Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Csak egy betű?

Néha egyetlen hang ill. betű fontos jelentésbeli különbséget hordoz.

A nyugati nyelvek ugyanazokat az elöljárókat használják a hol és hova kérdésre válaszoló határozókhoz. Magyar ember biztosan nem téveszti el azt, hogy az asztalon vagy az asztalra, alatt vagy alá, mögött vagy mögé stb. A –ban/-ben és a -ba/-be rag közt viszont csak egy hang a különbség, és azt gyakran lenyeljük. A népdalban is így van: „Tyúkot vettem a vásárba…” Az iskolában azonban mindenki megtanulja, hogy ez így nem szabatos. Esetleg annyira, hogy akkor is odateszik az -n-et, amikor nem kellene. Ilyeneket is hallunk a tévében: Ennyi fért a műsoridőben. …a Soros-féle alapítvány beleszólása a migránsügyekben… Beleszólni, beleférni nyilván csak valamibe lehet. A túljavítás zavaróbb hiba a hanyagságnál.

A sem és a se különbségét sokan elvben sem tudják, ötletszerűen vagy hangzás szerint váltogatják őket. A sem az is és a nem összevonása, tehát tagadás, a se pedig az is és a ne összevonása, tehát tiltás. Érdekes: a nem-et és a ne-t senki sem téveszti el. Ha az m-et laza beszédben lenyeljük, az kisebb hiba, mint ha odatesszük, amikor nem kellene. Egy újságcikk így fejeződik be: Ezt ne feledjék, egyetlen pillanatra sem! Helyesen: Ezt ne feledjék egyetlen pillanatra se!

Egyelőre helyett sokan azt mondják: egyenlőre. Nemcsak jelentése, hanem eredete szerint is egészen más a két szó: Az egyenlőre az egyenlő szó ragos alakja, azt jelenti, hogy ’ugyanakkorára’, például egyenlőre vágok két lécet, egyenlőre jött ki az eredmény. Az egyelőre az egy és az előre összetétele. Az egy nyomatékosító szerepű benne, olyasformán, mint egymagam, egynémely. Úgy is mondhatjuk: egy ideig, most még, ideiglenesen. Egyelőre várok.

A fáradság azt jelenti, hogy valaki fárad, fáradozik. A fáradtság valakinek az elfáradt állapota, ezt jelzi benne a múlt idejű – másképpen befejezett – melléknévi igenév t-je. Nem sajnálja a fáradságot. / Kipihente fáradtságát. Beszédben az összeolvadás miatt szinte egyformán hangzik a két szó, de írásban fontos megkülönböztetni őket.

Hasonlóan nehéz a helység és a helyiség megkülönböztetése, mert az ly hangba az i könnyen beleolvad. Indokolni is alig lehet, mégis úgy alakult, hogy a helység ’falu, község’ vagy ’város’, a helyiség pedig a ’terem, szoba, konyha, kamra, fürdőszoba’ közös neve. Az utóbbiak mellékhelyiségek. A lakásnak öt helyisége van. A helység kalapácsa a falu kovácsa. Bombariadó vagy tűz esetén nem mindegy, hogy a helyiséget (a termet) vagy az egész helységet (várost, falut) ürítik ki.

A tanúság ’bizonyíték, tanúskodás’; a tanulság ’vmiből levont következtetés’. Ha még egy hangot hozzáteszünk, akkor tanultság lesz, ez pedig a képzettség szóval rokon. Okosan szólt, tanultságáról tett tanúságot. Levonta és megszívlelte a tanulságot. Szívlelni viszont nem lehet valakit, csak szívelni – ez jelenti azt, hogy kedvelni. Nem szívelem ezt az embert.

Ugyanannak a képzőnek a két alakját használjuk ki jelentés-megkülönböztetésre a tárgyatlan és a tárgytalan melléknévben. Csak éppen fölcseréltük az a-t és az a t-t. A. tárgyatlan ’tárgy nélküli’; a tárgytalan viszont azt jelenti, hogy ’már nem időszerű, nincs értelme’. Tárgyatlan például a jön, beszél, lélegzik ige; tárgytalan a vita, ha már eldőlt a kérdés.

Ilyen fontos a magyar nyelvben a figyelem és a pontosság.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Csak egy betű?

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)