Támogasson bennünket adója 1%-ával! »

Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Kőkemény

Mostanában aki ad magára, az legalábbis kemény, de inkább kőkemény. Aki pedig jutni akar valamire, az durva és könyörtelen. Ezek a tulajdonságok értékként jelentkeznek: az ide tartozó kifejezések nem hiányozhatnak napjaink divatos közléseiből. Egy valamirevaló filmcím, műsor vagy filmajánló, egy reklám, de még egy híradós tudósítás sem engedheti meg magának, hogy erőtlennek, gyengének lássák: erősnek és keménynek kell lennie.

A feladatok, a próbák, divatosan szólva a kihívások már nem is kemények, hanem: kőkemények. És nemcsak egy ütés, egy meccs, egy harc vagy egy büntetés lehet kőkemény; hiszen van kőkemény valóság, kőkemény eligazítás, kőkemény üzlet is; hallunk és olvasunk kőkemény családról, kőkemény filmelőzetesről, sőt – a legújabb termékek között –  kőkemény fényképezőgépről.

Mindennapos lett a lerúg ige használata is: nemcsak a sportban vagy a verekedések, bántalmazások részleteinek leírásakor alkalmazzák, hanem elvont értelemben, szellemesnek szánt hirdetésekben, felhívásokban is: Figyelem: szinte ingyen vihet mindent: lerúgtuk az árakat! Hasonló szemléletet tükröz a brutális melléknév divatozó használata: ami igazán nagy, jelentős vagy jó, az brutális: pl. brutális  árcsökkentés; brutális kedvezmények, brutális buli.

A kíméletlen és kegyetlen viselkedés hirdetésének legmegdöbbentőbb példái az ún. gyilkos játékok. Az Interneten ingyen is kipróbálható és játszható szórakoztató programok egyetlen célja a megsemmisítés: ölj meg másokat habozás nélkül. És a végén magadat is. Ilyen üzeneteket találunk a jobbára gyerekeknek, fiataloknak szánt játékok előtt: Ragadd meg a kedvenc rakétavetődet, és tüzelj a népre! – Ölj meg sok embert, és elimináld a célpontot! – Húzd meg a ravaszt, és lődd halomra a sok bután ácsorgó kalapos figurát! – Eleged van a világból? Robban benned a méreg? Inkább robbanjon fel a világ! Mutasd meg mindenkinek, hogy köpsz a hanyatló civilizációra!

A gyermekek, fiatalok körében egyre több a durva bántalmazás. Az esetek egy részében azért követik el ezeket a cselekményeket, hogy azután másokkal versengve feltöltsék a rögzített képsorokat, az elkészült videókat az Internetre.

A kíméletlen és oktalan versengés, az elsőségért folytatott esztelen hajsza, a hatalom fitogtatása és az erővel való visszaélés életünk minden területén meghatározóvá vált. Ha az egymás letaposására berendezkedő közélet és az ennek szolgálatába szegődő, erőszakra csábító média üzeneteit és mintáit követjük, igen gyorsan megszabadulhatunk emberinek mondott álarcunktól, s szembenézhetünk valódi önmagunkkal: a civilizáció csődjével, a legveszélyesebb fenevaddal.

H. Tóth Tibor

6 hozzászólás – Kőkemény

  1. Márk Kinga mondja:

    Ugyanehhez a témához tartózna még a k*rvajó vagy marhára illetve marhajó kifejezések is. A közmédiában gyakorta használatosak, főleg a műsorvezetők körében gyakoriak. Tehát manapság egy film, egy produkció stb. nem egyszerűen “jó” vagy “nagyon jó” , hanem marhajó vagy k*rvajó!!!
    Mindezek után ne csodálkozzunk,ha a mai fiatalok nem beszélnek helyesen magyarul és a kisgyermekek is megtanulnak nagyon korán káromkodni!

  2. Puiz Gábor György mondja:

    Ha már nyelvművelünk, szeretném tisztelettel megkérdezni: mi szükség az alább idézett mondatokban a kifejezetten indogermanisztikusan használt egy határozatlan névelőre?

    “Egy valamirevaló filmcím, műsor vagy filmajánló, egy reklám, de még egy híradós tudósítás sem engedheti meg magának, hogy erőtlennek, gyengének lássák: erősnek és keménynek kell lennie.”

    “És nemcsak egy ütés, egy meccs, egy harc vagy egy büntetés lehet kőkemény;”

    Laikus nyelvérzékemnek tökéletesen megfelelne imígyen:

    Valamirevaló filmcím, műsor vagy filmajánló, reklám, de még (egy) híradós tudósítás sem engedheti meg magának, hogy erőtlennek, gyengének lássák:…

    Illetve:

    És nemcsak ütés, meccs, harc vagy büntetés lehet kőkemény…

    Bár, gondolom, úgy sincs igazam, mindenesetre köszönettel venném a szakember válaszát.

    • Buvári Márta mondja:

      Valóban tökéletesek a kérdéses mondatok úgy is, ahogyan ön javasolja, de nem hibásak úgy sem, ahogyan H. Tóth Tibor írta. Mind a határozott, mind a határozatlan névelő használata kiterjedt az idők folyamán eredeti rendeltetésükhöz képest, és nem föltétlenül indogermán hatásra. Az elfogultság elkerülése végett idézem a Nyelvművelő kézikönyvet:

      “…sokan fölöslegesen óvakodnak az egy névelőtől, mivel idegenszerűségnek érzik, olyankor is, amikor nem az. Idegen hatásról inkább csak az egy névelőnek névszói állítmány előtti használatával kapcsolatban beszélhetünk.” Pl. Ez nem egy könnyű feladat. A főnököm egy hülye. A bölömbika egy madár.

      A szóban forgó mondatok a leginkább arra az esetre hasonlítanak, amelyet így ír le a kézikönyv:

      „…akik, esetleg amik a szóban forgó faji fogalom körébe tartoznak, azok közül akármelyikre érvényes a mondatbeli állítás… Ilyenkor … mind a határozott, mind a határozatlan névelős, mind pedig a névelőtlen szerkesztésmód előfordul, tehát a színész számára a legfontosabb a szerep – színész számára a legfontosabb a szerep – egy színész számára a legfontosabb a szerep. … A határozott névelős forma jobban általánosít – s ezért a hagyományos, magyaros szemléletmódnak ez felel meg jobban -, az egy névelővel szerkesztett pedig, bár szintén általánosító jelleggel, inkább az egyénre veti a hangsúlyt. A névelőtlen megoldást ilyen szempontból semlegesnek tekinthetjük, olykor azonban némi régies, patinás színezete van.”

      • Kovács Mária mondja:

        Nem hibásak, de nem is tükrözik a nyelvművelést mint célt. Miért? Mert az egy – amellett, hogy nekem sem kedvencem, bár hajlandó vagyok elfogadni, hogy nem hibás a használata – nemcsak egyszer szerepel a mondatban, hanem sokszor. Ez pedig semmiképpen nem szép, itt ugyanis nincs stilisztikai értéke a szóismétlésnek, és a mondanivalót sem erősíti.
        Az az egy darab egy, amit Puiz Gábor zárójelesen ugyan, de megjelenített, bőven elég.

  3. Virágh László mondja:

    Bizony, én is mértéktartásra intek a határozatlan névelő használatában. Manapság túlságosan elharapódzott. Olyannyira, hogy egyre gyakoribb a többesszám előtti használata is. Nem is egyszer hallottam már ilyesmit:
    ‘ezek egy olyan fajta jelenségek’ stb. “O tempora! O mores!” (Remélem, a latin idézetet senki nem hányja szememre!)

  4. Kovács Tibor mondja:

    Kirúgták, bosszút áll

    Nem krimit írok, csak az otromba stílust kritizálom. Számos hírszerkesztő nem ismer olyat, hogy elbocsátás, felmondás, hivatalából felmentés. A szerkesztő urak (szívből remélem, nem hölgyek) erőből, lendületből fogalmaznak. Kirúgták XY-t. Így macsós a hír. Szerintük. Szerintem meg így gusztustalan.
    Az egyik napilap internetes kiadásának sportrovatában rendszeresen előfordul a “bosszú” szó. 2014. május 31-én például ezt olvasom: “Veszprémi bosszúvágy, kieli hálószobatitkok”, Nos, a veszprémi fiúk nem ölni vagy gyújtogatni indultak Németországba, csupán győzni a kézimeccseken. Vissza lehet vágni, elégtételt lehet venni, de bosszút állni? Baj van a szókinccsel.

Hozzászólás ehhez a cikkhez: Kőkemény

(A mezők kitöltése kötelező. A villámlevélcím cím nem fog látszani a hozzászólás elküldése után.)