában lemondott a húsfogyasztásról. Lennének kedvesek megerősíteni vagy cáfolni véleményemet? Köszönöm: Weber József

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Tanár Úr!
      Az első részben jól válaszolt, Arany biztosan nem “füvezett”, ha tették volna, akkor sem nevezték volna így. (Gárdonyi megpróbálta, ezt leírta egy novellájában.) A kábító szert mákonynak nevezték a mákgubó kábító hatásáról, az ismeretes volt. De a vegetarianizmus sem volt divat. Azt gondolom, mondta a tanítványának, hogy a “fűbe harap” azt jelenti, hogy meghal. A “fűre kap” nincs benne a szólástárban, de a vers logikájából következik, hogy az előbbinek az ellentéte. Télen feltehetőleg beteg volt Arany, azt hitte, már meghal, de tavasszal új erőre kapott, gondolta, ezt az évet még megéri. Ha az állat “fűre kap”, az azt jelenti, hogy friss füvet talál, legel, tehát tovább él.
      Üdvözlettel
      Buvári Márta

      • 789 mondja:

        De az is lehet, Arany arra utalt, hogy a végén még rászokik a füre. Talán, a télen az orvos azt tanácsolta neki, ha nem akar fübe harapni, harapjon fübe.

  48. Lipoczky Andrea mondja:

    Fölháborító! Miért nem tanítják meg az iskolásoknak mind a tizenöt magánhangzónkat? Még a nyelvtanórán sem… Ki kellene dolgozni párhuzamos tankönyveket, melyek az igazi magyar nyelvtant tanítják, beleértve a gyökrendszerelméletet is.
    http://ofi.hu/sites/default/files/attachments/magyar_nyelv_9_1.pdf

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Andrea! Az Apáczai Könyvkiadóval jó 10 éve tárgyalásban voltunk, Esztergályos Jenő hajlandó lett volna az alsó tagozati tankönyvekből 15 magánhangzós változatot készíteni, de egy nyelvész lebeszélte, mondván, hogy tönkre fog menni a kiadó. Péntek János a székelyföldieknek megcsinálta Adamikné Jászó Anna olvasókönyvét a székelyföldieknek kétpontos e-kkel, de csak fénymásolt változatban, aztán azt hiszem, az is elhalt.

  49. Kövi Ernő mondja:

    Szeretném megkérdezni, hogy mi a gyakorisága különböző magánhangzóinknak (a, e, o, i, ë, á, é, ö, u, ó, ő, ü, í, ú, ű)?

    • Buvári Márta mondja:

      Ehhez egy kicsit hosszabb utánanézés szükséges. Kapásból annyit tudok, hogy nyílt és zárt e-ből összesen több van, mint a-ból , az e betűknek kb. kétharmada nyílt, és ennél valamivel több az a. Minden másból lényegesen kevesebb.Részletesebben később.

      • Buvári Márta mondja:

        Nem is olyan hosszú, máris találtam egy listát:
        1. a: 21,6 %;
        2. e: 17,1 %;
        3. o: 10,2 %;
        4. i: 10 %;
        5. ë: 8,9 %;
        6. á: 8,8 %;
        7. é: 8,8 %;
        8. ö: 3,4 %;
        9. u: 2,4 %;
        10. ó: 2,1 %;
        11. ő: 2,1 %;
        12. ü: 1,6 %;
        13. í: 1,3 %;
        14. ú: 1,2 %;
        15. ű: 0,6 %.

  50. Szabó Miklós mondja:

    NAGYON BALATON
    “… főnévnek csak jelzője lehet, határozója nem” – olvasom Buvári Márta egyik válaszában. Így igaz! Ezt a szabályt szegik meg újabban a média- és reklám-szakemberek például ebben az ostobaságban…

    • Dr Sárközy János mondja:

      A Petöfi rádióban is nagyon szívesen használják ( igen affektált kiejtéssel ! )
      a “nagyon zene” kiejtést ! Valószínüen azért, mert a müveletlen szerkesztö
      (aki nemcsak magyarul, hanem németül sem beszél hibátlanul ! ) nem tudta
      jobban magyarra fordítani egy osztrák rádió ” wir sind die meißte Musik “kifejezését ” Persze, ettöl függetlenül egy ilyen személy még mindig a társadalmunk öncsinálta ” celebjei ” közé tartozik !

  51. Szabó Miklós mondja:

    Egyik áruházi hirdetményen ezt láttam-olvasztam: “Közeli szavidejű termékek 25-50 % kedvezménnyel kaphatók!” – Elszomorítónak tartom, hogy az ún. közösségi média “blog”- és “chat”-nyelve ilyen módon is utat tör magának, rombolja, rombolhatja szép nyelvünket. Ezt szerintem nem lehet a nyelvet gazdagító “nyelvi lelemény”-nek tekinteni, ugye?

  52. Rétháti Győző mondja:

    Mëlyik a helyës: beás vagy bëás (cigány)?

    A beás szó eredete a román băiaș /bəˈjaʃ/, băieș /bəˈjeʃ/ ‘(arany)bányász; kanalascigány, aranymosó’ ⟵ [román] baie /ˈbaje/ ‘bánya’ ⟵ [magyar] bánya

    • Buvári Márta mondja:

      Az eredete szerint lehetne beás, de a nyílt e az á-val legfeljebb összetett szóban fér meg, pl. be-ás ige. Az ë jobban elviseli a mély hangok társaságát, és az idegen eredetű szavakat egyébként is általában zárt ë-vel mondjuk. (buv)

  53. Szabó Miklós mondja:

    amely – ami
    “Az alacsony munkabérek miatt sokan külföldön vállalnak munkát, amely munkaerőhiányhoz vezet.” – olvasható egy újságcikkben. Szerintem helyesebb lenne így (illetve csak így helyes?): “Az alacsony munkabérek miatt sokan külföldön vállalnak munkát, ami munkaerőhiányhoz vezet.” Jól gondolom-e?

    • Buvári Márta mondja:

      Bizony, bizony! Legfeljebb úgy volna helyes, ahogy írta, de még helyesebb volna úgy, hogy “…. sokan külföldön vállalnak munkát, és ez munkaerő-hiányhoz vezet. Amely vonatkozó névmással csak főnévvel megnevezett dologra lehet visszautalni. A részletesebb magyarázatot megtalálja Magyarosan c. rovatunkban Ami, amely és társai cím alatt.

  54. Halász Emőke mondja:

    Szeretném mëgkérdëzni, hogy mëly alak a helyës: gedél vagy gëdél?

    http://gedel.szojelentese.com/

    http://bitepito.hu/rejtveny/index.php?searchinput=ged%C3%A9l

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Emőke!
      A megadott nethelyen az értelmezést a Czuczor-Fogarasi szótárból idézték. Ezért könnyű dolgunk van, mert Czuczor jelölte a zárt e-t, csak más jellel. Megnéztem a saját példányomban, itt nincs mellékjel, tehát nyílt e.

  55. Szabó Miklós mondja:

    legkevesebb – legalább
    “Legkevesebb három személy sérült meg” – olvasható egy baleseti tudósításban. Szerintem helyesebb lenne így: “Legalább három…” Mit gondolnak Önök erről?

    • Buvári Márta mondja:

      De mennyire, hogy helyesebb a legalább. A Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk c. műsorában beszéltem már erről. Abból a jegyzetemből idézek:
      A legkevesebb a legalább szót szorítja ki: “Legkevesebb hét ember életét vesztette. Legkevesebb ötven embert öltek meg a becsapódó rakéták. A kormány menesztéséhez legkevesebb 220 szavazatra lett volna szükség. Legkevesebb kétezer migráns érte el a határt.”
      Ezzel a szóval nemcsak az a baj, hogy túlságosan divatba jött. A legkevesebb a kevés melléknév felsőfoka. Lehetne azt mondani, hogy “kevés hét ember életét vesztette?” Az ötven halott kevés, sőt, legkevesebb? Nem: itt nem jelzőnek szánják a legkevesebb szót, hanem határozónak. Csakhogy melléknév nem tölthet be határozói szerepet. A legalább formailag ugyanolyan, mint a legkevesebb, de határozószó, ezért az efféle mondatokban csak ez a jó.

  56. Tollas Kálmán mondja:

    Bërrár Jolán és Károly Sándor Régi magyar glosszárium című szótárában van többek között két rokonszó: a csej és a cendely.
    Mëly írásformát javasolják: csej vagy csëj, ill. cendely v. cendëly v. cëndely. v. cëndëly? [késő lat cendalum < lat sindōn < ógör σινδών ‎(szindṓn)]

    http://www.kislexikon.hu/cendely.html

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Tollas Kálmán!
      Egyik szót sem ismerem. A csej-t így, nyílt e-vel gondolom a fej, hely, tej mintájára. Hasonló alakú zárt ë-s szót nem találtam a Szóvégmutató szótárban. Más támpontom nincs, a Történeti-etimológiai szótár nem tartalmazza. A cëndëly viszont zárt ë-s, mert az előzményekben i-s változatok is vannak (az i még zártabb hang). Ly ill. j előtt előfordul nyílt e is, de ha az első szótagban ë van, akkor a másodikban is. V. ö. pëndëly.

  57. Kovács Tibor mondja:

    Lehet, nem lehet

    Nincs kapu… nem lehet bemenni – hangzik a kifogások csúcsa a Tanár úr kéremben. Értjük, a kapu hiánya fizikailag lehetetlenné teszi a bemenetelt, hiszen bemenni kapun szokás. Ezt a humort szeretjük Karinthyban. Remélem, nincs olyan sótlan alak, aki ezt a “nem lehet”-et úgy érti, hogy tatarozás közben tilos a bejárás.
    Törvényekben, politikai nyilatkozatokban, szakszövegekben azonban nincs humor. Akkor hogyan értelmezzük a rengeteg lehet/nem lehet-tel, igető plusz -hat -hettel teletűzdelt komoly irományokat?
    Egy rádióban elhangzott mondatot most egy kicsit kiegészítek, hogy sarkítsam a problémát: az atomerőmű üzemterületét nem hagyhatja el radioaktív szennyeződés, ezért a mai naptól az atomerőmű üzemterületét nem hagyhatja el radioaktív szennyeződés.
    Egyik félmondatban sincs semmi hamisság, csak mást jelentenek. Az első egy hatósági tiltás idéz, a második a védelmi rendszer sikeres megvalósításáról számol be. Imétlem, csaltam, nem így hangzott el, de a trendi -hat-hetezés közepette el is hangozhatott volna.
    Más nyelvek beszélői örülhetnek, van szavuk a lehet/nem lehetre (fizikai értelemben), a szabad/tilosra, az ajánlott/kerülendőre. Elkeserítő, hogy a magyarban már mindenre az adu ásszá előlépett lehet-et használják. Az ilyen hat-hetező szövegeket (hát ha még törvény!) mindenki úgy magyarázza (félre), ahogy akarja.
    Nagy bánatom, hogy a nyelvészek a “szabad” szót szófaji probléma miatt nem eresztik be a segédigék közé. Pedig csak egy kis nyelvi törvénymódosítás kellene, és máris egyértelműbben szövegelhetnénk. Vannak többjelentésű szavaink. Lehetne eggyel több? Ennek legalább haszna is lenne, nem csak története.

    • Buvári Márta mondja:

      Az igető +-hat/-het jelentése eredendően ‘szabad’. Nagyon hasznos és jellegzetesen magyar eszköz. Más nyelvek csak segédigével tudják ezt kifejezni. A “szabad” kezd segédigévé válni, de névszói-igei állítmányként is be tudja tölteni ugyanezt a szerepet.
      A megengedő ige (félrevezető szakszóval “ható ige”) használata akkor helytelen, ha ‘lehet” értelemben használják. Pl. “Erre a járműre csak elöl lehet felszállni.” Ez nem igaz, mert középen is van ajtó, tehát ott is föl lehet szállni, csak nem szabad.
      Feltételezést is lehet a megengedő igével kifejezni. Pl. Vigyél esernyőt, mert eshet. A baj csak az, hogy a sajtó túlságosan rákapott erre a megoldásra minden olyan helyzetben, amelyben jövőbeli hírt vetítenek előre. Sokszor nem egyértelmű a közlő szándéka. Például: “Félmillióan kérhetik a vasárnapi pihenőnapot.” — Vajon a többi dolgozónak nem engedik, hogy kérje? ”Megsemmisíthetik Nagy Imre halálos ítéletét.” Nem mindegy, hogy feltételezzük, hogy megsemmisítik, vagy valamilyen felsőbb hatalom, például alkotmánybírósági döntés most tette lehetővé. “Perelhetnek a szegedi kereskedők.” Esetleg perelni fognak, vagy joguk van perelni? Vannak pontosabb, árnyaltabb kifejezései a feltételezésnek: valószínűleg, talán, esetleg, feltehetőleg, előreláthatólag…

  58. Szabó Miklós mondja:

    szolidarít

    A tegnapi tüntetés egyik szónoka szájából buggyant elő ez a szörnyszülött szó – valószínűleg a “szolidáris (valakivel)” helyett, ami akár elnézhető lenne a megszólalás lámpalázas zavara miatt -, de este az egyik tv-csatornán, stúdióbeszélgetésben az egyik újságíró elkövette ugyanezt a hibát. Lehet, hogy egy új igével “gyarapodott” a nyelvünk? (Ragozva: én szolidarítok, te szolidarítasz, ő szolidarít…) Tisztelettel kérdezem, mi a véleményük erről?

    • Buvári Márta mondja:

      Talán nem is annyira szörnyszülött, csak ún. népetimológia (népi értelmezés, értelmesítés). A solidarité vagy Solidarität szóból magyarított szolidaritás szóról levették az -ás képzőt, és mivel ezzel a képzővel általában igéből szoktunk főnevet képezni, a maradék szót igének tekintették, az -it végződést azonosítva a magyar -ít képzővel. Hasonló ez a mű-tét összetett szóból elvont műt igéhez.

  59. Ildikó mondja:

    Szabolcs megyében hallottam rendszeresen a következő igeragozást-amit majdnem mindenki így mondott, a pedagógusok, a polgármester és a nép egyszerű fiai is:
    Fájlaltat, fájlaltatja , sőt fájlaltati (ez is 1. sz. 3. személy).
    Engem talán csak azért zavart ez nagyon, mert elsőre nem is értettem, mit mondanak nekem. De sokadszorra sem tetszett meg, amikor már minden így ragozott igét elsőre megértettem.
    Nyűgös voltam, vagy okkal bántotta a fülemet?

    • Buvári Márta mondja:

      Valóban nagyon furcsa túlképzés a “fájlaltatja”. Nyilván a “fájlal” helyett használják, nem érzik, hogy ebben magában benne van az, hogy neki fáj. A -lal/-lel képző szerepe egy kicsit homályos, illetve többrétű. A “hizlal, koplal, érlel, foglal” igében műveltető értelme van, ezért semmiképpen sem indokolt még egy műveltető képzőt hozzátenni. Kicsit furcsa logika műveltető igével kifejezni azt, hogy valakinek fáj valami, de a fájlal ige is ilyen, és úgy látszik, a szabolcsiak is ezt a gondolkodásmódot követik, csak nem érzik a -lal képzőben a műveltető jelleget. Ez nem csoda, mert más igékben más a szerepe ugyanennek a képzőnek. Például kérlel, színlel.

  60. Ildikó mondja:

    Az ööö-zés szerintem ritkább. A jellemző űrkitöltő mostanában inkább az aaa. Főleg ha pár hét USA-beli látogatás után kérdezik meg a beszélgetőpartnert.
    Régen volt az IZÉ. Ez legalább vicces, de lehet, hogy csak én találom annak. Honnan származhat az izé? Hogy juthat eszébe egy beszédben elakadónak éppen ez a szavacska?

  61. Szabó Miklós mondja:

    elkövetkezendő

    Kedves Márta! Mi a véleménye róla? Ragályosan terjed ez a szó, ahelyett, hogy egyszerűen “következő”-t mondana, aki használja. Nem vagyok nyelvész, de úgy érzem, hogy – noha formálisan szabályos képzéssel, ragozással jött létre -, baj van vele. Szerintem modoros, feleslegesen hosszú is, anélkül, hogy más jelentése lenne…

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Szabó Miklós!
      Úgy emlékszem, válaszoltam erre, de itt nem találom. Az “elkövetkezendő” szerintem is meglehetősen dagályos. Részletesebben Túlképzés c. cikkemben.

  62. László mondja:

    A magyar médiában (elsősorban a televízióra és a rádióra gondolok, ezen belül is különösen zavar, hogy naponta találkozom ezzel az M1, illetve a Kossuth műsoraiban) olyan nyelvújításnak vagyunk tanúi, amelynek ezzel a bejegyzéssel szeretném kutatni az értelmét.

    „Úgy látszódik”, „az látszódik” halljuk „úgy látszik” „látszik” helyett naponta többször is. Miért? Magyartalan esetleg a „látszik”? Visszaható ige lenne ez? Láttatja magát az a valami, amire a „látszódik” vonatkozik?

    Úgy látszik, a riporteri, bemondói nyelvérzék nem látszódik…

    Hogy nem szól már valaki nekik?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves László!
      Igaza van, a látszik igéhez fölösleges hozzátenni az -ód(ik) képzőt, mert a -sz(ik) pontosan azt fejezi ki, amit az -ód(ik): hogy a történés az alanyra hat. Ez nem visszaható ige (egyik formában sem), mert nem az alany teszi, hogy lássák, nem a cselekvése hat vissza rá. Az ilyen igéket szaknyelven mediálisoknak (középigéknek) nevezik, ez nem valami jó szakszó, én inkább önható vagy önigének nevezem őket. A különbséget egy másik igével szemléltetem: mosakszik (mosdik) nem ugyanaz, mint mosódik.
      Valóban szólni kellene, de ahhoz kellene pontosan tudni, ki, hol, mikor használta. Majd figyelem, de Ön is megírhatja nekik. Megírhatom az Édes Anyanyelvünkbe, vagy a Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk című műsorában kifejthetem, de feltehető, hogy az illetők egyiket sem
      olvassák, illetve hallgatják.
      Üdvözlettel: Buvári Márta

      • László mondja:

        Kedves Márta!
        Az M1 televízió helyszíni tudósításaiban a riporterek naponta használják. A migráns-hírekben rendszerint „látszódik” a kerítés, „látszódnak” a buszok, az emberek. A közlekedésben „látszódik” a dugó – és sorolhatjuk.

        A média nyelve gyakran irányadó, így aztán az utóbbi időben már a politikusok is kezdik használni.

        De ha már itt tartunk, hadd igazoljam a vészes elterjedését ennek a butaságnak egy helyben található példával: ennek a válasznak a beküldésére megnyíló ablak alatt is olvashatjuk a következőt:

        „(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszódni a hozzászólás elküldése után.)”

        Na ugye?

      • Dr Sárközy János mondja:

        Kedves Buvári Márta,

        teljesen igaza van, amit a válaszában ír ! A kérdés csak az, ki a felelös azért, hogy a közszolgálati televízióban olyan személyeket alkalmaznak,
        akik az érettségim idején ( 1959 ) simán megbuktak volna magyar nyelvböl !
        Magam már 46 éve élek Németországban, de ha itt egy televízióban alkalmazott szerkesztö vagy riporter ilyen szinten beszélné a német nyelvet,hamarosan csak a mezögazdaságban találna alkalmazásra !

  63. Szabó Miklós mondja:

    Kedves Buvári Márta!

    Bizonyára elkerülte a figyelmét a “település” szóval kapcsolatos bejegyzésem, azért nem reagált rá. Továbbra is kíváncsi vagyok a véleményére, de ki is egészíteném a bejegyzésemet:

    Hosszú időn át a “község” szót használták ugyanarra a fogalomra a hivatalos nyelvben, A Pallas Nagylexikonban ez olvasható: “A 1886. XXII. t.-c. szerint K. alatt értjük: a) a rendezett tanáccsal biró városokat; b) a nagy- és c) a kisközségeket.” Bosszantó további vadhajtása lett az általam kifogásolt “nyelvújítás”-nak a “kistelepülés” a “kisközség” helyett.

    • Buvári Márta mondja:

      A község közigazgatási kategória, a település általános fogalom. A mindennapi életben viszont egyszerűen falut mondunk.

  64. Szabó Miklós mondja:

    Szécsényi húszhúsz

    Újabban így hallom kimondva a rádióhirdetések között a 2020. évet. Felháborítónak tartom, hogy bizonyos reklámszakemberek szabadon megerőszakolhatják a nyelvünket, konokul terjesztve, ránk erőltetve az idegen nyelvek stílusjegyeit!

    • Buvári Márta mondja:

      Ezt még nem hallottam. Ez a kettőezernél is rosszabb.

    • Dr Sárközy János mondja:

      Kedves Szabó Miklós,

      nem értem a felháborodását ! Ha átgondolja, hogy kinek a kezében van ma Magyarországon a reklámszakma, akkor biztosan tudhatja, hogy arról az oldalról hibátlan magyar nyelvet nem várhatunk! Még egy kis adalék : biztosan tudhatja, hogy ki az az író, akit Ephraim Kishonnak hívnak ?
      Nos, ez az ember, aki Magyarországon született, az ország elhagyásáig ott müvelödött, büszkén nyilatkozta minden német TV-csatornán, hogy neki Magyarország az életében semmit nem nyújtott ! (” kivéve a rossz német kiejtését ! ” ) Nos, ilyen magyarokból még mindig túl sok van Magyarországon !

  65. Gy Judit mondja:

    Kedves Márta! Engem nagyon zavar, hogy a nagyszülők a -suk, -süközés mellett az egyes szám második személyt is szerintem rosszul használják. Pl: mehetsz helyett, mehetel, adhatsz, adhatol és az unoka 6 éves, is sokszor így mondja . kérdésem: igazam van-e. Köszönettel:Gy Judit

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Gy. Judit!
      Az adhatol stb. alak nyelvjárási, az ikes, ill. z, sz végű igékből terjedt át az -l személyrag a többi igére. Másféle általánosítás. Nem hibás, mert a maga módján szabályos, de a köznyelv másféle rendszert fogadott el. A nagyszűlőket nem szabad megszólni érte, az unoka pedig majd megtanulja az iskolában a köznyelvi alakot. A süksükölés azért rosszabb, mert a felszólító alakot terjeszti ki a kijelentő módra, tehát egy különbséget szüntet meg.
      Üdvözlettel
      B. Márta

  66. Szabó Miklós mondja:

    település

    Sajnos, ez a szó újabban teljesen kiszorítja a köznyelvből a falu és a város szavakat, még akkor is, amikor egyértelmű, hogy az egyik vagy a másik fogalomról van szó, és nem szembesül a beszélő azzal a problémával, hogy olyan szót találjon, amely mindkettőt magában foglalja. Ha egy ilyen tágabb kategória nevét keressük, arra ott van a “helység” már régóta, csak sokan kezdik elfelejteni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a “helység”-et újabban összekeverik a “helyiség”-gel, ami pedig nagyon nem ugyanaz! Így aztán megoldásként marad a “település”, ami viszont nemcsak hosszú, hanem csúnyácska is (mert a szavaknak szerintem hangulati értéke, jelentése is van). Kár, hogy a szép anyanyelvünk ezzel is szegényedik…

  67. Mészáros Anett mondja:

    Mëlyik a helyës: „tëttën ér” vagy „tëtten ér”?

    • Buvári Márta mondja:

      tëttën. Az -ën a helyhatározó rag (bár itt csak képes helyhatározóról van szó), az -en pedig módhatározói.

  68. Bujtás Gyula mondja:

    Hogyan këll helyësen írni: sihenc vagy sihënc?
    http://www.gyongyharmatoscsudafa.info/elfeledett-szep-szavaink/

    • Buvári Márta mondja:

      Ezt a változatot nem ismerem, de mivel mély párja suhanc, mindenképpen sihencnek mondanám.

  69. Szabó Miklós mondja:

    Főváros – Budapest

    Megfigyelhető, hogy a “főváros” szó Budapest helyett szinte kizárólagossá vált a hivatalos nyelvben, de a rádióban, tv-kben, az írott sajtóban, tehát a közbeszédben is. Utóbbit már alig mondják-írják.
    Budapest egy bizonyos magyar város neve, amely történetesen Magyarország fővárosa is egyben. Fővárosként említeni viszont csak akkor indokolt, ha éppen ezt a közjogi szerepét hangsúlyozzuk, hogy megkülönböztessük más magyar városokétól. Némi túlzással nagyképűségnek, dölyfnek tekinthető, hogy bizonyos budapesti közintézmények hivatalos nevében is főváros szerepel (pl. Fővárosi Közterület-fenntartó, Fővárosi Vízművek stb., üdítő kivétel a Budapesti Közlekedési Vállalat), hiszen ezeknek az intézményeknek semmi közük Budapest közjogi szerepéhez. Az egykori “Császári és Királyi” (K.u.K.) “minősítő jelző” jut róla az eszembe. Különösen bosszantó, ha az időjárás-jelentésben azt mondják: a fővárosban esik az eső, a hőmérséklet 6 fok, és ehhez hasonlókat. Ha ez így folytatódik, célszerű lesz a várost átkeresztelni…

    szigetelő, szigetel

    Dübörög a Sziget-fesztivál. A róla szóló rádió- és tv-tudósításokban ütötte meg a fülemet, elképedve hallottam többször is, hogy “szigetelők”-nek nevezik a megjelent közönséget. A szigetelő nekem eddig az elektromos áram vezetésére alkalmatlan fizikai tulajdonságot jelentette. Közismert ez a jelentése a “szigetőszalag” szóban. A “szigetel” jelentése pedig “elválaszt”. Szerintem meg kéne maradni az eredeti jelentéseknél. A Sziget-fesztivál látogatóit pedig inkább nevezzék csak egyszerűen látogatóknak, közönségnek stb.

  70. Stoller Aranka mondja:

    Mëlyik alak a helyës: Szebenikó, Szëbenikó, Szebënikó vagy Szëbënikó? http://lexikon.katolikus.hu/S/Szebenik%C3%B3.html

    • Buvári Márta mondja:

      Egyértelműen Szëbënikó, így hangzik jól, a régi alakok még zártabb hangokat tartalmaznak: i, u. Szëbën is így van.

  71. Réti Gábor mondja:

    Miképpen këll írni a latin migrāns magyar mëgfelelőjét: mënenc vagy mënënc?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Réti Gábor!
      A legszívesebben azt írnám, hogy sehogy, ez nagyon erőltetett magyarítás. Van ki- és bevándorló, sőt, vándor. De nem akarom megkerülni a kérdést.
      Az -nc nyelvújítási képző, vëgyësen ragasztották igéhëz, főnévhëz. A Szóvégmutató szótár szërint ennyi van: védënc, kéjënc, lelenc, bérënc, fëgyenc, këgyenc, kedvenc, ínyënc. A főnévi eredetűekkel nincs baj, mert van bővítëtt tövük: kéjë-k, bérë-k, këgye-k, kedv-et, ínyë-s, (a fëgy önállóan nem használatos) ennek mëgfelelően csatlakozik hozzájuk az -nc képző. Az igéknek azonban nincs bővítëtt tövük, az igeragok saját kötőhangjukat „használják”. A két igealapú szó: védënc és lelenc nem ëgyezik. A mën ráadásul szabálytalan igető. Más szëmpontot këll néznünk: Az é-s tövű példák mind -ënc végződést kaptak, az e-s tövűek -enc-ët. Két ë-s tövű van: fëgyenc és këgyenc. Ennek mintájára mënenc lenne.

      • Réti Gábor mondja:

        Kedves Buvári Márta!

        Köszönöm szépen kimerítő magyarázatát.
        Valójában vagy ötször hallottam eddig e szót. Eleinte nekëm is furcsa volt, de kezdëm már mëgszokni. Mindënesetre sokkal jobban hangzik számomra, mint a latin migrāns, és valószínűleg használói is így érëzték.
        Az Ön említëtte szavainkon kívül még a követkëzőket találtam szótárakban: ifjonc, virgonc, suhanc, dühönc (nagyfoltos nyurgadurbincs/Spicara maena), elménc (elméje élét fitogtatni akaró, mindig elméskëdő szëmély), futonc (futrinka/Carabus), fürgenc (fürge, virgonc), költönc (fűzfapoéta), küldönc, lovanc (lovas, lovagló szëmély), magonc (magról nőtt csemëte/növény), nyargonc (lovaskatona, aki táborozás alkalmával a hadrëndëletëket ide-oda viszi), szabadonc (önkéntes; latin: voluntārius), tanonc, tapsonc (szëmély, akit vmely színész mëgfogad, hogy fölléptekor tapsoljon), tolonc (vhova, rëndszërint illetőségi helyére toloncolt szëmély), udvaronc (szolgalelkű udvari embër), újonc, vadonc.

        • Buvári Márta mondja:

          Kedves Réti Gábor!
          Én csak az (írásban) -enc-re végződő szavakat néztem, de az Ön által fölsorolt -önc végűek és a mély hangrendűek (-anc, -onc) is arra mutatnak, hogy vegyes a kötőhang zártsága ill. nyíltsága, tehát a szótőtől függ, már amennyiben ismeretes ilyen magánhangzóra végződő kötött tő. A menenc esetében ez a nehézség. Van még egy ötletem: honelhagyók.

          • Réti Gábor mondja:

            Kedves Buvári Márta!

            Igën, mëgértëttem, mi okozza.a gondot.

            Nekëm tetszik a honelhagyó!

  72. Zombai Nóra mondja:

    “A Kovács István parlamenti államtitkár úr részére készített feljegyzés szerint a támogatni tervezett „Pityóka Fesztivál” gasztronómiai eseményeknek és kulturális előadásoknak adna otthont.”

    Szeretném megkérdezni, hogy a fent leírt esetben a Kovács István név előtt helyesen használok- e névelőt? Érvényes-e ebben az esetben is az “arany szabály”, hogy tulajdonnevek esetén nem szükséges a névelő használata?

    Köszönettel:
    Zombai Nóra

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Zombai Nóra!
      Elnézést, csak most vettem észre levelét.
      “A Kovács István parlamenti államtitkár úr részére készített feljegyzés szerint a támogatni tervezett „Pityóka Fesztivál” gasztronómiai eseményeknek és kulturális előadásoknak adna otthont.”
      Természetesen kell a névelő a mondat elejére, hiszen itt a névelő nem Kovács Istvánra vonatkozik, hanem a feljegyzésre.

  73. Mezei Gábor mondja:

    Këllenek-ë a követkëző régi, magyar hónapnevekben ë bëtűk: enyheges (fëbruár), termenes (június), hévenes (augusztus), gémberes (novembër)?

  74. Szatmári Magdolna mondja:

    Engem a “vajon” szavunk jelenlegi helyesírása nagyon zavar.
    Sokkal inkább a “vajjon”, de leginkább a “valljon (=vallyon)” írásmód tükrözné szerintem ennek a kívánságot, kétséget, hangulatot kifejező szavunknak az eredeti jelentését.
    Olvastam többszáz éves szövegekben sokféle írásmóddal, de szerintem a legvalószerűtlenebb változat kapott létjogosultságot helyesírásunkban.

  75. Szabó Miklós mondja:

    pápa – katolikus egyházfő
    tűzoltó – lánglovag
    rendőr – egyenruhás
    kapus – hálóőr

    és még sorolhatnánk a példákat arra, hogy egy fogalomra hogyan telepszik rá egy másik, szinonimának szánt, ámde mesterkélt kifejezés, egyre inkább kiszorítva az eredetit, csak azért, mert az újságírók (stílszerűen: “sajtómunkások”) kényszeresen kerülik az írásaikban, hogy a szóban forgó fogalmat többször ugyanazzal a névvel illessék! Már az is előfordul, hogy többször nevezik így, mint úgy…

    • Buvári Márta mondja:

      Köszönöm a kiegészítést.
      buv

    • Buvári Márta mondja:

      Igen, az ismétlésnek ez a kényszeres kerülése nagyon bosszantó. Ez egy stilisztikai szabály félreértelmezése és eltúlzása. A gyógyszer és orvosság mellett még medicina és orvosszer, az ilyen-olyan-parti város stb. A legfrissebb példám: “nekünk a finn megoldás tökéletesen megfelelne. Északi nyelvrokonaink ugyanis szintén … tíz évre kötöttek megállapodást a Roszatom fűtőanyag-szállító cégével…” Mi köze egy gazdasági szerződéshez a nyelvrokonságnak?

  76. Gyoroki Ernő mondja:

    Szeretném mëgkérdëzni, hogy mëly Kárpát-medëncei városban, vidékën beszélnek a magyarok a szabványoshoz legközelebb álló kiejtéssel?

    • Buvári Márta mondja:

      Ha az ë nélküli szabványra gondol, akkor Miskolc és Sátoraljaújhely között, ugyanis Kazinczy volt a legnagyobb hatással a szabvány kialakítására. Ha az ë-ző szabványra gondol, szótárunkban főként a dunántúli ejtésre támaszkodtunk, de az ingadozó ejtésű szavaknál megkérdeztünk minden területről származó adatközlőket (határon kívülről kevesebb forrásunk volt). Nagyon szép, mértéktartó ë-vel beszélnek Egër környékén. A Délvidékën és Erdély sok helységében is egészen köznyelvi ë-zést hallhatunk, csak néhány (bár gyakori) szó ejtése (pl. a Délvidéken a bë) tér el a dunántúlitól. A nëm tagadószót viszont a Dunántúl egy részén is nyílt e-vel mondják, ezért ennél a szónál még a gépi jelölő szótárban is meghagytuk a vagylagosságot, annak ellenére, hogy minden bizonnyal a zárt az eredeti.

      • Gyoroki Ernő mondja:

        Köszönöm szépen válaszát. Mivel nyelvjárásaink többségében használják a középzárt ë-t, természetësen csak az ë-ző szabványra gondoltam kérdésëmben, sőt -mëgítélésëm szërint- ëgyedül ez tekinthető szabványnak.

  77. Uz Kovács Gyula mondja:

    Rettenetesen zavar a rengeteg “fog”, pl. kilakulni fog-kifog alakulni a kialakul helyett. Esni fog az eső az eső lessz helyett. Stb.stb.

    • Buvári Márta mondja:

      Miért zavarja? Ez az egyetlen jövőidőnk maradt. Más nyelvekben van közeljövő, jövő, előidejű jövő. A 19. században még volt egyszerű jövő időnk: pl. Petőfi Tintásüveg c. versében: “Kedved követendi gyász.” Sajnos, ez kiveszett. Ha a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy ezután bekövetkező eseményről van szó, akkor elég a jelen idő, de egyébként ki kell egészíteni egy időhatározó-pótlékkal. Engem jobban zavar a sok “majd”.
      buv

    • 789 mondja:

      Az 1700-as évek elején kezdödött, hogy kihazudták/kidobták a magyar nyelvböl a jövö idöt és tették helyére a német “lenni fog”-ot

      Földi János 1795-ös nyelvtankönyvében még:

      Mostani idö: való, lévö, lévén, léve
      Elmúlt idö: vólt, lett
      Jövendö idö: lejendö

      Mostani idö: tévö, tévén, téve
      Elmúlt idö: tett
      Jövendö idö: tejendö

  78. Molnár Zoltán Antal mondja:

    Utólag még megemlítem középiskolai tanárnőm, Horváth Lászlóné máig belém ivódott véleményét a pongyola beszéd elkövetőiről: “aki átbeszél, kitárgyal, lerendez, – mondjuk úgy három és négy óra magasságában, az egyéb gazemberségre is képes”. Köszönöm Neki útmutatását.

  79. Kovács Tibor mondja:

    Miazami Kiazaki
    Még mondja valaki, hogy nem nyelvrokon a japán és a magyar! Nézek egy focimeccset. Szepesi így közvetítette volna: Kis dobja be a labdát, Nagy átveszi, szökteti Közepest, akit viszont leszerelnek. A mai sportriporterek szerint: Kis az, aki bedobja a labdát, Nagy az, aki átveszi, Közepes az, akit leszerel az ellenfél.
    Egyre katasztrofálisabb a helyzet az aki-amizás terén. Kiejtésüket hallgatva (az á=ee-től olykor eltekintve) magyar anyanyelvű emberek beszélnek, de úgy fogalmaznak, mintha most szabadultak volna egy gyorstalpaló magyar-tanfolyamról.
    Rokon hiba a felesleges “az”: “A tények azok makacs dolgok”; “A szülő az nem mindig tágyilagos”.
    Az “ami”-vel kezdődő mondatokról most nem is szólok, eleget sopánkodtam már miattuk.

    • Buvári Márta mondja:

      Ajánlom figyelmébe Maleczki József cikkét Magyarosan c. rovatunkban. Címe: A “miazami-ezazami” nyelvről.

  80. Szabó Miklós mondja:

    “bevállal”

    Nem értem, miért terjed – úgy tűnik, megállíthatatlanul – a “bevállal” szó a jól bevált “elvállal”, esetleg a “felvállal” helyett. Különösen az sérti a fülemet, ha az úgynevezett “hivatásos megszólalók” (rádió- és tv-bemondók, újságírók stb. )használják. Erre is sok példa van egy ideje. Mit tehetnénk ellene? Ez az élő nyelv fejlődési iránya?

    más:
    Kezdődik a fair (magyosan: fëër) bankok kora! Ezt az angol szót döngölik a fejünkbe újabban a “tisztességes” helyett, hátha mindegyik devizahiteles bank-ügyfél megértené… Hovatovább a készülő törvény szövegébe is bekerül a “codification procedure” eredményeképpen…

    és egy másik”kedvencem”, a “káëndhá”

    Ez a szörnyszülött szó a “K&H” rövidítés “Hunglishül” kiejtve! (Persze az “eredendő bűnt” ebben az esetben a Kereskedelmi és Hitelbank logójának megtervezője és a bank vezetői követték el). De ha már így történt annak idején, a bank rövid nevét magyarul káéshá-nak kellene kimondani, de az angol kiejtési szabályok szerint sem így, hanem kéëndécs”-nek. A “káendhá” a lehető legrosszabb, hiszen a “K” betű a “Kereskedelmi”, a “H” pedig a “Hitelbank” magyar szó kezdőbetűje. Ezek között az “&” karaktert (ami a latin “et” szó stilizált alakja, ha jól tudom) miért is éppen angolosan kellene kiejteni?
    Mindezzel sem a rádiókban, sem a televíziókban nem törődnek!

    • Buvári Márta mondja:

      A be- igekötő divattá vált. Erről bővebben l. Igeirányítók c. cikkünket.
      Az & jelet nem szükségszerű angolul kiolvasni, sőt, eredetileg et jelnek hívták (latin alapon), természetesen lehet és, und, akármi. A rövidítések angol kiolvasását más nyelvművelők is ellenzik, én is írtam, szóltam már róla, majd ide is fölteszem.
      Igaza van, sürgősen figyelmeztetni kellene a kormányt, nehogy a törvénybe is fair bankot írjanak. Megpróbálok valakit megmozgatni, bár elég reménytelen. A “három csapás” kifejezés ellen is hiába tiltakoztunk többen.

      • Ildikó mondja:

        A “fair bank” ráadásul félreérthető, főleg azoknak, akik nem hallottak róla. Pl. ferbank helyett vérbankot , “A ferbank” helyett afférbankot lehet hallani-félrehallani. Utóbbi dupla hiba, germanizmus, ragadt idegen szóval keverve, amit másik idegen szónak hallhatunk….lassan követhetetlen. A világ leg
        logikusabb, szótövekben nagyon gazdag nyelvét – a mi nyelvünket!- teljesen kiherélik….vagy már herélték. (nem találtam jobb szót a kórtörténetre). De I. István aknázta az elsők közt alá német és latin = kötelező és tudományos nyelvekkel a magyar ellenében, súlyosbítva a rovás megtiltásával és a latin betűk kényszerítésével- ami szintén súlyos sebeket ejtett lévén 20 betűjével a magyart nem lehet közel jól sem leírni.

  81. Szabó Miklós mondja:

    cáfol – tagad
    Ha valaminek egyszerűen csak az ellenkezőjét állítjuk érvek és bizonyítékok nélkül, akkor csupán tagadjuk az eredeti állítást. Ha a tagadásunkat érvekkel is alátámasztjuk, csak akkor mondatjuk, hogy cáfoltunk. Tehát a cáfol ige nem azonos értelmű szinonimája a tagad igének! Sokan mégis a tagad „lágyabb”, „szalonképesebb”, kevésbé durva, intellektuálisabb, de azonos értelmű párjaként használják a cáfol igét! Politikusok és újságírók bizonyára azért részesítik előnyben a tagaddal szemben, mert önmagában képes azt a hamis képzetet kelteni, hogy vannak ellenérvek akkor is, amikor azok valójában nincsenek, vagy nem hangzottak el. Sajnos újabban szinte teljesen kiszorítja a tagad szót a sajtónyelvben, szegényítve nyelvünket. Mindkettőt használni kellene tehát a maga helyén, attól függően, hogy mikor melyik fejezi ki pontosabban a valóságot, az igazságot.

    • Buvári Márta mondja:

      Tökéletesen igaza van! Nem írtuk még erről? Nagy mulasztás.

    • Kovács Tibor mondja:

      A cáfol – tagad kapcsán
      Ami számunkra ékszer, az a politikusnak, az újságírónak fegyver. A nyelv. Mi ápolgatjuk, fényesítgetjük, a politikus meg kikapja a kezünkből, és belevágja az ellenfelébe, akár egy dárdát. Persze az ellenfél is politikus, ő is szokott nyelvi dárdákat hajigálni (hamis hír, pletyka, suttogó propaganda, alaptalan vád), tehát ügyes és félreugrik, azaz cáfol. Ha tagadna, bulvárnyelvi értelemben bűnössé válna. Tagadni tilos! Miért? Mindenki láthatja a jó kis bűnügyi filmekben, hogy tagadni a bűnös szokott. Tagad, most még. Az elején. Amíg meg nem törik. De nemcsak az idétlen filmekben, a való életben (lásd bírósági beszámolók) is láthatjuk, mit jelent a tagadás. A bizonyítékokkal többszörösen alátámasztott vádat is tagadja az elkövető. Az áldozattól (ha még él) a bíróig mindeki tudja, hogy ki a tettes, de ő tagad. Ezért nem tagad a politikus. Lehet, hogy valóban nincs ellenérve, bizonyítéka, csak látszatot akar kelteni, de ha lennének is ilyenek a birtokában, akkor sem használná a tagad szót, mert úgy gondolja, hogy mai nyelvi és közerkölcsi állapotunkban a tagadás nem más, mint a beismerés vagy a totális lebukás első fázisa. Cáfolni, az igen! Az olyan nyilatkozatos, olyan sajtóközleményes. Amíg a gyilkosok a bíróságon el nem kezdenek cáfolni. Akkor már késő lesz kapkodni, nyilatkozó hölgyek és urak! Aki előrelátó, már most gondolkodik egy következő varázsigén.

