Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Hamis barátok

A magyar nyelv, mint több más európai társa is, a történelem során állandóan érintkezett más nyelvekkel, melyek befolyásolták, s némelyekre persze ő is hatott. Az „idegenből jött szavak” megosztották és megosztják a magyar nyelvet használó és a vele foglalkozó társadalmat: vannak, akik elfogadják, üdvözlik létüket és jelenlétüket, mások visszautasítják, elítélik – ők a nyelvi egységet és a nyelvi eredetiséget pártolják. A mai napig gondot okoz egyes esetekben az idegen, a jövevény- és a más nyelvek elemeiből képzett, de a magyar nyelv rendszerébe már beépült szavak között különbséget tenni. A nyelvtudományi és a nyelvművelői szempontok gyakran ütköztek, ütköznek. Ezeknek a szavaknak, szóképzéseknek a jogosultsága, hasznossága illetve nyelvkárosító hatása örökös téma, vitaforrás a nyelvi hibák valóságos és vélt hibáinak üldözői – vagyis a puristák –, a „szelídebb” nyelvművelők és a nyelvtudósok számára. A szóban forgó nyelvi jelenségek jogosultságát és beolvasztásának fokát igyekszünk nyelvészeti szempontok szerint meghatározni. Különbséget teszünk idegen- és jövevényszó között: jövevényszónak számít az a szó, amely írásmód, hangzás és alaktani szempontból teljes mértékben a magyar nyelvhez idomult, melyet nagyon régen vettünk át, úgy, hogy idegen eredetüket a nem szakmabeliek már nem ismerik fel. Ez a történelmi tényező, mellyel elsősorban a szóelemzők, nyelvtörténészek foglalkoznak. Vannak azonban más szempontok is, melyeket a modern nyelvészet egyes képviselői hangsúlyoznak, ilyen például a nem történelmi, hanem csakis  a jelenségek egyidejű vizsgálatának fontossága. Figyelembe kell venni, hogy egy bizonyos kifejezést ki használ, mely beszéd- illetve íráshelyzetben, milyen tárgyi vonatkozásban, milyen szövegösszefüggésben, milyen stílusárnyalattal, és mindenek előtt a szónak mely jelentését használja abból a mezőből, amelyben más kifejezésekkel együtt az illető „jövevény” jelentése kapcsolatban áll.

Foglalkozni kell az idegen és jövevényszavak elhatárolásán kívül az internacionalizmusokkal is. Az internacionalizmus szónak itt egy újabb jelentéséről van szó, nem a nemzetköziség elvéről, hanem olyan szavakat és kifejezéseket nevezünk röviden így, amelyeket sok nyelven hasonlóan mondunk, írunk, s amelyek ezeken a nyelveken ugyanazt jelentik. Ehhez ma már a legkisebb követelmény a legalább négy, de inkább öt-hat nemzeti, világ- illetve kultúrnyelvben való hasonlóság. Az internacionalizmus szakkifejezés alatt tehát egy egyidejű (szinkron), soknyelvű (multilingvális) jelenséget kell értenünk, mely része a „rendszerközinek” (interszisztémának), s megjeleníti, képviseli az egyes nyelveket; a nyelvhasználat szempontjából pedig úgy határozhatjuk meg, mint a többnyelvű megérthetőségnek egy elemét. A nyelvészeti kutatások arra irányulnak, hogy az említett szavak java része talán nem is nevezhető internacionalizmusnak, csupán európaizmusnak, hiszen a legtöbb esetben latin, görög, vagy görög-latin elemekből alkotott szavakról van szó, ezek pedig kimondottan az európai kultúrtörténet tanúi. Íme egy példa a sok közül, ahol csupán némi eltérés van a szavak írásmódjában és kiejtésében: magyarul kultúra, angolul culture, németül die Kultur, szerbül, oroszul (és valamennyi szláv nyelven) kultura, olaszul cultura stb.

Azonban beszélnünk kell az ún. „hamis barátokról” (faux amis, false friends, falsos amigos, falsche Freunde) és a pszeudointernacionalizmusokról is, hiszen ezeket is leginkább egyszerűen az idegen szavak közé, esetleg az internacionalizmusok közé szokás sorolni. A „hamis barátok” olyan szavak, amelyek benne vannak ugyan a nemzetközi nyelvkörforgásban, ugyanolyan vagy nagyon hasonló alakban, de az egyes nyelvekben mégis más-más a jelentésük, tehát csak látszólagos megfelelések. Ezeknek a szavaknak a használatakor lexikai átfedések alakulnak ki, melyeknek oka a hangi hasonlóság, ugyanis a hasonló hangalakok mintegy sugallják a hasonló jelentéstartalmakat, és ez hibához vezet. Például az angol és a német „cold” és „kalt” hideget jelent, ezért a legtöbben az olasz „caldo”-t is „hideg”-nek vélik, holott olaszul ez a szó éppen meleget jelent. Vagy például magyarul a „szolid” szót többnyire „szerény, „nem hivalkodó” jelentésében használjuk, míg a németek kizárólag az „erős, szilárd, tartós” jelentését használják ugyanennek a szónak. A németek az akadémikus kifejezés alatt azt értik, hogy valakinek diplomája van, mi magyarok pedig azt, hogy az akadémia tagja. Ezeket a hamis barátnak nevezett szavakat, szópárokat az internacionalizmusok alcsoportjaként kell kezelnünk, s különös figyelemmel kell kövessék őket az idegennyelv-tanárok, mert az idegennyelv-tanításban és -tanulásban gyakran jelentenek nehézségeket.

A pszeudo- vagyis ál-internacionalizmusok tipikusan „angolosan viselkedő” szavak, azaz kitalálóik és terjesztőik angol mintára alkották meg őket, de az angol nyelvben valójában nem is léteznek. Leginkább jellemzik a reklámok nyelvezetét, de hallhatók a fiatalok zsargonjában, s terjednek a nemzetközi politikai, gazdasági és technikai köznyelvben is. Többnyire keverékképzések, téves fordítások, félrehallások vagy analóg képzések során jönnek létre. Minthogy analóg és keverék képzések, félrehallások tulajdonképpen csak egyazon nyelvcsaládon belül történhetnek, ezért a magyarban álinternacionalizmusok nem is nagyon fordulhatnak elő, itt csupán az idegen szóhoz kapcsolt magyar igekötő a hasonló jelenség, akkor, amikor az illető idegen szó már tartalmazza az igekötőt. (Pl. meginvitál – invitál, beinkasszál – inkasszál, kiexportál – exportál stb.) Jó azonban, ha a német nyelvet tanuló magyar diákok felfigyelnek az olyan keverékképzésekre a németben, mint pl. a rádiótelefonra használt „das Handy”, mert ez a szó nem létezik az angolban, ők az említett tárgyat „mobile”-nak nevezik. Sok ilyen álangol kifejezés terjed a mai fiatal németek nyelvhasználatában, s ezek a szavak élik saját életüket, főnévként kapnak természetesen egy német névelőt, beépülnek a nyelv grammatikai és szemantikai szerkezetébe, igeként ragozhatók stb. Megvannak tehát a német nyelvművelőknek is az ő problémáik, de hasonlókkal küzdenek szláv nyelvterületeken dolgozó társaink is.

Miközben cikkemet írom, nagyon gyakran tudatosan magyarosítok, hiszen oly sok kifejezést írhattam volna úgy, ahogyan már megszoktuk, s lehet, hogy éppen így, magyarul hangzik „idegenebbül”. Például szívesebben írtam volna a „nem szakmabeliek” kifejezés helyett, hogy laikus. A „történelmi tényező, elvárás, ismérv, meghatározó jegy” helyett sokkal inkább megszoktuk azt, hogy kritérium. A szempont helyett az aspektust, az alaktan helyett a morfológiát, a nyelvtudomány helyett a lingvisztikát, a szóelemzés helyett az etimológiát, a megfelelés helyett az identitást, az egyidejű helyett a szinkront, a szövegösszefüggés helyett a kontextust, a hangi helyett a fonetikait stb. Ahogy azonban végigolvasom, mégis érthetőnek találom, így, magyarul is. Talán mégis érdemes próbálkozni, amikor gondolatunkból kiröppen az idegen szó, megkísérelni azt megfelelő magyar kifejezéssel felváltani, még ha mégoly megszokott is amaz.

Hogy jobban eligazodjunk az idegen szavak építőelemei között, s hogy idegen elő- ill. utótagot tartalmazó szóhoz már ne tegyünk magyar toldalékot, nem árt, ha tudjuk néhány idegen elő- ill. utótag jelentését, annál is inkább, mert ha ezeket ismerjük, már sejthetünk valamit a szó jelentéséről. Néhány fontosabb idegen elemet összegyűjtöttem, remélem, lesz, aki hasznát veszi:

idegen elem

jelentése

példa

jelentése

1.

bio-életbiológiaaz élettel kapcs. tudomány

2.

com-/con (kom-/kon-)együtt, -val, -vel, összekomponálösszeállít

3.

contra- (kontra-)ellenkontradikcióellentmondás

4.

dis-/di-/des-elosztást, tagadást, ellentétet jelölő előtagdiszkvalifikálkizár

5.

ex-ki, kifeléexportálkiszállít

6.

geo-földgeológiaföldtan

7.

gramm-/graph-írásgrammatika / grafikanyelvtan / nyomdai eljárások gyűjtőneve; művésztől szárm. rajz

8.

in-v.minek az ellenkezője, -t(a)lan, -t(e)lenindiszkréttapintatlan

9.

interközöttinternacionálisnemzetközi

10.

-kráciauralkodásdemokrácianépuralom

 Ezen kívül fontos figyelnünk arra, nehogy a tanult idegen nyelvek negatívan befolyásolják anyanyelvünket. Így például a latin -us és a görög -osz, -esz végződések a legtöbb más indoeurópai nyelvből eltűnnek, ennek hatására a magyarban ezeknek keveréke jön létre, mint például az effektus helyett az effekt, a státus helyett a státusz és még sorolhatnánk. A veszély elkerülésében pedig legnagyobb a szerepük és felelősségük a magyar- és idegennyelvtanároknak, valamint a médiában dolgozóknak, hiszen ezeken a csatornákon jut el a tudás a legtágabb közönséghez.

 

Vígh Erika

2 hozzászólás – Hamis barátok

  1. Seszták Zsolt mondja:

    Hát ez szép kísérlet, csak hogy oka van annak, hogy külön létezik egy magyar és egy külföldi szó. Ezek hasonló, de közelről sem azonos jelentéstartalommal bírnak, így nem cserélhető le mindegyik a magyarra, pl.:

    – Az exportál külföldi országba történő szállítást jelent, míg a kiszállítás leggyakoribb jelentéstartalma áru vagy megrendelés kiszállítása egy (jellemzően városon vagy országon belüli) címre. Ha azt mondom, hogy “Idén a mezőgazdaság több búzát szállított ki”, akkor itt mindenki arra gondol, hogy a hazai felhasználóknak (malnoknak, állattenyésztők) szállítottak a földművesek. Ha viszont ugyanebben a mondatban az “exportál” igét használjuk, akkor egyértelmű, hogy külföldi vevőknek adtuk el. A két szó jelentése eltérő, nem helyettesíthetők egymással.

    – Az indiszkrét és a tapintatlan megint csak eltérő árnyalatú. Az indiszkrét egyértelműen a diszkrét ellentéte, vagyis olyan, aki nem tartja tiszteletben a diszkréciót, vagyis a magánszférát. A tapintatlannak viszont egy “udvariatlan” árnyalata is. A kettő nem helyettesíthető egymással.

    A sort még folytathatnám. Figyelembe kell venni, hogy ezek ugyan olyan jövevényszavak, de már olyan régen használják őket, hogy sajátos jelentésárnyalatot kaptak. Így ha száműzzük őket és magyarosabb szóval helyettesítjük, akkor ezzel veszít a nyelv egy színárnyalatot.

  2. Buvári Márta mondja:

    A “hamis barát” tükörfordítása az idegen nyelvű szakirodalomban használtnak. Magyarul a szó sohasem barát, sem igaz, sem hamis, csak rokon lehet, ahogyan rokon nyelvek vannak. Ezek megtévesztő azonosságok, ha jelképes szót akarunk: álrokonok.
    Az előző hozzászóláshoz: Ha magyarosabb szóval helyettesítjük a nem egyértelmű idegen szót, akkor általában nem veszít a nyelv, hanem világosabb lesz.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Hamis barátok

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)