Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.
Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.
idegenszók áradata
idegem nem tépték !
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém !
Földrész volt a kontinens és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség ?
Autentikus, hiteles volt,
a horizont: láthatár.
És ki vette át a sztrókot ?!
Üldözte tán száz tatár ?
A gyógymód ma terápia !
A viszály ma konfliktus.
Vetálytárs volt a rivális,
sértés volt – s nem inzultus…
Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál…
Már a nemzedék sem ízlik,
csak a generáció!
És a minősítő verseny
ma csak kvalifikáció…
A döntős ma finalista,
s a döntő a finálé…
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é ?
Ifjúsági, junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál…
Fizikailag jön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár…
Fizikailag ? Kis csacsi !
– Csak azt tudnám, hogy hol élsz ? –
„Fizikálisnak” – mondják ma,
ezt hallod, merre csak mész…!
Ibolyántúli sugárzás ?
Ma csak azt mondják: úvé…
Országot ma nyelvőrzőkért
senki sem tesz már tűvé !
Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció !
S a tüntetést fölfalta a
demonstráció…
Sztráda lett az autópálya,
s ilyet ki hihet ?
Tünetet mondtunk vidáman,
a szimptóma helyett !
Opció helyett, ha igaz
nem is olyan rég,
bátran mertük azt mondani,
hogy lehetőség…
Zűrzavaros ? Paraszti szó !
Jöjjön a kaotikus !
És az ősi túl rövid. S így
„menőbb”, hogy archaikus…
Régen, aki rögtönzött, ma
csak improvizál,
s aki régen elmélkedett:
ma teoretizál !
Hagyományos ? Micsoda szó !
Említeni kár is,
hisz jóval előkelőbb a
tradícionális !
Magánosítás? Mily rémes !
Kiszáradna a Sió ?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció ?
Régi bombára találtak.
A lélegzetem is eláll:
a rendőrség nem kiürít,
embereket evakuál !!
Ugyanakkor a környéket
elővigyázatosan
lezárták, de – Uram fia !
mindjárt hermetikusan !
Levegő most se ki, se be,
s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált…
Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb ? Nyelvész gárda
kapjon ezen hajba tán…
Visszapillantás – de szép szó !
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro…
És a szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó…)
Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál…
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál !
S a virágpor – kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak –,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak ?
A szerves ma organikus,
ünnepély ma fesztivál…
Összpontosít ? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál !
Ám a rosszra mégrosszabb jön,
s a koncentrál messze száll:
újmagyarban a „legkúlabb”
szorgalmasan fókuszál !!!
Emblematikust mondanak;
a jelképes mért nem jó?
Sírjában forog szerintem,
mindegyik nyelvújító…
Ki inspirál, ihlet, sugall,
avagy akár ösztönöz.
Ki az aki magyar szókat
elűz és bebörtönöz?!
Identitás? Azonosság!
Mért jobb itt az idegen?
Petíció? Folyamodvány!
Kit hagy mindez hidegen?
Kemikáliának mondják,
ami régen vegyszer volt!
Poloska pusztul e szótól
és a csótány szörnyetholt…
Akartok még botránkozni?
A helyzet nem elég „tré”?
Mit keres a magyar nyelvben
egy ilyen szó, mint a spré .
Albert Julianna mondja:
Nagyon alapos munka és ötletes és szórakoztató és főleg megszívlelendő,
Horváth András mondja:
Sokan feltűnési viszketettségben szenvednek, azt gondolják hogy ilyenkor okosat mondanak. .
Molnár Géza mondja:
Köszönjük az összeállítást és annak rímekbe foglalását. Érdekes, de megdöbbentő is ahogy a kor szelleme belopakodik használt nyelvünkbe. A médiák (lám én is íly szót használok) uralma észrevétlenül átalakítja gyönyörű nyelvünket. Sokak számára életmód célként a divat követése, másokhoz való hasonlítás, sőt olykor annak felülmúlása a fontos, s nem látják meg, nem is érzékelik, hogy közben mit veszítenek el. Ajánlom mindenkinek tanulmányozásra Babits Mihály: Stilisztika és retorika a gimnáziumban című írását!
© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés