.
.
Szóvá tëszëm…
.
.
– Káromkodik
– Átkoz, átok
– Trágár, trágárkodik (alantas, csúnya, mosdat-
lan beszéd)
.
Az Édes Anyanyelvünk című nyelvművelő műsorban újra előkerült ez a kellemetlen és elterjedt beszédmód. A rádiós és tévés változatban egyaránt erről beszélgetett Blankó Miklós. Az indulatos, rosszalló, mosdatlan szavak és kifejezések kapcsán hiányolom a pontosan meghatározott fogalmakat.
.
Káromkodik: „Istent, a szenteket vagy valamely vallási tisztelet övezte fogalmat, esetleg az ezek nevét helyettesítő kifejezéseket durva, gyalázó módon, olykor trágár kapcsolatokban emlegeti.”
Átkoz: „Átkot mond rá, elkeseredetten szidalmazza.” Átok: „…durva szidalom, amellyel valaki súlyos csapást, szerencsétlenséget, szenvedést, bűnhődést kíván valakinek vagy magának (gyakran Istentől, a sorstól vagy természetfölötti gonosz hatalmaktól).”
Trágár: „A szemérmet durván, közönséges módon sértő (szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozás);…” Trágárkodik: „Trágár dolgokat beszél.”
.
A szerkesztők, nyelvészek ezúttal nem különböztettek eléggé, és nem értékeltek. Talán azért nem, mert a bőséges szakirodalomból éppen a legalaposabbat hagyták ki.
Azért is célszerű pontosítanunk a fogalmakat, mert társadalmi-közösségi életünknek fájó pontja az igénytelen és durva beszéd. Egyébként a keresztény egyházak a hittanórákon pontosan meghatározzák ezt a kerülendő bűncsoportot (lásd a II., más számozás szerint a III. parancsolatot). Köztük egyébként fokozati különbség áll fönn: a káromkodás a legtilalmasabb, de az átkozódás is súlyos bűn, no meg a csúnya beszéd sem illő dolog. A kérdéskör egyáltalán nem mulatságos.
Mészáros András
.
.
A meghatározások forrása:
Bárczi Géza és Országh László (vezető szerkesztők) / Balázs János – Bíró Izabella – Elekfi László – Kelemen József – Kovalovszky Miklós – Lengyel Lajos – Martinkó András – O. Nagy Gábor – Szabadi Béla – Újvári Lajos (szerkesztők): A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959–1962
Gelimero mondja:
Az átok szó azt jelenti, hogy amit nem szeret az ember, egy szerencsétlenség, germán atoch, az at gyökből, amiből jön az atal, ami az utál, mint od, vagy ódzkodik.
A káromkodik: a kár gyökből, ami a kár, jajveszékelés, kiabálás, ebből lesz a germán karmi, karma, ami panasz, és ebből a károm+kó+dó.
© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés