Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Nyelvészeti magyarító szójegyzék – Gyógyítsuk a nyelvészeti szaknyelvet is!

.

.

BÁRCZI FÜZETËK XXIII.

– A magyar nyelvész gyakran idegen szavakba burkolja kutatási eredményét, mondanivalóját. (Titkolni akarja? Vagy talán így kívánja bizonyítani tudományosságát?) Ne tegye, mert előbb-utóbb nem akad olyan nyelvtárs, aki hajlandó lesz végigolvasni tanulmányát, főleg a könyvét…

– Nyilvánvaló, hogy a nyelvtudomány részben nemzetközi keretek között működik, és semmi kifogásunk nem lehet amiatt – sőt örülnünk kell! –, ha angolul, németül vizsgáltatik akár a magyar nyelv is. Úgyszintén magától értetődik, hogy a nyelvtudomány állandóan terebélyesedik (alapkutatások új szempontok szerint; az alkalmazott nyelvtudomány bővülő lehetőségei; újfajta összegzések stb.). Mindezek a változások nem jogosítják föl a magyar nyelvészeket arra, hogy valósággal ömlesszék a görög-latin-angol-stb. szakszavakat nyelvünkbe. Vegyék a fáradságot: keressenek, alkossanak magyar szakszavakat!

– Természetesen nem az idegen nyelvek ellen fenekedünk. Nyelveket tanultunk és tanulunk, nyelvvizsgát tettünk, fordítunk – akár több nyelvből is.

– A 2024-es magyar nyelv hete alkalmából tesszük közzé a mintegy 3000 címszavas vadonatúj magyarító gyűjteléket, a 23-as számú Bárczi Füzetet.

M. A.

.

.

.

Nyelvészeti magyarító szójegyzék

.

Kanalas orvosság gyanánt – ámbár fogyasztható csëppenként, kortyonként is.

.

.

Összeállította: Mészáros András

.

Bősze Péter Ajánlásával

Demeczky Jenő Előszavával

.

.

Első kiadás

BÁRCZI GÉZA KIEJTÉSI ÉS NYELVMŰVELŐ ALAPÍTVÁNY

Bicske–Budapest, 2024

.

.

Molnos Angéla (1923–2008) és

Bertók Lóránd (1934–2020) emlékére

.

Mëgjelënt 2024-ben,

a Bárczi Géza Kiejtési és Nyelvművelő Alapítvány

működésének 25. évében.

.

Cserna Károly (1867–1944) Bessenyei György -rajzának (1899) forrása:

https://dka.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=40047 , https://dka.oszk.hu

„Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.”

Bessenyei György: Magyarság (1778)

.

Bárczi Füzetëk XXIII. A Bárczi Füzetëk sorozatában köznyelvi kiejtésünkhöz és nyelvi műveltségünkhöz kapcsolódó alkotásokat közlünk időről időre. Tervezëtt kiadványaink: forrás-művek, elméleti tanulmányok, gyakorlati és oktatási anyagok.

.Felelős kiadó: Buvári Márta

ISSN 1785-9476

ISBN 978-963-88353-5-2

Az alapítvány jelképe Nagy Éva Ilona munkája.

© – Jogfënntartás: Bárczi Géza Kiejtési és Nyelvművelő Alapítvány, 2024

© – Jogfënntartás: Bősze Péter, 2024

© – Jogfënntartás: Demeczky Jenő, 2024

© – Jogfënntartás: Mészáros András, 2024

.

.

Ajánlás

.

Mészáros András: Nyelvészeti magyarító szójegyzék

Kanalas orvosság gyanánt – ámbár fogyasztható cseppenként, kortyonként is.

Bárczi Géza Kiejtési és Nyelvművelő Alapítvány, 2024

.

Meglepetéssel és szárnyaló örömmel vettem kézbe Mészáros András: Nyelvészeti magyarító szójegyzék című összeállítását, amelyet a szerző „kanalas orvosság gyanánt” ajánl, de hozzáteszi, hogy „ámbár fogyasztható cseppenként, kortyonként is”. Meglepetésként, mert két évtizednél régebben is igyekszem rávenni a nyelvészeket, hogy a nyelvészet tudományában a magyar szakszókat használják a szükségtelen idegen nevezetek helyett. Ők ebben ugyanis túltesznek az orvosokon: nyelvészeti folyóiratokban megjelelő írásaikban, nyelvészeknek tartott előadásaikban az orvosoknál is gyakrabban élnek az idegen szakelnevezések alkalmazásával. Erőfeszítéseim foganatja a falra hányt borsóéval volt egyenlő. Kérdéseimre mindig azt a választ kaptam, hogy az idegen szakszó a helyes, mindenki érti, pontosan fejezi ki a fogalmat. Na, nem mintha nem tudnának gyönyörűen magyar nevezetekkel írni. A Magyar Orvosi Nyelv című folyóiratban megjelent írásaik ezt jól mutatják. Például Keszler Borbála, Kiss Jenő írásait – hogy csak két nyelvészt említsek – időről időre elővettem, hogy felfedezzem a szófordulataikat, a mondatok tökéletes szerkesztését, és azt, hogy miként lehet a szöveget gyönyörködtetővé tenni – tanulmányoztam a fogalmazásukat, és nagyon sokat tanultam tőlük. Vallom, hogy a nyelvészek feladata a nyelv védelme, ám úgy látszik, ők ezt nem így gondolják, legalábbis általános nyelvészeti állásfoglalásként nem.

Megtört a jég, gondoltam: ezért volt szárnyaló öröm Mészáros András könyvének a kézbevétele. A szójegyzék – miként a szerző nevezi – megteremtette azt a lehetőséget, hogy a nyelvészeti nevezeteket magyarul is pontosan mondhassuk, írhassuk. Hogy a magyar nevezetek használata elterjed-e a nyelvész körökben, csak az idő mondja meg. Ám, ha nem készült volna el a nevezettár, vajmi csekély esély lett volna rá, ha egyáltalán. Mindig derűlátó voltam, most is így lapozgatom a szójegyzéket, bízva abban, hogy sokan kapnak kedvet a magyar szakszavak használatára, és megteremtődik a magyar nyelvű nyelvészeti nyelv alkalmazása, még akkor is, ha csak emberöltők távlatában.

A szerző Illyés Gyula idézettel kezdi:

.

„Módszer? Legelőször is határozd el egész brutálisan, hogy eztán egyetlen idegen szót sem írsz le; tán még azt sem, hogy brutális.”

.

Igen, az elhatározás, hogy ezután csak magyar szavakat használok, a legnehezebb, de a megvalósítása sem könnyű. Az idegen szakszavak gyökeresedtek meg a gondolkodásunkban, ezek ötlenek azonnal eszünkbe, mikor beszélünk; nem egyszer meg kell szakítani a mondókát, keresve a magyar megfelelőket. Ám, ha megszokjuk a magyar nevezetek használatát, rajongói leszünk a magyar nyelvnek, gyönyörködtetni fog; a szükségtelen idegen szavak használata válik nehézzé. Szívemből, lelkemből kívánom ennek az élménynek a megélését mindenkinek. Mészáros András szójegyzéke – a magyar nyelv védelme mellett – ehhez segít hozzá.

A szükségtelen idegen szók áthúzva vannak a könyvben, a helyettük mondható magyar szók, kifejezések találók, nagyszerűen alkalmazhatók. Mindegyikhez több magyar megfelelőt is felsorolt, lehetővé téve az árnyalt és a szövegkörnyezet szerint pontos kifejezés kiválasztását.

Messzemenően nemcsak a nyelvészeknek hasznos az összeállítás, de minden magyar nyelvet szerető embernek is. Mindenkinek repeső örömmel ajánlom, beleértve az iskolákat is: hasznos útmutató a gyermekek tanításához.

A szerző könyvét Molnos Angéla és Bertók Lóránd emlékének ajánlja. Olyan két kiváló személyiségre emlékeztet, akik mindenekfelett lelkesedtek a magyar nyelvért, és utolsó pillanatukig küzdöttek érte.

.

2024. február 3.

Bősze Péter

.

.

.

Előszó

.

„SZÓKRATÉSZ

Megállapításunk szerint nyilvánvaló, hogy az első névadó olyanra csinálta a neveket, amilyennek a dolgokat látta. Vagy nem? …

Mert nem lehetetlen, hogy a névadó, ha egyszer már tévedett, a többit aztán már erőnek erejével összhangba hozta ezzel a tévedésével. Éppúgy, mint ahogy a matematikában is, ha kezdetben csak egy kis hiba csúszik is bele, utána mind nagyobb számban követik azt mások is, és mégis összhangban vannak ezek egymással. Minden dolognak éppen az elejére kell a legnagyobb gondot és figyelmet fordítani, hogy helyes-e vagy nem. Ha ezt kellőképpen kivizsgáltuk, akkor jöhet csak következetesen a többi. …

Bizony nem jelentéktelen emberek voltak azok az első névadók, hanem filozófusok és meteorológusok, kedves Hermogenészem!”

Platón: Kratülosz

(Szabó Árpád fordítása)

.

„Mások azt hánytorgatják föl, hogy a nyelv természeti jelenség, s abba mesterséges eszközökkel nem lehet beleavatkozni. … Megannyi példa az ellenkezőjét bizonyítja. Nem hivatkozom Kazinczy tüneményes sikerére, aki nélkül ma nyelvünk aligha volna ilyen kifejező, rugalmas, hajlékony. Minden művelt nyelvnek akadtak mérnökei, akik a természetnek parancsolni tudtak, és a zabolátlan ösztönöket megfékezték. Malherbe – „a szava zsarnoka” – nem eredménytelenül küzdött a franciába betolakodott görög és latin kapcsolások ellen, s Campe se hiába irtogatta a németben elburjánzott francia szavakat. Ha két ilyen hatalmas, egységes nyelvterület is művelésre szorul, hogy megoltalmazza jellegét, s ha a franciák és a németek még ma is folyton söprögetnek a maguk küszöbe előtt, miért riasztgatják el testvértelen nyelvünk munkásait, miért jelzik fáradozásukat eleve is haszontalannak?

Ezek az ellenfeleink szigorúan bölcseleti álláspontra helyezkednek. Mindent megértenek, mindent megbocsátanak. Azt vallják, hogy ami él és van, jogos, pusztán azáltal, hogy él és van, különben az erők harcában meg se születhetett volna. Tételüket a nyelvre is alkalmazzák. Szerintük azok a szemsértő és fülbosszantó rútságok, melyek eléktelenítik a nyelvet, egy diadalmas irányzat eredményeképpen jöttek létre, az élet és fejlődés parancsára, hiábavaló ellenük hadakozni. Az, ami most rendellenes és forradalmi, maholnap úgyis rend lesz és szabály.

Nem támadom ezt az elméletet, mellyel végeredményben minden pusztítást és romlást igazolni lehet. Csak azt nem hiszem el, hogy ezek a bölcselők akkor is ilyen elnézők, mikor olyan értékeket látnak veszélyeztetve, melyek nekik valóban becsesek és kedvesek, hogy akkor is ilyen magas nézőpontról szemlélik a világot, mikor a sötét sikátorban tulajdon életükre törnek. Bizonyos vagyok, hogy akkor szembeszállnak támadóikkal, a vak eseményeknek ellene szögzik akaratukat, mint szintén létező erőt, melynek éppen a létezésénél fogva létjogosultsága van, s azon igyekeznek, hogy megmentsék vele, ami menthető.”

.

Kosztolányi Dezső: Nyelvtisztítók és nyelvpiszkítók

(Pesti Hírlap, 1932. augusztus 20.)

.

Mindennapi munkám során, egy nagy számítástechnikai vállalat európai fordítóközpontjában, gyakran találkozom a szinte kizárólag amerikai-angol eredetű szakkifejezések honosításának problémáival, az egyes célnyelveken választott megoldások hasonlóságaival és különbözőségeivel.

Napjaink meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatait összefoglalóan világegységesülésnek nevezzük. A világegységesülés általános folyamatának része egy vele együtt járó, ellentétes irányú folyamat, a honosítás. Amilyen mértékben egységesül világszerte a javak termelése, szállítása, értékesítése, az előállításukhoz használt műszaki megoldások, a pénznemek és pénzmozgások, a földi, vízi és légi úthálózatok sokasága, olyan mértékben válik egyre fontosabbá a helyi nyelvek, kultúrák sokfélesége. A honosítás követelményeit már a termékfejlesztés során figyelembe kell venniük a gyártóknak, mert ma már az új termékek egyidejűleg sok nyelven, sokféle kulturális környezetben jelennek meg. A versenyképességhez mindezt következetesen, világosan és gyorsan kell végrehajtani, nem telhet el túl sok idő az forrásnyelvi alaptermék és a célnyelvi változatok megjelenése között.

A termékcsaládok fejlesztése több, egymástól független telephelyen történik, ezért könnyen előfordulhat, hogy az egyes fejlesztőcsapatok írói, szerkesztői, vezetői és fordítói egyazon fogalom jelölésére eltérő szakszavakat használnak. Érthető, hiszen a fejlesztéssel foglalkozó szakemberek találékonyak, és az általuk alkotott újdonságot szeretnék új megnevezéssel is megkülönböztetni a már ismert fogalmaktól. Gyakran nem veszik figyelembe, hogy a rokonértelmű szavak használata megnehezíti a fordítók munkáját, a felhasználók számára pedig a megértést. Az új ismeretek átadásának éppen a nyelvi leleményesség lehet az akadálya, ha ismert, elfogadható jelölő helyett is újat alkot.

Egy-egy új, addig ismeretlen fogalom jelölése rendszerint az új fogalmat bevezető fejlesztők által választott szakszóval vagy kifejezéssel történik, a célnyelvek legtöbbször nyelvész és irodalmár képzettségű szakszókincs-kezelői a honosítás folyamatában nem fordítást végeznek, hanem jóval összetettebb módon határozzák meg a fordítók által követendő célnyelvi szóhasználatot. A forrásnyelvi szakkifejezések gépies lefordítása a célnyelv már létező szótárai alapján sok esetben semmitmondó vagy éppen félrevezető eredményt adhat.

A szakszókincs-kezelőnek először is azt kell kutatnia, hogy miként közlik egymással az adott tárgykör szakemberei (sokszor az adott tárgykör szakírói) saját nyelvükön azt az új fogalmat, amelyhez a szakszókincskezelő a célnyelvi kifejezési formát keresi. Az így felkutatott szakkifejezést azután nyelvészeti szempontból értékeli, és ha elfogadhatónak találja, fölveszi az adott szakma szókincsébe. A szakemberek által választott megoldások sokszor köznapi szavak különleges célú használatán alapulnak, sokszor találóak, ám lehetnek súlyos szóeredettani, jelentéstani vagy hangtani hibáik is. Ilyenkor a szakszókincskezelő javasolhat jobb kifejezést, amelyet azután a szakemberek elfogadnak vagy elvetnek.

Amennyiben a fogalom még annyira új, hogy szakmai körökben nincs rá célnyelvi kifejezés, vagy éppen van, de azt minél előbb fel kellene váltani egy nyelvészeti szempontból használhatóbbal, a szakszókincskezelő nem hagyatkozhat a szakemberekre, saját magának kell a célnyelvi szakkifejezést megteremtenie. A szakszókincs-kezelőnek az ismert szakkifejezések fordítása során megkövetelt gondosságon túl, az eredeti fogalommal kell tisztába jönnie, és azt kell felkutatnia, hogy saját anyanyelvi kultúrájának rendszerébe hogyan illeszthető be az új fogalom, milyen alá- és fölérendelt fogalmakkal hozható kapcsolatba, vannak-e az adott nyelvben hasonló, szűkebb, tágabb vagy éppen ellentétes tartalmú fogalmak.

Azt is tudnia kell, hogy ezeknek a fogalmaknak milyen kifejezési formái élnek a célnyelvben, létezik-e olyan szó vagy kifejezés, amely alkalmas az új fogalom jelölésére.

Ha van könnyen alkalmazható szó az új fogalom jelölésére, akkor a szakszókincskezelő egy új, szakmai jelentést ad a meglévő szónak, ezzel megváltozik a szó jelentésszerkezete, növekszik, vagy éppen ezáltal jön létre a szó többjelentésűsége.

Például az angol web szó eredeti jelentése ’szövedék, háló’, amely a műszaki megoldás széles körű elterjedése óta újabb jelentést vett föl: ’elektronikus adatátviteli vonalakkal összekötött számítógépek láncolatát’ is jelenti. A magyar megfelelőjeként elterjedt háló szó jelentésszerkezete ugyanígy megváltozott. Ez különösen a szóösszetételekben jár meglepő következményekkel, például a world wide web magyar megfelelője a világháló, korábban egyáltalán nem, vagy csak mitológiai értelemben lett volna érthető. A website magyar megfelelői közül a hálóhely ma még csak elvétve fordul elő ’a világhálón föllelhető oldal’ értelmében, a hálószem viszont már jóval elterjedtebb. Első hallásra e két szó korábbi jelentése jut eszünkbe, és csak a szövegkörnyezet alapján jövünk rá, hogy a hálóhely nem ’alvás céljára kialakított térrész’-t, a hálószem nem ’összecsomózott fonalak által alkotott likacs’-ot jelent, hanem mindkettő a világméretű számítógépes hálózat adott címén található, számítógépen kódolt tartalmak együttesére’ utal.

Ha az új fogalom jelölésére nincs célnyelvi szó, akkor a szakszókincs-kezelőnek olyan kifejezési formát kell keresnie, amely könnyen átalakítható úgy, hogy az új alak a régebbi fogalmak és nyelvi formák szabályainak ismeretében magától értetődően jelölje az új fogalmat. Nemcsak szóösszetétellel alkothat új szót a szakszókincskezelő, hanem szóképzéssel is.

Az így létrehozott szakkifejezés akkor számíthat sikerre a szakemberek körében, ha kellően sűrű és erős az a jelentésháló, amelyet az új szó alakjai jelölnek, ugyanakkor alakja átlátható, azaz világos a szó alaktani felépítése. Aurélien Sauvageot már a hatvanas években megállapította, hogy a magyar nyelv nagy értéke nyelvújításkori szókészletének egy-egyértelmű kapcsolódása jelentéseik hálójához, amit a beáramló idegen, elsősorban angol szavak fokozatosan fellazítanak. (L’édification de la langue hongroise, (A magyar nyelv építkezése), Klincksieck, Paris, 1971.)

Ha a szóalaktani eljárás nem vezet sikerre, akkor a szakszókincskezelő átveheti az eredeti jelölőt (a szakemberek legtöbbször ezt teszik), amelyet eleinte, rendszerint az eredeti, idegen írásmóddal, később, a szó használatának elterjedésével párhuzamosan célnyelvi átírással használnak. Például: Kiefer Ferenc 1983-ban a topic – comment alakokat, 1999-ben pedig a topik – predikátum szavakat használja.

Ha mindezen próbálkozások eredménytelenek maradnának, a szakszókincskezelő az új fogalom forrásnyelvi jelölőjében megragadott indíték vagy az új fogalom más lényeges indítéka alapján teremthet a célnyelvben új kifejezést is. Ebben az európai nyelvek beszélői között élen járnak a franciák, a finnek és a horvátok. A szaknyelv használhatósága szempontjából ez utóbbi eset a legkívánatosabb, ám egyben sajnos a legritkább is.

.

Mészáros András jó érzékkel választotta a magyar nyelvű szakirodalomban használt nyelvészeti szakkifejezések honosításának útját eredeti értelmük feltárásában. Ebben támaszkodhatott Constantinovitsné Vladár Zsuzsa munkáira.

„A magyar, finn és lapp nyelvészeti munkák a 18. században a nemzeti nyelvtanok sajátos jelenségeinek leírásában megkísérelték a korábban egyeduralkodó latin nyelvészeti terminológia kiegészítését. E törekvésüket több módon valósították meg: egyrészt átértelmezték a meglévő latin terminusokat, esetleg jelzővel egészítették ki őket, végül új terminusokat is létrehoztak közszavakból, esetenként új szakszavakat is alkottak. Egyszerűbb esetben meglévő köznyelvi szavakat metaforikusan nyelvészeti jelentésben használtak, például: suffixum, terminatio. A jelzővel kiegészített hagyományos latin kategórianevek azt mutatják, hogy a nyelvtani terminusok jelentése is éppen úgy változik, mint a közszavaké: a jelzős latin kategórianév eredeti névadó motívumának elhomályosulása nélkül fogalmi ellentmondást tartalmazna az infinitivus determinatus (ragos főnévi igenév) vagy a suffixum praepositionale (határozórag). A praepositio ebben az összetételben már nem tartalmazza a latin szófaj eredeti névadó tulajdonságát (elöl álló), csupán a szófajra utal, így kaphatja a határozóragok magyar nyelvbéli helyzetét jelölő suffixum (végződés, toldalék) kiegészítést. Ugyanígy, a latin infinitivus (meghatározatlan) a latin nyelvtanban oppozícióban áll a verbum finitum-mal, a ragozott igével, az előbbi nem határozza meg az alany számát és személyét, az utóbbi igen. A finnugor nyelvekben viszont a főnévi igenév ragozható, meghatározza a főnévi igenévvel jelölt cselekvés alanyát, ezért infinitivus determinatus. Az infinitivus eredeti motívumának elhomályosulása nélkül ez a szakkifejezés ’meghatározott határozatlan’-t jelentene.” Constantinovitsné Vladár Zsuzsa, Latin terminológiai kísérletek XVIII. századi magyar, finn és lapp nyelvészeti munkákban, in: Kontrasztív szemantikai kutatások, Tinta Könyvkiadó, Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához XI. kötet, Budapest.

.

Mészáros András szótára legtöbbször az ógörög és a klasszikus latin nyelv ismeretében kísérli meg a bevett nyelvészeti szakszavak honosítását, és ebből a szempontból szerencsés, hogy az utóbbi évtizedek idegen eredetű szakszavai többnyire angol szakirodalomból származnak. Az angol nyelv ugyanis több hullámban is a latinra épül, így az onnét átvett szakkifejezések a legtöbb esetben visszavezethetők a klasszikus latin nyelvtanok – esetenként görög eredetű – megnevezéseire.

Saját szakterületemen (számítástechnika, adatátvitel) sokszorosan megtapasztaltam, hogy hiába alkotok találó, könnyen használható magyar szakkifejezést, a legnagyobb ellenállást éppen kollégáim, a magyar szakemberek részéről tapasztalom. Azok, akik elsőként találkoznak az új szakszóval legtöbbször változtatás nélkül vagy legföljebb a magyar hangtannak megfelelő átírásban használják a forrásnyelvi szakszót. Az elmúlt huszonöt évben gyűjtött nagyjából 70 ezer magyar szakkifejezés alig három százaléka a saját javaslatom. Őszintén kívánom, hogy Mészáros András szótárának nagyobb sikere legyen.

.

Demeczky Jenő

IBM vállalati szakszókincskezelő

a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének tagja

a Magyar Nyelv Terminológiai Tanácsának tagja

.

.

.

Bevezetés

.

Ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki dr. Bősze Péter orvos-nyelvésznek és Demeczky Jenő mérnök-nyelvésznek s mindazoknak, akik tanácsaikkal segítették e munkálat véghezvitelét.

.

Miért?

A nyelvészeti szakszavak, szakkifejezések magyarosítását és együvé csoportosítását nyomatékos, halaszthatatlan feladatnak gondoljuk, bár rendelkezésre állanak kiváló idegenszó-tárak és általános magyarító művek – a világhálóra ömlesztett adattömegről nem is beszélve.

Nos, a Magyar Tudós Társaság és a nyelvújító nemzedékek eredeti szándékával ellentétben áll, műveltségünket folyvást sértegeti az, ami a magyar nyelvtudományi szaknyelvvel történt-történik. Az idegenszó-járvány eredőiről ezúttal nem nyitunk vitát, mert mondandónk esetleg megbotránkoztató lenne. Nyilván több tényező egybekelése juttatta idáig a nyelvészeti szaknyelvet – tisztelet a kivételeknek, a magyarosabb nyelvészeknek és műveiknek.

A magyarítás szükségességéhez egyetlen közismert lényeges érvvel hozakodunk elő. Bizony, az idegen szó gyakorta több, már létező, alkalmas magyar szót, fogalmat szorít ki. Például: „poszt (pono, positus, postus): • bejegyzés, honlapbejegyzés, hozzászólás, köznaplóbejegyzés, köznaplózás; sz-bejegyzés, sz-hozzászólás; állás, őr, őrhely stb.”; továbbá: „poszt- (post): • hátsó-, hátul, mögött, után; múlva, óta; után-”.

Sajnos a már megjelent másnyelvű–magyar nyelvészeti szótárak valamilyen okból nemigen akaródzanak magyarítani (Földes Csaba 1991; Porkoláb Ádám – Fekete Tamás 2021a és 2021b).

.

Teendőink?

Persze, folyamatos önfigyelés és önellenőrzés, erőfeszítés, a megfelelő segédeszközök használata, de mindenekfölött nyelvünket megillető tiszteletünk szükségeltetik – igényszintünk türelmes emelése mellett –, hogy az általunk használt, folyamatosan fejlesztett és fejlesztendő magyar nyelvészeti szaknyelv lehetőleg minden művelt embernek érthető legyen, legalább nagy vonalakban.

Tudniillik idegenszó-tömkeleg nélkül is jócskán össze van már bonyolítva és bonyolódva élet-tükröztető nyelvi valóságunk, no meg a szerte-szét ágadzott nyelvtudomány. Isten ments, hogy idegen szavakkal történő bűvészkedésével a jelenleg „alkalmazott” nyelvészet eljuttasson bennünket az „alkalmazatlan” fogalmáig, aztán majd „alkalmazhatatlan” vagy „alkalmatlan” jelzővel kelljen fölcímkéznünk a magyar nyelvtudományt. Velősen: nyelvtudományunk tényleg legyen „közérdekű”-bb és „hasznos”-abb! (Kontra Miklós 1999; Kontra Miklós 2010)

Természetesen az igényektől függően megoldható s meg is oldandó az idegen nyelvű szakkifejezések megjelenítése, például ilyeténképpen: befejezett ige (verbum perfectum); főnévi igenév (infinitivus); szóalaksor, ragozásminta stb. (paradigma vagy paradeigma); tárgyeset (accusativus vagy casus accusativus); közmondás-változás, szólásváltozás (antiproverbium); kiegészítő, nem nyelvi, nem szóbeli (non-verbalis); nyelvieszköz-választástan, tettnyelvészet, választástan stb. (pragmatika); megnyilatkozás, befolyásoló beszédesemény, szünetközi megnyilatkozás (utterance) stb. Annak sincsen akadálya, hogy tudósok idegen nyelven írjanak a magyarnyelv-kutatásról, de a mi nyelvünket első renden tiszta magyarsággal kell búvárolnunk és művelnünk.

.

Szakszógyűjtés és -magyarítás

Idegen szónak tekintjük azt a szót, szakszót, amelyet a szótárak, a szakirodalom (például Horváth Péter Iván 2016), illetve nyelvérzékünk annak tart. Nem mellesleg különbséget kell tennünk idegen szó, vendégszó (amely nemrég érkezett nyelvünkbe, bár gyakran előfordul, de idegenségét továbbra is érzékeljük), nemzetközi szó, vándorszó és jövevényszó között. Nem minden esetben húzható köztük éles határ, viszont általánosító összemosásukat nem fogadjuk el.

A magyarítandó szavakat, kifejezéseket a Szakirodalomban jegyzett művekből és egyéb olvasmányainkból gereblyéztük össze. Valóságos állatorvosi lónak bizonyult a 77 nyelvészeti összefoglaló (Nyelvészetről mindenkinek. Balázs Géza 2011): csupáncsak H. Varga Gyula 3 és különösképpen Balogh Judit 2 ismertetője érdemel dicséretet nyelvészi magyarosságból. A gyűjtés során azzal szembesültünk, hogy a magyar nyelvészek szívesen élnek mindenféle egyéb idegenségekkel, vagyis idegenszó-kedvelőknek bizonyulnak. Részint ezekkel a befészkelődött műveltségszavakkal bővítettük a szóállományt. Igyekeztünk minél szélesebben meríteni a magyarnyelvtudomány-ágak szókincséből, de teljes magyar nyelvészeti műszótárra távolról sem törekedhettünk. A szinte önmagukat szaporító angol-magyar zagyvanyelvi szavak, „csinálmányok” átfogó semlegesítése – a rendelkezésre állt időkeretben – meghaladta volna erőinket.

Az idegen szakszóhoz megkerestük a már létező magyart, vagy fordítást, képzett szót, szóösszetételt avagy fogalmi-újító szóleleményt javasolunk.

Leginkább az alábbi szótárakat forgattuk a szükséges-alkalmas magyarításokhoz és jelentés-meghatározásokhoz: Bakos Ferenc átfogó, hagyományos idegenszó-gyűjteményét (1998); Molnos Angéla általános szókincsű, bátor, ötletgazdag Magyarító könyvecskéjét (2015); Tolcsvai Nagy Gábor legújabb, leggazdagabb szókincsű és részletező fogalmiságú idegenszó-tárát (2007).

Csupán kicsiny részben magyarítottuk az irálytan (stilisztika) szakszavait, viszont fölhívjuk a figyelmet a legújabb, kiemelkedően gazdag ismerettárra-példatárra: Adamikné Jászó Anna 2019.

A korai latin nyelvű magyar nyelvtanoknak csupán néhány szakkifejezését vettük figyelembe (Constantinovitsné Vladár Zsuzsa 2005: főként a 152–161. oldalak), és nem vállalhattuk régi magyar nyelvű nyelvtanaink szakszavainak földolgozását, bár a későbbiekben visszanyúlhatunk ehhez a lehetséges forrásanyaghoz (lásd: A magyar nyelv rendszere 1846; Szathmári István 1968).

.

Szócikkfölépítés négyféleképpen

1.: magyarítandó kifejezés, szó, szóalak (görög vagy latin vagy egyéb nyelvű forrásszóalak, forrásszóalakok): • magyarítás(ok), fontos magyarítás(ok) stb.

2.: • általánosan használt idegen szó, kifejezés (görög vagy latin vagy egyéb nyelvű forrásszóalak, forrásszóalakok): • magyarítás(ok), fontos magyarítás(ok) stb.

3.: (idegen nyelvű szó, kifejezés) (görög vagy latin vagy egyéb nyelvű forrásszóalak, forrásszóalakok): • magyarítás(ok), fontos magyarítás(ok) stb.

4.: • magyar szakszó és kifejtése.

.

A megoldások csupán a címszó féleségében különböznek:

1.: áthúzott idegen szakszó;

2.: • idegen szakszó vagy idegen szakszó; [Olyan szó, amelynek használati gyakorisága miatt pillanatnyilag „megkegyelmezünk”.]

3.: (idegen szakszó); [Olyan szó, amelynek írásmódja egybeesik az eredetivel.]

4.: • magyar szakszó, szakkifejezés. [Valamilyen szempontból kiemeltük.]

.

Jelek és megoldások a szócikkben

– áthúzással jelöljük a magyarítás szükségességét: áthúzott idegen szakszó;

– gömbölyű zárójelben, ( )-ben helyeztük el az idegen szó eredőit (a görög, latin és egyéb nyelvű forrásszavakat);

– a felsorolásjelző, • (teltköröcske) után általában betűrendben következnek a magyarítások;

– az általunk legfontosabbnak tartott magyarított szavakat kövérítjük;

– pontosvesszővel, ;-vel választjuk el egymástól a nagyobb jelentésköröket;

– szögletes zárójelbe, [ ]-be kerültek a kiegészítő megjegyzések, valamint a helyenkénti szemléltető nyelvpéldaanyag;

– olykor közöljük a forrásszó eredeti jelentését-jelentéseit is: [az ógörögben:] [a latinban:];

– a legtöbb szócikk végén kitehettük volna az stb. (= és a többi) rövidítést, talán indokolnunk sem szükséges, miért.

.

A kiejtést szögletes zárójelben jelenítettük meg a magyar egyezményes hangjelölés szerint [a h-féle hangokat kivéve: h, kh, hh, X] – ugyancsak a teljesség igénye nélkül (Papp István 1966).

A nyelvi példák általános hozzárendelésével ugyan gyarapodott, kiteljesedett volna a gyűjtemény, viszont ez a túlvállalás éppen a magyarítás elsikkadásával fenyegetett. Így csupán a hangtan (phónétiké [tekhné]), a jelhangtan (phónologia) besorolt címszavaihoz (vö.: Bárczi Géza 1951, Gósy Mária 2004, Kassai Ilona 2005, Papp István 1966) meg a névszóesetek címszavai mellé (vö. például: Tolcsvai Nagy Gábor 2000) állítottunk szemléltető nyelvanyagot.

.

Forrásszó-megjelenítés

A forrásszavakat elsősorban kiváló szótárainkból kerestük ki, az ógörögöket a Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990-ből, a latinokat a Györkösy Alajos 1978-ból, és a megfelelő szóalak(ok)kal soroltuk be őket a szócikkekbe. Persze a szószármazási sor megjelenítésében, ellenőrzésében a megadott szakirodalmi munkák, valamint nyelvtanok mellett a világháló segítségét is igénybe vettük. A németből, angolból, franciából és másunnan átkeveredett idegen szavak száma alacsony; így sikeredett a merítésünk, hisz a szakszavak eddig túlnyomórészt görögösek-latinosak voltak.

.

– Az ógörög szavak, szóelemek átírását a Maywald–Vayer–Mészáros [1939/]1978 szerinti betűmegfelelések szerint végeztük (10. oldal: 8. §. A betűk). Természetesen a szókezdő h ʽ-jelet (h-hehezetjelet) is átírtuk. (Vigyázat, visszakeresésnél szókezdő h betűt nem találunk görögszótárban, legfeljebb kh-t.) A görög α (alpha vagy alfa) ȧ-val (palóc a-val, nemzetközi a-val), az ε (epszilon) ë-vel (zárt ë-vel) ejtendő, de ezt a forrásszavakban nem jelöltük. Az υ (üpszilon) hangértéke ü, ű, az αυ (alfa-üpszilon) hangértéke au (ȧu), az ευ (epszilon-üpszilon) hangértéke eu (ëu). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az ου (omikron-üpszilon) betűkapcsolatot – a visszakereshetőség érdekében is – ú-val adjuk vissza (Maywald–Vayer–Mészáros [1939/]1978: 11. o.). Az ékezetek, a hang- és írásjelek (például aláírt ióta = iota subscriptum) kiírásától eltekintettünk.

– Az ógörög igét egyes szám 1. személyű alakban idézzük, például az archaizál címszónál arkhaidzó (= a régieket utánozom, régiesen viselkedem). A görög főneveknél nincs kiírva a névelő (ho, hoi; hé, hai; to), hisz könnyen kiszótárazható; kivétel: a semleges nemű többes számú ta.

– A latin szavak, szóelemek zárójeles idézésénél nem használtunk ékezeteket, példákul: absolvo (= befejezek stb.; szótárban: absolvō); abstraho (= elvonok stb.; szótárban: abstrahō).

– Minden latin ige származtatását az egyes szám 1. személyű alaktól indítjuk, még a rendhagyóknál is, például a (futurum) címszónál sum (= vagyok), az abszolút címszónál absolvo (= befejezek stb.) szerepel.

– A származtatásnál, forrásszavaknál általában nem jelenítettük meg a további görög, illetve latin képzőket, csupán a –logia utótagot – a rövid o miatt.

– A latin a betűt legtöbbnyire ȧ-val (palóc a-val, nemzetközi a-val) – néha á-val – kell hangoztatnunk.

– Az egyéb nyelvű forrásszavak kiejtéséhez egy régebbi kiadású, de kiváló összefoglaló kiejtési szótárat javasolunk: Magay Tamás 1974. (Az újabb kiadású kiejtési szótárak egy része sajnálatosan megbízhatatlannak bizonyult.)

.

Úgy tűnik, hogy a nyelvészképzés egyik érezhető minőségi hiánya épp az ógörög nyelvismeret. Ennél-fogva szívesen segítünk, örömmel adunk tanácsot, hogy minél több magyar nyelvész és érdeklődő egyetemi hallgató ténylegesen is megbirkózhassék a hihetetlenül gazdag ógörög nyelv törzsismeretanyagával (szavak-szövegek olvasásával, átírásával, valamint alapszókincsével és nyelvi rendszerével).

.

Bicskén, 2024 Húsvétjén

Mészáros András összeállító

Doxa Iészú Khrisztó!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

.

.

.

.

Nyelvészeti magyarító szójegyzék

.

„Módszer? Legelőször is határozd el egész brutálisan, hogy eztán

egyetlen idegen szót sem írsz le; tán még azt sem, hogy brutális.”

Illyés Gyula, 1930

.

A, Á

.

• ā = az a hang hosszú változata [több nyelvjárásban: āra ’arra’]

• ȧ = ajakkerekítés nélküli a [palóc, nemzetközi a)] [a palóc nyelvjárásban: hȧmȧr ’hamar’]

• ä = legalsó nyelvállású e [„väszprémi” e] [egyes nyelvjárásokban: ämbër ’ember’]

• Α, α: • alpha [ógörög nagy- és kisbetű] [kiejtve: ȧ vagy á; ȧlphȧ vagy ȧlfȧ]

abdukció (ab, duco, ductus, ductio, abductio): • okozat–ok következtetés, visszakövetkeztetés; távolító mozgás, testközép-távolítómozgás

abesszívusz (ab, sum, esse, essivus, abesse, abessivus, casus abessivus): • hiányhatározói eset, hiányhatározó [-talanul/–telenül, –tlanul/-tlenül; …nélkül] [akadálytalanul, veszélytelenül, sótlanul, felhőtlenül, ész nélkül]

ablatívusz (ab, fero, latus, lativus, ablativus, casus ablativus): • kültávolító eset, külső távolító eset, kültávolító / külső távolító [helyhatározói eset] [alapeset] [-tól/-től] [háztól, kéztől]

•ablaut (ab, der Laut, der Ablaut): • hangváltakozás, tőhangváltakozás, tőhangzó-váltakozás [német singt = énekel, sang = énekelt – folyamatos múlt; sänge = énekelt – kötőmód; gesungen = énekelt – igenév; stb.]

abszentív (ab, sentio, absentivus): • hiányzó szemtanúságú, nem szemtanúsági [Nem volt jelen az elbeszélő.]

abszolút (ab, solvo, absolvo, absolutus): • feltétlen, független, kizárólagos, korlátlan, mindenek fölötti, teljes, teljesen, tökéletes, végső stb.

abszolút eset (absolutus): • [át nem ható, tárgyatlan ige mellett:] alany; [átható, tárgyas ige mellett:] tárgy

abszolút fokozás (absolutus): • felsőfok, felsőfokozás [leg-…-bb] [legfőbb, legjobb, legszabadabb]

abszolút ragozás (absolutus): • alapragozás, alapvető ragozás [névszó alapvető esetragozása]

abszolút tő, abszolút szótő (absolutus) = (radix): • alaptő, szóalaptő, végső tő; gyök, szógyök, szógyökér; csonka tő; birtokos személyjeltelen névszóalak, birtokos személyragtalan névszóalak; önálló névmásalak

absztrahál (ab, abs, traho, abstraho): • elvon, elvonatkoztat, fogalm(i)asít

absztrahálódás (abstraho): • elvonódás, fogalm(i)asodás

absztrakció (ab, abs, traho, abstraho, abstractio): • elvonás, elvonatkoztatás, fogalmasítás, fogalom

absztrakt (abstraho, abstractus): • általános, elméleti, elvont, érthetetlen, fogalmi; kiosztmány, kivonat, összefoglaló; ábrátlan, képkavar, képkavaros

absztrakt helyjelölő esetek (abstractus): • elvont helyjelölő esetek = állapothatározói eset (essivus) + eredményhatározói eset (translativus)

abszurd (ab, surdus, absurdus): • elképesztő, fura, képtelen, különös, lehetetlen, szokatlan; elmefutó, ész-futó; értelmetlen, érthetetlen, esztelen stb.

abszurd dráma (absurdus, draó, drama): • különcszínmű, különös színmű

(accusativus cum infinitivo) (ad, causa, accuso, cum, in, finio, finitus, infinitivus) = ACI = Acc. cum Inf. = tárgyi vagy alanyi mellékmondatot helyettesítő szerkezet: • vezérige (verbum regens) + névszó tárgyesetben (accusativus) + igenév (infinitus)

adaptáció (adapto, adaptatio): • alkalmazás, alkalmazkodás; hozzáigazítás; beillesztés, hozzáillesztés, illesztés; átdolgozás; hozzászoktatás; szóvég-leválasztás, szóvég–megelevenedés

adatbázis (baszisz): • adatállomány, adatkészlet, adattár stb.

adekvát (ad, aequus, aequo, adaequo, adaequatus): • arányos, egyenértékű, helyén való, kellő, megfelelő, odaillő, pontos, találó, tükröztetett, (valamit) tükröző

adesszívusz (ad, sum, esse, essivus, adessivus, casus adessivus): • közellevő eset, közellevő [helyhatározói eset] [-nál/-nél] [háznál, kéznél]

adhortatívusz (adhortor, adhortativus) = hortatív: • mi–buzdítás, mi–felszólítás

adj (ad, iacio, adicio, adiectivus, adiectivum): • mn (melléknév)

adjektívum (ad, iacio, adicio, adiectivus, adiectivum): • melléknév

adjunkció (adiungo, adiunctio): • hozzáadás, hozzácsatolás, hozzákapcsolás

•adjunktus (adiungo, adiunctus): • egyetemi (középvezető) előadó; főorvoshelyettes, orvosi tanszékvezető-helyettes; hozzákapcsolt, lényeges, társult, velejáró stb.

adnominális (ad, nomen, nomino, nominalis): • főnévmódosító, névszómódosító; névhez járuló, névszóhoz járuló

adpozíció (ad, pono, positio, adpono, adpositio): • elöljárószó, névelő; névutó stb.

adsztrátum (ad, sterno, stratus, adstratum): • hatásnyelviség, hatónyelv; (nyelv)hatásmaradvány(ok), hatásmaradvány-szó, hatásmaradvány-szerkezet; nyelvbeépülés; nyelv-hozzáadódás, nyelvkölcsönhatás, ráhatás, hatásérkezés; átadás, átvétel, csere; szóátadás, szóátvétel, szócsere; szerkezetátadás, szerkezetátvétel, szerkezetcsere

adverbiális (ad, verbum, adverbium, adverbialis): • határozói, határozós

(adverbium) (ad, verbum): • határozószó

adverbiumképzés (ad, verbum): • határozószó–képzés

(adverbium verbale) (verbum): • határozói igenév, hatigenév, hatinév

afázia (a, phémi, phaszia, aphaszia): • beszédgátlás, beszédhiány, beszédkiesés, beszédzavar, beszédvesztés; beszéd-értetlenség, beszéd–nemértés; szólni nem tudás, elnémulás

aferézis (apherészisz): • szótagelhagyás, előszótag–elhagyás

affektál (ad, ficio, afficio, affecto): • kényeskedik, nyafog, szenveleg

affektív (affecto, affectivus): • érzékeny, érzelmi

affektivitás (affectivus, affectivitas): • érzelem, érzelemképesség, érzelmesség

affirmáció (ad, firmo, affirmo, affirmatio): • állítás, bizonygatás, igenlés

affirmatív (affirmo, affirmativus): • állító

affixáció (ad, figo, affigo, affixatio): • szóképzés; toldalékolás

(affixoid) (affigo, affixus): • szótő–toldalék, tő-toldalék [az eszperantó nemzetközi nyelvben]

(affixum) (ad, figo, affigo, affixus, affixum): • toldalék; képző, jel, rag stb.; mellékszóelem; kötött szóelem

(affixum possessivum) (affigo, affixum potis, possideo, possessivus, possessivum): • főnéviigenév–személyrag, főnévi igenév személyragja

affrikáció (affrico, affricata) = affrikálódás : • jelhang-összeolvadás, zár–résülés, zárulás–résülés

affrikáta (ad, frico, affrico, affricatus, affricata): • összeolvadáshang, zár–rés hang [c, dz; cs, dzs]

(affricatae) (ad, frico, affricatus, affricata): • összeolvadáshangok, zár–réshangok [c, dz; cs, dzs]

aforizma (apo, aph-, horosz, aphoridzó, aphoriszmosz): • bölcsesség, velős gondolat, jó tanács stb.

•afrikaans (Aphriké, Afrika): • búr nyelv, búr, fokföldi holland, dél-afrikai holland, Afrika-holland

afrikánsz (Aphriké, Afrika, afrikaans): • búr nyelv, búr, fokföldi holland, dél-afrikai holland, Afrika-holland

•agapé (agapaó): • felebaráti szeretet, igaz szeretet, mélyszeretet, szerelem, (tökéletes) szeretet, szeretetlakoma, szeretetvendégség

ágbank (benc, banca, banco): • ágtár, ágrajzgyűjtemény

(agenda) (ago, agendus, agendum, agenda): • munkarend, napirend, ügyrend; beszédtárgy, előadás-tárgy; naptár; előjegyzési napló, határidőnapló; eseménysor, (előjegyzett, kijelölt, tervezett) feladatok; elintéznivalók, teendők, tennivalók; életrajz, életút

ágens (ago, agens): • cselekvő; létrehozó, okozó; intéző; ügynök

agentív nyelv (ago, agens, agentivus) = aktív nyelv: • cselekvő alanyos nyelv, jelölt alanyos nyelv

ágentívusz (agentivus): • cselekvőeset; cselekvési eset, cselekvéseset [az anyától elismert kislány]

agglutináció, agglutinálódás (ad, gluten, agglutino, agglutinatio): • ragozás; toldalékolás, toldalékolódás; hozzátapadás; elemtapadás, szótapadás; elemtapasztás, szótapasztás

agglutináló (agglutino): • hozzáragasztó, ragozó, toldalék-, toldalékoló; ragasztó

agglutináló nyelv (agglutino): • ragozó nyelv, toldaléknyelv, toldalékoló nyelv

agilis (ago, agilis): • fürge, mozgékony; buzgó, rámenős, serény, szorgalmas, szorgos, tettre kész, tevékeny

aglosszális (a, glóssza, aglossalis): • beleértett, jelöletlen, nem jelölt; hangalaktalan [nyelvi eszköz]

agráfia (a, graphó, graphia, agraphia): • betűírászavar, írászavar

agrammatizmus (a, ta grammatika, agrammatosz): • (nyelvtani, szóképzési, mondattani) nyelvrendszertelenség, rendszertelenség; formahiány, rendszerhiány

•akadémia (Akadémosz, Akadémeia, Akadémia, Academia): • főtudóskar, főtudóstestület; tudományos társaság, tudós társaság stb.

•akadémikus (Akadémosz, Akadémeia, Akadémia, Academia): • főtudós, tudóstársasági tag stb.

akcentus (ad, cano, accino. accentus): • hangsúly; ejtéshiba, ejtésmód, eltérő ejtés, melléejtés

akció (ago, actio): • áresés, árleszállítás, cselekvés, cselekedet, kivitel, lefolyás, működés, tett, történés stb.

akcióminőség (actio): • cselekvésminőség, cselekvésmód, történésminőség stb.

(die Aktionsart) = akcióminőség: • cselekvésminőség, cselekvésmód, történésminőség

akkomodáció (ad, commodo, accommodo, accommodatio): • alkalmazkodás, idomulás; igazodás, jelhangigazodás [hamvas, színpad]; beszélőigazodás stb.

akkuzatívusz (ad, causa, accuso, accusativus, casus accusativus): • tárgyeset [főeset] [-t; Ø = testetlen szóelem, semmi szóelem, semmi] [hajót; bort, vért, sört; házat, tejet; csapot, szëmët, ötöt; püspöklátni vagy püspök látni]

akkuzatívuszi nyelv (accusativus): • alany–jelölő nyelv, egyféle alanyt jelölő nyelv; eltérő alany-tárgy jelölésű nyelv, tárgyelkülönítő nyelv

akrolektus (akrosz, akro-, legó, lekto, lektosz): • felsőnyelv, felső nyelváltozat, felsőváltozat

akronim (akrosz, akro-, onoma) = mozaikszó: • betűszó, szótagszó, szótag–betű szó

akronímia (akrosz, akro-, onoma, akronümia): • betűszó–alkotás, szótag-betű szóalkotás, szótag–szóalkotás

akrosztichon (akrosz, sztikhon, akrosztikhon): • betűköltemény, betűvers; betűszöveg

aktáns (ago, actans): • igevonzat, vonzat; igebővítmény

aktív (ago, actus, activus): • cselekvő, dolgos; eleven, élő; résztvevő, tevékeny, nem nyugdíjas; bekapcsolt, működő; ható, hatékony; erőskötő, kötőképes stb.

aktivitás (activus, activitas): • cselekvés, cselekvőképesség, élénkség, életteliség, életjel, mozgás, működés, ténykedés, tevékenység stb.

aktív nyelvtudás (activus): • beszédképes nyelvtudás, élő nyelvtudás

aktív szóelem (activus): • működő szóelem, termékeny szóelem, termő szóelem

aktív szókészlet, aktív szókincs (activus): • élő szókészlet, élő szókincs, használatos szókincs, használatos szókészlet

aktívum (activus, activum): • cselekvő igemód, cselekvő mód; bevételi oldal, nyereség, többlet

aktuáció (ago, actus, actuatio): • kezdemény, kezdeményezés, újítás, változtatás

aktuális (actus, actualis): • időszerű, korszerű, mai; alkalmi, ez idő szerinti, jelen, jelenlegi, napirenden lévő, pillanatnyi; fennálló, meglévő, tényleges; divatos, esedékes, jelentős, szükséges

aktuális mondattagolás (actualis) = kommunikatív mondattagolás: • időszerű mondattagolás, ismert–ismeretlen mondattagolás, közlési mondattagolás

aktuális tagolás (actualis): • időszerű tagolás, ismert–ismeretlen tagolás, közlési tagolás

aktuálizálás (actualis): • alkalmazás, időszerűsödés

aktuálizálódik (actualis): • alkalmazódik, időszerű lesz, időszerűsödik, időszerűvé válik

akusztika (akúó, akúsztikosz, ta akúsztika) = akusztikum: • hangtan, hangzástan, természeti hangtan; hangzás, hangzási viszonyok, hangzáskörnyezet

akusztikai (ta akúsztika): • hangtani, hangzási, hangzáskörnyezeti

akusztikai fonetika (ta akúsztika, phónétiké): • hangzási hangtan, hangzási jelhangtan

akusztikai visszacsatolás (ta akúsztika): • hangzási visszacsatolás, önhangzási visszacsatolás

akusztikum (akúsztikosz, acusticum) = akusztika: • hangtan, hangzástan, természeti hangtan, hangzási viszonyok, hangzásvilág

akusztikus (akúó, akúsztikosz): • hangzásbeli, hangzási, hangzó

akusztikus bázis (akúsztikosz, baszisz): • beszédszínkép, átlagbeszédszínkép

akusztikus fonetika (akúsztikosz, phónétiké): • hangzási hangtan, hangzási jelhangtan

akusztikus kód (akúsztikosz, code): • hangzásbeli eszközrendszer, hangzásbeli jelrendszer, hangzásbeli eszközjelrendszer; hangzási eszközrendszer, hangzási jelrendszer, hangzáseszközrendszer, hangzás-jelrendszer, hangzáseszköz–jel rendszer

akut (acuo, acutus): • heveny, heves, hirtelen fellépő (betegség); fenyegető, válságos, végzetes, veszedelmes; égető, kiélezett, sürgős; éles, hegyes

alália (a, laleó, lalia): • beszédhangkiesés, jelhangkiesés

•alanyeset [főeset], néveset, nevező eset; nominatívusz [Ø = testetlen szóelem, semmi szóelem, semmi] [szëm + Ø = szëm]

alapalternáns (alterno, alternus): • alapalak, alapváltozat, szótári alak, szótári szó, szótári szóalak, szótári tő

alapfrekvencia (frequens, frequento, frequentia): • alaphanghullám, alaphangrezgésszám, alaprezgésszám, összetett rezgésszám, összetettrezgés-rezgésszám

alexia (a, lexisz, alexia): • szövegértészavar

•alfa (aleph, alef, álef): • alpha [ógörög betű]

alfabetikus (aleph, alef, álef, alpha, béta): • betűalkalmazó (írás), betűhasználó (írás); ábécérendes, betűalkalmazó, betűrendes

•algebra (ʼilm al-ğabr): • számelmélet, betűszámtan; részmegismerés, részek-helyreállítás

algoritmus (al-Kvarizmi, algorismus, algorithme): • műveletrendszer, műveletsor; megoldósor; szabálysor, szabályrendszer

álhomonímia (homónümia): • álazonosalakúság, álazonosság; álkétértelműség, áltöbbértelműség

allatívusz (ad, fero, latus, lativus, allativus, casus allativus): • külközelítő eset, külső közelítő eset, külközelítő / külső közelítő [helyhatározói eset] [-hoz/-hëz/-höz] [házhoz, kézhëz, övhöz]

allegória (allosz, all-, agoreó, allégoria): • képbeszéd, képes beszéd, képletes beszéd; átvitt értelem, eseménykép, fogalomkép, személykép, szókép–eseménykép; szóképrege

allegorikus (allosz, all-, agoreó, allégoria): • képbeszédes; eseményképes, fogalomképes, személyképes; szóképregés

(allegro): • gyors, vidám

allegro alak (allegro): • gyorsalak, gyorsejtésű alak

alliteráció (ad, littera, allitteratio): • betűrím, előrím, hangrím; előcsengés, hangrímcsengés

allofón (allosz, phóneó, phóné. allophónosz): • jelhangváltozat, magánhangzó–változat, mássalhangzó–változat

allofónia (allophónosz): • jelhang–eltérés, jelhang-módosítás, jelhang-módosulás, jelhangváltozatok [minőségi vagy időtartam-eltérés]

allomorf (allosz, morphoó, allé morphé, morf): • alakváltozat; hangalak-változatú szó, hangalak-változatú toldalék stb.

allúzio (ad, ludo, allusio): • célozgatás, célzás, utalás

almárium (arma, armarium, almarium): • ajtós szekrény, fiókbútor, fiókszekrény, polcszekrény, (alacsony) szekrény, üveges szekrény

álszintagma (szüntagma): • álszószerkezet

•alt (altus, alto, der Alt): • mély–nőhang, mély nőhang, mély női hang; mély gyermekhang stb.

•altaji [altáji] nyelvek (Altaj [Altáj], Altaj [Altáj] hegység): • türk–mongolsági–mandzsu–tunguz nyelvek [az altaji (altáji) nyelvcsalád nyelvei]

altajisztika (al, altın, ala-taγ, altın dağ, Altaj, [Altáj] hegység): • altajitan [altájitan], türk–mongolsági–mandzsu-tunguz néptan; altaji [altáji] nyelvészet, türk–mongolsági–mandzsu-tunguz nyelvészet

alternáció (alterno, alternatio): • kétválasztás-lehetőség, választás, választáslehetőség, választási lehetőség; váltakozás; szóelem-váltakozás, jelhang-váltakozás stb.

alternáns (alterno, alternans): • változat; alakváltozat, jelhangváltozat, szótőváltozat, toldalékváltozat stb.

alternatív (alterno, alternatus, alternativus): • kétlehetőségű, kétmegoldású, vagylagos, választható; eltérő, másutas, szokatlan stb.

alternatíva (alternativus, alternativa): • (választható) lehetőség, (választható) megoldás, választás, vagy-vagy lehetőség, választék; cserélés, cserélő; felváltás, felváltó, kiváltás, kiváltó; egyik a kettő közül stb.

alternatív hangsúly (alterno, alternatus, alternativus): • kötetlen hangsúly, többféle hangsúly, választható hangsúly

(alveola) (alveolus): • (fogsortövi) ínydomborulat, fogmeder

alveoláris (alveolus, alveolaris) = dentialveoláris: • elülső foghang; fogmederhang, fogmedri, fogmedri hang [c, dz; d, t; l; n; r; sz, z]

alveoláris mássalhangzó (alveolaris) = dentialveoláris mássalhangzó: • elülső foghang; fogmederhang, fogmeder–mássalhangzó, fogmedri mássalhangzó [c, dz; d, t; l; n; r; sz, z]

(alveolus): • (fogsortövi) ínydomborulat, fogmeder

alveopalatális (alveolus, alveo-, palatalis) = palatoalveoláris: • fogmeder–íny hang, hátulsó foghang [cs, dzs; s, zs]

•A Magyar Nyelv Múzeuma (Músza, músza, múszeion): • A Magyar Nyelv Otthona

amatőr (amator, amateur, der Amateur): • műkedvelő; nem hivatásos/hozzáértő; önszántas; kezdő; koca-

ambíció (ambio, ambitus, ambitio): • becsvágy, dicsvágy, dicsőségvágy dicsőségszomj; feltörekvés, rang-vágy; nagyratörés, nagyravágyás, vágy; tettrekészség, tettvágy; buzgalom, buzgóság, igyekvés, iparkodás, törekvés, törtetés; lelkesedés; [a latinban:] hivatalkeresés, körüljárás, utánjárás; hízelkedés, kegyhajhászás; hiúság, önhittség; fény, hiú pompa stb.

ambiguitás (ambigo, ambiguus, ambiguitas): • kétértelműség

ambivalencia (ambi-, valeo, valens, valentia): • ellentétesség, kétértelműség, vegyesség stb.

(ambivalens) (ambi-, valens): • ellentétes, kétértelmű, széthúzó széttartó, vegyes stb.

amelioráció (a, melior, amelior, amelioratio): • javulás, jelentésjavulás, szelídülés, szóhangulat-javulás

amelioratív jelleg (amelior, ameliorativus): • emelkedettebb jelentés, szépítő jelentés, választékos jelentés

•ámen, ammen (ámén, amén, amin): • bizony, valóban; úgy legyen!

amerikanizmus (Amerigo, America, Amerika, der Amerikanismus): • amerikaiasság

amfiteátrum (amphi-, thea, theaomai, theatron, amphitheatron): • körszínház; félkörszínház, ikerkörszínház

•amphibrachisz (amphi, brakhüsz, amphibrakhüsz, amphibrachys): • körösdi; körösdi-versláb; körösdi-vers;∪—∪= ti tá ti

amplitúdó (amplus, ampliter, amplitudo): • (legnagyobb) rezgéskitérés, közép-rezgéskitérés, nyugalmi-rezgéskitérés stb.

anafora (anaphora): • kapocsolóelem, visszautalás, visszautalóelem; hátramutatás, hátrautalás; áldozat, felemelkedés, folyamodás; szóismétlés stb.

anaforikus utalás (anaphora): • névmásutalás, utalókapocs, visszakapocs, visszautalás

(anagramma) (ana, graphó, gramma): • betűcsere, betűcserés szó; betűkirakó, hangátrendezés; betűjáték, betűkevercs; szóalakítás, szóátrakás

anakronizmus (ana, khronosz, anakhroniszmosz): • időzavar, kortévesztés, korütközés

analitika (ana, lüó, analütikosz, analütika): • elemzés, elemzéstan stb.

analitikus (analütikosz): • elemző, elemzési, összetett

analitikus igealak (analütikosz): • segéd–fő igealak, segéd–segéd–fő igealak

analitikus nyelv (analütikosz): • szórendes nyelv, segédszavas nyelv, szórendes-segédszavas nyelv

analitikus szerkezet (analütikosz): • szórendes szerkezet, segédszavas szerkezet, összetett szerkezet

analizál (ana, lüó, analüszisz): • boncolgat, elemez, részeire bont, taglal; kérdésfejt; megvizsgál, vizsgál

analízis (ana, lüó, analüszisz): • elemzés, részekre bontás; kérdésfejtés, kérdés megfejtése stb.

analógia (ana, -logia, analogia): • egyezés, hasonlóság; megfelelés, megfelelőség; ráértés; szabályalkalmazás, szabálykiterjesztés [ragozásban]; arányosság stb.

analógiás (analogia): • hasonlóság alapján, hasonlósági, (annak) megfelelő, ráértéses

analóg jel (analogia): • függő jel

•anapesztus (ana, paidzó, anapaisztai, anapaiszton, anapestus): • lebegő; lebegő-versláb; lebegő-vers;∪∪— = ti–ti tá

anaptaxis (anaptaxisz): • magánhangzó–betoldás, előbetoldás, középbetoldás; betűbetoldás, hangbetoldás

anasztrófa (anasztróphé): • szórendcsere, szórendváltás; megfordítás

anatómia (ana, tomé, anatomé, anatomia): • bonctan

andronim (anér, andro-, onoma): • férj–női név, apa–női név

anglicizmus (Anglii, angol): • angolosság, angolhatás, angolutánzás; belangolosság, külangolosság; angolos kiejtés, angolos szóhasználat, angolos kifejezés, angolos szerkezet, angolos mondat, angolos nyelvtani jellemző stb. [az angolban, illetve valamely más nyelvben]

animáció (anima, animo, animatio): • életesítés, életre keltés; biztatás, buzdítás, élénkség, lelkesedés, lelkesülés; éledés, megéledés; a lélek megjelenése az emberi magzatban, lélekkapás

animációs (animatio): • életes, életre keltő; biztató, lelkesítő; lélekadó

animációs film (animatio): • életes film, életes mozgó, életre keltő mozgó; árnyfilm, árnymozgó; bábfilm, bábmozgó; rajzfilm, rajzmozgó

animál (anima): • életesít, életre kelt; biztat, buzdít, lelkesít; lelket ad stb.

anno, annó (annus): • akkoriban, egykor, hajdanán, régebben, régen stb. [a latinban:] egy év alatt, tavaly

annomináció (a, nomino, annomino, annominatio): • szóhasonlóság; mintha-játék

annotáció (ad, noto, notatus, annoto, annotatio): • címke; hozzáfűzés, jegyzet, magyarázat; utóadat, utómondat, utószöveg

annotál (annoto): • címkéz, utóadatol, utómondatoz, utószövegez

anomália (anómalia): • eltérés, eltérőség, kivétel; szabálytalanság; ingadozás stb.

anomia (a, nomosz, anomia): • törvénytelenség

anómia (a, nomen, anomia): • szófelejtés; fogalomfelejtés, névfelejtés

anonimus, (anonymus) • Anonymus (an, onoma, anónümosz): • névtelen; Névtelen, Névtelen Jegyző (P. dictus magister, Belae Regis Notarius) [III. Béla király vagy I. Béla király jegyzője]

anorganikus (an, organosz, organikosz): • szervetlen

anorganikus hangalak (anorganikosz) = inetimologikus hangalak: • szabálytalan hangalak, szervetlen hangalak; kielemezhetetlen hangalak, nem eredeti hangalak, ráértéses hangalak, utólagos hangalak

anorganikus összetétel (anorganikosz): • szervetlen összetétel, tapadó összetétel

(antecedens) (ante, cedo): • előzmény; utalt, utalandó mondatrész

(anti): • ellen, ellen-, gyanánt, helyett, helyettes, inkább, miatt stb.

(antibarbarus) (anti, barbarosz, barbarus): • durvaságellenes, műveletlenségellenes, tudatlanságellenes

anticipáció (anti, capio, anticipo, anticipatio): • célzás, sejtetés, utalás; előzetes tétel, megelőlegzés, tétel-megelőlegzés

antiformáns (anti, forma, formo, formans): • gyenge mássalhangzó, gyenge orrüregi hangzó

antifrazéma (anti, phraszisz): • szókapcsolat-ferdülés, szókapcsolat–változás; mondatferdítés, mondatferdülés, mondatváltozás; szólásferdítés, szólásferdülés, szólásváltozás, szólásvegyülés; közmondásferdülés, közmondásváltozás, közmondásvegyülés stb.

antiklimax (anti, klimax, climax): • üresszósor

antikvár (antiquus, antiquarius): • használt, ó, régi (könyv stb.)

antikvárium (antiquus, antiquarius, antiquarium): • böngészde, használtkönyv-bolt, ókönyvbolt, régikönyvbolt; régiségbolt, régiségkereskedés

antikvárius (antiquus, antiquarius): • böngészdés, használtkönyv-árus, használtkönyves, ókönyves, régikönyves; régiséggyűjtő; régiségboltos, régiségkereskedő

antimetabola (anti, metabolé): • ellentét–cserélés

antinómia (anti, nomosz, antinomia): • tétel–ellentmondás, tételközi ellentmondás, törvény-ellentmondás

antipátia (anti, antipathész, antipatheia): • ellenszenv

(antiproverbium) (anti, pro, verbum): • közmondásferdülés, közmondásváltozás, közmondásvegyülés; szólásferdülés, szólásváltozás, szólásvegyülés stb.

antitézis (anti, theszisz, antitheszisz): • ellentétel, ellentételezés, ellentétesség

antológia (anthosz, anthologeó, -logia, anthologia): • elbeszélésgyűjtemény, írásgyűjtemény, irodalmi gyűjtemény, irodalomgyűjtemény, (irodalmi) összeállítás, (irodalmi) válogatás, szemelvénygyűjtemény, szöveggyűjtemény, (irodalmi) válogatás, versgyűjtemény stb.

antonima (anti, onoma): • ellenszó, ellentét, ellentétes értelmű szó

antonímia (anti, onoma): • ellentétesség, értelem-ellentétesség

antonim képző (anti, onoma): • ellentétes képző

antonomázia (antonomaszia): • névcsere, névváltás; köz-tulajdonévváltás, tulajdon-köznévváltás

(anthróposz): • ember, férfi, férj; asszony, szolgálóleány, rabszolganő

antropológia (anthróposz, -logia, anthrópologia): • embertan, emberszármazástan stb.

antropológiai (anthrópologia): • embertani

antropológiai nyelvészet (anthrópologia): • embertani nyelvészet

antroponímia (anthróposz, onoma, anthróponümia): • személynévtan, személynévtudomány

anzix (die Ansicht): • képeslap, levelezőlap, postai képeslap, postai levelezőlap

anyakódex (codex): • őskönyv; anyairat, anya-könyv [Bécsi irat / Bécsi kódex]; másolat, őskönyvmásolat [Tatrosi másolat / Müncheni kódex]

(aoristos) (aorisztosz): • elbeszélő múlt; határozatlan cselekvés; [az ógörögben:] hirtelen cselekvés, bevégződött cselekvés, újra megtörténhető cselekvés

apátia (apathész, apatheia, apathia): • egykedvűség, fásultság, kiábrándultság, nemtörődömség, szenvedélytelenség

apellatívum (apello, apellativus, apellativum): • köz–tulajdonnév

aperiodikus (periodosz, periodikosz, aperiodikosz): • szabálytalanul ismétlődő, szabálytalanul visszatérő

aperiodikus hangok (aperiodikosz): • szabálytalanul visszatérő hangok, szabálytalan rezgésképű hangok

(apex): • nyelvcsúcs, nyelvhegy

(API, Alphabet Phonétique International = IPA, International Phonetic Alphabet): • NJÁ = Nemzetközi Jelhangtani Ábécé [különféle nyelvek jelhangjainak átírását szolgáló, közös nemzetközi ábécé]

apikális (apex, apicalis): • nyelvhegyes, nyelvheggyel képzett

apiko-dentális hangok (apex, apico-, dens, dentalis, apico-dentalis): • fog–nyelvhegy hangok [például az angol th: the és this]

apodózis (apodoszisz): • következtetés, zárótétel

apofónia (apo, phóné, apophónia): • tőhang–váltakozás; jelhangváltakozás, hangváltakozás

apográf (apo, graphó, apographon): • az eredeti másolata, másolat

apokalipszis (apo, kalüptó, apokalüpszisz): • nagy pusztulás, végítélet, világvége; kinyilatkoztatás; Jelenések könyve [az Újszövetségben]; csapás, összeomlás, végromlás

(apokoinu) (apokoinosz, apokoinú): • előre–hátra ható, kétható, kétirányú

(apokopé) (apo, kopó): • elhagyás, végkurtítás; hangelhagyás, szótagelhagyás; levágás, leütés

apokrif (apo, krüptó, apokrüphosz): • elrejtett, rejtett, titkos; nem hiteles, kétséges hitelű [írásmű]

apológia (apo, legó, logosz, -logia): • keresztény védőirat, védőirat; védekezés, védőbeszéd

aposztróf (apo, sztrephó, aposztrephó, aposztrophosz, aposztrophé): • ‘ vagy ʼ = felhiányjel, felvessző, hiányjel

aposztrofál (aposztrephó, aposztrophosz, aposztrophé): • (hozzá)fordul, (meg)szólít; megnevez, utal (valamire); jelez, jelöl

app (ad, plico, applico, applicatio, application): • alk, alkalmazás, távbeszélő-alkalmazás, távhangalk stb.

applikáció (ad, plico, applico, applicatio, application): • alkalmazás; alk; távbeszélő-alkalmazás, távhangalkalmazás stb.

appozíció (ad, pono, appono, appositus, appositio): • hátravetés, mellététel; értelmező jelző

approximáns (ad, prope, proximus) = (glide): • közelítőhang, közelszervi, közelszervi hang [angol, finn-ugor w; lengyel ł]

approximatívusz (ad, prope, proximus): • valami felé, valami irányába; közelítő eset; módhatározó [egyes nyelvekben]

(apraxia) (prasszó, praxisz): • hangszervzavar, hangszervtétlenség

(a priori) = apriorisztikus (a, prior, priori): • tapasztalatelőző, tényelőző; eleve, előlegi, előzetes, eredendő

a priori kontraszt (a priori, contrastare, contrasto, der Kontrast): • eleve szembetűnő ellentét, előzetes ellentétezés, előzetes szembetűnő különbség stb.

a priori kritérium (a priori, kritérion): • eleve döntő tényező, előzetes ismertetőjegy stb.

(aptótosz): • ragozhatatlan, ragozhatatlan főnév

archaikus (arkhó, arkhaiosz): • kezdeti, korai, ősi, régies, régimódi, ódivatú stb.

archaizálás (arkhó, arkhaiosz): • ősítés, régiesítés, régieskedés

archaizmus (arkhó, arkhaiosz, arkhaiszmosz): • régiesség; elavult nyelvelem, régies nyelvelem

archifonéma (arkhikosz, phónéma): • főhang, főjelhang, közös jelhang [például: –rA = –ra/-re; F = f, p]

archívum (arkheion, arkheia, archivum): • irattár, okmánytár

(area): • térség, terület stb.

areális (area, arealis): • térségi, területi, szérűhöz tartozó

areális nyelvészet (arealis): • nyelvkapcsolat-nyelvészet; nyelvföldrajz; térségi/területi nyelvészet

argó (argot, argoter) = jassz, jassznyelv = szleng = zsargon: • alvilágnyelv, csibésznyelv, börtönnyelv, fattyúnyelv, tolvajnyelv, utcanyelv, zsiványnyelv; csoportnyelv, diáknyelv, tanulónyelv; szakmai nyelv, szakmanyelv, orvosi nyelv, orvosnyelv stb.

(argumentum) (arguo, argumentor): • érv, ok, bizonyíték

árgus [szemmel] (Argosz, Árgus): • éber (szemmel), gyanakvó (szemmel), tágra nyílt (szemmel)

•arisztokrata (agathosz, arisztosz, krateó, -kratia, arisztokratész): • főnemes, főrend, kiváltságos; főnemesi, főrendi, kiváltságos

arisztotelészi modell (Arisztotelész, modus, modello, das Modell): • arisztotelészi minta, beszélő–tárgy–hallgató minta, adó–üzenet–vevő minta, közlő–közlemény–címzett minta

•aritmetika (arithmétikosz, arithmétiké): • számtan, valósszám-tan

artikuláció (artus, articulo, articulatio): • hangképzés, jelhangképzés; hangejtés, kiejtés; hangszerv–működés

artikulációs bázis (articulatio, baszisz): • (nyelvi) hangképzési alap, (nyelvi) jelhangképzési alap; (nyelvi) hangképzési sajátosságok, (nyelvi) jelhangsajátságok

artikulációs csatorna (articulatio) = rezonátorrendszer = szupraglottális üregrendszer = vokális traktus: • toldalékcső, hangcsatorna

artikulációs fonetika (articulatio, phónétiké) = fiziológiai fonetika: • hangképzési hangtan, képzési hangtan, szervi hangtan; hangképzési jelhangtan, képzési jelhangtan, szervi jelhangtan

artikulációs konfiguráció (articulatio, con, figuro, figuratio): • hangképzési elrendezés, hangképzési felépítésrendszer, hangképzési térszerkezet; hangképzés–elrendezés, hangképzés-felépítésrendszer, hangképzés-térszerkezet

artikulál (articulo): • hango(ka)t ejt, hango(ka)t képez, hangképez, énekhango(ka)t képez

artikulálás (articulo): • ejtés, ejtésmód; hangképezés, hangképzés; énekhangképezés, énekhangképzés stb.

artikulált (articulo): • érthető (szó, beszéd), jól érthető (szó, beszéd), jól tagolt (szó, beszéd), tagolt (szó, beszéd); érthetően képzett (beszédhang), tagolt (beszédhang)

artikulus (artus, articulo, articulus): • névelő; hátratett névelő, hátravetett névelő, hátulálló névelő, végazonosító

aspektuális (aspicio, aspectus, aspectualis): • szemléleti, igeszemléleti; nézőponti stb.

aspektus (aspicio, aspectus): • szemlélet, igeszemlélet; nézőpont stb.

aspiráció (aspiro, aspiratio): • hehezet, h–sodás; igyekezet, törekvés [hehezetjel: ῾]

aspirál (aspiro): • igényt tart (valamire), igyekszik, pályázik, törekedik; (idegen) anyagot beszív, félrenyel

aspiráns (aspiro, aspirans): • (tudományos fokozati) gyakornok, tudósgyakornok; várományos

aspiráta (aspiro, aspirata): • hehezetes, h–s mássalhangzó; h–mássalhangzó

aszegmentális (seco, segmentalis, asegmentalis): • bonthatatlan, felbonthatatlan; nemszelvényes, testetlen

aszemantikus (a, széma, szémainó, szémantikosz, aszémantikosz): • besorolatlan, elvont, jelentéstelen

aszemantikus határozó (aszémantikosz): • besorolatlan határozó, elvont határozó

aszillabikus (szüllambanó, szüllabé): • szótagképtelen, szótagtalan

aszindeton (szündeszmosz, szündeton, aszündeton): • kötőszó nélküli sorolás, sorolás; össze nem kötés

aszinkrónia (a, szün, khronosz, szünkhronosz): • időeltolódás, időeltolódottság, különidejűség, nem egyidejűség; különsebesség

asztronómia (asztér, asztron, asztro-, nomosz, asztronomia): • csillagászat, csillagtan, csillagtudomány

asszerció (ad, sero, assero, assertio): • szabaddá nyilvánítás; tagadható tényállítás, tagadható ténykijelentés; tényállítás, ténykijelentés stb.

