Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Igeirányítók

Czakó Gábor nevezi így az igekötőt, mert amellett, hogy befejezetté teszi az igét, általában sajátos irányt ad neki, ezáltal módosítja a jelentését. Manapság előszeretettel csereberélik az igekötőket.

A megbetegszik helyett újabban rendszeresen a lebetegszik szót hallani. Talán azért, mert aki megbetegszik, az általában lefekszik. A lebetegszik szó létezett régen is, csak más értelemben. A kismamákra mondták, amikor eljött a szülés ideje. Igaz, ez sem helytálló, hiszen a szülés nem betegség, sőt!

Az elvállal helyett már elég régen divatba jött a fölvállal. Az öregek még emlékeznek rá, hogy a régi világban a napszámosok vállaltak föl egy területet például aratásra. A munkát elvállalták, a területet pedig fölvállalták. Tehát sajátos használati köre volt a szónak. Ma teljesen általános értelemben használják. El kell ismernünk, hogy a fölvállal képszerűbb: visszahozza az elvont kifejezés tárgyi eredetét: fölveszi a vállára a terhet, amelyet föl-adnak rá ill. neki, vagyis a feladatot. A bevállal azonban már semmivel sem magyarázható. Egyébként a legtöbb esetben bármilyen igekötő fölösleges, elég, hogy vállalom, vállalta.

Nem tudni, minek köszönheti megnövekedett népszerűségét a be igekötő. Besértődött. Belassul. Beájulok… Hova be? Mondjuk, beájulhat az ágyába, ha egyenesen odaesik, vagy képletesen, ha annyira fáradt, hogy mihelyt az ágyához ér, ledől, és szinte eszméletét veszti. Egyébként azonban elájul.

A leghajmeresztőbbet nemrég egy tévébeszélgetésben hallottam. Arról volt szó, hogy valaki nem igazította helyre saját tévedését, nem kért bocsánatot. Háromszor egymás után hangzott el, mégpedig különböző személyektől, hogy az illetőnek azt kellet volna mondania: „Bocsánat, ezt benéztem.” Helyesen: elnéztem.  Az el a távolodást, ezzel a határozatlanságot fejezi ki. A ’téved’ jelentésű ’elnéz’ szónak megvan a képszerű alapja: ha valaki elnéz másfelé, mint amerre kellene, akkor téved. Az elnéz–hez hasonló az elszól: helytelenül szól. A benéz azonban egészen másféle képet hoz elő: bekukkant egy szobába, a szekrénybe, az ágy alá – vagy hasonló. Ennek semmi köze a tévedéshez.

Nem mentség, hogy ez a jelenség főként a diáknyelvben tapasztalható. Ma már semmi sem marad a rétegnyelvek körében. Egy újságíró jópofa akar lenni, beviszi a tévébe, és máris polgárjogot nyer a hiba. Már orvostól is hallottam, hogy bealszik, mégpedig jó régen. Ő alighanem szakszóként alkalmazta, mert ugye a szaknyelvben semmi sem lehet úgy, mint a köznyelvben.

Igaz, van a be igekötőnek kevésbé megfogható jelentése is: beken, besározódik, bepárásodik, befeketít, behavaz stb. Ezekben a kifejezésekben valami rákerül valamire, és az csupa olyan lesz. A befejez, betetőz azt a képet hozza elénk, hogy ráteszik valamire a fejét, a tetejét, ezzel válik teljessé. A besértődött, belassul, beájul, bealszik, benéz egyik sorba sem illik. De még ha illenének is, ne borítsuk föl a közmegegyezést! Mindegyik igének és jelentésnek megvan a szokásos igekötője: megsértődik, lelassul, elájul, elalszik, elnéz. Ugye azt sem mondhatjuk, hogy megsározódik a cipő, vagy hogy leesteledik (pedig lealkonyul van). Mást jelent a befejez mint a kifejez, ismét mást a lefejez, árnyalatnyi különbség van a megken és a beken közt; megpirul a kenyér de elpirul a lány. Általában megbeszélünk valamit; ha hosszasan, alaposan vitatják, akkor átbeszélik, ha valakiről pletykálnak, azt kibeszélik, lebeszélni pedig valakit valamiről lehet, éppen ezért nem helyes, ha a lebeszél szót a megbeszél helyett használják. A nyelv akkor tölti be közvetítő szerepét, ha minél állandóbb.

Akinek újítani van kedve, inkább az idegen szavak magyarításában élje ki ötletességét.

Buvári Márta

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés