Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Szóbűvészet

Hamis világban élünk: minden az imázs, a látvány – és a látszat. Nem csoda, ha a törvény és az erkölcs megcsúfolásának mindennapos gyakorlatáról szólva egyre többször kerül elő a trükk főnév és a trükkös melléknév. Újabban felzárkózott ezek mellé az igei alak is: a trükközik.

A francia eredetűnek tartott trükk szavunk magyarul ’fortélyt, ügyes, ötletes fogást/módszert’ jelent; a bűvészek szemfényvesztő mutatványaira és az érzékek illúziót keltő művészi megtévesztésére is ezzel a szóval utalunk: más a látszat, és más a valóság. A trükkös – trükközik szavak divatja sokat elmond a mai magyar valóságról: a trükkök nem csupán az alvilágban mindennaposak, hanem az üzlet, az adózás, a politika területén vagy éppen a médiában is. Rendszeresen olvasunk trükkös lopásról, trükkös betörőkről, trükkös fiúkról, trükkös tolvajokról; s gyakran hallunk efféle mondatokat: az Európai Parlamentben is költségtérítéssel trükköznek a képviselők; a jelentések szerint Kadhafi trükközik; sok cég trükközik a biztosítással; a japán kormány trükközik a sugárterheléssel; a munkaadó számos fogással rövidítheti meg alkalmazottját, avagy: hogyan trükköznek a munkaadók a zsebbe fizetéssel, az ingyen próbanapokkal. – Ezekben a példákban tisztességtelen, becstelen, törvénytelen megoldásokra vonatkozik a trükközik ige.

A trükk, trükkös, trükközik stílusértéke bizalmas, hangulata játékos-tréfás; éppen ezért ezek a szavak hírközlésbe nem valók. Többször szóltunk már arról, hogy bizalmas vagy a tréfás hangvétel az elítélendő cselekmények megnevezésére a hírszövegekben kétszeresen is elfogadhatatlan: az értékelő mozzanat és a bizalmas hang is ellentmond a tájékoztatás műfaji követelményeinek. Szerencsére van megfelelő szavunk minden helyzetre: nem kell a bűnözőket a trükkös melléknévvel, a csalást pedig a trükközéssel álcáznunk, szórakoztató vagy jelentéktelen mozzanatként feltüntetnünk. Ez ugyanolyan visszás és káros közlői magatartás, mint pl. profi bűnözőkről vagy betörőkirályról hírt adni. A trükkös tolvaj is tolvaj, a trükköző politikus vagy vállalkozó pedig többnyire csaló. Ha nem egyértelmű, hogy egy cselekmény, egy megoldás törvényes-e vagy sem, akkor ezt is jeleznünk kell a megfogalmazással: pl. mondhatjuk, hogy az eljárás, a módszer vitatható, kikezdhető, kifogásolható, megkérdőjelezhető, álcázott, rejtett, félrevezet  – és így tovább.

 Élőszóban, kötetlenebb műfajokban, játékos dolgokról szólva természetesen helyénvalók lehetnek a trükk főnév és származékai, mint például a következő – oldottabb közegben elhangzott – mondatokban is: már trükközik a focista unokája (itt a trükközik a cselezésre utal); az idős mester mutatott néhány trükköt az érdeklődő gyerekeknek stb. – A trükközik terjedését jelzi, hogy már igekötővel is megjelent: arról volt szó a megbeszélésen, hogy miként trükközik belénk az egészségtelen élelmiszereket. A beletrükköz/belétrükköz valakibe valamely élelmet szerkezet annyit jelent: ’trükkel, vagyis megtévesztéssel rávesz valakit valamely élelmiszer megvételére és fogyasztására’. A kifejezés találó, de csak lazább társalgásban alkalmazhatjuk.

Ha a média a komoly hangvétel helyett a szórakoztatás, a könnyed szellemeskedés irányába tolja el a közlés stílusát, tiltakoznunk kell. Nem engedhetjük, hogy a nyelvi „trükkök százai” elmossák a különbséget a jó és a rossz között. Mert más a trükk, más a hiba meg a vétség; s egészen más a csalás, a vétek – és a bűn.

H. Tóth Tibor

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés