Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Mire való a „való”?

A mai nyelvhasználatra általában a szószaporítás jellemző, már nem is csak a hivatalos nyelvben. Azonban a takarékosságot sem szabad túlzásba vinni.

Egy regényfordításban találtam ezt a mondatot: André Lacoste elhalasztotta a vállalattól kilépését. Helyesen: a vállalattól való kilépését. Újságcikkekben is gyakran találkozunk ilyen mondatokkal: Állításaik mindig az antiszemitizmussal vádaskodásra és a holokauszttal védekezésre szorítkoznak. Helyesen: az antiszemitizmussal való vádaskodásra és a holokauszttal való védekezésre. Babits korában s azóta is a nyugathoz felzárkózás a cél. És hasonlók.

Miért ódzkodnak a való szó használatától?

Az iskolai nyelvtanban külön tanultunk szófajokról, külön mondatrészekről, és a kettőt nem volt szabad összekeverni. Nem, mert például a melléknév lehet jelző is, állítmány is, a főnév szintén lehet állítmány, bár a legtöbbször alany, de megfelelő raggal ellátva lehet tárgy és határozó is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bármelyik szófaj bármilyen szerepet betölthet, és bármilyen szófajú mondatrészhez bármilyen mondatrész csatlakozhat. Igének – azaz igével kifejezett mondatrésznek – nem lehet jelzője, csak határozója: nem mondhattuk, hogy szép mozog,  csak azt, hogy szépen  mozog. Főnévvel kifejezett mondatrésznek viszont nem lehet határozója. A határozó az állítmány bővítménye, mégpedig elsősorban igei állítmányé. Melléknévvel kifejezett mondatrészhez csak mód- vagy mértékhatározó kapcsolódhat, pl. nagyon szép, nemesen egyszerű. Főnévvel kifejezett mondatrésznek (alany, tárgy, ragos, névutós főnévvel kifejezett határozó) a jelző a természetes kiegészítője. Ezért nem lehet a nyugathoz felzárkózás. Ha mégis határozószerű bővítményt akarunk kapcsolni egy főnévhez, közbe kell iktatnunk egy melléknévi igenevet, ezzel jelzővé tudjuk alakítani a határozót. Az igenév átmenet az ige és a névszó közt: igei jellege miatt lehet határozója, melléknévi jelleg miatt viszont lehet jelző. A legegyszerűbb ilyen segéd melléknévi igenév a való. Éppen azért alkalmas erre a szerepre, mert magában tartalmatlan. A mondat tartalmától függően lehet más melléknév is a kiegészítő. Például: a Legfelső Bíróság előtt folytatott tárgyalás, a lusta fiúról szóló mese. Gyakran használják kiegészítőként a történő/történt melléknévi igenevet, de ezek sem egészen mentesek az önálló jelentéstől. A nyugathoz történő felzárkózás talán még elmenne, de a vállalattól történő kilépés  már semmiképpen, hiszen a kilépés nyilvánvalóan nem történés, hanem cselekvés. Az öregekről történő gondoskodás helyett is jobb az öregekről való gondoskodás, hiszen ez is cselekvés.

Az indoeurópai nyelvekből terjedt el és terjed egyre inkább nálunk is az ún. jelzői értékű hátravetett határozó. (Ellentmondásosságát már az elnevezés is mutatja.) Például: A támadás az amerikai flotta ellen nagy veszteségeket okozott. Az ilyen szerkezeteket is inkább valódi jelzővé kellene alakítani

Az amerikai flotta elleni támadás nagy veszteségeket okozott.

A határozót természeténél fogva a mondat állítmányára vonatkoztatjuk, ezért félreértést okozhat a jelző értékű határozó, különösen akkor, ha egy rag vagy névutó el is választja a főnevet a rá vonatkozó határozótól. Pl.:

A levelezést a szemben álló fél ügyvédjével továbbítjuk önöknek.

Ezt úgy érthetjük, hogy a szemben álló fél ügyvédje viszi el a leveleket, pedig ezt akarták mondani: Továbbítjuk önöknek a szemben álló fél ügyvédjével folytatott levelezést.

A címek gyakran csonka mondatok, ezekben nem kifogásolható a jelző értékű határozó, pl. Éj a kopár hegyen. Természetes feliratban, leltárban, étlapban, állandósult kifejezésekben végül kevésbé zavaró, ha a mondat végére kerül, és így nem érthető másra. Néha a sok egyéb jelző miatt nehéz elkerülni. a jelzői értékű hátravetett határozót. Tótfalusi Istvánnak éppen ezt a jelenséget ostorozó mondatába is becsúszott: A melléknévi szerepű határozók ilyen gépies átfordítása az angol nyelvből valódi és egyre gyakrabban felbukkanó idegenszerűség.

Mindenesetre ajánlatos ezzel az eszközzel nagyon óvatosan bánni, ha lehet, inkább valódi jelzős szerkezetet használjunk!

buv

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Mire való a „való”?

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)