  82. Kovács Tibor mondja:

    Komolynak látszó, vezető híroldalakon ilyen rovatcímmel találkozom: Nap képe. Egy erősen nyomuló alkatrészkereskedő cég oldalán ezt a címet olvasom: Nap terméke. Nem akarok olcsó nyelvi humorizálásba belemenni (ki a bánat az a Nap, akinek ennyi képe és terméke van), inkább elmondom, hogy két napilapnak is írtam a névelő hiányáról, és az egyiknél már örömmel láttam az új “A nap képe” címet. Hurrá!

  83. Kovács Tibor mondja:

    Tűzhatlan

    Nincs olyan rovat, hogy “Ön minek örül?”, hát ide írok. Egyszer már örvendeztem annak, hogy a 3-62 villamospótló buszon milyen kerek magyar mondatokban tájékoztatták az utasokat (nem írásban, hangosan). Ezt majd megint ellenőrzöm, mert a megváltozott vonalhosszúság nyilván új szöveget kíván – kíváncsi vagyok, maradt-e az igényesség. De ez csak mellékszál.

    Most egy másik öröm ért. Azt olvasom egy ismert márkájú épületszigetelő anyag (kőzetgyapot) reklámjában, hogy “tűzhatlan”. Valaki bátran használta a “vízhatlan” párját, gratulálok neki. Keresem a hálón a vízhatlan szót, egymillió találat. Keresem a tűzhatlant, hétszázötven találat, ráadásul a többségük az említett szigetelésről szól. Szívből remélem, hogy a szakma divatossága segít e szó elterjedésében. Miért szurkolok neki? Egyrészt van egy méltó elődje vagy párja: vízhatlan. Másrészt a tűzhatlan rövid, magyaros, kifejező, egyértelmű, nem foglalt más szakmákban.

    Ha ez mégsem annyira új, akkor bocsánat a lelkendezésért.

    • Katalin mondja:

      Na, de erre van egy régen bevett és használatos, teljesen magyar és értelmes szó: tűzálló.
      Én ispont a napokban láttam a “tűzhatlan” kőzetgyapotos feliratot, és őszintén szólva felállt a szőr a hátamon.

      • Buvári Márta mondja:

        A tűzálló nem ugyanaz. Tűzálló a tál, amely nem ég el. A tűzhatlan pedig olyan fal vagy hasonló, amely megvéd attól, hogy a tűz továbbterjedjen.

        • Katalin mondja:

          Különben az a fal, amelynek feladata a tűz terjedésének megakadályozása, annak a neve “tűzgátló” fal. Ez különben nem azonos a tűzfallal, lásd: http://tuzfal.com/index.php?cont=cikk&cikk=26&rov=2
          A kőzetgyapot szigetelés, amelyre a nagyszerű “tűzhatlan” szót kitalálták, egyszerűen tűzálló.

        • Katalin mondja:

          Ezt már egyszer beírtam, de nem jelent meg.
          Én nem látom a különbséget, amelyrea tűzálló tál példáját felhozta.
          Ugyanis a tűzálló tál sem engedi a tűz továbbterjedését, pont az a szerepe, hogy a benne lévő ételt elszigetelje a tűztől. Ha ezt nem így lenne, akkor először a tál, aztán a benne lévő étel is meggyulladna, elégne.
          Az a szigetelőanyag, amire a nagyszerű “tűzhatlan” jelzőt kitalálták, az is egyszerűen tűzálló, nem gyullad meg, nem ég el.

          • Kovács Tibor mondja:

            Épületszigetelésről, házat fenyegető tűzről van szó. Itt kialakult egy vita a tűzálló tálról, de minek! Én visszatérnék az épülethez. Előrebocsátom, hogy amikor tűzről beszélek, nem szélsőséges esetre gondolok (gyújtóbomba, hegesztőláng stb.).

            A tűzálló azt jelenti, hogy tűz hatására az anyag nem megy tönkre (nem ég el, nem olvad el, nem porlik szét). A tűzálló anyagnak nincs védő szerepe (ellentétben Katalin állításával: “a tűzálló tál sem engedi a tűz továbbterjedését”). Az ilyen anyag a tűzálló tulajdonságával csak saját magát védi.
            A házat pusztán tűzálló anyaggal nem lehet megvédeni a tűztől, mert pl. az üveg, a kerámia és a vas is tűzálló, jó szilárdak és viszonylag olcsók is, mégsem alkalmasak, mert tűz esetén (hővezetés által, üveg esetén még sugárzás által is) azonnal továbbadják a nagy hőt a falnak. Nem szigetelnek.

            A hőszigetelő azt jelenti, hogy az anyagban rendkívül lassan terjed a hőmérsékletváltozás, tehát az anyag egyik oldalán fellépő forróság vagy fagy igen nagy késéssel ér át a másik oldalra.
            A házat nem-tűzálló hőszigetelő anyaggal (népszerű nevén hungarocell) szintén nem lehet megvédeni a tűztől, mert tűz esetén percek alatt elolvad, elég, és a tűz máris a falat nyalja.

            A tűzhatlan azt jelenti, hogy tűzálló plusz hőszigetelő. Ha egy ilyen három szavas kifejezést sikerül egy darab félreérthetetlen magyar szóval helyettesíteni, inkább elfogadni érdemes, mint berzenkedni. (Egyébként a közkeletű vízhatlan szó műszaki szempontból ugyanígy elemezhető. Sokat használjuk, nincs baja a hátunknak tőle. Miért ne lehetne egy ikertestvére?)

  84. Mérai Teréz mondja:

    Szeretném megkérdezni, hogy miképpen helyes: Ëcsër, Ëcser, Ecsër vagy Ecser?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Teréz!
      Elnézést, hogy későn válaszolok, valahogy elkerülte figyelmemet ez a kérdés, most vettem észre. Tudomásom – és a Mészáros András szerkesztette földrajzinév-tár szerint Ecser.
      Üdvözlettel Buvári Márta

  85. Zoltay Károly mondja:

    Hogyan helyës: ego, egó, ëgo vagy ëgó?

  86. Bolcsányi Endre mondja:

    Miképpen helyës: Ebola-vírus vagy Ëbola-vírus?

    • Buvári Márta mondja:

      Két okból is az utóbbi – bár most látom először ezt a szót. 1. Az idegeneredetű szavakat – igen kevés kivétellel – zárt ë-vel ejtjük; 2. A vegyes hangrendű szavak csak az ë-t viselik el.

  87. Lénárt Aliz mondja:

    Ez oldalnak fëlső sávjában, a középső gomb „Önt mi zavarja?” fölirata helyëtt, jobb lënne a „Mi zavarja Önt?”, ugyanis nëm az „Ön”-nek këll hangsúlyosnak lënnie, mert így más a jelëntmény.

  88. Előd Erika mondja:

    Először is: nagyon tetszik, hogy Villámlevélcím-et írnak, nem e-mail-t.
    Sok érdekességet találtam a fenti levélváltásokban. Megerősít abban, ahogyan én is helyesnek érzem, tartom.
    Két kérdést szeretnék föltenni:
    melyik helyes: úgy gondolom, vagy azt gondolom?
    Mit írjunk a kihívás helyett, ha nem párbajról van szó, vagy hogy kihívunk valakit valahonnan. Vagyis amikor nagy vagy nehéz feladatról van szó?

    • Buvári Márta mondja:

      Mind a kettő jó, de modoros, fontoskodásnak hat, ha valaki minden második mondatát így kezdi. Pláne, ha az “én”-t is hozzáteszi. Kicsit szerényebb, hangsúlytalanabb az “azt hiszem”.
      A kihívás helyett jó az erőpróba, próbatétel, de sokszor egyszerűen (méltó, érdekes) feladat. A kihívás sem rossz szó magában véve, nemcsak párbajra, hanem versenyre is ki lehet hívni. A szavak ilyen jelentés-kiterjedése természetes folyamat. Csak azért zavaró a “kihívás”, mert túlságosan divatba jött. Az 1972-es Értelmező kéziszótárban és az 1978-as Szinonima-szótárban még egyáltalán nincs benne! A próba viszont jövevényszó, csak régebbi.

  89. Kovács Tibor mondja:

    Fotó
    Mintha kihalóban lenne a “fénykép” szavunk. Mindenki fotót mond. Pedig semmi baj a fényképpel, minden szempontból alkalmas a használatra. Vagy talán arról van szó, hogy a közértelmezésben – lopakodva – kettéválik a technika: a régi papírképek világára marad a fénykép, a digitális korra a fotó? Nem, ne várjunk el logikát! A régi albumból előkerült fénykép is csak fotó a sok amatőr pixelmesternek.
    A “fényképezőgép” még tartja magát, de ennek nem az az oka, hogy a derék magyar hű a nyelvéhez, inkább az, hogy a megfelelő angol “camera” szót nem akaródzik átvenni. A magyarban a kamera szóhoz a filmfelvétel, videózás eszköze kapcsolódik, tehát a magyar szűkebb jelentés ütközne az angol átfogó jelentéssel (fényképezőgépek és film-/videofelvevők).

    Sajnos itt is arról van szó, hogy a technikai (nem technológiai!) divat maga után húzza a maga angol szókincsét, mint valami hosszú légypapírt, aztán tessék, lehet ráragadni! Pedig milyen jó kis szó volt a fénykép!

    • Buvári Márta mondja:

      Igen, sajnos nem ez az egyetlen szó, amelyet egyszer már sikeresen helyettesítettek magyar szóval, és most visszaidegenítik. Például a koncert is kiszorítja a hangversenyt. A tantárgyak nevéről, sok szakkifejezésről nem is beszélve!

    • Ildikó mondja:

      A camera nem angol, csak angolba átvett szó a latinból- nagyon sok más szavával egyetemben.

  90. Hëgyi Borbála mondja:

    Szeretném mëgkérdëzni, hogy a standard magyar kiejtés szërint hová këll e és hová ë (zárt e) a követkëző szavakban?

    -helló
    -az ábécénk ef (f), el (l), em (m), ën (n), er (r), es (s), ësz (sz) bëtűinek kiejtésében
    -kece

    • Buvári Márta mondja:

      Ha angolosan ejti, akkor mind a kettő zárt – az idegen szavakban mindig zárt e-t ejtünk -, de a németes ejtés – tehát ahogy írva van, még mindig egy fokkal magyarosabb. A legjobb, ha szabványt, szokványt vagy normát mond. A helló két okból is zárt ё-vel ejtendő – ha már mondjuk -:: azért, mert vegyes hangrendű (mély hang mellett az ё-t könnyebben ki tudjuk ejteni), másrészt mert idegen szó. Pontosabban magyarból angolosított. A telefon magyar találmány, vele került át az amerikaiakhoz a hallózás.
      Az ábécé mássalhangzóit mindig nyílt e-vel mondjuk ki: ell, emm, enn stb.

    • Korondi Ákos mondja:

      Mindkét magánhangzó e a kece szóban (lásd kecze):
      http://osnyelv.hu/czuczor/index.html

  91. Kovács Tibor mondja:

    Talán nem is nyelvi téma, inkább szociológiai? De végül is szavakról, azok használatáról van szó.
    Van három haszonállat: szarvasmarha, sertés, juh. Mi a közös bennük (azon kívül, hogy megesszük)? Előre elárulom a megfejtést: ezen fajok felnőtt egyedeit a kölyöknevükön emlegetjük mi, pestiek (magamat is belekeverem, így talán megbocsátanak a kivételek). Mondom a példákat. Tévéhíradó szövege: “felborult egy malacokat szállító teherautó”. A baleset környékén láthatóan megtermett felnőtt disznók csellengenek, már amelyik tud, szegény. Sehol egy malac. Más: birkapásztorral készült beszélgetés, a képen birkanyáj, felnőtt példányok. Riporteri szöveg: “és ezekkel a bárányokkal…” stb. Más: a vidéki élet báját ecsetelő műsor, méretes tehenekkel a képen. A riporternő aranyoskodik, hogy ő azért még fél “ezektől a bociktól”.
    Nem elszólások ezek, nagyon is jellemző ez a szóhasználat. De miért csak ezt a három állatot tüntetjük ki az ilyen verbális dédelgetéssel? A lovat miért nem hívjuk csikónak, a kecskét gidának? Pesten. Rejtély.

  92. Kovács Tibor mondja:

    Elhíresült
    Ennek szónak mindig elítélő felhangot tulajdonítottam, de mostanában elbizonytalanodtam: ennyien használnák tévesen ezt a szót? És valóban, az interneten rákeresve már több semleges, sőt pozitív csengésű használatot találok, mint negatívat. Ez nekem még kevés, mondom, ismerjük a hálózat nyelvi színvonalát, szűkítsük a keresést! Így jutottam el Grétsy tanár úr rövid írásához, egy olvasói levélre adott válaszához (http://www.szabadfold.hu/kultura/elhiresult), amely megnyugtatott. Idézet az írás utolsó bekezdéséből: “…valóban, az elhíresült már csak rosszalló értelemben használatos…”.
    Az említett cikk elejét is érdemes elolvasni. Meglepett, hogy ez a szó az utóbbi egy-két évtized újságírói találmánya, és eredetileg nem is hordozott negatív ítéletet. Na most mi legyen a véleményem erről, hiszen mindig berzenkedtem a szavak jelentésváltozása ellen? Szeressem vagy ne szeressem az elhíresült jelentésváltozását?

    Megmondom, hogy miért szeretem és miért nem.
    Szeretem, mert ezzel a szóval a közismertségre való utalással együtt a beszélő vagy író értékítélete is megjelenik, nincs szükség szájbarágós magyarázatra (híres, de az író bácsinak/néninek, aki ugyebár nem lehet semleges a kérdésben, ez nagyon nem tetszik ám!).
    Nem szeretem, mert a szavak mégiscsak azért vannak, hogy az emberek megértsék egymást, nem azért, hogy félreértsék egymást. A jelentésváltozások ez ellen dolgoznak. Nem lenne jó eljutnunk az uralkodó nyelv színvonalára, amelyben egy szónak millió jelentése van.
    Azt hiszem, győzött a szeretem.

  93. S. Csilla mondja:

    Ami nálam kiveri a biztosítékot, az a “kitaláció” nevű gyöngyszem. Eddig úgy tudtam, “ció” -végződést csak latin eredetű főnevek kaphatnak. Itt az alapot a “kitalálni” főnévi igenév képezi. Tehát vagy kitalálás, vagy fikció használandó. Netán rosszul gondolom?
    Köszönettel:
    S.Csilla

    • Buvári Márta mondja:

      Valóban, -ció magyar képző nincs. Végignéztem a szóvégmutató szótár megfelelő részét: csupa latin eredetű szavak végződnek így, a “kitaláció” nincs szótározva. (Tartok tőle, hogy a következő értelmező szótárban már benne lesz.) Játékos, tréfás szóalkotásnak vehetjük, rosszallóbb, mint a kitalálás, ezért nem nagy baj, hogy létrejött. Nem példátlan, hogy latin képzőt magyar szóhoz is hozzátesznek, ilyen az -izmus, sőt, még főnevesült is: izmusok. Persze, a tréfának nem mindenhol van helye. Az “igazándiból” is szabálytalan szóalkotás, eredetileg gyereknyelvi szó, mégis egy tévészemélyiség révén úgy elterjedt, hogy a megfelelő köznyelvi szavakat – igazából, valójában – kezdi kiszorítani.

      • S. Csilla mondja:

        Elnézést, de én akkor is borzongok tőle, a másik ugyanilyen pedig éppen ez az “igazándi”. Szörnyű!
        Aztán még azt is “nagyon szeretem”, mikor azt mondják: de viszont. A gimis magyartanárunk vesszőparipája: vagy “de”, vagy “viszont”!
        Osztom a nézetét,

  94. Kovács Tibor mondja:

    Néhai kedves barátomtól hallottam az anekdotát. Boltot nyitott a halárus, kitett egy táblát ezzel: “Itt mindig friss hal kapható.” Mondja neki a barátja: mi az, hogy itt, nyilván nem más helyet reklámozol. Jó, törölve lett az itt, maradt ez: “Mindig friss hal kapható”. Mire egy másik kritikus: mi az, hogy mindig, csak nem azt állítod, hogy máshol meg nem mindig? Jó, jó, maradt ez: “Friss hal kapható”. Ez se volt jó egy harmadiknak: mi az, hogy friss, tudsz-e olyan helyet, ahol nem friss a hal? Hát nemigen, szóval maradt ez: “Hal kapható”. Az utolsó kritikusnak a kaphatóval volt baja: mi mást lehetne itt tenni a hallal, mint megkapni, azaz megvenni? Felesleges szó! Végül ez állt a cégtáblán: “Hal”.
    Jó kis mese, kár, hogy nálunk fordítva történik.
    Nem írok példát, mert a terjengősségnek nincs határa, és válfaja is rengeteg van. Inkább divatos töltelékeket említek:

    Alap-töltelékszótár:
    tegnap = a tegnapi napon
    tavaly = a tavalyi évben; még jobb: a tavalyi eszendőben
    dágább lett valami = drágább lett valaminek az ára
    + úgymond
    + igazándiból
    + potenciális (amikor a mondat e szó nélkül is csak lehetőséget fejez ki)
    …továbbá mellékmondatosítsunk, hogy ami-vel lehessen kezdeni a mondókát.

  95. Kovács Tibor mondja:

    Sokan sok helyen panaszkodtunk már az “idejekorán” helytelen értelmezéséről. Igen, helytelen, mert hiba lenne elfogadni az “újabban kezd elterjedni egy másik jelentés…” mottójú hozzáállásokat. Tehát: számos közbeszélő “időben” helyett “túl korán” értelemben használja az “idejekorán”-t. Most már van közöttük egy újító sportriporter, aki a következő gyöngyszemet alkotta egyik közvetítésében: “idejekésőn” (értsd: túl későn).

    • Buvári Márta mondja:

      Juj! Hasonló ehhez a “mind ez idáig”. Keveredik benne az “ez ideig” és az “idáig”, azaz eddig.

  96. Kovács Tibor mondja:

    Sor kerül valamire, sorra kerül valami. Sokáig azt hittem, hogy e két kifejezés ugyanazt jelenti, csak az egyik (de melyik?) talán pongyolább. Csak mostanában gondoltam arra, hogy a “sor kerül valamire” azt jelentheti, hogy “történik valami”, míg a “sorra kerül”-ben benne van, hogy a valami eddig a sorára várakozott, és most eljött az ő ideje. Jól gondolom-e, vagy kár cifráznom?

  97. Patrícia mondja:

    Engem a leginkább az zavar, hogy nagyon sokan a v-vel írandó szavakat w-vel írják. Számomra ez bosszantó, ami pedig még rosszabb, az, hogy szándékosan teszik. Egy kérdést is szeretnék feltenni? Honnan eredet a hát szó használata a mondatokban (nem a testrészre gondolok). Pl. hát én azt nem tudom. Továbbá azt is szeretném még megkérdezni, hogy az én személyes névmással valóban nem kezdünk mondatot? Ezt még nagyon régen egyik tanárom mondta, de lehet, hogy csak rosszul emlékszem rá. Köszönöm előre is a választ.

    Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Nagyon sok hasznos információt találtam. Próbálok odafigyelni a helyes nyelv használatára. Sajnos ez nem mindig sikerül és vannak hiányosságaim, de próbálom ezeket kijavítani. Fontosnak tartom a szép beszédet, a magyar nyelvet.

    • Buvári Márta mondja:

      A magyarban a személyes névmásokat általában nem kell kitenni, sem a mondat elején,sem máshol, csak ha valamiért különösen hangsúlyozni akarjuk. Pl. Én nem megyek, de te mehetsz. Talán erre gondolt a tanára, vagy arra, hogy nem illik magunkat annyira előtérbe állítani, hogy én-nel kezdjük a mondatot. Például “én azt gondolom” helyett szebb az, hogy “azt hiszem” vagy “szerintem” vagy “úgy gondolom”.

  98. Kovács Tibor mondja:

    Tudod, mit jelent a szó?

    Micsoda kérdés, gondolhatja a médiamunkás, a közéleti szereplő, csak nem feltételezi valaki, hogy hétköznapi szavaknak téves jelentést tulajdonítok?
    De igen. Nem ártana többet olvasni, kedves megnevezettek. Na nem közgazdasági és politikai műveket, van más is.

    Néhány gyermeteg tévedés:
    “A villamos áramszedője már-már a vízbe lóg” – mondja az árvízi tudósító egy erősen politizáló kereskedelmi csatornán, többször is áramszedőnek nevezve a felsővezetéket (a mondatok értelméből ez derült ki).

    Szintén az előbb említett tévécsatornából: “révvel jöttem át a túlsó partról”. Ez sem nyelvbotlás volt, mert többször ismétlődött. A tudósító révnek hívja a kompot, de vajon minek nevezi a kompkikötőt?

    Bárhol hallhatjuk ezt a fordulatot: “átadja a stafétát”. Nocsak, a stafétát, azaz a stafétafutó versenyt? Inkább a stafétabotot szokás átadni.

    Az utolsónak említett jelenség megítélésében nem vagyok biztos, inkább megérzési alapon berzenkedem. A következőről van szó: egyre jobban terjednek ezek a szavak, hogy “másodjára”, “harmadjára”, de általában “másodszor”, “harmadszor” (tehát második alkalommal, harmadik alkalommal) értelemben használva. Például azt mondja a sportriporter Böde Dániel második góljánál, hogy Böde másodjára talált be a hálóba. Értsd: másodszor. Szerintem a “másodjára” helytelen szóhasználat. Akkor lenne helyénvaló, ha Böde első lövése sikertelen volt, aztán második próbálkozásra (=másodjára) betalált.

    • Buvári Márta mondja:

      Köszönjük az észrevételeket. Mindegyikkel egyetértek, kivéve az utolsót. A “másodjára” tájnyelvből jön, az Értelmező Kéziszótár 1972-es kiadása tájszónak tünteti föl ‘másodszor, másodízben’ jelentéssel. Szerintem a keleti nyelvjárásból származhat, mert férjem is így mondja, és ő Szabolcsban nőtt föl.

  99. Kiss János mondja:

    A következő szövegű szavazólapot kaptam;

    “A garázs tulajdonosok a törvény szerinti közös költséget fizessék,vagy továbbra is a mindenkori közös költség 50 %-át.

    Igen Nem ”

    Azt találtam közölni a szavazólap készítőjével, hogy számomra ez értelmezhetetlen, mivel akár az ‘igen’ akár a ‘nem’ szavazatról nem derül ki, hogy az a kérdés első, vagy második részére vonatkozik.
    Kioktató, elutasító választ kaptam.
    Kérem , segítsen valaki, hogy a szavazólap szövege rendben van, vagy kifogásolható?
    (Kérem az egyszerű ‘igen-nem’ válasz mellőzését. :o)

    • Buvári Márta mondja:

      Igaza van, vagy–vagy kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. De egy helyesírási hiba is van a kérdésben: a jelöletlen birtokos szerkezetet egybe kell írni: garázstulajdonosok.

  100. Kovács Mária mondja:

    Gyakori hiba:

    a cégek, akik –> a cégek, amelyek
    a család, akik –> a család, amely

    Ezek – hiába van az első esetben jogi személyről szó, mindkét esetben pedig személyek alkotta társaságról – nem személyt jelölnek. A második esetben még egy nagy hiba van, mégpedig az, hogy a család egyes szám, nem állhat utána többes számú vonatkozó névmás, még akkor sem, ha természetesen többtagú.

    Nagyon sokszor használják, szinte már teljesen kiszorította a rossz kifejezés a jót.

    • Buvári Márta mondja:

      Ez olyan szabály, amelyet valóban csak a nyelvszokás határoz meg. Lőrincze Lajos jelentette ki, hogy “legfőbb úr a nyelvszokás”. Ezt az elvet nem osztom olyankor, ha a bomlásban lévő szabály lényeges eleme a nyelvnek, párhuzamban van más hasonló jelenségekkel, vagy ha a változás által szegényedik a kifejező erő. Jelenleg hiba a “ki” névmás szervezetekre, emberi közösségekre való használata. Azonban úgy vélem, nem rengeti meg alapjaiban a nyelvet, ha a ki és mi határa eltolódik. Mária is említette a “jogi személy” fogalmát. ha jogilag személy, akkor miért ne lehetne nyelvtanilag is az? Ez megállapodás kérdése.

      • Kovács Mária mondja:

        Akkor tehátl bármit bárhogyan mondhatunk, ez megnyugtató. Egyszerűen tényleg nincs szükség sem szerkesztőre, sem korrektorra. Hibák sincsenek, csak nyelvszokás, AKI nagy úr.

        Köszönöm a választ.

        • Buvári Márta mondja:

          Szó sincs róla, hogy bármit! Ha végignézi cikkeinket, nem ezt látja belőlük, sőt, általában szigorúbbak vagyunk a vezető nyelvművelőknél. Csak azt mondom, vannak olyan változások, amelyek ellen nem érdemes nagyon küzdeni, mert semlegesek, nem érintik a nyelv lényegét. Más esetekben mindent elkövetünk a helyreállításért, mert az újabban elterjedt megoldás szegényíti a nyelvet, zavart okoz, megkülönböztetési lehetőséget semmisít meg. De mindenre érvényes, hogy a hagyományos megoldás igényesebb, választékosabb.

  101. Kovács Tibor mondja:

    Nézem a műsorújságot. Jó film most se lesz, viszont vannak érdekes címek. Például ez: Jim szerint a világ (sorozat). Vagy ez: Grace nélkül az élet (filmdráma). Mik ezek a befejezetlen szóhalmazok? Aki ilyen címeket kitalál, tud-e magyarul, vagy csak tanult? A második cím még elfogadhatóan hangzana más szórenddel: Az élet Grace nélkül. De hogy Jim sorozatának mi lenne a helyes címe…, na mindegy, a tartalom nem éri meg, hogy ezen gondolkodjam.

    • Buvári Márta mondja:

      A fölvetés jogos. Valóban, mind a két cím után várnánk a folytatást, pl. Jim szerint az élet izgalmas kaland. Grace nélkül az élet nem ér semmit. De vajon miért? A címnek nem kell föltétlenül egész mondatnak lennie. Lehetne csak ennyi: „Az élet”. De főnévnek csak jelzője lehet, határozója nem. Viszont akkor jelző formájúnak is kellene lennie. A Grace nélküli élet. Számon tartanak ún. hátra vetett, jelző értékű határozót. Ez ugyan nem magyaros, mondatban sokszor félreértést okoz, de címben elmegy: Az élet Grace nélkül. A másik címnél viszont nem „jelző értékű” a Jim szerint kifejezés, nem lehetne azt mondani, hogy „A Jim szerinti élet”. Itt gondolatjellel lehetne hozzáfűzni a korlátozó megjegyzést: Az élet – Jim szerint.

      • Ildikó mondja:

        A Jim szerint a világ egyszerűen rossz fordítása az angol címnek: The world of Jim. Jim világa- ennyi elég lenne. A Jim szerint a világ talányosabbnak, kicsit művészieskedőnek tűnik, de regénycímekben- persze bestsellerekben (sic) – hasonló magyarra átírással találkozunk, így megtévesztő lehet, illetve rossz beidegződésű mondatszerkesztést honosít meg. Mert a könyv címének helyességében-én biztosan- kevesen kételkednek.

  102. Kovács Tibor mondja:

    Eddigi legszebb amimagyaros élményem: a teniszmérkőzés kommentárora így elmélkedett: “Ami most nagyot lendíthet rajta, az ez.” (2012.08.28. este, US Open, Beck-Tsonga. A beszélő nevét nem jegyeztem meg.)

  103. Kovács Tibor mondja:

    Agusztus
    Csúnyán néz ki? Bizony, hát még beszédben. Főleg hivatásos beszélők szájából. Olyan nehéz azt a kis u-t odabiggyeszteni? Szinte provokáció, ahogy az arcunkba mondják, jó rövid, nagyot pattanó a-val és szorosan tapadó g-vel. Ennél már az aagusztus is jobb, hosszú a-val.

  104. Kovács Tibor mondja:

    “Meg kell akadályozni, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő” (Kossuth Rádió, 180 perc, 2012.08.24. reggel). Naponta tucatnyi ilyen fajta melléfogalmazást hallhatunk a médiában. Nem is tudom, van ennek a tévesztésnek valami típusneve a nyelvészeknél?

    • Buvári Márta mondja:

      Ez a kérdés nem is olyan egyszerű, mert a magyarban létezik kettős tagadás, anélkül, hogy az ellenkezőjébe fordulna. Egyeztettem kitűnő kollégáimmal, idézek levelükből:
      H. Tóth Tibor:
      A kérdéses példa valóban nem tartozik annak a bizonyos “kettős tagadás”-nak a körébe, mert az csak igen korlátozott körben érvényes: a kibír, megáll vmit jelentésű igék mellett fordul elő, és csak akkor, ha a fő- és a mellékmondat alanya egyezik.
      A beküldött példa nem ilyen. Egyébként a jelentésében van olyan összetevő, ami érthetővé teszi a hibát, de attól még hiba marad (akkor ui. tagadó formában kellene kezdődnie ennek a mondatnak is, valahogy így: nem tudta megakadályozni, hogy ne forduljon elő… stb. — ez még pongyola szerkesztésnek tekinthető, és élőszóban bocsánatos(abb) hiba lenne).
      Horváth Katalin:
      a kettős tagadású mondatok – a Tibor által megadott felétételhez képest (mármint, hogy a fő- és a mellékmondat alanyának egyeznie kell) – tágabb körben is érvényesek, jók. Pl. Nem tudtam (én) rávenni, hogy el ne menjen (ő). Ez szerintem helyes mondat.
      A kérdező mondata “Meg kell akadályozni, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő” valóban nem igazán helyes (s abban is igaza van, hogy manapság sok ehhez hasonló pongyola mondatot hallunk-mondunk), de ebben a formában ez nem mondható másképp. Tudn’illik a többé-t csak negatív mondatokban használhatjuk: nincs többé, többé nem megyek oda, többé ne tégy ilyet stb. Ha az itt nem szabályos kettős tagádást ki akarjuk küszöbölni, át kell fogalmazni a mondatot, azaz más szerkezetet kell használni. Vagy egyszerű mondattá alakítani: Pl. Meg kell akadályozni az ilyen esetek előfordulását; vagy pedig má szerkezetű összetett mondatot használni. Pl. Meg kell akadályozni, hogy ilyesmi máskor is előfordulhasson.

      • Kovács Tibor mondja:

        Köszönöm a kimerítő választ. Mindennel egyetértek, csupán azért reagálok, hogy kifejezzem a félelmemet egy jelenség kapcsán. Ez pedig a szavak, kifejezések jelentésének lappangó megváltozása, sőt ellenkezőbe fordulása. Hirtelen csak az “idejekorán” helytelen használata jut eszembe. Jellemzően elsősorban fiatal beszélők követik el, akik az e-korszak gyermekei lévén hadilábon állnak az olvasással. Az “idejekorán” jelentését nem lehet megtanulni rohanó életünk családi és munkahelyi beszélgetéseiből, mert ez a szó nem hangzik el. Nincs idő, nincs tartalmas társalgás. Miből következtethet a fiatal beszélő a szó jelentésére? Egyszer olvasta valahol egy könyvben, háromszor olvasta a neten, kétszer hallotta a tévében. Egyik forrás sem szótár, így magának kell kitalálnia, mit jelent a szó. Muszáj kitalálnia, mert a “megmérettetés” és a “hiátus” mellé ez a veretes szó is jól jönne a megszólalásaiba, írásaiba. A könnyebb ellenállás mentén eldönti: idejekorán = túl korán. Így születnek olyan szövegek, hogy valaki “idejekorán meghalt”, vagy “idejekorán kiestünk a VB-selejtezőből”.
        Bocsánat a hosszú bevezetésért, visszatérek az eredeti témához. A tendencia miatt aggódom. Mivel a beszélő fejében a megakadályozandó, elkerülendő, kiküszöbölendő dolog egyértelműen negatív, a mellékmondatban mindenképpen tagadó formát fog használni, ugyanis az ösztönös fogalmazás lassan kiszorítja a tanult fogalmazást. A főmondat viszont nem lesz a tagadó mellékmondathoz igazítva, azaz senki sem kezdi úgy, hogy “el kell érni”, “meg kell valósítani” stb., mert a beszélő érzelmei szerint egy pozitív indítás nem fér össze a megszólalást kiváltó negatív témával. El fogunk jutni odáig, hogy a beszélő szándékát csak az érti meg biztosan, aki előre tudja, mi a beszélő véleménye. A többi hallgató totózhat. A “meg kell akadályozni” lassan szinonimája lesz a “meg kell valósítani”-nak. Szerintem a köznyelvben a káosz felé haladunk. Azért írok köznyelvet, mert a káosz megfékezése terén volna mit tanulnunk egyes szaknyelvektől. No nem az orvosi szakmára gondolok, inkább pl. az informatikára vagy az erősáramú technikára. Elég sok áramütöttünk lenne, ha a “Bekapcsolni tilos!” táblát lecserélnék ilyenre: “Tilos, hogy ne kapcsold be!”.

  105. Kovács Tibor mondja:

    Vesztésre állunk
    Kik állnak vesztésre? Mi, amatőr nyelvművelők (a nyelvvédőket le sem merem írni, hiszen az még mindig hivatalos gúnyszó). Miben állunk vesztésre? Mind a helyesírás, mind a helyesbeszéd védelmében. Végleg? Igen, végleg. Miért? Mert a fiatalok nem olvasnak. Előrebocsátom, most csak a helyes magyarsággal megfogalmazott és leírt, nem szubkulturális irodalmi szövegek olvasását nevezem olvasásnak.
    Lehet ellenkezni: nana, azért nem minden az olvasás. Hát az oktatás, a nyelvművelés? Válasz: tessék megnézni a gyakorlatot! Nyelvünk gyorsuló iramban romlik, minden oktatási és nyelvművelési erőfeszítés ellenére. Tudom, a jelenlegi hatalomgyakorló nyelvészek tagadják a romlás tényét. A nyelv természetes alakulásáról, sőt gazdagodásáról beszélnek. “Virágozzék száz virág”. Az ilyen zavaros dogma hallatán most csak annyit kérdeznék: amikor hivatásos beszélők és cikkírók néhány névutó(szerűség) variálgatásával palástolják, hogy fogalmuk sincs, milyen rag illene egy szó végére (“írtam az ügyfélszolgálat felé”, “a vallás tekintetében az a véleményem”) az gazdagodás vagy virág?
    De vissza az olvasáshoz! Azt állítom, hogy az olvasás- és írásoktatás csupán egy szerszámot ad a gyermek kezébe, az olvasás képességét. A könyvek, elsősorban a regények tömeges elterjedése óta a világon mindenütt egy folyamatos, tömeges önképzés ment végbe, méghozzá az önképzés tudatos szándéka nélkül. A művelt létre alkalmas egyre nagyobb tömegek – észre sem vették – nyelvileg is egyre műveltebbek lettek. A szemük beszívta, az agyuk eltárolta, hogy milyen szavakat illik használni, hogyan kell fogalmazni, hogyan írjuk ezt meg azt a szót. A tanügy keble dagadhatott: lám, milyen művelt embereket termel a közoktatás! Pedig máson múlt a dolog.
    Két tényen múlt: 1. volt olcsó könyv, 2. nem volt más otthoni szórakozás. Ez a korszak volt az olvasás diadalmenete, amely a televízió tömeges elterjedéséig tartott. Stagnálás, majd lassú romlás következett az olvasásban. 14-16 éven felül már nemigen vettek kézbe könyvet, de szerencsére addig már olvastak annyit, hogy volt elég hasznos tartalom a fejükben. Ez a mostani negyvenes korosztály. Más a helyzet az ő gyermekeikkel. Az internet-nemzedék tagjai már egyáltalán nem olvasnak. Könyv még lenne a kezük ügyében, de vonzóbb, könnyedebb szórakozással vannak elfoglalva. A szüleik pedig, hajdani televíziós nemzedék, nem is problémáznak ezen. Nem fogják fel, honnan van az ő felnőttkori nyelvi tudásuk; jó iskolára, esetleges nyelvérzékre fogják. Meglesz ez a gyereknek is, semmi gond – áltatják magukat. Ezúton közlöm a rossz hírt: sajnos nem lesz meg. Mert amíg a szülők gyermekkorukban eleget olvastak, beszívták a szükséges nyelvi tudást, az internet-nemzedék nem olvas semmikor semmit, így nem is lesz nyelvi műveltsége. Az elején már utaltam rá, de ismét tisztázzuk: nem tekintem olvasásnak az internetes fórumok, reklámok, SMS-ek és nyelvileg nem eléggé művelt személyek írásainak olvasását.
    Összefoglaló és kissé sarkított véleményem: kellő nyelvi műveltséget tömeges méretekben csakis irodalmi művek olvasása általi, nem tudatos önképzéssel lehet szerezni. Zsenik számára létezhetnek egyéni stratégiák, de most nem ők a téma. Oktathatunk, nyelvművelhetünk, de tömeges és 16 éves korig tartó intenzív regényolvasás – mint szórakozás! – nélkül ez falra hányt borsó, az ezzel foglalkozó áldozatkész emberek mind egy-egy Don Quijote, előre megírt kudarcélményekkel. Megvalósítható az ilyen fokú regényolvasás? Nem. Van alternatíva? Nem tudom. Szóval vesztésre állunk.

    • Buvári Márta mondja:

      Sajnos tökéletes a látlelete, kedves Tibor. Csak még egy rossz hírt tudok hozzátenni: ha mai irodalmat olvasnak, attól nem lesz jobb a nyelvi műveltségük, mert az írók őket utánozzák, hogy életszerűek legyenek.

  106. Buvári Márta mondja:

    Igen, sajnos, a fénykép szó helyett és minden származékában visszahozták a fotót.
    Az “óra magasságában” helytelen, erről valahol írtam már, majd fölteszem ide is.
    A “balesetezett” szokatlan, de nem találok benne kivetni valót, szabályos képzés, nyilván a “karambolozik” helyett alkották. Nem derül belőle ki, hogy ki a hibás, és ez nem is mindig egyértelmű. .

  107. Péter mondja:

    Gyakran hallom a “fotózkodik” kifejezést fényképezkedik helyett. Szerintem az utóbbi jobban hangzik. Bosszantó továbbá az “óra magasságában” szóhasználat, mintha legalábbis idő függvényében emelkednénk vagy süllyednénk a levegőben.
    A legújabb nyelvtorzítás pedig az egyre többször hallható: “balesetezett”.
    Helyette a balesetet okozott, vagy szenvedett lenne helyénvaló.

    • Buvári Márta mondja:

      Igen, elég baj, hogy sok, már meghonosodott magyarítás helyett visszahozzák az idegen szót.
      A “6 óra magasságában” kifejezéssel nem is az a legnagyobb baj, hogy ne lehetne függőlegesként elképzelni az időt, hanem az, hogy ‘körülbelül’ értelemben használják A magasság pontos meghatározás, pl. ha 6 méter magasságban van valami, akkor pont ott van. Körülbelül 6 órakor, az 6 óra körül.
      A “balesetezik” szabályos képzés, azzal szerintem nincs semmi baj, csak szokatlan.

  108. Kovács Tibor mondja:

    Lopják az n-eket
    Hova lettek az n-ek az ilyen szavakból: indul, inkább, engedélyez? Mert nagyon sokszor így hallatszanak: idul, ikább, egedélyez. Az ikább-nál még cifrább a helyzet, mert legtöbbször rövid az á és rövid a b is. Akinek média a szakmája, ne hadarjon! Le lehet róla szokni, vagy nem muszáj mikrofonba beszélni. Mint mindenre, erre is hallunk mentegető magyarázatot: kevés az idő, gyorsan kell beszélni. Kevés az idő? Ugyan már! Jelzők halmozására van idő. Őzésre van idő. Mellékmondatos terjengősségre van idő. Blőd sablonokra van idő (“ezúttal sem tudta túllépni saját árnyékát”). Akkor legyen idő az n-re is, mondjuk egytized másodperc per darab. Aztán ha visszakaptuk az n-eket, kérjük vissza a többi lopott holmit: a hosszú á-kat és a röviddé silányult hosszú mássalhangzókat. Média-stílusban: elő a szajréval!

  109. Kovács Tibor mondja:

    Fizikálisan
    Sportriporterek, sportolók, edzők kedvenc szava. “A játékosok nem bírták fizikálisan”. Jó, tudjuk, nem bírták erővel. A hallgató meg nem bírja a magyarrá erőszakolt német szavakat. De ha már mindenáron fizika, akkor is “fizikailag”.

  110. Kovács Tibor mondja:

    Drágább lesz a kenyér ára. Aztán kit izgat? Kenyér árát úgyse veszek. Vagy a kenyér is drágább lesz?

  111. Léderer Rózsa mondja:

    Nem vagyok biztos abban, hogy az a nyelvi fordulat, hogy “más”, “másabb”, “sokkal másabb” helyes-e?
    Ha valaki beteg, miért mondják, hogy egészségügyi problémája van, holott csak egészségi problémája van?
    Eddigi tanulmányaim szerint a “kitakar” azt jelenti, hogy valakiről leveszem a takarót, a “betakar” ennek az ellentétje és az “eltakar” például valakit eltakarnak egy ponyvával vagy függönnyel. Tudni illik a bűnügyi krónikákban azt mondják, hogy “kitakarjuk” az arcát, hogy ne ismerhessék fel!
    A lenyúlás szó és a like szó helyett találjanak valami rövid, frappáns helyettesítő szót.

    • Kovács Tibor mondja:

      A “kitakar” eredetileg szakszónak készült. Filmszerkesztés, grafika és hasonló területeken használták. Az énekeseknél van olyan, hogy “kigyakorol”. Nem a köznyelv számára készültek ezek a szavak. Hogy a média mégis a köznek tálalja? Mit tehetünk? A szavaknak maradniuk kell, mert a szakmák használják.
      A lenyúlás helyett nem kell semmit kitalálni, az lopás és kész.
      A like (lájk, lájkol) szóról az a véleményem, hogy az egyre növekvő köznyelvi forgalma miatt a file=fájl sorsa vár rá, vagyis nem lesz magyarítva. A fonetizálás már meg is történt.

    • Buvári Márta mondja:

      Bocsánat, ez a kérdés elkerülte figyelmemet . Valóban, vagy más valami, vagy nem más, nem kell fokozni.
      A többi hozzászólásával is egyetértek.

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Léderer Rózsa!
      Nem tudom, nézi-e még honlapunkat, miután e régi felszólalására nem válaszoltunk- hacsak nem külön levélben. Amivel egyetértünk, arra nem föltétlenül válaszolunk, de most , hogy visszalapoztam a honlapon, látom, hogy itt kérdés is van. Idemásolom, mert a válaszok sajnos nem föltétlenül a kérdés mellett jelennek meg, hanem időrendben.

      “Nem vagyok biztos abban, hogy az a nyelvi fordulat, hogy “más”, “másabb”, “sokkal másabb” helyes-e?
      Ha valaki beteg, miért mondják, hogy egészségügyi problémája van, holott csak egészségi problémája van?
      Eddigi tanulmányaim szerint a “kitakar” azt jelenti, hogy valakiről leveszem a takarót, a “betakar” ennek az ellentétje és az “eltakar” például valakit eltakarnak egy ponyvával vagy függönnyel. Tudni illik a bűnügyi krónikákban azt mondják, hogy “kitakarjuk” az arcát, hogy ne ismerhessék fel!
      A lenyúlás szó és a like szó helyett találjanak valami rövid, frappáns helyettesítő szót.
      A “másabb” bizony nem nagyon logikus, hiszen vagy olyan valami, vagy más, nem lehet még másabb. Ez hasonló a “legideálisabb”-hoz. Azért jöhettek ezek a formák létre, mert a beszélő nem érzi, hogy a középfok ill. a felsőfok jele nélkül is lehet hasonlítani.
      A “like” helyett van a kedvel vagy tetszikel. A lenyúlás a lopás, eltulajdonítás lazanyelvi, kissé kendőző szava.

  112. Léda mondja:

    Óriásplakát: ” … utaljon a NAV felé!” hogyan lehet valaki-valami felé utalni?
    “Arccal a Vasút felé!” – volt egy ilyen mozgalom, no de pénzt utalni?
    Levelet írni valaki felé? Sajnos használják ezt a kifejezést tv-bemondók, újságírók is – helytelenül.

  113. Léda mondja:

    Nagyon zavar a jövök–megyek felcserélése, helytelen használata.
    A jövök közelítést a megyek távolodást jelent. Ha kérdezik, hogy velem jössz-e? – a válasz nem a jövök, hanem a megyek. Elmegyek veled, aztán majd visszajövök. Szinkronizált filmekben is nagyon sokszor helytelenül használják. — Egyik humoristánk mondta régebben, hogy Magyarországon már nincs jött-ment ember, csak jött-jött ember.

  114. Kovács Tibor mondja:

    Vízhang
    Nem volt elég az “egyenlőre”, itt a következő mutáns. Boldog-boldogtalan hosszú i-vel, rövid sz-szel (amit z-nek is gondolhatok) mondja a visszhangot. Mek Mester igazsága jut eszembe. Így szólt a házépítő epizódban: ami egyenes, az elgörbül – ami görbe, az kiegyenesedik. Hétköznap beszélt magánhangzóinkra átírva: ami hosszú, az lerövidül – ami rövid, az megnyúlik. Az okok biztosan különbözőek; elképzelem például, hogy a vízhangot mondók azt képzelik, a tihanyi visszhang a Balaton vizén megy tova, tehát vízhang.

  115. Kovács Tibor mondja:

    Hangsúlyos névelő
    Hangfelvételt készítettem egy archív tévéműsor elejéről (MTV, Kárpát Expressz, 2011.12.09. 15:24. Forrás: http://www.erdely.ma. A túlhangsúlyozott névelőkön kívül másfajta hibák is sorjáznak. Szinte az összes szó eleje hangsúlyos, egyes szavak belső hangsúlyokkal vannak széttagolva, felsorolásos “és” előtt szünet, mintha vessző lenne az olvasott szövegben (Erdély és Románia), végül a bejátszás férfihangja, amint a Hohenzoller névben “c” helyett “dz”-t mond. A hangfelvétel letölthető innen: http://www.gopress.hu/nyelv/beszed-mtv-20111209.mp3 . A biztonság kedvéért le is írom a szöveget, mert a fülünk már könnyen elsiklik a hibák felett. A túltáplált névelőket a betűk kettőzésével, a feleslegesen hangsúlyozott szavakat nagy kezdőbetűvel, a felesleges szünetet dupla vesszővel, a széttagolt szavakat a korábbi hozzászólásomban bevezetett módon jelölöm. Tehát:
    “AA kisebbségek Számára is Elfogadható nemzeti ünnepnapot Szeret Neegy romániai Képvise Lő, aki Szerint Erre az Ország Felszabadulásának Dátuma volna a legmegfelelőbb időpont. Jelenleg ugyanis december elsején tartják a hivatalos nemzeti ünne Pet, azon a napon, amelyen Erdély,, és Románia Egyesülésére emlékeznek a Románok. AA kormánypárti Képviselő a himnuszt is megváltoztatná, mert szerinte annak Régies Nyelvezete Nehezen Érthető, ÉÉSS tartal Masem korszerű.”

  116. Kovács Tibor mondja:

    Ígybe Szélünk Magya Rorszá Gon
    Hogyan csempésszünk hangsúlyokat a szavak közepére, sőt végére is? Így. A következőket tessék hangosan olvasni, jól meghangsúlyozva a nagybetűvel kezdődő “szavak” elejét, szünetet tartva a vesszőknél. Ismerős médiabeszéd köszön vissza.
    “…volt a vilá Gonegy, vak király. Minden Féle orvo Sok, dokto Rok, próbálták meggyó Gyíta Ni, de mindhiába… Volten Neka király Nak, három egészen felnőtt legény fia. Ezek egyszer össze Beszél Tek,… A király erre nem szó Lottegy szótse, hanem volte Lőtte az aszta Lonegy nagy kés…
    Más Nap, a középső király Fi,… kisza Ladta szobából.” (Részletek A vak király c. meséből, médiára lefordítva.)
    Utóirat: a magyar tévékínálatban egy, egyetlenegy személyt találtam (nem akarom megnevezni, szóval az RTL Klub állandó hírolvasónője), aki tökéletesen hangsúlyoz. Ez azért kevés. Talán indítani kellene valahol egy “Így beszéltek ti” rovatot, ahol a médiások a fenti írásmóddal visszaolvashatnák, ami kijött a szájukon.

  117. Kovács Tibor mondja:

    Kérdő hangsúly
    Rádióriporter (nem újonc!) kérdezi: Elképzelhetőnek tartja?, hogy a jelen helyzeben megoldás lehet egy olyan lépés?, amellyel korábban már felsült egy olyan politikus?, aki a maga helyén… stb.? (Kitalált mondat, elhangzottak alapján.) Egy kérdő mondatban négyszer hallunk kérdő hangsúlyt – jól kiemelt, nem elkent, vállalt kérdő hagsúlyokat.

    • Kovács Tibor mondja:

      Kiegészítés a “Kérdő hangsúly” c. hozzászólásomhoz
      Szeretném valós példákkal illusztrálni a többszörös kérdő hangsúlyra panaszkodó hozzászólásomat. Az alábbi rövid hangfelvételeket a Kossuth Rádió 180 perc c. műsoráról készítettem 2012. augusztus 1-jén reggel 6:27 és 6:57 időpontokban. A két kérdő mondat:
      1. “Ez az első lépcső?, és azt tervezik?, hogy akkor ez tonnaszám? megy majd ki? Debrecenből? Magyarországról?, és ez egy komoly piacot nyithat?” (http://www.gopress.hu/nyelv/kerdespeldamr120120801-1.mp3) – A mondatközi kérdőjeleknél a riporter kérdő hanglejtéssel zárta a szavakat. Hat ilyen “belső kérdést” hallhatunk. A mondatvégi hanglejtés is vitatható: az utolsó szótag helyett inkább az utolsó előttit kellett volna megemelni.
      2. “Látott már olyat?, hogy hogy a biciklisek leszálltak a zebránál?, és áttolták a biciklit? (http://www.gopress.hu/nyelv/kerdespeldamr120120801-2.mp3) – Két “belső kérdés”.

  118. Gabi mondja:

    Kedves Buvári Márta!

    Nagyon bosszantónak tartom, hogy a tv-ben egyre többször hallom: add ODA nekem. Miért nem IDE? Szerintem ez nagy hiba!

    A másik, ami furcsa nekem, az nem biztos, hogy hibás: a könyvből ennyi maradt VISSZA, ha még nem olvasta ki. Ezt a Pécs környékén élőktől hallottam először, Borsodban úgy mondják: ennyi van még hátra. Joggal bántja a fülem?

    Köszönettel: Gabi

    • Buvári Márta mondja:

      KedvesGabi!
      Az “add oda” tájnyelvi eredetű, de semmiképpen nem fogadható el a köznyelvben, mert sérti a közelre és távolra mutatás általános rendszerét: itt–ott, innen–onnan, erre–arra, ide–oda.
      A “visszamarad” nyilván a “visszavan” változata. A Nyelvművelő kéziszótár az utóbbiról ezt írja: “A hátravan igének népies “visszavan” változata újabban a köznyelvben, pl. a sportközvetítések nyelvében is terjed… A választékos stílusban azonban a hátravan formát részesítsük előnyben!” Ha a VISSZA és a HÁTRA alapjelentését nézzük, a VISSZA előző állapot helyreállítását jelenti (visszatér, visszaad), a HÁTRA pedig csak arra, hogy ‘a hátunk mögött, ill. mögé’. Ha visszalapozok a könyvben, akkor már láttam azt a részt, ha hátralapozok, akkor nem biztos. Tehát a nem olvasott rész inkább hátravan.
      Üdvözlettel: B. Márta

  119. Mónika mondja:

    Nem tudom, hogy miért, de engem nagyon zavar, a következőhöz hasonló párbeszéd, ami többször is előfordult velem:
    Én: – az ajtó be van zárva.
    Társ: kipróbálja az ajtót, bemegy, és felháborodva mondja: ez nem volt zárva.

    Kérdem én: nyelvjárás oka vagy határozottan hiba, hogy számomra az ajtó zárva vagy csukva teljesen ugyanazt jelenti? Tulajdonképpen a csukni igét nem is használom, az ajtót, ablakot, kaput stb mindig zárom (természetesen nem minden esetben kulcsra).

    Másik dolog, amit másnál nem hallottam, de én kifejezetten gyakran használom a “kell lesz” jövő időt jelölő alak. pl: Ezt én is el kell lesz olvassam. Nem rég tudtam meg, hogy külön írják, és tulajdonképpen tájszólásban használják csak. A kérdés az, hogy helytelen-e ez a fajta jövő idő, és jó lenne-e lemondani róla? Én picit büszke vagyok, hogy használok ilyen apró tájszólási emléket, mivel Máramarosban, ahonnan édesapám való, és ahol megtanultam a magyar nyelvet egyéb jellegzetes szófordulattal nem találkoztam.

    Előre is köszönöm a válaszokat.

    • H. Tóth Tibor mondja:

      Kedves Mónika!

      Mindkét jelenség nyelvjárási eredetű és természetű. Fontos: egyik sem hiba, viszont érdemes megtanulnunk, hogy melyik beszédhelyzetben melyik nyelvi változatot alkalmazzuk. — Amint tapasztalta is, a “csuk” és a “zár” igét a nyílászárókkal kapcsolatban a köznyelvi minta eléggé egyértelműen elkülöníti: “csukd be, be van csukva” = ‘kilinccsel ~; nincs nyitva’; viszont: “zárd be, be van zárva” = ‘kulcsra, kulccsal is zárva van’. Több helyen is használják egyébként a “zár” igét a “csuk” jelentésében.
      A “kell lesz csináljam” típus a köznyelvben nem ismerős, ezért ezt is érdemes köznyelvet igénylő beszédhelyzetekben mellőzni. Amikor azt mondjuk: “el kell olvasnom”, akkor ebben a jövő idő is benne foglaltatik, legfeljebb megerősítjük így. “el kell majd olvasnom”. A “kell olvassam” már eleve nyelvjárási, durván elhelyezve: “erdélyizmus”; “belmagyarul” ez így van: “kell olvasnom”, illetőleg lazább, közönségesebb, köznapibb stílusban: “kell, hogy olvassam”.

      Üdvözlettel:

      H. Tóth Tibor

      • Buvári Márta mondja:

        Tehát főként táji különbség van a két szó használatában. Én inkább a csuk szót használom a zár rovására is: becsukom kulccsal. Az Értelmező kéziszótár majdnem egyformán határozza meg a kettőt: CSUK: …ráhajt a nyílásra, és ebben a helyzetben rögzít. ZÁR: …alkalmas szerkezettel csukott állapotában rögzít. Ha van két szavunk, általában előbb-utóbb jelentés-megkülönböztetésre használjuk őket, és ez célszerű is.A ZÁR főnév is, ebben az értelemben rögzítő szerkezet, tehát inkább alkalmas a szorosabb rögzítés kifejezésére. Igaz, a CSUK – Czakó Gábor szerint – a KULCS szóval rokon.
        A zár szó igefőnév. Főnévi értelemben, ugye, Önnek is az erősebb rögzítés jut eszébe? Másfelől, ha van két szavunk, célszerű fölhasználni őket a jelentésárnyalatok megkülönböztetésére.
        A KELL ige, vannak ragozott alakjai: kellesz, kellett, kelljen. A LESZ önálló létige, a jövőidő segédigéje a FOG. Én úgy mondanám: “fog kelleni” – esetleg “kell majd”. A “kell lesz” valószínűleg a “szabad lesz” mintájára alakult, de a szabad melléknév. A “szabadjon, szabadott” viszont valószínűleg a “kellett, kelljen” mintájára terjed.
        Üdvözlettel: B. Márta

        • Mónika mondja:

          Köszönöm szépen a válaszokat, természetesen írott formában most már legfeljebb közeli ismerősökkel való társalgás formájában használom a kell lesz-t. Minden esetre, a válaszok érdekesek voltak, annál inkább, hogy a nyelvtudományok nem állnak közel hozzám.

        • Márk Kinga mondja:

          Olvastam az előbbi hozzászólásokat. A CSUK és a ZÁR szavakkal kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. A CSUK szót úgy tudom, a NYIT ige ellentéteként használják. Pontosabban a CSUK szó azt jelenti, hogy valamit (pl. ajtot, ablakot, stb) álló helyzetben rögzítünk, kulcs használata nélkül. Vagyis, ha pl. BECSUKOM az ajtót, az azt jelenti, hogy álló helyzetben rögzítettem kulcs nélkül, és utólag bárki kinyithatja ugyanígy.
          A ZÁR szó szerintem azt jelenti, hogy valamit (ajtót,ablakot, stb.) kulcs segítségével álló helyzetben rögzítünk. Utólag az illető ajtót vagy ablakot csak a kulcs segítségével lehet újra kinyitni.
          Szerintem ez a különbség a két szó között és szerintem nem kéne rokonértelmű szóként használni őket. Persze ez az én véleméynem és én így is hasznélom a két szót a mindennapi életben is.

          Üdv,
          Kinga

          • Ildikó mondja:

            Erről az a kabaré jut eszembe, ahol egy külföldi panaszkodik, hogy nagyon nehéz a magyar nyelv. Mert mi a különbség a dug és a rejt igék között? /Válasz: semmi/ No és van e különbség a húzni és vonni közt? /végeredményben semmi/
            Akkor légy kedves ideadni a rejtővonót. (bocs)

  120. jenei ildiko mondja:

    olvastam a hozzászólásokat. ami engem nagyon zavar, hogy tanult emberek, doktori cím tulajdonosai, tv-vagy rádió beszédükben minden mondat előtt, sőt közben is / öööööö. / nyögnek. ha nem tudnak folyamatosan beszélni, még mindig jobb lenne a csend, mint ez a borzalmas nyögés. engem annyira zavar, hogy átkapcsolok másik adóra. a tv-t meg annyira nem érdekli egy riport minősége, lehet hogy kimondottan tetszik nekik? Utoljára Lőrincze Lajos harcolt ellene tudomásom szerint. Mi erről a véleménye? Hogy lehet megszüntetni?

    • Buvári Márta mondja:

      Engem is zavar. Még mindig jobb a csend. Talán lassabban kellene beszélni, hogy meg tudják gondolni, amit mondani akarnak. Gósy Mária nyelvész kimutatta, hogy minél inkább gyorsul a beszédtempó, annál több a megakadás. Gyakorlással biztosan le lehetne szokni az ööö-hésről, és aki gyakran szólal meg nyilvánosság előtt, attól elvárható lenne, hogy megtanuljon beszélni. Az iskolában is nagyobb gondot kellene fordítani a berszédkészség fejlesztésére.
      Üdvözlettel
      B. Márta

  121. Péter mondja:

    Elképzelhető, hogy ezt már leírták előttem, vagy ha nem, az biztos csak azért lehetett, mert manapság nagyon általános probléma. Viszont, ha belegondolunk, eléggé súlyos is.
    Nem csak a médián belül, de főként a köznyelvben előforduló hiba, a “-ban, -ben; -ba, -be” ragok, szándékos (vagy véletlen) felcserélése, hibás használata.
    Kérdem én ilyenkor: Ha egy külföldi, aki történetesen magyarul tanul, mennyire képedhet el, amikor a rádióban/tévében, esetleg telefonban, vagy teszem azt: az utcán szembesül az amúgy talán nem is műveletlen emberek ilyesféle hibáival. Ezért magyarázták el neki annyiszor az órán (nagy nehezen), hogy mikor írjuk melyiket, ezért dobott ki annyi pénzt az ablakon, miközben azt hallja, hogy az anyanyelvi beszélők is jobbra-balra, kényük-kedvük szerint cserélgetik fel, használják hibásan a fent említett alakokat?
    Mert az nagyon nem mindegy, ha valaki azt mondja például, hogy “Amerikában utazok” vagy “Amerikába utazok”, és még sok más drasztikusabb, megalázóbb példát mondhatnék.
    Szeretném (én is), ha ez a “divatirányzat” végre megszűnne, és belátnák néhányan, hogy ez mennyire szegényes bizonyítványt állít ki róluk…

    • Buvári Márta mondja:

      Sokan azzal védik a -ba/-be, -ban/-ben keverését, hogy némelyik nyelvjárásban csak a -ba/-be ragot használják. Pongyola beszédben gyakran “lenyeljük” az -n-et, de a médiában semmiképpen sincs helye a pongyola beszédnek. Még nagyobb hiba az ellenkezője: ha a -ba/-be helyett mondanak -ban/-ben-t. Erre még az sem mentség, hogy nyelvjárási. A médiában ez különösen gyakran előfordul. A magyar nyelv fontos jellemzője az irányhármasság rendszere: -ra, -on, ról; -hoz, -nál, -tól; alá, alatt, alól; -ba, -ban, ból stb.
      Üdvözlette: B. Márta

  122. Kovács Tibor mondja:

    Kötelező média-szószátyárkodás 3. – Amimagyar
    Kijelentő mondat? Nosza, kezdjük ami-vel! Eredetileg: “Bosszant, hogy elfogyott a sör”. Amimagyarul: “Ami bosszant, az az, hogy elfogyott a sör”. Eredetileg: “Mindenkelőtt felhívom a tudakozót”. Amimagyarul: “Amit mindenekelőtt meg fogok tenni, az az, hogy felhívom a tudakozót”. Elképzelem a szép jövőt. Legény mondja lánynak: “Ami szép, az a szemed”. Vagy (villamoson anya a gyerekének): “Ami most következik, az az, hogy leszállunk”.

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Kovács Tibor!
      Igaza van a szószátyárkodást illetően, de ezek többnyire nem nyelvi kérdések, hanem modorosságok. Az “amimagyar” kifejezését viszont szeretném kölcsönkérni, nagyon tetszik. Ez már magyartalanság is. Azt hiszem, éppen a múlt vasárnap ment erről egy jegyzetem a Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk c. műsorában, hamarosan fölteszem ide is.

  123. Kovács Tibor mondja:

    Kötelező média-szószátyárkodás 2. – Válasszon választ!
    Kérdezhetné a riporter: “miért hagyta ott a szülővárosát?”. Ó hogyne, de akkor miként derül fény a riporter széleskörű műveltségére, aktuális felkészültségére? Ezért így kérdez: “miért hagyta ott a szülővárosát? Űzte, hajtotta a családi örökségként kapott tudásszomj, vagy elszólította egy kecsegtető állásajánlat, esetleg a távoli nagyvárosba udvarolt, netalántán konfliktusa támadt a helyi tantestület bizonyos klikkjével, ami tudvalevőleg egészen korai időkre vezethető vissza, amikor…” A riportalany ekkor már közbevág, mert zavarják a sületlenségek, idegesíti a tudálékosság. A négy felkínált válasz közül egy se tetszik neki, mond egy ötödiket. A riporter így is elégedett, hiszen villantott egy jót szakmailag, ki is ment az éterbe. Én bizony ha riportalany lennék, egy ilyen kérdésre mondjuk azt válaszolnám: kettes. Mármint válasz. Legalább én legyek rövid. Ha jól tudom, elég sok pénzbe kerül a műsoridő.

    • Ildikó mondja:

      Ez nagyon tetszik. Talán vissza is lehetne kérdezni: melyik volt a kettes válasz? Vagy: végighallgatnám, amíg kifogy szuszból és ötletből, aztán visszakérdeznék: mi volt a kérdés?

  124. Kovács Tibor mondja:

    Kötelező média-szószátyárkodás 1. – “Igen vagy sem”
    Kérdezhetné a riporter: “odaért-e időben?” De nem, ez túl egyszerű, inkább így kérdez: “odaért-e időben, vagy sem?”. Minek a “vagy sem”? Információtartalma nincs. Gyanítom, angol nyelvi hatás. Ott az “or not” egyértelművé teszi a kérdést. Na de a magyarban, könyörgöm!
    (Lesz még Kötelező média-szószátyárkodás 2. is).

  125. Pozsár István mondja:

    Rendkívül zavar részben az írott sajtóban, részben a rádió-és televízió adásokban a szabd melléknév igeként való használata. “Nem szabadna…”, “szabadott…” stb.Ismereteim szerint a magyar nyelvben nincs “szabadni”
    főnévi igenév. Ennek ellenére Kálmán Olga, Mészáros Tamás és mások is előszeretettel használják. Mit lehet ez ellen tenni?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Pozsár István!
      A magam részéről egyetértek Önnel, a “szabad” melléknév, tehát nem ragozható igeként. Egyszer vitatkoztam ezen egy nyelvész ismerősömmel, aki szerint nem baj, hogy – részleges ragozású – igévé válik.
      Üdvözlettel
      B. Márta

      • Pozsár István mondja:

        Kedves Buvári Márta!

        Köszönöm a tájékoztatást!

      • H. Tóth Tibor mondja:

        A “szabad” viselkedése igen érdekes, és jó példája annak is, hogy a nyelvi jelenségek fokozatokban, sokszínűen nyilvánulnak meg, mivel a szokás, használati gyakoriság és a használók köre alapozza meg a használati értéket: a szóhoz társuló érétkítéletet és a stílust. — A módjelek felkerülését például a “szabad” esetében sokkal inkább befogadta a választékos nyelvhasználat is: jóval gyakrabban és régebb óta találkozunk írásban és szóban egyaránt (igényes beszélők körében is) a “szabadjon, szabadna” formákkal; viszont a “szabadott, szabadott volna” már igencsak csúnya, és át is lépi a nyelvhelyességi hibává minősülés határát. Ugyanakkor nem emlékszem, hogy hallottam volna a “szabadni fog” szerkezetet — nyilván azért sem, mert ez a kifejezendő jelentés jóval ritkább is. — Az kétségtelen, hogy magyarul legszebben így mondhatjuk: “lenne szabad, legyen szabad; volt szabad, lett volna szabad, lesz szabad” — illetve fordított szórendi változataikkal.

  126. Bana Károlyné mondja:

    Egyre többször, több helyen (TV, rádió, hivatalon személyektől) is hallom, hogy “igazándiból”. Mintha megszúrnának. Én vagyok túl érzékeny, vagy igazam van. Szinte már sosem hallom, azt hogy valójában, vagy igazán.
    Várom válaszát. Üdvözlettel

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Bana Károlyné!
      Az “igazándiból” miatt apám már húsz évvel ezelőtt bosszankodott, szerinte Vitray ejtette el egyszer a tévében tréfásan, azóta jött divatba. Eredetileg gyereknyelvi kifejezés volt, ellentéte a “játszásiból”.
      Üdvözlettel
      B. Márta

  127. Lakatos Anna mondja:

    Különböző rádió- és tévéműsorokban egyre gyakrabban hallom riporterektől és riportalanyoktól is a következő hibás formulákat:
    A bankoknak az az érdeke… (helyesen: érdekük)
    A z érintetteknek az a szokása… (helyesen: szokásuk)
    Mintha elfelejtenék, hogy a többes számú alanyhoz többes számú állítmány tartozik…

  128. Nagyné Tóth Mária mondja:

    Erdélyből települtem át tiz éve, a Partiumból. Ezért lehet, hogy csak nekem furcsa amikot azt hallom: “elküldöm Apától”, ” megüzenem Katitól”, stb. Szerintem itt nem a -tól, -től rag illene a szavak végére, hanem a -val, -vel. Nekem “elküldöm Apával”, “megüzenem Katival” alak tünik helyesnek.
    Köszönet Nagyné TM

  129. Márk Kinga mondja:

    Ez a dolog már egy jó ideje foglalkoztat és nem tudtam eldönteni, hogy helyes-e vagy sem. A rádióban, televizióban és a mindennapi beszédben is gyakran hallom,hogy a tulajdonnevek elé határozott névelőt tesznek. Pl. Beszéltem az Annával vagy A Molnár Zsolti elment vásárolni. Írásban ez ugyan nem jelenik meg, de szóban annál inkább. Nagyon zavaró tud lenni. Szeretném megtudni,hogy ez a kifejezésmód helyes-e vagy sem? És ha igen akkor miért?

    • Buvári Márta mondja:

      Kedves Kinga, ez részletesebb kifejtésre szorul, hamarosan átnézem és fölteszem a honlapra egy régebbi, erről szóló írásomat.

  130. Enikő mondja:

    Ugyan a médiából és nyilvános fórumokból nem túl gyakran, de a mindennapi életben annál többször hallom, hogy a páros testrészeket (szem, fül, kéz stb.) többes számban mondják. Pl. fájnak a szemeim, ellazítom a lábaimat, lefagynak a füleim a nagy hidegben, meg hasonló ilyeneket. Gondolom ez is idegen hatás, tudtommal az angolban mindenképp így használatos, de a magyarban nagyon zavar. Szinkronizált filmekben is hallottam már, csak nekem feltűnő, vagy tényleg nem helyes?

    • Buvári Márta mondja:

      Ez sem új dolog, de igaza van, nem magyaros. A páros testrészeket a magyar egységnek veszi, feltételezés szerint valaha létezett külön “kettős szám” (az egyes szám és a többes szám között). Csak ha hangsúlyozni akarjuk, hogy mind a kettő, akkor fogadható el a többes szám használata.

  131. Lakatos Anna mondja:

    Egy ideje szinte minden rádiós, televíziós beszélgetős műsorban tucatjával hangzik el a következő mondatkezdés: “Én azt gondolom…”
    Számomra egyfelől már kellemetlenül unalmas állandóan ezt hallgatni, másfelől csúnyának, tolakodónak és hibásnak is tartom. Az ige ragja jelzi a cselekvő számát és személyét, ezért a névmás használata csak akkor indokolt, amikor kifejezetten hangsúlyozni akarjuk, kiről van szó. Pont emiatt válik egyúttal tolakodóvá is ez a megfogalmazás, ugyanis az ént hangsúlyozza ahelyett, hogy az illető véleményét emelné ki, holott az utóbbi volna a lényeg. Több más fordulattal is kifejezhető, hogy valaki a saját hozzáállását mondja el, ráadásul az esetek többségében amúgy is nyilvánvaló, hogy erről van szó, tehát nem is kellene külön említeni.
    Tisztelettel kérem, írják meg a véleményüket erről a nyelvi jelenségről.
    Köszönettel:
    Lakatos Anna

    • Buvári Márta mondja:

      Tökéletesen egyetértek. Ráadásul a “gondolom” szót hangsúlyozzák. De nem új ez a divat, apámnak is egyik vesszőparipája volt, ő pedig már 6 éve meghalt.

      • Katz Katalin mondja:

        Sokszor a nyelvhasználat a személy vagy a csoport néha egész generáció pszihologiáját tükrözi.
        Ma az énközpontúság, a pánik hogy esetleg nem látszunk, nem jutunk szóhoz, és ha nem látszunk nem is létezünk, az uralkodó életérzés, tömegpszihológia.
        Ennek tulajdonitom az ÉN állandó túlzott kihangsúlyozását, valamint a nem tömör beszédet a fölösleges szavakat a mondat fölösleges meghosszabbitását.
        Mindha a beszélő szinpadi időt szeretne nyerni hogy hosszabb ideig hallják a hangját. Lehet hogy tévedek, és csak ez a nárcisztikus generáció kifárasztott

        • Mészáros András mondja:

          Tisztelt Hölgyem!

          Teljes mértékben egyetértek!

          Tehát egyrészt lélektani kérdésekről van szó. (Lelki élet, lélekápolás. Életünk színterei és ott élő embertársaink.)

          Másrészt tudatos nyelvhasználat kérdése. Mi lenne, ha lehagynám a személye névmást: Úgy gondolom, hogy…

          Biztosan lehet igényesen fogalmazni a közbeszédben, illetve gyors fogalmazásainkban is valamennyire igényesnek maradnunk.

          Minden jót kívánva, köszönettel és üdvözlettel: Mészáros András

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Kedves Nyelvtársak!

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)