Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

A magyar nyelv sajátságai

Híres tudósaink, mint Teller Ede, Szent-Györgyi Albert és sokan mások büszkék voltak magyar anyanyelvükre, sőt, számos külföldi is csodálta a magyar nyelv logikáját. Egész gyűjtemény kering a neten ilyen idézetekkel, itt nincs hely idézni őket.

Miben különbözik a magyar a környező nyelvektől? Dióhéjban sorolok néhány jellegzetességet:

1. A magyar alapvetően toldó nyelv. (Ragozónak mondják, de a képzők és jelek is ide értendők, sőt, az összetétel is.) Ez megkülönbözteti a hajlító és a különítő típusú nyelvektől.
2. A hangsúly mindig a szó elején van. Ott van a lényeg, a gyök. Emiatt ismerhetők fel jól ősi szavaink, amelyekből számos elágazás, szóbokor keletkezett részben toldással, részben a tő magánhangzójának megváltoztatásával. Így fölfejthető a fogalmak összefüggése. Pl. kör, körítés, körül, köré, kerek, keret, keretez, kert, kerít, kar, karéj, karol, karám…: Ezt fölismerve alkottak a nyelvújítók sok új szót. A jel szó családjában például több nyelvújítási szót találunk:  jeles, jellem, jelöl, jelölt, jelleg, jellem, jelent, jelentős, jelentéktelen, és rokona ennek a családnak a jegy családja: jegyez, jegyzék, jegyzet, jegyes.
3. Gondolkodásunk képszerű, ennek megfelelően nagyon sok a hangutánzó és hangulatfestő szavunk, még ma is alkotunk ilyeneket, továbbá gyakran élünk szólásokkal, közmondásokkal. Ezekben valamely jelenséget egy természeti képpel festünk le, pl. kemény dió, lassú víz partot mos.
4. Határozott a hangképzésünk.
5. Sok magán- és mássalhangzónk van, és ezek ritmikusan váltakoznak, egyikből sem szeretjük a torlódást, különösen a szó elején és végén.
6. A hangok hosszúsága nem a hangsúlytól függ, hanem külön jelentésmeghatározó szerepük van a rövid és hosszú hangoknak.
7. A mély és magas magánhangzók eredeti szavainkban nem keverednek, azaz van hangrend és illeszkedés.
8. A szófajokat csak használatuk különbözteti meg, nincs szófajra jellemző végződés. A főneveket is használhatjuk jelzőként, azaz melléknévként, és a melléknevek is átvehetik a főnév szerepét.
9. Nincs nyelvtani nem, a főneveknek egységes, bár két alakú névelőjük van: a, az. Egységes a harmadik személyű személyes névmásunk is: ő – akár nőről, akár férfiról van szó. A foglalkozásnevek nőt és férfit egyaránt jelentenek, csak ritkán tesszük hozzá néhány hagyományosan női foglalkozás esetében a nő utótagot: ápolónő, óvónő, varrónő. Az eredendően szexista nyelvekbe, amelyek még a tárgyaknak is nemet tulajdonítanak, most próbálnak bevezetni az egyenlősítés jegyében semleges névmásokat.
10. Az igék toldalékaik révén sokoldalú jelentést sűrítenek magukba: az alany számát, személyét, a cselekvés idejét, módját, sőt, a tárgyra is tudnak utalni. Ezzel sok névmást megtakarítunk.
11. A főneveknek nincsenek a latin nyelvtan szerinti esetei, azaz alakváltozatai. A főnév alakja állandó, a mondat összefüggéseit, a különféle körülményeket pontos jelentésű, önálló hangalakú ragokkal, névutókkal fejezzük ki.
12. Van névszói állítmány, vagyis igétlen mondat.
13. A birtokviszonyokat egészen másképp fejezzük ki, mint a nyugati nyelvek. Nincs birtoklásigénk, hanem a birtokon jelöljük a birtokos személyét (pl. van ceruzám, nem pedig: én birtoklok ceruzát).
14. A mondat szórendje kevéssé kötött, főként az értelem határozza meg. A a szórend változtatása nagyon árnyalt kifejezést tesz lehetővé.
15. A számokban, a keltezésben, a nevekben kibontó szemlélet mutatkozik meg: előbb a nagyobb, azután a kisebb, előbb a családnév, azután a keresztnév.
16. Alapvető a mellérendelés. A gondolatokat fokról fokra építjük fel, logikai sorrendben. Alárendelt összetett mondatnak csak ott van helye, ahol egy mondatrészt fejtünk ki mondatszerű formában. (A nyugati nyelvekben a mellékmondatot gyakran arra használják, hogy megtakarítsák vele egy szó megismétlését, amelyről az új állítás szól. Ez a magyarban álmellékmondatnak számít.)

Sokak szerint ennek a logikus nyelvnek köszönhető, hogy annyi nagy tudóst adott a világnak a magyarság. Az még érthető, hogy régen az új kultúrával, életmóddal sok latint szívtunk magunkba, német uralom alatt pedig németet, de miért hódolunk be ma ájultan az angolnak?

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés