Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Álmellékmondat

Az ami, amely, amelyik vonatkozó névmással kapcsolatos cikkünkben már utaltunk arra, hogy „fából vaskarika” az olyan „vonatkozó mellékmondat”, amely az egész főmondatra utal vissza. Például: Javítják az útburkolatot, ami fennakadást okoz a közlekedésben. Tartalmilag éppen fordított a szereposztás, a mellékmondat szerepébe kényszerített mondat valójában főmondat: Fennakadást okoz a közlekedésben, hogy javítják az útburkolatot. De nagyon egyszerűen át lehet alakítani az ilyen mondatot mellérendelő mondattá is. Javítják az útburkolatot, és ez fennakadást okoz a közlekedésben.

Most az álmellékmondatnak egy másik fajtájáról szólunk:

„Nem szerencsés, ha az alkotmányozás csak aktuálpolitikai érdekek mentén történik – mondta az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnöke, aki hozzátette, az 1989-es alkotmánymódosítások nem vizsgáztak rosszul…” – olvasom egy napilapban. Ez látszólag jelzői mellékmondat, de valójában nem az. Nem jellemzi az alelnököt, hogy mit mondott azután. Igazi jelzői mellékmondat lenne például ez: aki x évig tagja volt az Alkotmánybíróságnak. Mint Maleczki József egy előadásában kifejtette, az ugyan nem föltétlenül szükséges, hogy a mellékmondatbeli cselekmény előbb következzék be, mint a főmondatbeli, de mindenképpen logikai előzménye kell, hogy legyen.

Más nyelvek azért szeretik a vonatkozó névmással (aki) való visszautalást, mert így megtakarítanak egy „ő”-t, mi azonban a személyes névmást úgysem tesszük ki. Kezdhetünk  új mondatot alany nélkül, ha ugyanaz az alanya, vagy kapcsolhatjuk mellérendelő kötőszóval: …mondta az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti bizottságának elnöke, és/majd/ezután hozzátette…

„G. Gy. a Jaguár csomagtartójához ment, amit kinyitott, és a csomagtartóba bedobta a borítékot.” Melyik csomagtartójához ment? Ahhoz, amelyiket kinyitott? Volt másik is? Nem! Ezt akarta mondani: G. Gy. a Jaguár csomagtartójához ment, kinyitotta, és beledobta a borítékot. Itt az első tagmondat határozójára utalunk vissza (csomagtartójához), és ugyanez a második tagmondatban tárgy lett, mégis meg tudjuk oldani a visszautalást ragozási eszközzel és mellérendeléssel. Az indoeurópaiaknak nem tudnak másképpen visszautalni, mindent meg kellene ismételniük, ezért szeretik a vonatkozó névmási kötőszót (aki, ami stb.), de nekünk van tárgyas ragozásunk, és a bele igekötő is tartalmazza a visszautalást. (Visszautalás nélkül csak azt mondanánk: bedobta.)

Maleczki József két módszert is javasolt annak ellenőrzésére, vajon valódi-e az alárendelés, vagy rejtett mellérendelés. Az egyik az, hogy be tudjuk-e illeszteni a mellékmondatot egyszerűsítve, átalakítva mondatrészként a főmondatba. Első mondatunk esetében ez teljesen lehetetlen (próbálják meg!), de azt sem mondhatjuk, hogy G. Gy. a Jaguár kinyitott csomagtartójához ment…, hiszen amikor odament, még zárva volt a csomagtartó, ő nyitotta ki. A másik ellenőrzési lehetőség abból adódik, hogy ha az alárendelt mondat tagmondatait változtatás nélkül fölcserélhetjük, nem változik a mondat értelme. Ezt az ismert gyermekdalon mutatta be: „Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni.” Így is mondhatnánk: Ahol tejet kapni, oda megyünk lakni. A mi példamondataink tagjait nem lehetne fölcserélni: Biztos, hogy nem kezdhetünk mondatot ezzel: Aki hozzátette… Azt sem mondhatjuk, hogy Amit kinyitott, G. Gy. a Jaguár csomagtartójához ment.

Karácsony Sándortól szokták idézni, hogy a magyar nyelv mellérendelő. Karácsony Sándor sem tartotta egészen általánosnak ezt a megállapítást, annyi igaz belőle, hogy inkább mellérendelő, mint a nyugati nyelvek, és ez többek közt a fenti nyelvtani lehetőségeinkből következik. A magyar nyelv olyan hajlékony, hogy mindent lehet vele utánozni, de talán inkább ne utánozzunk! Csak akkor használjunk alárendelő szerkezetet, ha valóban alárendelt tartalmat akarunk kifejezni!

buv

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés