Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Válóper

Az igekötő különleges képződmény. A Magyar Ragozási Szótár a rendes összetételek határát egy vastag vonallal jelzi, az igekötők és az igék határát viszont két vékony vonallal. Ez arra utal, hogy bizonyos körülmények közt az igekötő elválik az igétől. Sőt, nemcsak az igétől, hanem származékaitól is. Ezt manapság sokan elfelejtik. Különösen a megengedő ige melléknévi igeneve esetén. Például:

Ez csak akkor megakadályozható… Az építmény nehezen megközelíthető.    Ez nem kimondható. De már ilyet is hallottam: Nem ellenálltunk.

A magyar igekötő névutókból, határozószókból, határozóragos főnevekből fejlődött, sőt, ma is keletkeznek újabbak. Némelyik eredeti szerepében is használható, de amelyik nem, az is megtartott valamit önállóságából: teljesen külön is állhat: Elmész? El. Hová tetted? Föl. Én ki, ő be. Ilyenkor magába szívja az ige jelentését. Birtokos személyragot is kaphat: nekimegy – nekem megy – ilyenkor már külön írjuk.

Mivel néha jelentősen megváltoztatja az ige jelentését (pl. megköt – felköt – leköt), máskor csak befejezetté teszi (főz – megfőz), ha az ige előtt áll, egybeírjuk vele, de nem mindig írták egybe.

No de mikor nem áll közvetlenül előtte?

Az igekötő az ige után áll, ha valami fontosabbat emelünk ki az ige elé, mert mindig az ige előtt közvetlenül álló szó a leghangsúlyosabb a mondatban: Holnap végzem el a ezt a munkát. A nagyobbat vettem meg. Ilyen fontosabb elem a tagadószó is: Nem álltunk ellen.

Felszólításkor maga az ige a legfontosabb, ezért az kerül előre:  Menj el!

Az igekötő általában befejezetté teszi az igét. Ha mégis folyamatosságot akarunk kifejezni, akkor hátra kerül az igekötő: Miközben jöttünk föl a lépcsőn…Megyek ki, hát látom… Ilyenkor az igekötő határozó jellege kerül előtérbe, voltaképpen azt akarjuk mondani: jöttünk fölfelé; megyek kifelé…

Egyben marad az igekötő szembeállítás esetén: Nem visszajött, hanem most érkezett.

Fenyegetéskor: Elhordd magad! Ez erősebb, mint ha azt mondom: Hordd el magad!

És van még egy furcsa eset, amelyet így fogalmaz a Nyelvművelő kézikönyv:„állító értékű tagadó kérdés”: Nem megmondtam?

Az igekötő és az ige közé ékelődnek a módosító szók és a segédigék: el sem fogadom, meg is tette, míg vissza nem jön; föl fogom írni, be kell fizetni

Mint említettem, nemcsak az igétől, hanem az igenevektől is elválik az igekötő. Például: el nem évülő bűncselekmény, a meg nem írt történet, be nem vallott kívánság. A bevezetésként említett példák így volnának helyesek: Ez nem akadályozható meg; nem mondható ki; az épület nehezen közelíthető meg. Csak az olyan igekötős igenév marad egyben, amely melléknévként állandósult. Például: Nagy Iván megbízható munkatárs. De ha az igei tartalom megvan, akkor ugyanez az igenév elválik: A titkárnő nem bízható meg azzal, hogy igazgatói teendőket lásson el.

A szembeállítás ilyenkor is kivétel: Az autonómia nem megadható, az autonómia jár. Az, hogy az autonómia nem adható meg, éppen az ellenkezőjét jelentené. Ha pedig azt mondanánk: az autonómia adható meg, akkor az autonómián a hangsúly, az adható meg, nem például az önálló állam. Az igekötő áthelyezése tehát kiemelésre is alkalmas.

Buvári Márta

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés