Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Pofátlanság

Egy szó használati gyakoriságának növekedését általában két tényező okozza; az egyik ok a jelölt dolog, jelenség szerepének megnövekedése a közösség életében. A másik ok azonban már inkább a nyelvben keresendő. Azt ugyanis nehéz megjósolni, hogy egy jelenség melyik nyelvi elem terjedésének kedvez majd, mivel egy-egy jelenség megnevezésére nem csupán egyetlen elem áll rendelkezésre, hanem a szavak egész halmaza, csoportja; ráadásul mindig nyitva áll a lehetőség arra is, hogy egy újabb nyelvi elemet hozzunk létre a jelölni kívánt tartalomra. Ha csupán a már meglevő elemeket nézzük, akkor sem egyértelmű, hogy közülük melyiknek a használata növekszik meg ugrásszerűen: ez nagy mértékben függ a szó stílusértékétől és használatának társadalmi körülményeitől  is. Éppen ezért lehetséges egy-egy kifejezés terjedéséből a nyelvhasználó közösség állapotára vonatkozóan is érdemi következtetéseket levonni.

A pofátlanság főnév rohamos terjedését bizonyára hallgatóink is érzékelik. Nézzünk néhány jellemző példát! — A párt szerint a “pofátlanság kategóriájába” tartozik, ami jelenleg a közpénzekkel történik; Szerintem is pofátlanság, hogy megmaradhatott a magas végkielégítés;  pofátlanság az autópálya-kezelőtől, hogy reggel nem lehetett autópálya-matricát kapni; Az ombudsman szerint pofátlanság kihagyni az alaptörvényből a kisebbségi jogokat; Kiderült: társasházunk számvizsgáló bizottságának elnöke NEM tulajdonos – pofátlanság, nem?

Sokszor nem elegendő az indulatok kifejezésére még a pofátlanság főnév sem, ezt is lehet fokozni – nézzük csak: Igazi pofátlanság: koncert közben lopták meg Shakirát; Vérforraló pofátlanság ennyire nyilvánvalóan lehúzni az államot. Van aztán még: — elképesztő pofátlanság; a pofátlanság netovábbja, teteje, csimborasszója, csúcsa; van pofátlanság a köbön, pofátlanság a legfelsőbb szinten, égbekiáltó pofátlanság, sőt:  zseniális pofátlanság, internetes pofátlanság. — A tárgyalt kifejezésre a reklámozó média is lecsapott, a divattrendet meglovagolva született a következő szlogencím is: 5 pofátlan sikertipp.

A szó internetes előfordulásainak számát figyelve rohamos növekedésnek lehetünk tanúi. Látható, hogy jelentősen növekedett a nyelvhasználók által az arcátlanság, szemtelenség körébe utalt jelenségek száma; és az is tény, hogy a durva, bizalmas stílusértékű szinonima lépett előre. Úgy látszik: a beszélőket a megjelölt helyzetek érzelmileg is erőteljesen érintik; a szlenges, bizalmas nyelvhasználati elemek egyébként is túlzottan nagy szerephez jutottak az utóbbi időben. Ennek közéleti okai többé-kevésbé mindannyiunk előtt ismertek.

A verbális ütlegelés, vagyis a durva, támadó, bántó, szidalmazó stb. szavak és kifejezések használata kétélű fegyver. Ha megszokjuk a pofátlanság kifejezést, a saját arcunk is beszennyeződik. Közben pedig kiszorul a közlésből a józanság, a megfontolás, a gondolat. Azt javasoljuk, hogy az ún. pofátlanságokra is kifinomultabban reagáljunk: választékosabb közlésben nevezzük őket arcátlanságnak, szemtelenségnek, szégyenletes, arcpirító  cselekménynek stb. A vérlázító arcátlanságok, aljasságok és tisztességtelenségek magtapasztalásakor pedig ne csodálkozzunk, ne minősítsünk és ne szidalmazzunk: lépjünk inkább a tettek mezejére.

H. Tóth Tibor

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés