Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Az idegen szavak és a hangzás

Minden nyelvnek saját hangzásvilága van. Ami elüt attól, az abban a nyelvben csúnya. A körülöttünk lévő nyelvek mind szegről-végről rokonai egymásnak, ezért az ún. nemzetközi szavak szervesen illeszkednek beléjük, mégis mindegyik a maga képére formálja őket.

A magyar nyelv egyik jellegzetessége a hangrend, vagyis hogy eredeti szavainkban vagy csupa mély, vagy csupa magas hangok vannak, és a toldalékok is ehhez illeszkednek. Ezért vannak két alakú ragjaink: -ban/-ben, -nak/-nek, sőt vannak három alakúak is, mint -hoz/-hëz/-höz, mert ajakkerekítés szerinti illeszkedés is van. Némelyik rokon nyelvben ez még tisztábban érvényesül, és valószínűleg nálunk is következetesebb volt régen. Egyik nyelvemlékünkben például a gyertya gyortyaként szerepel. Ha vannak is vegyes hangrendű szavaink, nem mindegy, milyen hangok társulnak: az i, az é és a zárt ë jobban elviseli a mély hangok társaságát, mint a nyílt e, az ö és az ü. Nem szeretjük a mássalhangzó-torlódásokat, különösen a szó, illetve szótag elején. Éppenséggel ki tudjuk mondani a struktúra szót, de minek, hiszen van rá jó magyar szavunk: szerkezet. Már nehezebb kérdés a stratégia. A magánhangzókat sem szeretjük halmozni, ezért lett a nép ajkán a dauerból dajjer – ha emlékszik még valaki a göndörítés e módjára, és az augusztust sokan agusztusnak mondják.

Minél több szokatlan hangtársítás van egy szóban, annál zavaróbb. Külön nem zavarnának, együtt igen, és van magyar megfelelője a szónak: költségvetés. A tolerancia szóban teljesen felváltva vannak a mély és magas hangok, ráadásul az egymás után következő l és r hangba belebotlik a nyelvünk. Fölösleges erőlködnünk, hiszen tudjuk magyarul mondani: türelem, megértés, elfogadás. A konkrét szóban együtt van a hangrendi törés és a mássalhangzó-torlódás. Sokszor nem jut eszünkbe más, pedig mennyi ideig megvoltunk nélküle! Jelentése valós, tényszerű; konkrétum: tény, megtörtént eset; konkrétan: nevezetesen, pontosan, tárgyszerűen, tényszerűen. A renaissance francia szó olyan sajátos műveltségi fogalmat takar, hogy nem volna célszerű lefordítani. Reneszánsznak írták át, de ettől semmivel sem lett magyarosabb. Nem az ö-ë, hanem az ë-a, ill. ë-á az össze nem illő, az -ánsz végződés pedig ugyanolyan idegen, mint az -ansz. Nem illik a magyarba az angolból átvett fájl, dizájn, lájk, pendrájv, onlájn. A szóvégmutató szótárból ellenőrizhető: egyetlen magyar szó sem végződik így. Az angol bizonytalan hangképzése miatt is elüt a magyartól. Például a know-how tiszta magyar hangokkal nem mondható ki, de minek is? Van rá néhány szavunk: módszer, tudás, hozzáértés, szakértelem.

A szokatlan hangzású idegen szavakat régen bátrabban igazították magyarrá. Így lett például a scolából iskola. Most is lenne hajlam erre. A kombájn-t a parasztok kombánynak mondták, a meteorológia gyakran meterológiának hangzik, a kommunista és kommunikáció lazán komonista és komonikáció, a kolléga szó természetesebb kolega formában, de nem merjük így mondani őket, nehogy műveletlennek tartsanak.

Pedig ha már nem tudunk saját szót kitalálni egy fogalomra, legalább hagyni kellene a természetes elmagyarosodást.

buv

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés