Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Írásaink

Híreink

A finnországi Nyelvtörvény (2003. 06. 06/423.)____________ Kielilaki (6.6. 2003/423.) Finn–svéd nyelvi egyenjogúság

Bevezető gondolatok

A Finn Köztársaság területén 5 millió 522 858 személy él (2018). Közülük 5 millió 260 347 finn állampolgár. Az állampolgárok 91,92%-a (4 millió 835 778 fő) finn anyanyelvű, 5,5%-a (288 400 fő) svéd anyanyelvű. Érdekes, hogy közel 80 ezerre tehető az orosz anyanyelvűek száma, s az észtek is 50 ezres, sőt egyes vélemények szerint akár 80 ezres tömegben élhetnek a Sarkcsillag alatt. A számi (lapp) népcsoport létszáma körülbelül 1900 (három csoportjuk: inari számik, északi számik, koltta számik). Az ålandi (ahvenanmaa-i) svédek úgy élnek kis szigetcsoportjukon, mint állam az államban: Åland-szigetek (svédül) – Ahvenanmaa (= Sügérföld; finnül).

A finnek nyelvtörvénye mintaszerűen védi a svéd nyelvű kisebbséget, hiszen Finnország Alkotmánya kimondja: „17. § A saját nyelvhez és műveltséghez való jog. Finnország nemzeti nyelve a finn és a svéd. …” (Finn eredetiben: ”17. § Oikeus omaan kieleen ja kulttuuriin. Suomen kansalliskielet ovat suomi ja ruotsi. …”). Szeretnénk fölhívni a figyelmet arra, hogy a nyelvtörvény szerteágazó kapcsolódási pontjaival, végrehajtási utasításaival nem foglalkozhattunk. Reméljük, maga az alapszöveg is tanulságos nekünk, magyaroknak és a környező népeknek. Nos, valahogy így kell megoldanunk Közép-Európai nyelvi gondjait – amely gondok Trianon, 1920 óta legfőképp a magyarságot emésztik. A helyzet számunkra nem éppen rózsás, ezért komoly változásokat kérünk és követelünk – a nyelvi jogok terén is.

A finnországi nyelvkérdés szélesebb körű tárgyalását ezúttal nem vállaltuk. Javasoljuk, tekintsék át Petteri Laihonen tanár úr nagyszerűen megírt, tudományosan részletező tanulmányát (lásd legalul).

Összeállította és közzéteszi: Szkíta

Délen és nyugaton, a partvidékeken élnek a svédek, északon a számik (lappok). A sötétkékkel jelölt Åland-szigetek – Ahvenanmaa alul baloldalt látható.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

NYELVTÖRVÉNY (2003. 06. 06/423.)

A Képviselőház döntése szerint kihirdettetik:

1. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. §

A nemzeti nyelvek

Finnország nemzeti nyelvei: a finn és a svéd.

2. §

A törvény célja

E törvény célja biztosítani mindenkinek az Alkotmányban rendelt azon jogát, hogy a bíróságokon és más hatóságnál saját nyelvét használja, a finnt vagy a svédet.

A cél az, hogy biztosítsák mindenki jogát a jogszerű jogi eljáráshoz és a megfelelő ügyintézéshez a nyelvtől függetlenül, valamint hogy az egyén nyelvi jogai megvalósuljanak anélkül, hogy azért külön folyamodni kelljen.

A hatóság nyújthat jobb nyelvi szolgáltatást annál, mint ahogy ebben a törvényben előírják.

3. §

A törvény alkalmazásáról

Ezt a törvényt alkalmazni kell a bíróságokon és más állami hatóságoknál, a községi hatóságoknál, a független közjogi intézményekben valamint a képviselőház hivatalaiban és a köztársasági elnök irodájában (hatóság), hacsak külön jogszabály másként nem rendelkezik.

A képviselőházi munkában használandó nyelvekről az Alkotmány és a képviselőház munkarendje rendelkezik.

Ha a szóban forgó törvények másként rendelkeznek, ez a törvény nem alkalmazandó:

1) az egyetemekre, amelyeknek nyelveiről az egyetemi törvény rendelkezik;

2) az evangélikus egyházra, amelynek nyelveiről az egyházi törvény rendelkezik; továbbá

3) az ortodox egyházközösségre, amelynek nyelveiről az ortodox egyházközösségről alkotott törvény rendelkezik.

A törvénynek a közlekedési vállalatokra és a vállalatokra, valamint a magánszemélyekre történő alkalmazásáról a 24. és 25. §, valamint a 33. § 4. bekezdése és a 34. § rendelkezik.

4. §

Egyéb, a nyelvet érintő rendelkezések

E törvény mellett külön törvény rendelkezik a többi között:

1) az oktatási nyelvről, a nyelvről mint az oktatás tárgyáról és a kutatás nyelvéről az oktatásról szóló törvényben;

2) a művelődési tevékenységhez kapcsolódó nyelvi jogokról a rádiózásról, színházakról, képfeldolgozó programokról, könyvtárakról, ifjúsági munkáról és mozgalomról szóló törvényben;

3) a betegellátás és népjóléti ellátás ügyfeleinek nyelvi jogairól az egészségügyi és szociális törvényben;

4) a nyomozás és jogi eljárás során használandó nyelvről a nyomozásról , jogi eljárásról és végrehajtásról szóló törvényben; valamint

5) a köztestületek tagjaitól megkövetelt nyelvtudásról a róluk szóló törvényben.

5. §

A nyelvi beosztás

A nyelvi beosztás alapegysége a község. A község egynyelvű vagy kétnyelvű. Az államtanács határozatával minden tizedik évben törvényben rögzíti a hivatalos statisztika alapján, hogy mely községek kétnyelvűek és melyik a többségi nyelv ezekben a községekben, valamint mely községek finn vagy svéd nyelvű, egynyelvű községek.

A községet kétnyelvűnek kell nyilvánítani, ha a községben mind finn, mind svéd nyelvű lakosok élnek, és a kisebbség legalább a lakosság nyolc százaléka, vagy legalább 3000 lakos. A kétnyelvű községet egynyelvűvé kell nyilvánítani, ha a kisebbség 3000 fő alatti, és részaránya hat százalék alá csökkent. A községi elöljáróság előterjesztése alapján az államtanács rendeletével kétnyelvűnek nyilváníthatja a következő tíz évre a községet, noha a község egyébként egynyelvű lenne.

Ha a községbeosztás megváltozik, egyidejűleg dönteni kell a változásnak a községek nyelvi helyzetére gyakorolt hatásáról. Ha a kétnyelvű község a községbeosztás változása folytán olyan új község része lesz, amelyet a 2. bekezdés alapján egynyelvűvé kellene nyilvánítani, az új község mégis kétnyelvű. Az ilyen község nyelvi helyzetét nem lehet megváltoztatni az 1. bekezdés alapján kiadott államtanácsi rendelettel.

6. §

Az egy- és kétnyelvű hatóság

E törvény alkalmazásában:

1) egynyelvű hatóság: az államnak az a hatósága, amelynek illetékességi területéhez csak azonos nyelvű községek tartoznak, továbbá az egynyelvű község hatósága ugyanúgy, mint a községtársulás hatósága, ha a községtársulásba csak azonos nyelvű községek tartoznak; továbbá

2) kétnyelvű hatóság: az állam központi hivatali hatósága és más hatóság, amelynek illetékességi területéhez különböző nyelvű községek tartoznak vagy legalább egy kétnyelvű község, illetve ilyen a kétnyelvű község hatósága, valamint a községtársulások hatósága vagy a községi törvény által megjelölt közös községi szerv, ha a községtársulásban vagy a községek együttműködésében különböző nyelvű községek vagy legalább egy kétnyelvű község szerepel.

A hatóság területi egységének vagy más területi szervezetének nyelvi helyzetét illetékességi területének nyelvi helyzete határozza meg. Különleges okokból az illetékességi terület nyelvi kisebbségének szükségleteire létre lehet hozni egynyelvű hivatali egységeket vagy osztályokat.

7. §

Az Ahvenanmaa-ra vonatkozó nyelvi szabályok

Az Ahvenanmaa megyére vonatkozó nyelvi szabályokat Ahvenanmaa önkormányzati törvénye (1144/1991) tartalmazza.

8.§

A számi nyelv

A számi nyelvnek a hatóságoknál történő használatáról és a közhatalomra tartozó feladatokat más módon is kezelve a jogalkotás külön rendelkezik.

9. §

Egyéb nyelvek

Egyéb nyelvnek, mint a finn, svéd és számi nyelv, a hatóságoknál történő használati jogáról a jogi eljárásról, közigazgatási eljárásról és közigazgatási törvény alkalmazásáról szóló törvény, az oktatásról szóló törvény, az egészségügyi és szociális törvény, valamint egyéb, a közigazgatás területeire vonatkozó törvény rendelkezik.

2. FEJEZET

A FINN ÉS A SVÉD HASZNÁLATÁNAK JOGA A HATÓSÁGOKNÁL

10. §

A magánszemély nyelvi jogai a hatóságoknál

Az állami és a kétnyelvű községi hatóságnál mindenkinek joga van használni a finnt vagy a svédet. A hatóságnak továbbá lehetőséget kell biztosítania az ügyben meghallgatandó számára, hogy saját nyelvén hallgassák meg, finnül vagy svédül.

Az egynyelvű községi hatóságnál a község nyelvét használják, ha a hatóság külön kérésre másként nem határoz, vagy egyéb törvény másként nem rendelkezik. Mindazonáltal mindenkinek joga van saját nyelvét használni, és joga van a saját nyelvén történő meghallgatáshoz a hatóság által kezdeményezett olyan eljárás során, amely közvetlenül az ő vagy gondnoksága alatt álló alapjogaira irányul, vagy amely a hatóság által támasztott kötelezettségeit érinti.

11. §

A jogi személy nyelvi jogai a hatóságoknál

Vállalatnak, egyesületnek és más jogi személynek a magánszemélyek nyelvi jogairól alkotott jogszabályok illeszkedő részeit követve joga van a hatóságnál eljárva jegyzőkönyve nyelvéül a finnt vagy a svédet használni. Vállalati rendje vagy működési szabályai szerint a kétnyelvű jogi személynek mindazonáltal a bíróságon és egyéb hatóságnál tárgyalt ügyben azon a nyelven kell válaszolnia, amelyen az ügyet kezdeményezték.

3. FEJEZET

AZ ELJÁRÁS NYELVE A HATÓSÁGOKNÁL

12. §

Az eljárás nyelve közigazgatási ügyben

A közigazgatás eljárás nyelve kétnyelvű hatóságnál az ügyfél nyelve. Ha az ügyfelek különböző nyelvűek, vagy ha az eljárás kezdeményezésekor a hatóság számára nem ismert az összes ügyfél, a hatóság dönt a használandó nyelvről az ügyfelek jogait és érdekeit szem előtt tartva. Ha a nyelvválasztás ezen az alapon nem lehetséges, a hatóság illetékességi területe népességének többségi nyelve használandó.

Az egynyelvű hatóság eljárási nyelveként saját nyelvét használja közigazgatási ügyben, ha a hatóság az ügyfelek jogait, érdekeit szem előtt tartva másik nyelv használatáról nem határoz.

13. §

Az eljárás nyelve a közigazgatási törvény alkalmazása során

Minden olyan ügyben, amikor a közigazgatási törvényt alkalmazzák, az eljárás nyelvére az az irányadó, amit a 12. § rendel a közigazgatási eljárás nyelvéről.

Közigazgatási peres ügyben, amelyben hatóság és magánszemély az ügyfél, a kétnyelvű bíróságon az eljárás nyelveként a magánszemély nyelve használandó. Ha mindegyik ügyfél hatóság, a kezdeményező hatóság nyelve használandó, hacsak a másik nyelv használata a ellenérdekelt fél jogait és és érdekeit szem előtt tartva nem megalapozott.

Közigazgatási peres ügyben az egynyelvű bíróságon az eljárás nyelve az illetékességi terület nyelve, hacsak a bíróság az ügyfelek jogait és érdekeit szem előtt tartva a másik nyelv használatáról nem határoz.

14. §

Az eljárás nyelve büntetőügyben

Büntetőügy esetén a kétnyelvű bíróságon az eljárás nyelve a vádlott nyelve. Ha vádlottak különböző nyelvűek, vagy ha a vádlott nyelve nem finn vagy svéd, a bíróság az eljárás nyelvéről az ügyfelek jogait és érdekeit szem előtt tartva határoz. Ha a nyelvválasztás ezen az alapon nem lehetséges, a bíróság illetékességi területe népességének többségi nyelve használandó.

Az egynyelvű bíróságon az eljárás nyelveként a bíróság illetékességi területének nyelve használandó, hacsak a bíróság az ügyfelek jogait és érdekeit figyelembe véve másik nyelv használatáról nem dönt.

Amit az 1. és 2. bekezdés elrendel, megfelelő részleteiben vonatkozik a vádhatóságokra is. A nyomozás során használandó nyelvről részletesebben a nyomozásról szóló törvény rendelkezik.

15. §

Az eljárás nyelve polgári peres ügyben

Polgári peres ügyben a kétnyelvű járásbíróságon eljárási nyelvként a felek nyelve használandó. Ha a felek különböző nyelvűek, és nem egyeznek meg a használandó nyelvben, szem előtt tartva a felek jogait és érdekeit a bíróság határoz a használandó nyelvről. Ha a nyelvválasztás ezen az alapon nem lehetséges, a bíróság illetékességi területe népességének többségi nyelve használandó.

Az egynyelvű járásbíróságon a bíróság illetékességi területének nyelve használandó, hacsak a bíróság a felek jogait és érdekeit szem előtt tartva másik nyelv használatáról nem határoz.

16. §

Az eljárás nyelve beadvány esetén

Amit a 15. § rendel, ugyanaz alkalmazandó a járásbíróságokon a beadványokra és egyéb eljárásokra a büntető- és peres ügyeket kivéve.

Ha az eljárásban csak egy fél vesz részt, a kétnyelvű bíróságon a beadványozó nyelve használandó, egynyelvű bíróságon a 15. § 2. bekezdésben rendeltek alkalmazandók.

16/a §

Az eljárás nyelvére vonatkozó kivételek bizonyos esetekben

A kétnyelvű bíróságnál létrehozott nyelvi osztályon a 12–16. §-ban szabályozott ügy eljárási nyelveként akadályoztatás nélkül a bíróság illetékességi területe lakosságának kisebbségi nyelvét használják, ha a bíróság a felek jogát és érdekét figyelembe véve nem az illetékességi terület lakosságának többségi nyelve használatáról dönt.

17. §

A felülvizsgálati ügy eljárási nyelve a táblabíróságon és a Legfelső Bíróságon

A táblabíróságon és a Legfelső Bíróságon a felülvizsgálati ügy eljárási nyelve az eljárás alsóbb fokán használt nyelv, hacsak a felek jogait és érdekeit szem előtt tartva a bíróság másként nem határoz.

18. §

Jog a tolmácsoláshoz

Ha valakinek törvény szerint joga használni saját nyelvét, de a hatóság vagy az ügy eljárási nyelve más, a hatóság köteles gondoskodni ingyenes tolmácsolásról, hacsak más nem következik a 2. bekezdésből.

Annak a félnek, aki a 15. és 16. §-ban jelzett ügyben kíván tolmácsolást, magának és saját költségén kell tolmácsolásról gondoskodnia, hacsak az ügy természetét figyelembe véve a bíróság másként nem határoz.

4. FEJEZET

AZ OKIRAT ÉS EGYÉB ÜGYIRAT NYELVE

19. §

Az ítélet, végzés és egyéb ügyirat nyelve

Az ítélet, végzés és egyéb, a 12-17. § szerinti ügyben a hatóság által kiadandó ügyirat az eljárás nyelvén készítendő el.

Az ügy előkészítéséhez és tárgyalásához kapcsolódó ügyiratokat a hatóság mérlegelése alapján részben finn, részben svéd nyelven lehet elkészíteni. A végzést és az ítéletet mindenképpen egyetlen nyelven kell meghozni.

A hirdetményekben, meghívókban és levelekben, amelyeket kiküldenek az ügyfeleknek vagy azoknak, akiket a törvény szerint értesíteni kell a folyamatban lévő vagy folyamatba kerülő ügyekről, a kétnyelvű hatóságnak az ügy tárgyalási nyelvétől függetlenül a címzett nyelvét kell használnia, ha arról tudomása van vagy méltányosan kideríthető, illetőleg mind a finn, mind a svéd használandó.

20. §

Jog az okirat vagy egyéb ügyirat fordításához

Ha az idézést, ítéletet, végzést, jegyzőkönyvet és más ügyiratot más nyelven szerkesztették, mint az ügyfél nyelve, az állami hatóságnak és a kétnyelvű községi hatóságnak, ha a 2. bekezdésből más nem következik, az ügyfél kérésére ingyenes hivatalos fordítást kell kiadnia ezekről az ügyiratokról oly mértékben, ahogy az ügy az ügyfél jogait, érdekeit vagy kötelezettségeit érinti.

Az az ügyfél, aki a 15. és 16. §-ban megjelölt ügyben kíván fordítást, erről magának és saját költségén kell gondoskodnia, hacsak a bíróság az ügy természetét figyelembe véve másként nem határoz.

