Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Idegen szavak

Az idegen szavakkal való küszködés mindig az egyik legfontosabb tárgya volt a nyelvművelésnek. Mégis rengeteg idegen szó nyomult nyelvünkbe. Mi lenne, ha nem küzdöttünk volna ellenük? Akkor talán már nem is magyarul beszélnénk.

Az idegen szavak divatja manapság mértéktelenül elharapódzott. Nemcsak nyakló nélkül veszünk át angol szavakat, hanem fölmelegítenek olyan idegen szavakat, amelyeknek már sikerült jó magyar megfelelőt találni. Ráadásul sokan elméletileg is védik az idegen szavakat, minden frissen átvett szót új magyar szóként üdvözölnek, de sokan olyanok is, akik elvileg ellenzik az idegen szavak használatát, rengeteg idegen szót használnak úgy, hogy már észre sem veszik, egyszerűen az jut előbb eszükbe.

Nem kell minden idegen eredetű szót kiirtani. Meg kell különböztetni az idegen szót a jövevényszótól. Az utóbbi már meghonosodott, beleilleszkedett nyelvünkbe, nem is igen tudjuk nélkülözni, mert az adott fogalomnak nincs másik neve. Ilyen a rádió vagy a telefon. Az idegen szó vagy újabb, vagy olyan a hangalakja, hogy sohasem tud egészen elmagyarosodni. Vannak idegenesen hangzó szavak, amelyeket kénytelenek vagyunk használni, mert – egyelőre legalábbis – nem tudunk helyettük jobbat. Ezeket nevezhetjük kölcsönszavaknak – idővel illik őket visszaadni.

Az idegen eredetű szavak megítéléséhez a következő szempontokat ajánljuk:  

1. Van-e magyar megfelelője (egy vagy több szó)? Ha van, akkor kerüljük az idegent.
2. Mennyire terjedt el?
3. Közérthető-e?
4. Hangszerkezete hasonlít-e a magyar szavakéhoz?
5. Ragozható, képezhető-e magyarul, illeszthető-e mondatba?

Minél alacsonyabb osztályzatot kap a szó az utóbbi négy kérdésre, annál inkább helyettesítendő magyar szóval.

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés