Új nyelvművelői felfogás:
Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.
Írásaink
Híreink
- Vígh Erika: Fordítás – ferdítés nélkül
- Elhunyt Szente Imre költő, műfordító, irodalomtörténész, nyelvész, egyetemi oktató
- Lapozzon bele a Bárczi Füzetëkbe! 2017-ig 1—21-ig terjed a sorozat:
- Buvári Márta – H. Tóth Tibor: Nyelvhelyességi kisokos – a nyelvi eszmény jegyében
- Tekintse meg másik honlapunkat! KIEJTES.HU
Valós idő
Először egy külföldön élő szerző cikkének javításakor találkoztam a valós idő kifejezéssel: „A részvények tőzsdei árfolyama tehát valós időben leképezte a kollektív intelligencia reakcióit és bizalmi hányadosait.” A szövegkörnyezetből megértettem, mit akart mondani: hogy amint egy esemény bekövetkezett, rögtön annak megfelelően változtak a tőzsdei árfolyamok. Kijavítottam azonnalra. Elfogadta, s mentegetődzésképpen odaírta zárójelben: „real time”. Hát persze, tükörfordítás.
Lehet, hogy angolul van ennek értelme, de magyarul nincs. Van valós idő meg látszatidő? Lehet, hogy az idő egyáltalán nem valós, csak egy nézete (dimenziója) a valóságnak. Isten egyszerre látja a mi múltunkat, jelenünket és jövőnket, neki egy perc vagy ezer év mindegy. Mi az időt a Földnek az égitestekhez való viszonyából, a saját életünk változásaiból érzékeljük, mérni is tudjuk, nekünk valóság. Nem valós mondjuk egy utópisztikus regény ideje, amelynek cselekménye kétszáz év múlva játszódik, az író mégis múlt időben beszéli el.
Aztán egy újságcikket láttam ezzel a címmel:„Valós idejű forradalom” A cím alapján valamilyen forradalomra gondolnék, amely nem képzelt időben zajlik, hanem a mi történelmünkben. De egészen másról szól a szöveg: „Egy vezető nem várhatja meg, hogy egy üzleti információ lekérdezésének eredménye több perc elteltével jelenjen meg a képernyőn vagy a mobilkészülékén; azonnal kellenek az aggregált adatok.” Tehát az azonnaliság a lényeg. Az adatátvitel forradalmáról van szó. Az tehát kiderült, hogy a valós idő kifejezést az egyidejű vagy azonnali szó helyett használják. Az aggregált szót pedig még csak le sem fordították. És tovább: Az ilyen és ilyen nevű (nem reklámozom) „valósidejű in-memory eszköz segítségével a szervezetek képesek nagyszámú és részletes információkon alapuló üzleti műveleteik valós idejű elemzésére. Az in-memory technológia lényege, hogy az adatok a memóriában tárolódnak, így az elérés és elemzés azonnali.”
Nem tudom, mi a szörnyűbb ebben a szövegben: a rengeteg idegen szó, a rossz tükörfordítás, annak a még rosszabb használata vagy a magyar szavak rossz használata. Nem az eszköz „valós idejű”, azaz azonnali, hanem az elemzés. És miért céleszköz? Az eszközök mindig valamilyen célt szolgálnak Az in memory technológiát magyarázkodás helyett írhatták volna egyenesen magyarul: adattárolós eljárás. Magyarul: adattárolós rendszerű rögtönelemző számítástechnikai eszközről van szó, melynek segítségével a szervezetek képesek nagyszámú és részletes adatokon alapuló üzleti műveleteik villámgyors elemzésére. Nem sokkal egyszerűbb, érthetőbb így? Vajon mi a reklám célja? Nem az, hogy megértsék?
Azóta egyre gyakrabban hallok, olvasok ilyeneket: valós idejű játékok, valós idejű reklám, valós idejű fordítás, valós idejű közvetítés. A valós idejű fordítás alighanem a szinkrontolmácsolás, ha írásban történik, akkor talán gyorsfordítás. A közvetítés egyenes, esetleg élő adás. A „valós idejű” játék talán vonalban zajlik a számítógépen. A reklám igazán nem tudom, hogyan „valós idejű”. Legújabban a BKV hirdeti a „friss, valós idejű közlekedési információkat” a megállók fölött. Miért nem elég a friss információ vagy még inkább az időszerű tájékoztatás?
Állítsuk meg ezt a „valós időt”, amíg nem késő!!
Buvári Márta
3 hozzászólás – Valós idő
Kovács Tibor mondja:
Hozzászólásomban a fordítókat kritizálom és védem egyszerre, de lesz más is.
Csatlakozom a cikk zárómondatához, bizony meg kellene állítani a valós időt. Azt hiszem, itt is a technika és a pénz bűvöletében kell keresnünk a magyarázatot. Adva van a pénzember, már beszerezte a legkorszerűbb technikát, nézi a képernyőn a ‘valós idejű’ tőzsdei információt, és ha elég gyorsan megnyom egy gombot, máris nyert még egy milliót. Kimondva-kimondatlanul erről szól az informatikai bulvárirodalom nagy része. Ha a példabankárnak sikerült, neked is sikerülhet! Első lépésként vedd meg a rendszerünket!
Évtizedek óta újra és újra beválik a jelszó: real time.
Rosszmájú vagyok: a magyar fordítót talán elbódítja a témából áradó pénzillat, talán csak nagyon siet, talán nincs a hivatása magaslatán, mindenesetre lusta arra, hogy keresgéljen egy kicsit a magyar szókincsben. Olvasta itt-ott tízszer a valós időt, nyugodtan leírja hát tizenegyedszer, nyilván így jó. Még büszke is, hogy nem hagyott idézőjeles real time-ot a magyar szövegben.
De meg is kell védenem a fordítót. Annyira azért nem szakember ő, hogy értelmezze is (tévedés nélkül) a szakszöveget. Nem elítélendő, sőt helyes gyakorlat, hogy ha a fordítandó szöveg értelmezésében kétségei vannak a fordítónak, nem választ önkényesen egy határozott értelmezést, hanem rábízza ezt a szakember olvasóra (ennek számos szöveges technikája van). Ez azonban kétélű dolog. Egyrészt nagyon jó, hogy nem vezeti félre a szakembert egy téves értelmezéssel, másrészt hozzájárulhat ahhoz, hogy egy újabb rossz fordítás verjen gyökeret a magyar szaknyelvben.
Gyanítom, a valós idő esetében is ez a helyzet. Sejtjük, mi az, de ahhoz már nem vagyunk szakmailag bátrak, hogy keressünk helyette egy közismert magyar kifejezést. Mert ugyebár mi van, ha nem pontosan (sőt, hogy bonyolítsam: az adott szövegkörnyezetben nem pontosan) értelmeztünk? Égés. Inkább nem értelmezünk.
Jó példa az értelmezési nezézségre a cikkben idézett egyik kifejezés, az ‘in-memory technológia’. A javasolt ‘adattárolós rendszerű’ túl általános, éppen az ‘in-memory’ egyedisége hiányzik belőle. Hadd világítsam meg a helyzetet egy főzőcskés példával. Tésztát fogok gyúrni (elemzést készítek számítógéppel), most éppen tojásra (adatra) van szükségem. Három helyen érhetek el tojást (adatot): 1. a konyhaasztalon, egy kis tálkában, felütve (a számítógép félvezetős memóriájában, röviden: a memóriában, megfelelően előkészítve); 2. az éléskamrában, valamelyik polcon, dobozolva (a számítógép belső vagy külső tárolóján, fájlok formájában); 3. zöldségesnél, ahova busszal kell mennem (interneten). A három eset időigénye között akár egy nagyságrend eltérés is lehet. Az asztalon lévő felütött tojáshoz (a memóriában lévő adathoz) nagyon gyorsan hozzá tudok férni. Ehhez is kell valamennyi idő, de annyira kevés, hogy elhanyagolható. Ez a valós idejű, vagyis azonnali elérés. Visszatérve a ‘tárolás/tároló’ általános jelentésére: az említett három helyen egyaránt ‘tároljuk’ az adatokat, mindhárom hely tároló, nincs külön szavunk az itt- vagy ott-tárolás megkülönböztetésére, miközben nagyon is fontos tudnunk, hogy éppen milyen tároló alkalmatosságról van szó. Ezért kell beleszőni a szövegbe angolban is, magyarban is a tárolás mikéntjét: esetünkben ‘in memory’, amelyre ihlet hiányában most nincs magyar javaslatom.
Csak a hasonlóság kedvéért: a ‘real time’-hoz hasonló nyelvi életet él az ‘on-line’ (hálóra vagy telefonvonalra kapcsolódva).
Aki BKV-val utazik, és szeretne borúra (‘valós idő’) derűt is megélni, szálljon fel a 3-62 villamospótló buszra. Az ott elhangzó utastájékoztató szövegtől örül a lelkem. Kerek, magyar mondatok, hiánytalan és pontos információ. Vélhetően nem informatikus írta a mondókát, mint a táblák esetében. A buszvezetők többsége még az érthetőségre is vigyáz: amíg nincs vége a szövegnek, addig nem sziszegteti az ajtókat, nem túráztatja a motort. Csak így tovább!Buvári Márta mondja:
Az “in memory”, az ‘memóriában’, nem? Ebből nem derül ki, hogy ez sajátos módja a tárolásnak. Ha valahogy magyarul körülírnák, akkor talán sejtenék belőle valamit.
Az a baj, hogy a fordító gyakran nincs kapcsolatban a szerzővel vagy a szöveg használójával, így nem tudja megbeszélni vele, mi az új kifejezés pontos tartalma. Sokszor kevés is az idő az utánjárásra. (Egy nyelvtanárom tanácsolta is, hogy a szakszavakat hagyjuk úgy, abból nem lehet baj.) Továbbá az is gyakori, hogy a megrendelő nem fogadja el az újítást.Kovács Tibor mondja:
Egyetértek, csak a memória nem hagy nyugton. Az “in memory”, – ‘memóriában’ – tárolás esetén valóban nem sajátos (különleges) tárolás történik, hanem pontosan meghatározott módú és célú tárolás. Ha a hozzászólásomban az ‘egyedi’ szó félreérthető volt, elnézést kérek. A memóriában való tárolásban tehát nincs semmi új és különös, mivel sok évtizedes múltra tekinthet vissza, viszont élesen megkülönböztetendő minden más tárolóeszközön való tárolástól. Ma már röviden memóriának hívjuk a számítógépnek azt az egységét (integrált áramkörök az alaplapba illesztve), melyet hajdanában, a nagygépek korában operatív tárnak, munkatárolónak neveztek. Szép lenne visszatérni a régi magyar névhez, de most nem erről akarok beszélni. Az eszköz feladata: viszonylag kis mennyiségű adat rövid idejű tárolása nagyon gyors adatelérés céljából. A pöttöm okosgépekre is ugyanez érvényes. Ezt a témát azért feszegetem, mert tapasztalatom szerint a köznyelvben sokszor a háttértárolókat (belső és külső merevlemez stb.) is memóriának nevezik, és ez nem jó, mint ahogy egy orvosi témájú cikkben sem lenne szerencsés tüdőnek nevezni általában a légzőszerveket.
Hozzászólás ehhez a cikkhez: Valós idő
© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés