Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.
A minap így hívogattak a rádióban egy rendezvényre: „Igazán dögös program lesz.” Mégpedig nem valamelyik utolsó kereskedelmi csatornán, hanem az egyik komolyzenei műsorban. Nem akartam hinni a fülemnek, de a meghívott (szerencsére nem a rádió saját munkatársa) megismételte, kétszer is.
Nem tudom, kinek vonzó, ami dögös. Némely körökben dicséretnek számít, hogy „dögös csaj”. Nekem a dög undorító: legyek lepte, büdös állati tetem. Az még elmegy, hogy a műsor „dög unalmas”, de nyilvánosság előtt ezt sem mondanám. Előfordul, hogy jót jelentő szót negatív értelművel fokoznak, például baromi érdekes, de ez is csak a lazanyelvbe való. Deme László szokta volt az öltözködéshez hasonlítani a nyelvhasználatot: más ruhát vesz föl az ember otthon, mást a munkahelyre, ismét mást színházba vagy hangversenyre. A „dögös” szó olyan a rádióban, mintha koszos, szakadt farmerban lépett volna az illető a hallgatóság elé.
Néhány nappal később ezt láttam egy tekintélyes hetilap címoldalán: Miért rágott be a külföldi tudósítókra? A megharagudni igét már elfelejtették? Volt már begurul – ez még könnyen levezethető a dühbe gurul kifejezésből. Már nehezebben értelmezhető a bepipul, pipás. (Diákkoromban ez járta.) A berág talán a harapós alapján keletkezett, de harapni más, mint rágni, rágni pedig nem lehet be, legfeljebb rágódni lehet valamin, de az nem haragot jelent, hanem töprengést.
A tolvajnyelv és az ifjúsági nyelv mindig újít, vagy azért, hogy mások ne értsék, vagy, mert a megszokott kifejezést nem érzik elég erőteljesnek. Ezek az újítások futótűzként terjednek. Különösen, ha a média is segíti terjedésüket. A bűnügyi hírekben már nem hallani azt, hogy becsapta, csak azt, hogy átverte. Ennek előzménye az átejt, átráz. A rendőrök saját újságukban a bűnözőktől kapott csúfnevükkel illetik magukat: Zsaru magazin.
A nyelvi rétegek nem zárhatók le hermetikusan, szavak mennek át a szaknyelvből is, az utcanyelvből is a köznyelvbe, a de azért mindennek van határa – vagy kellene, hogy legyen!
Buvári Márta
Kovács Tibor mondja:
A dolgozót pedig kirúgják, már nincs elbocsátás vagy felmondás. A kézilabdások bosszút állni utaznak a másik csapathoz, nem visszavágni.
Nincs ebben semmi különös. Ha az élet számos területén anarchia van, a nyelvben miért ne lenne? A mai főszerkesztők nem is olyan régen még rongyos farmerrel próbálkozó ifjak voltak, de akkor még a főnökük a fejükre koppintott: öcsém, facsiga, ha nem írsz rendesen, veheted a munkakönyved. Hát írtak rendesen, mert kellett az állás. A mai öreg facsiga már nem szól rá a mai fiatal facsigára. Gyeplő a lovak közé, mert ma meg így biztos az állás. Hogy világos legyek: a mai ötven-nyolcvanéves generációt, annak is a vezető beosztású tagjait vádolom az anarchia elszabadításával. Ők voltak a fertőzött mag, amely csak látszatra volt egészséges, és ránk hozta a mai molyos, kukacos termést.
© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés