Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Egyelőre, egyenlőre


Hogy lesznek ezek túlélők?
Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva
ki tud majd itt magyarul?

(Cseh T. – Bereményi G.: Születtem Magyarországon) 

Nemrég volt a Magyarok Szövetségének egy hetilapja, a Szilaj Csikó, abban már írtam a nyelvi elfajulásról és okairól. „Mi a nyelvi elfajulás, és mi az oka?” – tettem fel annak idején a kérdést. „A válasz előtt előrebocsátom, hogy ezzel a jelenséggel inkább egy róla szóló könyvben kellene foglalkozni, mintsem egy rövidke dolgozatban. Most arra kérem olvasómat, egyelőre (nem pedig „egyenlőre”) érje be mégis azzal, hogy pusztán bemutatom és értelmezem, majd még néhány példával szemléltetem ezt a fogalmat. Aztán alkalomadtán tovább taglalom kérdéskörét. (…) Az is a nyelvi korcsosulás – sajnos igen gyakori – esete, midőn valamely szó helyett hozzá hasonló alakú, de más jelentésű szót használnak, neki tulajdonítva a lecserélt szó értelmét.”

Ezt példázza az idézetben csak zárójelben odavetett példa, a nyelvi elfajulás egyik igen gyakori mai esete, az egyenlőre határozószónak az egyelőre határozószó értelme szerint való használata. Ezzel a szótévesztéssel ma már nem is lenne érdemes foglalkozni, ha csak a műveletlen, iskolázatlan nyelvhasználók nyelvezetében fordulna elő, hiszen a nyelvművelés még idejekorán (tehát nem túl korán, hanem kellő időben) felfigyelt rá, midőn még csak szórványosan, a szó szoros értelmében: elvétve bukkant fel. Ám a nyelvművelés hasztalan buzgólkodott – ezen nem is csodálkozhatunk, ha az iskolai anyanyelvoktatásunk színvonalát és hatékonyságát nézzük –, a szóban forgó tévesztés nemhogy nem szorult vissza, hanem átterjedt iskolázott nyelvhasználók, értelmiségiek nyelvezetére is. Nemrég villamosmérnök barátom, egykori osztálytársam is elkövette nekem írt elektronikus levelében, nem is először, ezért hát szóvá tettem. „…nem egyenlőre nem rendelsz az alkatrészből többet, hanem egyelőre. (…) „Az egyenlőre azt jelenti, hogy egyenlő fizikai kiterjedésűre vagy tulajdonságúra. Egyenlő nagyságúra, hosszúságúra, melegre, édesre, savanyúra, zsírosra, stb. alakítunk vagy készítünk valamit.” Válaszát is idézem, mert bizonyára nem csak az ő gondolkodására jellemző. „Köszönöm, hogy kijavítod nyelvtani hibáimat. Könnyebben megjegyezném, ha tudnám mit jelent az egyelő.”

Az egyelő önmagában nem jelent semmit, csakis határozóragos alakja, az pedig a nyelvtörténet bizonysága szerint az egy számnév és az előre határozószó összetételéből jött létre. Utótagja a háromszéki nyelvjárásban még ma is használatos az egyelőre értelmében értve: „Előre üjjünk lë, ëccer igyunk ëgyet, s majd mëglássuk, hogy ës csinájjuk”. Az egyelőre határozószó székely nyelvjárási példája arról tanúskodik, hogy az összetétel számnévi tagja később ragadhatott a határozószóhoz jelentésáltalánosító szerepű tagként, meg nyilván azért is, hogy ekképp az előre határozószó jelentésétől váljék el az egyelőre jelentése. Ez a jelentés voltaképp azonos az egy előre belátható ideig kifejezés jelentésével, ennek összezsugorodásaként is létrejöhetett volna. Ha lenne erre utaló nyelvtörténeti adatunk, akkor feltételezhetnők, hogy a nyelvhasználók e kifejezés gyakori használata során elhagyták a végét, az elejét pedig egyberagasztották, mert úgy érezték, hogy az már önmagában is kifejezi, amit mindaddig teljes alakjával volt szokás közölni.

Akik hirtelenjében nem tudják az egyelőre szóalak jelentését megkülönböztetni az egyenlőre jelentésétől, de szeretnék (már csak azért is, hogy ne szélesítsék a nyelvi elfajulás folyamatát), nekik azt ajánlom, hogy gondoljanak emlékeztető gyanánt az utóbbi jelentésmagyarázatra. Ez ugyanis valamelyest érzékletesebben, kevésbé elvontan érzékelteti az egyelőre határozószavunk jelentését, mint a nyelvtörténeti tényekre alapozott magyarázat, és nem is ütközik vele.

Maleczki József

2 hozzászólás – Egyelőre, egyenlőre

  1. Buvári Márta mondja:

    A Történeti-etimológiai szótárban található egy 1573-ból származó adat: “egy előbe” ‘elsőnek, először’. Az egy talán nem is számnévi minőségében van jelen, hanem csak határozatlan névelőként, nyomatékosításként. Az Etimológiai szótár fokhatározónak minősíti az egy előtagot. Hasonló szerkezetek: egyáltalán, egyhamar, egykönnyen. Az is elképzelhető, hogy az “egy ideig” és az “előre” kifejezés vegyítéséből származik az “egyelőre”. (buv)

  2. Balázs mondja:

    Egy kis érdekesség:
    A japán nyelvben az egyelőre egyik fordítása “hitomazu” (一先), amit általában nem kandzsival (kínai jelekkel), hanem hiraganával (szótagírással) szoktak írni (ひとまず), ami általában akkor fordul elő, amikor már nincs jelentősége, hogy milyen elemekből alakult ki a szó. Viszont ha előszedjük, hogy milyen kandzsikból áll, a következőt találjuk:
    hito: 一 (egy)
    mazu: 先 (előre)
    Ami szó szerint azt jelenti, hogy egy-előre :) (Most nem megyek bele nagyon a részletekbe meg kandzsi olvasatokba.)
    A párom japán, és amikor beszélgetés közben mondta, hogy milyen kandzsikból áll a szó, ledöbbentem. Akkor esett le, hogy talán a magyarban is az egy + előre szavakból állhat az egyelőre (bevallom egyáltalán nem tudtam).
    Ez lehet, puszta véletlen, de akkor is nagyon érdekes.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Egyelőre, egyenlőre

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)