Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Telefonnyelv

Fölhívunk egy intézményt, és jelentkezik a géptitkárnő. „Ön az Eötvös Loránd Tudományegyetemet hívta…” Tudom, hogy mit hívtam, és persze, hogy én hívtam, de miért mondja, hogy ön? Magyarul a névmást általában fölösleges kitenni, kivéve, ha különben nem volna egyértelmű, hogy a megszólítottra vonatkozik a harmadik személyű ige, és nem egy harmadik személyre. Vagy szembeállításként: ön ezt mondja, én viszont az ellenkezőjét.

Ha foglalt a vonal, az magában is bosszantó. De most már nem sűrűbb sípolással jelzik ezt (pedig azt egy külföldi is megértette), hanem bemondja egy női hang szörnyű iskolás hanghordozással: “A  hívott vonal foglalt. Kérésére a vonal felszabadulását követően  külön díjazás nélkül  kapcsoljuk.  A kéréshez nyomja meg a recall, majd az 5-ös  gombot.  A recall gombot az „R” vagy a „flash” billentyűk is helyettesíthetik.”  Miért „követően”, miért nem a vonal felszabadulása után? Az után szót sokan mintha nem is ismernék. A recall és a flash nem magyarul van, de sajnos, a készülékre így van ráírva. Továbbá a vagy kötőszóval összekötött – vagy inkább elválasztott – fogalmak nem vonzanak többes számot. Helyesen így kellene mondani: az „R” vagy „flash” billentyű.. Hogy a flash mit jelent, azt nem tudom, de ha mondják, hát megnyomom. Erre a géptitkárnő ezt válaszolja: “A kért megbízást a telefonközpont elfogadta.”  Én nem  kértem megbízást, hanem adtam. Tehát: A telefonközpont elfogadta a kérést.  vagy a megbízást.

A zsebtelefon pedig ezt mondja, ha ki van kapcsolva a másik fél telefonja: „A hívott szám átmenetileg nem elérhető.“  Ez nemcsak azért bosszant, mert nem tudok beszélni, hanem azért is, mert nyelvileg helytelen.

 Erősen szorul vissza az igekötő elválása – néha az igétől is, de különösen az igenévtől. Ez akkor fogadható el, ha az igenév önállósult, nem érződik benne az igei lényeg. Például: nem kifizetődő:  ez azt jelenti, hogy nem gazdaságos. De azt már mondhatom, hogy ki nem fizetett, nem fizethető ki.  A megengedő („ható“) ige jelen idejű melléknévi igeneve általában el tud válni az igekötőtől tagadás, segédige vagy kiemelés esetén. A fenti példában nem vitás az igei eredet:  elérem – nem érem el – el fogom érni –  nem értem el – el lehet érni; elérhető –  el nem érhető –  nem érhető el – délután érhető el.

Ha valaki szolgáltatót vált, de meg akarja tartani a számát, ezt a telefontársaságok számhordozásnak nevezik. Pedig hát nem hordozzák a számot, azaz nem hozzák-viszik naponta, hanem csak az egyik társaság átadja, a másik átveszi, egyszer. Tehát számátvitellel történik a váltás. Vajon miért nem kérdeznek meg egy nyelvészt, amikor új elnevezést alkotnak – ha már a saját nyelvérzékük nem elég jó?

Buvári Márta

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés