Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Mellékmondatmánia (“Amimagyar”)

„Önt mi zavarja?” című oldalunkon Kovács Tibor – a különféle szószátyárságok közt – „amimagyar”-nak nevezte az efféle mondatokat: „Amit mindenekelőtt meg fogok tenni, az az, hogy felhívom a tudakozót”.

Van ennek még rosszabb változata is:  a két egymás utáni az szót, amelyek egyike a főmondat alanya, másika a főmondat állítmánya, egyszerűen elhagyják, és ennyi marad:  Ami szomorú, hogy észre sem veszi, hogy megbánt valakit. És hasonlók: Ami nekem a legjobban tetszett, hogy… Ami a legérdekesebb, hogy…, Ami kérdés, hogy… Ami furcsa, hogy… ,Amit nem szeretek, hogy…Vajon hogy elemeznék a nyelvtanórán az ilyen mondatokat? Két mellékmondat, főmondat pedig egy sem? Az ami  vonatkozó névmás, tehát mellékmondatot vezet be. A hogy szintén mellékmondati kötőszó. Valójában itt az amivel kezdődő tagmondat tartalmilag főmondat. Talpukra állítva ezek a mondatok így hangzanak: Nekem az tetszett a legjobban, hogy…., Az a legérdekesebb, hogy…; Az a kérdés,…, stb.

.Ugyancsak fölösleges – szószátyár – a mellékmondattal való kiemelés a következő példákban: Mi voltunk azok, akik kezdetektől keményen elleneztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt. Egyszerűbb, és ugyanolyan kifejező így: Mi elleneztük a kezdetektől…? Ha nem a mi volna a főhangsúlyos,  ez lenne a szórend: Mi kezdetektől elleneztük az iraki katonai megszállásban való magyar részvételt, vagy ki sem tennénk a névmást.

Mi az, ami még különlegessé teszi ezt a napot? Magyarosan: Még mi teszi különlegessé ezt a napot? Nem mondom, hogy sohasem szabad így nyomatékosítani, de ma már szinte csak ilyet hallunk.

A következő végképp csak szószaporítás: Mi az ön szerint, ami a legégetőbb probléma? Semmivel sem kevésbé nyomatékos ez: Ön szerint mi a legégetőbb probléma?

Nemcsak szószátyárok, hanem idegenesek is a fenti mondatszerkesztések. A franciára elég jellemző ez a fajta kiemelés, de mivel franciául nem sokan tanulnak nálunk, gyanítom, hogy inkább az angolból vették át. Ezek a nyelvek ugyanis nem tudnak szórenddel kiemelni, mert a szavak szerepét a mondatban nem ragok, hanem csak a sorrendjük mutatja meg. Mi, ha ki akarunk emelni valamit, egyszerűen előre vesszük, lehetőleg közvetlenül az ige elé, mert ez a főhangsúlyos hely a mondatban.

Ugyancsak elharapódzott az ilyen hamis alárendelés: „Dávid Péter saját Facebook-oldalán ismerte el, hogy ő rongálta meg Horthy Miklós szobrát a Somogy megyei Kerekiben, melyet fotóval is alátámasztott.” A melyet névmás itt kétszeresen hibás, ugyanis az csak főnévvel megnevezett dologra utalhat vissza, jelen esetben szabályosan Kerekire vonatkozna. Helyesen: ezt fényképpel (használjunk magyar szót, ha van) is alátámasztotta. Mindennek a teteje, hogy némelyek külön möndatba teszik a hamis mellékmondatot, pl.  „Valami nagyon rossz fordulatot vett a világban. Amit már a liberálisok közül a tisztességesebbje is riadtan vesz észre.” Az utóbbi valóban önálló állítás, lehetne külön mondat, csak éppen az ami vonatkozó névmást ki kellene kicserélni egy tisztességes mutató névmásra. Ezt már a liberálisok tisztességesebbje is riadtan veszi észre.

Régen azt tanították, hogy éssel nem kezdünk mondatot Ha most azt mondanám: „Amivel nem kezdünk mondatot”, az ugyanilyen túlzás volna. Természetesen semmi baj az ilyen mondattal: Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!

Karácsony Sándor mondta először, hogy a magyar gondolkodás alapjában véve mellérendelő. Ezt ő sem úgy értette, hogy alárendelő mondatnak egyáltalán nincs helye. Azonban tartalmilag főmondatból ne csináljunk mellékmondatot!

Buvári Márta

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés