Minden, ami…

Ma a nyelvi divatok összehasonlíthatatlanul gyorsabban alakulnak ki, mint azelőtt, mivel a média egyik napról a másikra képes ismertté tenni valamely nyelvi elemet, kifejezést vagy jelmondatot. Különösen nagy szerepük van a divatok létrejöttében a – megalapozottan vagy alaptalanul – tekintélyként tisztelt közszereplőknek és a reklámok jelmondatainak.

Mindennapos formából lett divatkellékké az elmúlt időszakban a minden, ami szerkezet, például a műsorajánlókban: Teadélután – hétfőtől péntekig: minden, ami szórakoztató! Ennek a reklámalakzatnak az elterjedése döntően a világháló keresőprogramjainak és hirdetéseinek a következménye. Angolul a minden, ami szerkezetnek az all about, vagyis a minden/mindent vmiről kifejezés felel meg. A magyar változatban ilyen furcsa lapcímeket találunk: minden, ami kertépítés; minden, ami MSN; minden, ami Ericsson; minden, ami Lady Gaga; minden, ami Horvátország vagy minden, ami gitár, sőt: minden, ami gyerek stb. Csupa értelmetlen kifejezés! Hány Horvátország van? Vagy a gitár talán gyűjtőnév? Ilyen tárgy, olyan tárgy, és az mind gitár? És mióta ami a gyerek? Valószínűleg – a kételemű angol szerkezet mintájára – a magyarban is két elemet tartalmazó formulát kerestek. Erre a célra a minden vmiről kapcsolatot azért nem találhatták alkalmasnak, mert a -ról/ -ről rag csak a jelzett szó vagy szerkezet végén, s ott sem önállóan, elkülöníthetően jelenik meg: minden a kertépítésről, minden Horvátországról, minden a gitárról… Így volna értelmes és magyaros, csak hát így nem lehet kész sablonhoz tenni a változó elemet, s gépiesen fordítani, nem lehet vezérszót, címet csinálni belőle. Úgy látszik tehát, hogy a minden, ami egy sajátos gyakorlati cél érdekében létrehozott torz fordítástermék. Mivel a legkorszerűbb eszközön, s ráadásul gyakran találkoznak vele az emberek, természetesen nem marad meg eredeti keretén belül. Az internetes keresőoldalakon túl már ajánlókban, tartalomismertetőkben is olvashatjuk, például: Meteor – minden, ami fejlemény a földivé vált égi vándorral kapcsolatban. A minden, ami mondatkezdés itt már teljesen fölösleges, önmagáért való: egy egyszerű jelzős szerkezetnek, a minden fejlemény megszokott formának a helyét foglalja el. Ezzel a kellékszerű, üres, közhelyes alkalmazással okozzák a legnagyobb kárt a nyelvhasználati divatok. Használóik naprakészségüket kívánják fitogtatni, de valójában szegényítik, egysíkúvá teszik a nyelvet, sőt butítanak is. Ilyen értelemben a minden, ami is az ún. globalizáció hatásai közé sorolható; ugyanúgy, miként a fordított sorrendű dátumírás vagy a hivatalos cégneveknek a magyartól eltérő formájú és mozaikszerű megjelenítése. Az idegen hatások és a túlzott mértékű divatkövetés miatt a nyelvi készségek – a fogalmazás, helyesírás, kiejtés – romlanak, fokozódik az általános nyelvi elbizonytalanodás, szaporodnak az anyanyelv természetével ellentétes megoldások; fogynak a nyelvi eszközök, és zavarok állnak be az önkifejezésben. Minden kezdet nehéz közmondásunk tartalmi üzenetét akkor is megértenénk, ha így mondaná valaki: *minden, ami kezdet, az nehéz. Azt azonban senki sem gondolná, hogy ez utóbbit magyarul mondták. Természetesen ezután is bátran használhatjuk a minden, ami szerkezetet a megszokott módon és célra, például: ott volt egy helyen minden, ami a munkánkhoz kellett. Ha jobban megnézzük, ez nem ugyanaz. Itt az értelmezői mellékmondat körülírja a minden általános névmás tartalmát – a mellékmondatnak ez a rendeltetése –, a kifogásolt reklámformulában pedig egyenesen megnevezik a szóban forgó dolgokat, ezért fölösleges és hamis a körülírásra való szerkezet.

 H. TóthTibor