Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Idegen szavak a tudományos szövegekben

A latin állítólag holt nyelv, a magyar élő. Amikor én jártam iskolába, választani sem lehetett idegen nyelvként a latint. Ezt sajnálom, mert a latin kidolgozott, pontos nyelv volt – akárcsak a magyar. Az európai kultúra nyelve sokáig a latin maradt a római birodalom bukása után is. Mi a többi európai népnél is tovább ragaszkodtunk hozzá – a német ellenében, de nagyjaink folyamatosan törekedtek arra, hogy a magyart is alkalmassá tegyék a tudományok művelésére. A 19. századra az akkori szinten minden tudományágnak megvolt a magyar szakszókincse. Akkor hát magyar létemre miért nincs jogom szótár nélkül megérteni egy elvileg magyarul írt szakcikket?

A minap egy magyar szótárat elemző cikk került kezembe. A vizsgálatban más tudományból vett módszert alkalmaztak. Ilyen szavak röpködtek benne. verifikál, konfidencia, validitás, reliabilitás, definitív, operacionalizál, konceptualizálható, stb. Francia tudásomból következtetve a verifikál egyértelműen igazol, a validitás érvényesség. A konfidencia megbízhatóság lenne, de az internetes idegenszó-tár az utóbbit valószínűségnek fordítja, a reliabilitást viszont megbízhatóságnak. A definitív lehetne ’definíciószerű’ azaz ’meghatározásbeli’, vagy pedig ’végleges’. Az operacionalizál és konceptualizál latin tőből gyártott mérési műszó, csak hosszadalmas körülírás található róluk. Bizonyára lehetne találni magyar elnevezést is ezekre az eljárásokra, és a magyar műszót is lehetne pontosítani körülírással. Ilyen törekvésnek nyoma sincs. Ellenkezőleg, visszahozzák a már megmagyarított szakkifejezések latin megfelelőjét, sőt, a közszavakat is idegenre cserélik. Egy tudományos előadásban nincs szempont, csak aspektus, eredeti helyett originálist, semleges helyett neutrálist mondanak, és így tovább. Néha csak a kötőszavak magyarok. Egy lélektani tankönyvből írtam ki ezt a mondatot: „A koncepció replikatív szelekcióját ez az organizáció biztosítja.” Pedig Molnos Angéla elsőnek a lélektan nyelvét magyarította, azután adta ki általános „Magyarító könyvecskéjét.”

Sokan foggal-körömmel védik kedvenc idegen szakkifejezéseiket. Érveik a következők: a tudomány nemzetközi, fontos, hogy egy szakkifejezésen mindenütt ugyanazt értsék. Továbbá: ha az egyetemi hallgató idegen nyelven tanulja meg a szakkifejezést, könnyebben fog idegen nyelvű szakirodalmat olvasni. Fordítva gondolom. Ha először magyarul megérti a témát, utána könnyebben fogja megtanulni hozzá a nemzetközi szakkifejezést. Egy magyar szó már addig is sejtet valamit a lényegről, amíg nem részletezik. Viszont ha egy mondatban öt-hat idegen szó van, amelyek mindegyikét lexikonból vagy − jobb esetben − lábjegyzetből kell kikeresni, az egész mondat érthetetlenné válik. Ha valaki idegen nyelven akar olvasni, annak a nyelvnek a nyelvtanát és az alapszókincsét is meg kell tanulnia, miért éppen a szakkifejezésekkel ne legyen gondja?

Az idegenes szakzsargon a tudomány közkinccsé tétele helyett a tudósok elzárkózását szolgálja, de még az egyes tudományágak közti átjárhatóságot is nehezíti.

Buvári Márta

(elhangzott a Magyar Katolikus Rádió Nyelvédesanyánk c. műsorában 2017.  január 15-én.)

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés