Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Nemek a nyelvben

Sajnálom a nyugatiakat. Az indoeurópainak nevezett nyelvek többségében nemcsak az élőlényeknek, hanem az élettelen dolgoknak is van nemük. Némelyikben a szó végződése mutatja meg a főnév nemét, másokban csak a hozzá rendelt névelő. A melléknevek alkalmazkodnak a főnév neméhez, és a harmadik személyű személyes névmás is két vagy három alakú: er/sie/es, il/elle, lui/lei, on/ona/ono. A személynevek elé kötelező odatenni az úrnak vagy hölgynek megfelelő megszólítást, és a foglalkozásnevekből lehetőleg nőnemű alakot is képeznek. Ezeknek a népeknek hagyományosan ilyen fontos a nemiség. Erre most megkérdőjelezik még az emberek nemét is, és bajban vannak, hogyan fejezzék ezt ki.

A magyarban csak az élőlényeknek van nemük, ez a szó formájában nem, csak a jelentésében mutatkozik meg. Csak ott különböztetjük meg a nemet, ahol jelentősége van: férfi – nő, anya – apa, fiú – lány stb. A foglalkozásnevekhez nem tartozik hozzá, hogy nő vagy férfi végzi-e a tevékenységet: egyenjogúság van. Orvos, mérök, tanár egyaránt lehet férfi és nő. Csak a hagyományosan női foglalkozások nevében van benne, hogy nő, mint óvónő, védőnő, bár újabban bevezették óvodapedagógus elnevezést, mert elvileg férfiak is elvégezhetik az ilyen irányú képzést. A személynevekhez sem szükséges említéskor semmilyen nemre utaló szót fűzni. Bajban is vagyunk, ha külföldi cégek megkövetelik tőlünk az előnevet, ebből ilyen lesz: Hölgy Buvári Márta. Mi legfeljebb a név után teszünk megszólító szót. Itt van némi bizonytalanság, mert az úr szót oda lehet tenni minden férfi neve után, de a hölgy nem megszólító szó, az asszony viszont csak a férjes nőt jelenti, a kisasszony pedig kissé ódivatúnak hat. Némelyik cég az úrnő vagy úrhölgy megszólítást használja, de ezek elég mesterkéltek. Kezd kialakulni, hogy egyszerűen teljes néven szólítanak meg: Tisztelt Buvári Márta.

Az állattenyésztés szempontjából van jelentősége a nemnek, ezért gyakran egészen más neve van ugyanazon fajta hímjének és nőstényének. A tehénnek és a bikának, a tyúknak és a kakasnak nincs is közös neve. Ha ezeket a megjelöléseket más állatokra alkalmazzuk, akkor hozzátesszük az illető állat fajtanevét: szarvasbika pulykakakas, fácántyúk. A ló hímje mén vagy csődör, nősténye kanca, a disznó kan illetve koca, de a kankutya nősténye szuka. A juh kos vagy birka. Bak a kecskének és az őznek a hímje is, de csak az őz nősténye suta. A lúd hímje gúnár, a kacsáé – más néven récéé – gácsér. Ezeket a változatos elnevezéseket valószínűleg népünk különböző összetevői hozták magukkal.

A harmadik személyű személyes névmás nálunk egységesen ő. Tárgyakra, állatokra az az névmást használjuk, bár az őket hangsúlytalan helyzetben tárgyakra is utalhat. (Újabban terjed, hogy tárgyakra is ő névmással mutatnak rá.) Akadt olyan szélsőséges nyugatimádó, aki meg akarta teremteni az ő nőnemű párját, sőt egy mai irodalmár is a hiánynak nevezte, hogy nincs kétféle személyes névmásunk, mert nem tud a férfi és női szereplőre különböző névmásokkal visszautalni. No igen, és hogyan különböztetne meg névmással két férfi szereplőt?  Ma viszont némelyik nyugati nyelvben kísérleteznek közös, nem nélküli személyes névmás bevezetésével. (Igaz, a németben és az angolban van semleges nemű névmás: it il. es, de ezeket mégsem akarják emberre alkalmazni.) Nekünk akkor sem volna gondunk, ha netán magunkévá akarnánk tenni a genderideológiát.

Semmi okunk tehát másokat utánozni, a mi nyelvünk logikusabb.

Buvári Márta

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés