Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Lehet magyarul is mondani

Szakmai anyanyelvünk néhány időszerű kérdése

Miért szükséges a magyar nyelv ápolása és fejlesztése?

 Többek között azért, mert nem csak az feladatunk, hogy csatlakozzunk a tudományos világhoz, hanem az is, hogy magyarok is maradjunk. Ez ugyanis szükséges – bár nem elégséges – feltétele annak, hogy hasznos tagjaként a világ tudományos közösségének eredményesen fejlődjünk a kívánt és óhajtott irányba. A világ – ezen belül Európa – fejlődésének egyik motorja a kulturális sokszínűség, mert például a különböző anyanyelvek helyes használata egyben különböző gondolkozási módot is jelent, ami a megoldandó problémák gyorsabb és eredményesebb rendezését, és a kitűzött célok gyorsabb elérését segítheti. Vagyis a kulturális sokszínűség ösztönzően hat a közös fejlődésre. Ahhoz, hogy egyenrangú, megbecsült tagja lehessünk a népek közösségének, saját kultúránk, ezen belül hangsúlyosan saját anyanyelvünk megőrzésével és ápolásával tehetjük a legtöbbet.

Azért is kell a szakmai anyanyelvvel foglalkozni, mert a szakmák, a tudományágak sokszínűsége talaján szükség van a közös gondolkodásra, ahhoz viszont egymás gondolatainak pontos megértésére.

Melyek a fő szakmai nyelvhasználati területek?

A három fő terület, ahol lényeges haladást kell elérjünk:

– szakmán, tudományágon belül egységes, világos, egyértelmű és szabatos nyelvhasználat valamint szókincs kialakítása;

– a szakmák, tudományágak közötti ismeret és gondolkodásmód csere érdekében a közösen érthető és művelhető szakmai anyanyelv kialakítása;

– meg kell teremteni az olyan nyelvezet kialakításának és művelésének igényét és feltételeit, amely közérthetővé teszi a szakmák képviselői, valamint a közszereplők mondanivalóját.

Tekintettel arra, hogy a szakmai és a tudományos ismeretek egyre nagyobb része áramlik a „köz” irányába, az utóbbi igény vonatkozik minden rendű és rangú közszereplőre, például újságírókra, tanárokra, szakírókra, politikusokra, jogászokra stb. is.

Statisztikai adat szerint a népesség mintegy 12%-a felsőfokú végzettségű, de tevékenységük vagy annak hatása az egész népességre kiterjed. A társadalom kultúrája színvonala emelkedésének előfeltétele az egyértelmű és gyors ismeret/adat áramlás, amely a közérthető szabatos nyelvhasználat nélkül lehetetlen.

A kitűzött cél, röviden: mondjuk magyarul!

 A kitűzött cél egy kicsit részletesebben:

– érthető, egyértelmű, szabatos (ismeret)közlés az elfogadott és széles körben ismert szavak, és mindenki által ismert, magyar szerkezetű mondatok használatával;

– rövid és lényegre törő kifejezésmód használata;

– a felesleges idegen szavak és idegen mondatszerkezetek mellőzése: azaz a meglevő és alkalmas magyar szavak használatának általánossá tétele, az esetleg hiányzó magyar szavak és kifejezések idegen megfelelői helyett alkalmas új magyar szavak megalkotása és elterjesztése. Továbbá a terjengős és/vagy nem magyar szövegszerkezetek helyett rövid, tömör és magyar mondatszerkezetek használata.

Hiszen a nyelvi közlés lényege: akinek a közlés szól késedelem nélkül, helyesen megértse.

Az ilyen nyelvi közlést nevezem a nyelv „tisztességes” használatának. A kertelés, a mellébeszélés teljesen felesleges és káros, ezért nevezhetjük „tisztességtelen”-nek.

Kinek az ügye a nyelv „tisztességes” használata és fejlesztése?

A nyelv tisztességes használata és fejlesztése nem lehet csak a nyelvészek, illetve a nyelvművelők ügye. A magyar értelmiségnek – a jó idegen nyelvismeret mellett – kiválóan meg kell tanulnia magyarul írni és beszélni. Nem szabad az idegen kifejezések, ködös fogalmazás használatával a nagyképűség csapdájába esni, mert gyakran nem csak a nagyközönség, a más szakmát vagy tudományágat művelők, de még a saját szakmabeliek sem értik világosan az így beszélőket vagy írókat. Vagyis elő kell segíteni a magyar nyelv tudatos használatát, amihez a nyelvészek közreműködésére is szükség lehet; de a nyelvet tudatosan használók alapfeladata kell legyen. Ezért fontos, hogy a szakmai szervezetek foglalkozzanak szűkebb szakmájuk szaknyelvének tudatos művelésével, és teremtsék meg a tudós nyelvészek bekapcsolódásának lehetőségét is.

A valamely szakterületen dolgozó értelmiségieknek először rendesen meg kell tanulniuk a szakmájukat magyarul és – magyar lévén idegen nyelven is – (és orvos lévén, természetesen latinul is).

Szerintem ez alapvető követelmény kell legyen minden magyar értelmiségi számára. Hiszen az anyanyelv használata fontosabb kell legyen a szakmai tolvajnyelv használatánál, különösen, ha olyan foglalkozást űz – bocsánat –, ha olyan hivatást gyakorol amely során emberekkel foglalkozik. Vagyis ha tudása és szakértelme, elsősorban nem szakmai közegben, hanem a köznapi életben, a közemberek körében érvényesül. Például, az orvosképzés alapvető célja a gyógyítás és a betegségek megelőzése. Ezt pedig csak közérthető, világos, szabatos, magyarul megfogalmazott ismeretközléssel lehet magyar emberek között elérni.

Vagyis: mondjuk magyarul!

Tapasztalatom szerint (és ezt a véleményt igen sokan osztják, a legkülönbözőbb szakmák művelői közül, orvostól nyelvészig) a magyar nyelvet, többek között, a különböző szakmák nyelvezetén keresztül belopódzó idegen kifejezések veszélyeztetik. A nyelv védelme csak úgy valósulhat meg, ha folyamatosan igyekszünk háttérbe szorítani a szakmai nyelvek újabb és újabb szörnyszüleményeit. Nem szabad engednünk annak a nézetnek, mely szerint újra és újra be kell hoznunk az idegen (külföldi) műszaki/tudományos szövegekben előforduló kifejezéseket, annak érdekében, hogy a nemzetközi eszmecserében majd világosan megértessük magunkat.

Nagy hiba, ha megalkuszunk, és nem kényszerítjük magunkat, valamint szakmai környezetünket arra, hogy magyarul fejezzük ki gondolatainkat, még a legújabb ismeretek terén is, és arra, hogy szabatosan fogalmazzuk meg, magyarul, amit a külföldi irodalomból vagy más módon megismert újdonságokról a magyar olvasóval, hallgatóval vagy tanulóval közölni szeretnénk.

Néha nem egyszerű a megfelelő, szakszerű és pontos kifejezést megtalálnunk, de – hála a magyar nyelv gazdagságának és nyelvújítóink áldozatos munkájának – többlet energia és idő ráfordításával bizonyára meg fogjuk találni. Meggyőződésem, hogy megéri azt megkeresni, hiszen az ismeretek bevezetése és elterjesztése szakaszában meghatározó lehet, a jövő nyelvhasználata szempontjából, egy-egy új fogalom megjelenésekor megtalálni és bevezetni a magyar megfelelőt.

Amint azt nap, mint nap láthatjuk az új szakmai kifejezések, szakszavak előbb- utóbb beépülnek a köznyelvbe is, s ott gyakran, eredeti értelmüktől eltérő jelentésben forognak közszájon, ami sokszor zagyvasághoz, pontatlan közléshez, és félreértéshez vezet. Vagyis a nyelvhasználat célja, értelme vész el.

Azt javaslom, hogy mi mindannyian – a műszaki cikkek szerzői, lapok szerkesztői továbbá szakmai rendezvények előadói – tekintsük fontos feladatnak, egymással kölcsönhatásban tevékenykedve, a magyar nyelv közérthetőségének megőrzését. Különösen fontos a szakmai lapokban a szerkesztők, olvasószerkesztők; a rádióban és a tévében a kérdezők valamint a szerkesztők szerepe, hiszen ha tudatosan irányítják a szerzőket, a beszélgető társakat vagy a nyilatkozókat, gondolataik közlése során, akkor az olvasó illetve a hallgató pontosabban fogja megérteni a szakmailag mégoly újszerű vagy bonyolult téma lényegét is.

Nem igaz, hogy a „globalizálódás” (nemzetközi egységesülés) folyamán az angol nyelv előretörése a magyar nyelv (és általában bármely népcsoport anyanyelve) rovására kell, történjen. Sokkal inkább helyes, ha amit megértünk, idegen nyelv- ismeretünk alapján, az idegen nyelvű közleményekből, azt magyarul adjuk tovább.

 Ha bizonytalanok vagyunk az új fogalom magyar megfelelőjében, akkor hasznos és célszerű, zárójelbe tenni az általunk talán először lefordított új fogalom eredeti, idegen nyelvi változatát. Ezzel, sokkal többet segítünk a nemzetközi ismeretcserében, mintha szolgaian átírjuk a magyar szövegbe az eredeti idegen nyelvű kifejezést (ne feledjük: egy-egy angol szónak néha öt-hat, néha még több magyar megfelelője van, más-más szövegkörnyezetben!).

 A népesség általános műveltsége nem emelkedik, ha sok – többnyire csak valamely szakma művelői számára érthető – pontos és tömör idegen szót vagy kifejezést hall; sőt a második-harmadik nem pontosan ismert idegen szó előfordulásakor – hiszen gyakran keresni kell az idegen szónak, több jelentése közül, az adott szakmában/tudományágban az adott gondolatkörnyezetbe illő jelentését – a figyelem ellankad, a mondanivaló lényege elsiklik. Vagyis éppen ellenkező hatás következik be, szemben azzal, amikor a tudós vagy a szakmájában jártas szakember előadása, véleményének közlése során esetleg némi pontatlansággal vagy még inkább némi körülírással, de közérthetően mondja el gondolatait.

 Néhány figyelemfelkeltő példa idegenszó magyar megfelelőjére:

A magyar megfelelők között a rokon értelmű szavakat vesszővel, a más jelentésű szavakat pontosvesszővel választottam el. A felsorolásból is látható, hogy az idegen szavakat gyakran különböző jelentésben használják, vagyis a szabatosság követelményét nem teljesíti, aki a többjelentésű idegen szót használja ahelyett, hogy pontosan, magyarul megmondaná, mire gondol.

 absztrakt ═ egyértelműen, tisztán kifejezett/megadott; elvont

automatikus ═ önműködő [gyakran a távműködtetésű helyett szerepel]

definiál ═ meghatároz, értelmez > definíció ═ meghatározás, értelmezés

definiálatlan ═ pontosan meg nem határozott, nem értelmezett

dekoncentrált ═ elosztott; szétszórt; nem összpontosított

demonstrál ═ bemutat, szemléltet; (közéletben: tüntet)

drift ═ értékvándorlás, nullpontvándorlás

ekvivalencia ═ egyenértékűség, (matematikában: kölcsönös megfelelőség)

inspirál ═ sugalmaz; ösztönöz; késztet

instabilitás ═ bizonytalanság; változékonyság; (kémiában: bomlékony)

integrálás ═ összevonás; egyesítés; (mat.: integrálszámítás)

intervallum ═ köz; időköz; tartomány; szakasz

kategória ═ osztály, csoport; (filozófiában: általános logikai fogalom)

kombinál ═ tetszőlegesen társít; összevon

kompetencia ═ illetékesség, jogosultság

komplex ═ (bonyolultan) összetett; több tényezőből álló

koncepció ═ felfogásmód; alapelgondolás; alapeszme

konformis ═ megegyező, azonos, egybevágó

konkrét ═ tényleges; egy bizonyos (adat/eset); egy adott (adat/eset)

konkretizál ═ pontosít; pontosabban meghatároz/-nevez

konvencionális ═ szokásos, megszokott, bevett, közkeletű

konzisztens ═ ellentmondásmentes; egységes

koordinálás ═ összehangolás; egymás mellé rendelés

korreláció ═ kölcsönös viszony, egymástól való függőség

kritérium ═ meghatározó ismérv, fontos tényező, döntő feltétel

legális ═ törvényes, szabályos

momentum ═ mozzanat; tényező; (fiz.: nyomaték)

navigáció ═ helymeghatározás; kívánt irányba vezetés

negatív(nem matematikai értelemben) ═ kedvezőtlen; nemleges; káros; fordított kép

nomenklatúra ═ elnevezésrendszer, elnevezéstan

objektív ═ valóságos, tényleges, tárgyi; tárgyilagos; (fiz.: [tárgy]lencse)

objektivitás ═ tárgyilagosság, elfogulatlanság, pártatlanság

operátor ═ kezelőszemély, mérőszemély; műveleti jel

paraméter(nem mat. értelemben) ═ meghatározó jellemző; jellemző adat

pozitív (nem mat. értelemben) ═ valóságos, kétségtelen; helyeslő; haladó, értékes

produktum ═ termék, készítmény; gyártmány; mű

reális ═ valós(ágos), tényleges; ésszerű; teljesíthető

referencia ═ vonatkoztatási alap/szint; bizalmas tájékoztatás

regisztrál ═ bejegyez, nyilvántart(ásba vesz); rögzít (műszer)

speciális ═ különös, sajátos, jellegzetes; különleges

specifikáció ═ részletezés, felsorolás; előírás; jellemzők felsorolása

specifikus ═ sajátos, sajátosan jellemző; fajlagos

stabilitás ═ állandóság, szilárdság; biztos (egyensúlyi) helyzet

standard=sztenderd ═ minta, mérték, mértékadó, szabvány(os)

szubjektív ═ egyéni, személyes; nem tárgyilagos

technika(-’k) ═ módszerek/eljárások összessége; műszaki felszerelés(ek)

Ha okát keressük, hogy miért használnak egyesek olyan sok felesleges idegen szót, többet is találhatunk. A teljesség igénye nélkül néhány az okokból,Reményi Tibor véleménye szerint:

Tudálékosság: dicsekvésből, tekintélyvágyból használjuk. Azt hiszi a beszélő illetve a szerző, hogy így műveltebbnek, az adott témakörben jártasabbnak látják.

Szolgai utánzás: ha más, az okosabbnak, műveltebbnek tartott személy, különösen, ha magasabb beosztású vagy társadalmi helyzetű, úgy mondja akkor biztos úgy kell. Ennél veszélyesebb, amikor tudja, hogy nem helyes, de hízelgésből vagy az együvé tartozás hangsúlyozására mégis a felesleges idegen szót használja.

Félelem: a magyar szó vagy kifejezés egyértelmű és keményen találó, ezért nem nevezzük nevén a dolgot, hanem valamely idegen szóval ködösítjük mondandónkat.

Homálykeltés: tudatosan, a mellébeszélés eszközeként, lehetőleg eleve több jelentésű idegen szóval homályosítja el gondolatait/véleményét vagy azoknak hiányát.

Tapintatból: (főleg orvosoknál, bár náluk gyakran más okból is) a tény, a betegség magyar megnevezése helyett idegen szóval – amit bizonyára nem ért az érintett – közöl valami fontosat, hogy meg ne ijedjen az ismert magyar kifejezés hallatán. Ettől persze az állapota semmit sem fog javulni.

Elkülönülés/titkolózás: az uralkodó, a befolyásos helyzetű réteg azért használ – minél több idegen szót tartalmazó – tolvajnyelvet, hogy más meg ne értse miről van szó. Gyakran előfordul szakértőknél, politikusoknál, bankároknál stb. még akkor is ha a hallgatónak/olvasónak alapvető érdeke volna a lényeget pontosan megérteni. Még a tudósoknál, szakíróknál, televíziós-rádiós műsorvezetőknél is gyakran előfordul.

A szakmai szervezetek egyik fontos feladata kell legyen: foglalkozzanak szűkebb szakmájuk szaknyelvének tudatos művelésével, és teremtsék meg a tudós nyelvészek bekapcsolódásának lehetőségét is.

E feladat végrehajtásának egyik tevékenysége/mozzanata lehet: a szakma szókincsének ápolása, a felesleges idegen szavak és fogalmak magyar megfelelőjének megalkotása, a meglevő szógyűjtemények átvizsgálása, a hiányzók összeállítása útján. Ha már rendelkezésre áll a szakma szókincse és nevezéktana, akkor közzé kell tenni akár nyomtatásban, akár elektronikus formában a világhálón (ki- ki a szervezet honlapján), de talán még jobb volna nekifogni és összefűzni egy közös szakmai (mérnöki, orvosi stb.) szakszókincs-tárrá, és úgy közzétenni.

Ugyanis az Európai Unióban igen nagy hangsúlyt fektetnek—az egyértelmű szabályozás, a szabatos meghatározás használatának elősegítésére—a használt fogalmak pontos értelmezésének (nomenklatúra) megadására. Ezt a munkát magyar részről is el kell végeznünk, de ha a szakmák nem foglalják össze szókincsüket, nem lesz majd mire alapozni a munkát. Ettől csak az lenne rosszabb, ha a nyelvészek alkotnák meg a fogalmak tárát, a szakemberek távolmaradása miatt! Vagyis sürgős és fontos feladat vár a szakmai szervezetekre is szakmai anyanyelvünk megőrzésében és fejlesztésében. Mivel a szakmai nyelv anyanyelvünk része, e tevékenység hozzájárul anyanyelvünk és kultúránk megőrzésének elősegítéséhez is.

Ha időt és fáradságot nem kímélve törekszünk a kitűzött célok megvalósítására, akkor  majd évtizedek után is elmondhatjuk, hogy tudunk még magyarul.

Gyakran igaz a tetten ért idegenszó-használónak a védekezése, hogy fáradságosabb, időt igénylőbb megkeresni a megfelelő magyar szót/kifejezést; azonban egy művelt magyar embernek nem lehet olyan nagy áldozat, hogy egyértelműen, szabatosan közölje valamennyiünk épülésére mondandóját. Higgyé(te)k el hosszú távon, mindenképpen megéri!

Felhasznált irodalom
-Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára
-Kiss József: Még egyszer a magyar műszaki nyelvről. Műszerügyi és Méréstechnikai Közlemények (MMK) 65/1999.

Kiss József

(A szerző az MTA-MMSZ ny. igazgatója, a ,,Mondjuk Magyarul!” mozgalom egyik elindítója.)

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés