Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Magyarosan

Igeirányítók

2 hozzászólás érkezett eddig

Czakó Gábor nevezi így az igekötőt, mert amellett, hogy befejezetté teszi az igét, általában sajátos irányt ad neki, ezáltal módosítja a jelentését. Manapság előszeretettel csereberélik az igekötőket. A megbetegszik helyett újabban rendszeresen a lebetegszik szót hallani. Talán azért, mert aki megbetegszik, az általában lefekszik. A lebetegszik szó létezett régen is, csak más értelemben. A kismamákra [...]

A cikk folytatódik...

Válóper

1 hozzászólás érkezett eddig

Az igekötő különleges képződmény. A Magyar Ragozási Szótár a rendes összetételek határát egy vastag vonallal jelzi, az igekötők és az igék határát viszont két vékony vonallal. Ez arra utal, hogy bizonyos körülmények közt az igekötő elválik az igétől. Sőt, nemcsak az igétől, hanem származékaitól is. Ezt manapság sokan elfelejtik. Különösen a megengedő ige melléknévi igeneve [...]

A cikk folytatódik...

Szenvedőpótlók

10 hozzászólás érkezett eddig

A magyar nyelv alapvetően aktív szemléletű. Ha ismerjük az alanyt, általában cselekvő szerkezetet használunk. A szenvedő alak azonban régtől fogva létezett, hiszen már az Ómagyar Mária-siralomban szerepel: „keserüen kinzatul,, / vos szegekkel veretül”. A -tatik/-tetik képző magyar elemekből áll: a -tat/-tet műveltető képző és az alanyra való irányulást kifejező ikes ragozás kombinálásával alkották. Csak az [...]

A cikk folytatódik...

Mellékmondatmánia (“Amimagyar”)

1 hozzászólás érkezett eddig

„Önt mi zavarja?” című oldalunkon Kovács Tibor – a különféle szószátyárságok közt – „amimagyar”-nak nevezte az efféle mondatokat: „Amit mindenekelőtt meg fogok tenni, az az, hogy felhívom a tudakozót”. Van ennek még rosszabb változata is:  a két egymás utáni az szót, amelyek egyike a főmondat alanya, másika a főmondat állítmánya, egyszerűen elhagyják, és ennyi marad:  Ami [...]

A cikk folytatódik...

Egyelőre, egyenlőre

2 hozzászólás érkezett eddig

Hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul. Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul? (Cseh T. – Bereményi G.: Születtem Magyarországon)  Nemrég volt a Magyarok Szövetségének egy hetilapja, a Szilaj Csikó, abban már írtam a nyelvi elfajulásról és okairól. „Mi a nyelvi elfajulás, és mi az oka?” – tettem fel annak idején [...]

A cikk folytatódik...

Név elé névelő?

23 hozzászólás érkezett eddig

Márk Kinga olvasónknak tartozom a válasszal arra a kérdésre, helyes-e, ha „tulajdonnevek elé határozott névelőt tesznek. Pl Beszéltem az Annával, vagy A Molnár Zsolti elment vásárolni.” Személynév előtt az iskolás szabály szerint nem szabad névelőt használni. Ennek eredeti indoka az, hogy a határozott névelő a sok közül való kijelölésre szolgált, ugyanis a mutató névmásból lett. [...]

A cikk folytatódik...

A szavak használati utasítása

Hozzászólás

A nyelvek azért különbözők, mert a népek különbözőképpen gondolkodnak, más a szemléletük. A szavaknak nem csak jelentésük van, hanem „használati utasításuk” is. Milyen szó kapcsolódhat hozzájuk, milyen fajta mondatrészt vonzanak. Ma már a nyelvészek nem csak szavakat, hanem kifejezéseket is szótároznak. Ha azt hallom reggelenként, hogy „erős a forgalom a Rákóczi úton”, német hatásra gyanakszom: [...]

A cikk folytatódik...

Időegyeztetés

2 hozzászólás érkezett eddig

A legtöbb nyelvművelő úgy tartja, hogy az írók tudják a legjobban a nyelvet, tőlük kell a nyelvtanba a példákat venni. Mások egyenesen azt mondják, hogy nem is kell nyelvművelés, elég, ha sokat olvasunk. Az írók művészien használják a nyelvet, kihasználják olyan lehetőségeit, amelyeket a hétköznapi ember nem, de általában nem tudatosan használják, csak munkaeszközként. Tisztelet [...]

A cikk folytatódik...

A mellébeszélés kultúrája

Hozzászólás

A „politikailag korrekt” szóhasználat valójában álszentség. Amerikában találták ki arra, hogy ne sértsék senkinek az érzékenységét, és odáig fajult, hogy már szinte semmit sem lehet a nevén nevezni. Nem is annyira politikai jelenségekre alkalmazzák, mint inkább társadalmiakra. A c a korrekt [correct]) szót jelöli, ennek jelentése: ’helyes, pontos’, esetleg ’tisztességes”. Természetesen nekünk is át kellett [...]

A cikk folytatódik...

Telefonnyelv

Hozzászólás

Fölhívunk egy intézményt, és jelentkezik a géptitkárnő. „Ön az Eötvös Loránd Tudományegyetemet hívta…” Tudom, hogy mit hívtam, és persze, hogy én hívtam, de miért mondja, hogy ön? Magyarul a névmást általában fölösleges kitenni, kivéve, ha különben nem volna egyértelmű, hogy a megszólítottra vonatkozik a harmadik személyű ige, és nem egy harmadik személyre. Vagy szembeállításként: ön [...]

A cikk folytatódik...
4. oldal. Összesen 5 oldal van. Lapozzon a többi cikkért!
12345