Az egynyelvű községi hatóságnak az ügyfél kérésére ki kell adnia az ügyirat hivatalos fordítását abban az ügyben, amelyik vagy a hatóság kezdeményezésére kerül folyamatba, vagy közvetlenül az ügyfél vagy a gondnoksága alatt álló személy alapjogaira irányul, vagy a hatóság támasztotta kötelezettségére vonatkozik.

21. §

Az okirat és egyéb ügyirat hivatalos fordítása

Hivatalos fordításon e törvényben a hatóság vagy hivatalos fordító által készített finn vagy svéd nyelvű fordítás értendő.

Az okiratról e törvény szerint kiadott hivatalos fordítás érvényessége megegyezik eredetivel.

Ha a hivatalos fordításban fordítási hiba található, a hatóságnak ki kell javítania, hacsak a javítás nyilvánvalóan nem szükségtelen. Az ügyfélnek ebben az esetben ingyenesen javított okiratot kell kiadni.

22. §

Okirat és egyéb ügyirat kiadása idegen nyelven

Finnországi hatóságnak külföldre vagy külföldieknek kiadandó vagy az országon kívüli felhasználásra szánt okiratát vagy egyéb ügyiratát ki lehet adni más nyelven is, mint finnül vagy svédül, ha külön törvény másként nem rendeli.

Ha a más nyelven kiadott okirat vagy egyéb ügyirat érinti más jogait, érdekeit vagy kötelezettségeit, és így e törvény szerint máskülönben joga lenne azt megkapnia finn vagy svéd nyelven, kérésére ki kell adni számára az ügyirat ingyenes hivatalos fordítását.

5. FEJEZET

A NYELVI JOGOK BIZTOSÍTÁSA

23. §

A hatóság kötelezettsége a nyelvi jogok megvalósítására

A hatóságnak működése során önállóan kezdeményezve gondoskodnia kell arról, hogy a magánszemély nyelvi jogai a gyakorlatban megvalósuljanak.

A kétnyelvű hatóságnak finnül és svédül kell szolgáltatást nyújtania a lakosság számára. A hatóságnak mind szolgáltatása, mind egyéb működése során a lakosság számára használhatónak kell megjelenítenie mindkét nyelvet.

A kétnyelvű hatóság a magán- és jogi személyekkel történő kapcsolatfelvételkor azok nyelvét köteles használni, a finnt vagy a svédet, ha arról tudomása van vagy méltányosan kideríthető, máskülönben mind a két nyelv használandó.

24. §

A közlekedési vállalatok, valamint az állami és községi vállalatok nyelvi szolgáltatásai

Az állami közlekedési vállalatnak, valamint az olyan szolgáltató vállalatnak, amelyben az államnak, illetve egy vagy több kétnyelvű községnek, illetőleg különböző nyelvű községeknek döntési jogkörük van, finnül és svédül kell szolgáltatást és tájékoztatást nyújtania a tevékenység jellege és összefüggése megkívánta mélységben és módon, amely összességében tekintve a vállalat szempontjából nem minősül méltánytalannak. Az állami közlekedési vállalatra hatósági feladat-ellátása során az alkalmazandó, amit e törvény a hatóságokról elrendel.

Azon felül, amit az 1. bekezdés elrendel, a közlekedési vállalatok és a vállalatok kötelesek betartani az általuk végzett tevékenység során nyújtott nyelvi szolgáltatásról szóló külön jogszabályokat.

25. §

A magánszemélyek nyelvi szolgáltatási kötelezettsége

Ha nyilvános közigazgatási feladatot törvény vagy törvényi felhatalmazás magánszemély hatáskörébe utal, vonatkozik rá a feladat ellátása idején mindaz, amit e törvény hatóságról rendel el. Ha feladat címzettje a hatóság végzése vagy egyéb intézkedése vagy a hatóság és az ügyfél közötti szerződés alapján ismertté válik, a hatóság köteles biztosítani, hogy a feladat ellátása során az e törvény szerinti nyelvi szolgáltatás megvalósuljon. Ugyanezt kell biztosítani, ha hatóság magánszemély hatáskörébe ad át nyilvános közigazgatási feladaton kívüli egyéb feladatot, ha az e törvény által előírt szolgáltatási színvonal fenntartása ezt megkívánja.

6. FEJEZET

A HATÓSÁGOK MUNKANYELVE

26. §

Az állami hatóságok munkanyelve

Az állami hatóság munkanyelveként az illetékességi terület népességének többségi nyelvét használja, hacsak a másik nyelv, mindkét nyelv vagy különleges ok folytán idegen nyelv használata nem célszerűbb.

27. §

A hatóságok levelezése

Az állami hatóságok közötti levelezésben a finn nyelv használandó, hacsak a címzett vagy feladó hatóság nem egynyelvű svéd, vagy más okból célszerűbb a svéd nyelv vagy egyéb nyelv használata.

Az állami hatóság a községhez küldendő iratokban köteles használni a község nyelvét, vagy a község népességének többségi nyelvét, hacsak a 3. bekezdésből más nem következik, illetve a hatóság nem használja mindkét nyelvet. Az egyetemeknek, főiskoláknak és egyéb oktatási intézményeknek küldött közleményekben az állami hatóságok kötelesek a címzett nyelvét használni.

Olyan nyilatkozatkérés és nyilatkozattétel esetében, amikor okiratot adnak ki, vagy egyéb ügyiratot kell kiállítani az ügyfélnek, az állami és községi hatóság az ügy eljárási nyelvét köteles használni. Viszont az egynyelvű hatóság saját nyelvén teheti meg nyilatkozatát. Az ügyben eljáró hatóság ilyenkor az ügyfél kérésére köteles kiadni a nyilatkozat ingyenes hivatalos fordítását.

28. §

A többtagú szervek

Az Államtanács, az állami bizottság, munkacsoport és megfelelő szerv tagjának, hasonlóképpen a kétnyelvű község szerve tagjának joga van használni a finnt vagy a svédet ülésen, valamint a jegyzőkönyvhöz vagy jelentéshez fűzött írásos nyilatkozatban vagy véleményezésben. Ha a szerv más tagja nem érti a szóbeli hozzászólást, ezt kérésére röviden ismertetni kell.

29. §

A községi ülések meghívói, jegyzőkönyvei és a működési szabályzat

A kétnyelvű község képviselő-testületének ülésére szóló meghívót és a jegyzőkönyvet finn és svéd nyelven kell elkészíteni. A község egyéb szervei üléseinek meghívóiról és jegyzőkönyveinek nyelvéről a község határoz.

A kétnyelvű község működési szabályzatát és megfelelő rendeleteit finn és svéd nyelven kell kiadni.

7. FEJEZET

A TÖRVÉNYALKOTÁSBAN ÉS A KÖZZÉTÉTEL SORÁN HASZNÁLANDÓ NYELVEK

30. §

A törvények és más jogszabályok

A törvényeket finn és svéd nyelven hozzák meg és teszik közzé. Úgyszintén mindkét nemzeti nyelven alkotják meg a rendeleteket és hatósági jogszabályokat.

A törvények és más jogszabályok közzétételéről az Alkotmány, valamint a Finnország törvénytáráról és a Hatósági rendeletek táráról szóló törvény rendelkezik.

A nemzetközi szerződések, valamint a jogszabályokban bemutatandó szövegminták nyelvéről külön jogszabály rendelkezik.

31. §

A törvényjavaslatok és véleményezések

A minisztérium, valamint az állami bizottság, munkacsoport és a megfelelő szerv törvényjavaslatait és a kapcsolódó véleményezéseket finnül teszik közzé. A közleményben svéd nyelvű összefoglalót és a törvényjavaslat svéd nyelvű szövegét is közölni kell.

Ha az illetékes minisztérium mérlegelése szerint a véleményezés kiemelt jelentőségű az ország svéd nyelvű népessége számára, akkor teljes egészében közzé kell tenni svédül. Hasonlóképpen azt a törvényjavaslatot vagy véleményezést, amelyik kizárólag Ahvenanmaa megyére vonatkozik, vagy amely különös jelentőségű a megye számára, teljes egészében közzé kell tenni svédül.

Ha a törvényjavaslat vagy véleményezés elsősorban a svéd nyelvű népesség vagy Ahvenanmaa megye számára különös jelentőségű, az svédül közzétehető oly módon, hogy a közleményben a finn nyelvű összefoglalót és a törvényjavaslat finn nyelvű szövegét közlik.

32. §

Hatósági tájékoztatás

Az állami és községi hatóság nyilvánosságnak szánt tájékoztatásában a kétnyelvű községben a finn és a svéd nyelv használandó. Az illetékes minisztériumnak gondoskodnia kell arról, hogy az egyén élete, egészsége és biztonsága, valamint tulajdona és környezete szempontjából lényeges ismeretek az egész országban mindkét nemzeti nyelven hozzáférhetők legyenek.

A kétnyelvű hatóság közleményeit, hangos tájékoztatását és hirdetményeit, valamint a lakosságnak továbbított egyéb közléseit finn és svéd nyelven kell közzétenni.

A hatóságok által szerkesztett felvilágosítások, határozatok vagy egyéb megfelelő szövegek közzétételekor nem kötelező azok teljes terjedelmű lefordítása. A hatóságnak mindazonáltal ki kell elégítenie mind a finn, mind a svéd nyelvű népesség tájékozódási igényeit.

33. §

A tájékoztató táblák és a helynevek, valamint a tömegközlekedés

A kétnyelvű községben a hatóságok által felállított táblák, közlekedési táblák és egyéb, a lakosságnak szánt, megfelelő útbaigazítások szövegei finn és svéd nyelvűek legyenek, hacsak a nemzetközi gyakorlat szerint nem kizárólag idegen nyelv használandó.

Az utak és utcák közlekedési tábláinak, valamint a közlekedésirányító eszközök nyelvéről a közúti közlekedés nyelvéről szóló törvény rendelkezik.

A hatóságok által felállított táblákon használandó helyneveket az Államtanács rendelete írhatja elő. A rendelet kiadása előtt be kell szerezni a Hazai Nyelvek Kutatóközpontjának szakvéleményét.

A tömegközlekedésben az utazóknak szánt feliratok és tájékoztatók nyelvéről az Államtanács rendelete rendelkezhet.

34. §

A fogyasztási javakról nyújtandó tájékoztatás

Mivel az eladó termékeken a törvény szerint kötelező feltüntetni az üzleti szokás szerinti nevet, termékismertetőt, használati utasítást vagy figyelmeztetést, egynyelvű községben legalább a község nyelvén, kétnyelvű községben legalább finn és svéd nyelven kell szerepelnie a szövegnek az eladó terméken. Az itt megjelölt tájékoztatás biztosítása során a finn és svéd nyelvet egyenrangúan kell kezelni.

8. FEJEZET

A NYELVI JOGOK ELŐMOZDÍTÁSA ÉS ELLENŐRZÉSE

35. §

Intézkedések a nyelvi jogok előmozdítására

A közhatalomnak az Alkotmány szerint azonos feltételekkel kell gondoskodnia az ország finn és svéd nyelvű népességének művelődési és társadalmi szükségleteiről.

A közigazgatás megszervezésekor megfelelő területi beosztásra kell törekedni, amelynek keretei között biztosítják a lehetőséget, hogy a finn és a svéd nyelvű népesség saját nyelvén kapja meg a szolgáltatásokat, azonos feltételek alapján.

A hatóságoknak működésük során ápolniuk kell az ország nyelvi művelődési örökségét, és elő kell segíteniük mindkét nemzeti nyelv használatát. Ha a körülmények szükségessé teszik, a közhatalomnak külön intézkedéseket kell kezdeményeznie a nemzeti nyelvekhez kapcsolódó művelődési vagy társadalmi igények kielégítése céljából.

36. §

Felügyelet és ellenőrzés

Minden hatóság felügyeli saját működési területén e törvény betartását.

Az igazságügy-miniszter ellenőrzi e törvény végrehajtását és alkalmazását, valamint javaslatokat tesz a nemzeti nyelvekre vonatkozó törvényalkotáshoz kapcsolódó kérdésekben. Szükség esetén a miniszternek kezdeményezéssel kell élnie, és egyéb intézkedéseket kell foganatosítania az észlelt visszásságok megszüntetése céljából.

37. §

A nyelvi törvények alkalmazásáról szóló jelentés

Az Államtanács választási időszakonként benyújtja a képviselőháznak a kormány működéséről szóló beszámoló mellékleteként szereplő jelentést a nyelvi törvények alkalmazásáról és a nyelvi jogok megvalósulásáról, valamint szükség szerint az egyéb nyelvi viszonyokról.

A jelentésben a finn és a svéd nyelv mellett legalább a számi nyelvvel, a cigány nyelvvel és a jelbeszéddel is foglalkozni kell.

9. FEJEZET

KÜLÖN SZABÁLYOK

38. §

Finnország külföldi képviseletei

Finnország külföldi képviseleteire e törvénynek az olyan kétnyelvű hatóságról szóló rendelkezései alkalmazandók, amelynek többségi nyelve a finn. A tiszteletbeli konzulátusokra ez a törvény egyáltalán nem alkalmazandó.

Az idegen nyelvek képviseleteken történő használatára vonatkozó részletesebb szabályokról az Államtanács rendelete rendelkezhet.

39. §

A védelmi erők csapattestei és a vezényleti nyelv

A védelmi erők csapattesteinek nyelve a finn. Legalább egy csapattest mindazonáltal svéd nyelvű. Más svéd nyelvű csapattestek és csapategységek éppúgy, mint kétnyelvű egységek oly módon hozhatók létre, ahogy a védelmi erőkről szóló törvények rendelik.

A hadkötelesnek arról a jogáról, hogy meghatározott csapattesthez vonuljon be, amelynek használati nyelve az ő anyanyelve, a finn vagy a svéd, a hadkötelezettségről szóló törvény rendelkezik. A finn valamint a svéd nyelvű, polgári szolgálatra kötelezett jogáról, hogy polgári szolgálatát anyanyelvén teljesítse, a polgári szolgálatról szóló törvény rendelkezik.

A védelmi erők vezényleti nyelve a finn.

40. §

A büntetés-végrehajtás nyelve

A 6. §-ban elrendeltek akadályozása nélkül a büntetés-végrehajtó intézmények körébe tartozó büntetőintézmények és azok részlegei egynyelvűek: finn nyelvűek.

Az igazságügy-miniszter rendeletével mindazonáltal kialakítható egy vagy több svéd nyelvű vagy kétnyelvű részleg.

41. §

Részletes szabályok

Részletes szabályokról e törvény végrehajtására az Államtanács rendelete rendelkezik.

10. FEJEZET

HATÁLYBALÉPÉS ÉS ÁTMENETI SZABÁLYOK

42. §

Hatálybalépés

Ez a törvény 2004. január 1-jén lép életbe.

E törvény az 1922. június 1. napján hozott nyelvtörvényt (148/1922) módosításaival együtt hatálytalanítja.

E törvény hatálybalépése előtt megkezdhetők a végrehajtásához szükséges intézkedések.

43. §

Átmenti szabályok

Az e törvény hatálybalépése előtt kiadott más törvény vagy rendelet hivatkozása az ezzel a törvénnyel hatálytalanított nyelvtörvényre e törvény hatálybalépése után az e törvényre történő hivatkozásnak tekintendő.

E törvény hatálybalépése előtt kezdeményezett ügyekre továbbra is az e törvény hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok alkalmazandók, hacsak a hatóság a felek jogait és érdekeit szem előtt tartva másként nem határoz.

Az Államtanácsnak az illetékességi és önkormányzati területek 2003—2012. évi nyelvi beosztásáról kiadott rendelete (1174/2002) a rendeletben meghatározott érvényességi idő végéig érvényben van azon részleteiben, amelyek a községek nyelvi helyzetére vonatkoznak. Az érvényességi időt követően új rendeletet ad ki az Államtanács a községek nyelvi helyzetéről e törvény 5. §-a 1. bekezdése alapján.

E törvény 34. §-ában megjelölt fogyasztási javakra vonatkozó szövegeket a hatálybalépéstől számított öt éven belül kell e törvény szerintivé alakítani.

Fordította: Mészáros András

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kiegészítés

Az érdeklődők figyelmébe ajánljuk a kiemelkedő finn nyelvész kutató, a Magyarországon is hosszú évekig működött egyetemi oktató fontos, részletező szaktanulmányát:

Petteri Laihonen: A finn nyelvpolitika

„MAGYAR NYELVJÁRÁSOK” XLVII. évf. (2009). 119–143. o.

Kiadja a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke

A tanulmány világhálós elérhetősége:

http://mnytud.arts.klte.hu/mnyj/47/08laihonen.pdf

Petteri Laihonen tanár úr újabb kutatásairól itt értesülhetünk:

https://www.jyu.fi/hytk/fi/laitokset/solki/henkilokunta/PetteriLaihonen

Finnország Alkotmánya (1999. 11. 06/731.) – Suomen perustuslaki (11.6.1999/731), világhálós elérhetőség:

https://www.finlex.fi/fi/laki/ajantasa/1999/19990731

www.finlex.fi

A térkép forrása:

https://en.wikipedia.org/wiki/Finland

Finnország Nyelvtörvénye (2003. 06. 06/423.) – Kielilaki (6.6. 2003/423), eredeti szövegének lelőhelye:

https://www.finlex.fi/fi/laki/ajantasa/2003/20030423