Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Ami, amely és társaik

Az ami és az amely használatában nagy a zűrzavar. Sokan azt hiszik, semmi különbség sincs a kettő között, és tetszőlegesen váltogatják őket, mások meg – tévesen – azt hiszik, hogy az amely általában választékosabb, és írásban inkább azt használják. De hát, ha ugyanazt jelentik, ugyanarra használatosak, akkor minek kettő? A nyelv gazdaságos: ha két hasonló eszköz van, akkor az egyiket egyik, a másikat másik célra foglalja le. Így is történt, ahol megvolt mind a kettő. A népnyelvben az amely nemigen használatos, csak a melyik, amelyik,  az igényes köznyelvben azonban mindegyik alaknak megvan a határozott szerepe.

Némelyek azért aggódnak, hogy az ami teljesen kiszorítja az amelyet. Élőbeszédben sokan tényleg csak az amit használják, sőt, az amelyet erőltetettnek, modorosnak tartják, pedig  sokkal zavaróbb az az újabb divat, hogy sokszor ami helyett is amelyet írnak. Az ami az amely helyén csak enyhén pongyola (vagy tájnyelvi), az amely viszont az ami helyén hiba. Hogy lehet ez? Cikkünk végére kiderül, hogy ez a kijelentés nem önkényes, nem is csak megszokáson alapul.

A gyakorlati szabály egyszerű, minden nyelvművelő könyvben le van írva: Főnévvel meg nem nevezett dologra ami vonatkozó névmással utalunk vissza, főnévvel megnevezett dologra pedig amellyel. Pl. Az idegenvezető ne beszéljen olyasmiről, amit nem látnak az utasok. Az idegenvezető arról az épületről beszél, amely előtt megállt a busz.

Pontosítva a szabályt: Az amely mindig a hozzá legközelebb álló főnevet idézi vissza. Félreértést okoz az ilyen mondat: Ettől kezdve már nem hittek az amerikaiak abban, hogy a papírpénz ugyanannyit ér, mint a nemesfém-pénz, amely állítólag bármikor becserélhető arany- és ezüst érmékre, illetve rúdaranyra és rúdezüstre.Hogyan? A nemesfém pénz cserélhető be aranyra? Nem, hanem a papírpénz. Ez a félreértés úgy orvosolható, hogy mellérendelővé alakítjuk a mondatot: mert bármikor becserélhető arany- és ezüst érmékre…

Csak akkor vonatkozhat az amely egy előbbi főnévre, ha rámutató szóval jelezve van, hogy a mellékmondat arra vonatkozik. Például: Azt a könyvet kerestem a könyvtárban, amelyet a tanár úr ajánlott, de csak egy másikat találtam.

Kivételesen akkor is lehet helytálló az amely, ha nem ugyanabban a mondatban, hanem egy előzőben volt főnévvel megnevezve az a dolog, amelyre vonatkozik. Pl. Kivettem egy könyvet a könyvtárból. Milyen könyvet? Amelyben az ünnepek eredetéről van szó.

Semmiképpen sem használható az amely ún. mondatfejű mellékmondat kötőszavaként. Pl.: Ismeretlen tettesek tojással dobálták meg az emlékművet, amelynek nyomai még reggel is látszottak. Feltehetőleg a tojásdobálástól az emlékműnek azért nem csak a nyomai látszottak, pedig az amely csak az emlékműve vonatkozhat, mert az áll előtte. Azt akarták mondani, hogy dobálás nyomai látszottak, Mivel mellékmondat nem főnévre, hanem a főmondat egészére utal vissza, legfeljebb az ami lenne elfogadható. Az újabb nyelvtanok tudomásul veszik az ilyen mellékmondat létezését, de elvileg ilyennek nem is volna szabad lennie, hiszen a mellékmondat minden nyelvtan szerint a főmondat valamely mondatrészét helyettesíti, illetve fejti ki részletesebben. Helyesebb, magyarosabb ilyen esetben a mellérendelés: ennek nyomai még reggel is látszottak.

Az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratban Deme László egyszer finomságként ecsetelt egy példát, amelyben helyes az ami főnévvel megnevezett dologra vonatkoztatva:”Egy könyvet látott, ami a földön hevert”. Magyarázata ez volt: „Ha … a tárgyak, dolgok egy bizonyos fajtájára utalok, az ami helytálló; azt jelzi: nem más fajta tárgy. Viszont a tárgyak valamely fajtájának egy bizonyos egyedére az amely utal pontosabban; azt jelenti: éppen az, nem valamelyik más abból a fajtából.” Ez a magyarázat túlságosan körmönfont, és a lényegre nem mutat rá.

A gyakorlati szabály és a finomság háttere is az, hogy az ami főnévi névmás, az amely pedig melléknévi. Csak ez magyarázza meg, miért nem használhatjuk az amelyet meg nem nevezett dologra, és miért lehet az amit megnevezett dologra is használni. Annak ellenére állítom ezt, hogy majdnem minden nyelvtankönyv az amelyet is a főnévi névmások közt tartja számon, legfeljebb a melléknéviek közt is Úgy gondolkoznak, hogy „főnévre vonatkozik, tehát főnévi vonatkozó névmás.” Csakhogy az ami úgy vonatkozik főnévre, hogy magát a főnevet képviseli, az amely pedig úgy, hogy jelzőként kiegészíti.

 Az ami a mi kérdésre válaszol, az amely pedig a mely, melyik kérdésre. Ezekből a kérdő névmásokból alakultak, úgy, hogy hozzájuk tapadt az a mutató névmás mint rámutató szó. Ma sem kötelező kitenni az a-t, sőt, vannak, akik választékosabbnak is tartják a mely alakot vonatkozó névmásként is az amelynél, különösen, ha a főmondatban ott van rámutató szóként az a, ill. az. A mely kérdő névmás nem is állhat egyedül, csak a főnevével. „Mely nyelv merne versenyezni véled?” Ha a mely melléknévi névmás, akkor vonatkozó névmási megfelelőjének is melléknévi névmásnak kell lennie. Az is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy az amely is állhat főnév mellett, jelző gyanánt. A régiségből is van erre példa. „Mely dolog ugyan meg is lett volna…” (Kuruc ének). Ha a mellékmondat áll elöl, mindenképpen ott van az amely mellett a főnév. Amely napokon nincs tanítás, nem jár ez a busz. Másképpen: Azokon a napokon, amelyeken nincs tanítás, nem jár ez a busz. Ilyenkor az amelyhez hozzáértjük a már elhangzott főnevet, amiként bármelyik melléknévhez hozzáérthetjük a jelzett szót: Melyik rózsát? A pirosat. Itt a piros nem a piros színt jelenti, hanem a piros rózsát.

Mostanában divat is megismételni a főmondatban már elhangzott főnevet az amely vonatkozó névmás után. Pl. Sz. Gy. kancelláriaminiszterként egy személyben felel azért az apparátusért, amely apparátus nyilvánvalóan felelős a tragédiáért. Ilyen esetben fölösleges, modoros újra kitenni a főnevet, néha azonban indokolt: Az ilyen egyezések a népek kapcsolatainak eredményei lehetnek, mely kapcsolatok egy nagyon régi egység feltételei között játszódtak le. Meg kellett ismételni a kapcsolatok szót, mert közbeékelődött egy másik főnév. Vagy ebben a mondatban: Bemutatta a megrendelést, a számlát és egy levelet, amely iratok bizonyítják, hogy a szerződés valóban létrejött. Itt a felsoroltakat a mellékmondatban összefoglaló névvel idézték fel. Azt viszont nem lehet mondani, hogy ami iratok vagy aki tanárok, csak azt, hogy amik és akik, mert ezek tényleg főnévi névmások.

Az ami úgy vonatkozik a tárgyra, hogy ő maga, illetve az általa bevezetett mellékmondat helyettesít egy főnévvel kifejezhető mondatrészt, ezért nem kell, hogy előtte ki legyen mondva annak a neve, csak egy rámutató szó vagy egy határozatlan névmás utal rá a főmondatban (esetleg az sem)  Pl. Ott van, amit keresel. Valamit látok, ami nem illik oda. Azt mesélem, ami ott történt. Akár elöl is állhat a mellékmondat: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Az amely ismert főnévre vonatkozik úgy, hogy kiegészíti, elmond róla még valamit, azaz jelzője. Jelző pedig nem lehet jelzett szó nélkül.

Az ami személyre vonatkozó párja az aki. Az amelynek nincs személyre vonatkozó párja, ezért személyre jelzői mellékmondatban is az aki névmás utal vissza, mert fontosabbnak tartjuk a személy és a tárgy megkülönböztetését, mint a főnévi és melléknévi jelleg megkülönböztetését. Pl.: Az olyan tanár (vagy: az a tanár), aki nem tudja lekötni a tanulók figyelmét, jobb, ha elhagyja a katedrát. Az aki főnévi névmás, ugyanúgy, mint a ki  kérdő névmás. Főnévi névmás tehát vezethet be jelzői mellékmondatot is. Ez a magyarázata annak, hogy az ami jelzői mellékmondat élén is elfogadható. Mivel azonban tárgyakra vonatkozóan létezik egy külön melléknévi vonatkozó névmás, az amely, igényes beszédben, írásban jelzői mellékmondathoz inkább ezt használjuk.

Miként Deme László írta, vannak esetek, amelyekben nemcsak elfogadható, hanem helyes is az ami névmás főnévvel megnevezett dologra vonatkoztatva. Az ő példájához hasonló ez:  Újabban szemüveget is viselt, amit időnként a homlokára tolt. Vagy: A „suksükölés”, amit némely liberális nyelvészek védelmükbe vesznek, a kijelentő és felszólító mód különbségét mossa össze: Ezekben az esetekben nem igazi jelzője a mellékmondat a főmondatban szereplő főnévnek, nem kijelöli, nem is jellemzi, hanem csak mellékesen elmond róla még valamit. Ilyenkor a névmás nemcsak „vonatkozik” a főmondatbeli főnévre, hanem őt magát hozza vissza, idézi vissza a mellékmondatba. (Régen így is nevezték a vonatkozó névmást: visszahozó névmás.)

Az amely névmás édestestvére az amelyik. A népnyelv csak az utóbbit ismeri, de a választékos nyelvben különbséget teszünk köztük: az amelyik a több hasonló közül való nyomatékos kijelölésre szolgál. Azzal a vonattal megyek, amelyik 8-kor indul a Keletiből.

A különbséget két hibás példával szemléltetem: Ha Ön az olyan inget szereti, amelyik amely a használt kellékek és az alkalmazott gyártástechnológia minőségében kompromisszum nélküli, akkor reményeink szerint újra ilyen inget fog választani. A két ingyenes program közül a Serif PagePlus 9 SE talán az, amely amelyik a leginkább megfelel a kezdőknek,

Határozott kijelölés esetén személyre is vonatkozhat az amelyik. Pl. Arról a játékosról beszélek, amelyik éppen most kapta el a labdát.

Ha már a jelzői mellékmondatoknál tartunk, meg kell említeni az amilyen névmást is, hiszen a tulajdonságra a milyen névmással kérdezünk rá. Ennek megfelelője az amilyen, de ez kifejezetten csak hasonlításra használható. Pl.: Olyan kalapot akar, amilyen a barátnőjének van.

Összefoglalva:

Az ami főnévi névmás, minden olyan mellékmondat bevezetésére alkalmas, amelyek főnévvel kifejezhető mondatrészt helyettesítenek. Tehát állhat alanyi, tárgyi, határozói mellékmondat élén. A főmondatban  az, azt, abban… /valami, valamit, valaminek és hasonló névmások mutatnak rá, vagy akár nincs is rámutató szó.

A jelzői mellékmondat névmási kötőszavai az amilyen, amely, amelyik, (ami), aki.

Az amilyen csak hasonlító értelemben használatos, rámutató szava a főmondatban az olyan.

Az amely elsősorban minősítő jelzői mellékmondatot vezet be. (A minősítés lehet határozatlan kijelölés, körülírás, értelmezés is.) Csak már (határozott vagy határozatlan névelőjű) főnévvel megnevezett dologra vonatkozhat (amely lehet a főmondatnak alanya, tárgya, határozója). Ügyelni kell arra, hogy ne ékelődjön közbe másik főnév, amelyikre tévesen vonatkoztatni lehetne. Rámutató szava lehet az, olyan, (azt, olyat, abban), de rámutató szó csak akkor szükséges föltétlenül, ha a vonatkoztatott szó nem közvetlenül a mellékmondat előtt áll.

Az amelyik nyomatékosan kijelölő jelzői főleg a több megnevezett dolog közül való határozott kiválasztást szolgálja. Éppen ezért csak határozott névelőjű főnévre vonatkozhat, és rámutató szó (az, azt, abban stb.) is szükséges. Vonatkozhat személyre is.

Az aki személyre vonatkozó bármilyen mellékmondatot bevezethet.

Az ami – választékos nyelvben – csak közbevetésszerű, nem kifejezetten jelzői tartalmú mellékmondatot vezethet be, ha a vonatkoztatott főnév már meg van nevezve.

A laza beszédben nem baj, ha valaki csak az aki, ami , amilyen és amelyik vonatkozó névmást használja, írásban, nyilvánosság előtt való, igényes beszédben azonban elvárható a fentiek szerinti gondos megkülönböztetés.

 

Buvári Márta

A fenti kérdések tisztázásához nagyban hozzájárultak Horváth Katalinnal és  Maleczki Józseffel folytatott vitáink, közös töprengéseink.

 

3 hozzászólás – Ami, amely és társaik

  1. Krstic Maria mondja:

    Delmagyar vagyok, vajdasagban elek es gyakran tevesen hasznalom az ami_t es amely_et- Vegre tsztaztam a lenyeget es a magyarazatot.Koszonom szepen.

  2. Szabo Gellert mondja:

    Mi a kulonbseg az ami es az amely szavak kozul?

    • Buvári Márta mondja:

      Kérem, olvassa el honlapunkon a Nyelvhelyességi Kisokos erről szóló fejezeteit.
      Üdvözlettel
      Buvári Márta

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Ami, amely és társaik

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)