asszibiláció (ad, sibilo, assibilo, assibilatio): • réshangulás, sziszegősülés; réshanggá válás, sziszegő hanggá válás

asszimiláció (ad, similis, assimulo, assimulatio, assimilatio): • hasonulás; hangkörnyezeti hasonulás, jelhanghasonulás; (át)hasonítás, hasonlóvá tétel; beolvadás, egyénbeolvadás, nemzetiségbeolvadás, néprészbeolvadás, népbeolvadás stb.

asszociáció (ad, socius, socio, associatio): • társítás; képzettársítás, képzettársulás, gondolattársítás, gondolattársulás; csatolás, –csatolás, kötés, -kötés, összekötés, –összekötés; összefüggés; eszmefűzés stb.

asszociációs (associatio): • csatoló, egyesítő, függő, hozzákötő, kapcsolódó, összekötő, társító, társuló stb.

asszociációs hangváltozás (associatio): • függő hangváltozás, társuló hangváltozás

asszociál (associo): • csatol, egyesít, hozzáköt, összeköt, társít stb.

asszociatív (associo, associativus): • függő, képzettársításon alapuló, összekötő, társulásos, társuló; egybekötő, egyesítő, társító stb.

asszociatív hangváltozás (associativus): • függő hangváltozás, társító hangváltozás, társulásos hangváltozás; hasonulásos hangváltozás, elhasonulásos hangváltozás, hangátvetéses hangváltozás

asszociatív hangrendszer (associativus): • szótestelem–hangrendszer

asszonánc (ad, sono, sonans, assonans): • lazarím, laza rím, magánhangzórím

a tergo szótár (tergum, a tergo) = inverz szótár: • szóvégmutató szótár, szóvégmutató; visszafelé olvas(and)ó szótár, visszafelé szótár, visszaszótár

átívelő koartikuláció (co-, articulatio): • átívelő együttejtés, átívelő együttképzés [lanyha, enyhe]

(atlasz) (a, tlénai, Atlasz): • térképfüzet, térképgyűjtemény, térképkönyv

attenuatív képző (ad, tenuo, attenuo, attenuativus): • gyengecselekvés–képző, nemteljescselekvés-igeképző

atticizmus (attikidzó, attikiszmosz, attikosz): • attikai (nyelvi jellemző, nyelviség), attikaisság

attitűd (attitude): • hozzáállás, magatartás, viszonyulás; álláspont, beállítottság, beállítódás

attributív (attribuo, attributivus): • jelzős

attributív szószerkezet (attributivus): • jelzős szószerkezet

attribútum (attribuo, attributus, attributum): • (lényegi) tulajdonság; jelző stb.

audiogram (audio, graphó, grammé): • halláskép, hallásrajz

audiológia (audio, -logia): • hallástudomány, hallásműködés-tudomány; hallásorvoslás, hallásorvoslás-tudomány

audiovizuális (audio, visualis): • hallási–látási, hallás-látás-, halló-látó, fülnek-szemnek

auditív (audio, auditivus): • hallás-, hallási, halláson alapuló, halló

auditívusz (audio, auditus, auditivus): • nem szemtanúsági mód [csak fültanúja volt, másoktól hallotta]

augmentatív (augmento, augmentatus, augmentativus): • nagyító [jelzői értelemben] stb.

augmentatív képző [augmentativus): • nagyító képző

augmentatívum (augmentativum): • nagyított tárgy, nagyított tulajdonság

aula (aulé): • díszterem, egyetemi díszterem, iskolai díszterem; csarnok, terem, udvar

autentikus (autosz, hentesz, authentesz, authentikosz): • eredeti, hiteles, megbízható, valódi stb.

auto- (autosz, auto-): • ön-, saját, saját-

autográf (autosz, auto, graphó, autographosz, autographon): • (valódi) kézirat, önírt, önkezű, saját kezű

automatikus (autosz, auto-, -matosz): • önjáró, önmagától beálló, önműködő; gépies, öntudatlan, ösztönös

automatizmus (autosz, auto-, -matosz): • önműködés, önműködő rendszer, önműködő szerkezet; mozgásösztönösség, működésösztönösség

autoszegmentális (autosz, auto-, seco, segmentum, segmentalis): • különszelvényes, önszelvényes

autoszegmentális fonológia (auto-, segmentalis, phónologia): • önálló jelhangtan, sajátelvű jelhangtan; különszelvényes jelhangtan, önszelvényes jelhangtan

autoszegmentum (autosz, seco, segmentum): • különszelvény, önelvű rész, önszelvény, tag, tagszelvény

autoszemantikum (auto-, szémantikosz): • különjelentéselem, önjelentéselem

averbó (a verbo): • alapigealakok, alapalakok

avulzíva (avello, avulsus, avulsivus, avulsiva): • csettintőhang, csettintő, csettintés; tüdőtlen hang, tüdőtlen [egyes nyelvekben]

axioma (axióma) (axiosz, axioó, axióma): • alapelv, alapfeltevés, alaptétel, főtétel, kiindulás; sarkigazság

azsúr [forrás: Ittzés Nóra 2006b] (à, jour, à jour): • áttört hímzés, áttörthímzés, áttörtség; lyukacshímzés, lyukacshímzéses, szálkihagyás, szálkihagyásos, szálkihúzás, szálkihúzásos; foglalatzománc, foglalatzománcos, hézagzománc, hézagzománcos; naprakész stb.

azsúroz [forrás: Ittzés Nóra 2006b] (à, jour, à jour): • áttörtdíszít, áttörthímez, áttörtséggel díszít; lyukacshímez, szálkihagy, szálkihúz; zománcfoglalatoz, zománchézagol stb.

.

.

B

.

•Β, β, ϐ: • béta [ógörög nagy- és kisbetű] [kiejtve: b; bétȧ]

bacon (bakkon, bacon): • angolszalonna; húsos szalonna; kolozsvári szalonna; oldalszalonnaféle; császár–szalonna, vékony császárszalonna/szalonna; [mindezek különféle kiszerelésben: táblában, darabolva, csíkozva, kockázva]; féldisznó; [az angolban:] szalonna, angolszalonna

ballisztikus mozgás (balló): • pályán haladó mozgás, pályás mozgás, röppályás mozgás

barbár (barbarosz, barbarus): • durva, műveletlen, tudatlan; idegen, külföldi, ősi, vad; nem-görög; nem-zsidó

barbarizmus (barbarosz, barbariszmosz): • idegenszerkesztés, (nyelvi) idegenszerűség, idegenszó-használat; nyelvrombolás, nyelvrontás; vartyogás stb.

•bariton (barüsz, barytonus, baritono, der Bariton):közép–férfihang, közép férfihang stb.

•basszus (bassus, basso, der Baß): • mély–férfihang, mély férfihang stb.

bazilektus, bázilektus (baszisz, legó, lekto, lektosz): • alsónyelv, alsó nyelvváltozat, alsó változat

bázis (baszisz): • alap, háttér, kiindulópont; láb, talp, talpazat; járás, lépés, menés; lüktetés, ütemes mozgás; alaptábor; támaszpont; alapvonal; vegyületfajta stb.

bázisnyelvjárás (baszisz): • alapnyelvjárás, tájegységnyelvjárás stb.

•belközelítő eset, belső közelítő eset, belközelítő / belső közelítő [helyhatározói eset]; illatívusz [-ba/-be] [házba, kézbe]

belső monológ (monologosz): • belső egyszemélyes, belső egyszemélyes előadás, belső egyszemélyes jelenet, belső magánszám, belső önbeszéd

•beltávolító eset, belső távolító eset, beltávolító / belső távolító [helyhatározói eset]; elatívusz [-ból/-ből] [házból, kézből]

•belüllevő eset, belüllevő [helyhatározói eset]; inesszívusz [-ban/-ben] [házban, kézben]

benefaktívusz (bonus, bene, facio, factus, factivus, benefactivus): • haszoneset, haszonhatározó; kedvezményezetti eset, kedvezményezett-határozó [személyre vonatkozó]

bestseller (good, better, best, to sell, seller): • könyvsiker; csúcskönyv, Kárpát-medence-könyvsiker, legjobban eladott (könyv), legkapósabb (könyv), nemzetkönyvsiker, nyelvterület-könyvsiker, országkönyvsiker, világkönyvsiker, világsiker

beszédaktus ( ago, actus): • beszédtett

beszédakusztika (ta akúsztika): • beszédhangtan, beszédhangzástan; beszédhangkörnyezet

beszédpatológia (pathologikosz, pathosz, -logia): • beszédkórtan

beszédprodukció (productio): • beszédalkotás, beszéd-előállítás

•beszédritmus (rüthmosz): • beszédlüktetés, beszédütemesség, beszédváltakozás

beszédszintézis (szüntheszisz): • beszéd-összeállítás, beszédösszerakás, beszédösszetevés; sz–beszédösszerakás stb.

beszédtechnika (tekhnikosz): • beszélőszerv–használat; beszédmód, kiejtésmód; beszédgondozás, beszédgondozástan, beszédjavítás, beszédjavítástan

beszédtempó (tempus, tempo): • beszédiram, iram; beszédlendület, beszédütem

•Biblia (büblion, biblion, ta biblia ta hagia): • Szentírás, Ó- és Újszövetségi Szentírás, Ó- és Újtestamentum

bibliográfia (biblion, graphia): • könyvészet; irodalom, szakirodalom; írásjegyzék

bibliotéka (biblion, théké, bibliothéké): • könyvtár

bidialektalizmus (bi-, dialektosz): • köznyelv–tájnyelv támogatás, köznyelv–tájnyelv megőrzés; köznyelv–tájnyelv támogató közügy, köznyelv–tájnyelv megőrző közügy

bidialektizmus (bi-, dialektosz): • köznyelv–tájnyelv támogatás, köznyelv–tájnyelv megőrzés; köznyelv–tájnyelv támogató közügy, köznyelv–tájnyelv megőrző közügy

(bilabiales) (bi-,labialis): • kétajkasok, kétajakosok; kétajkas hangok, kétajakos hangok; kétajkas mássalhangzók, kétajakos mássalhangzók [b, p; m]

bilabiális (bi-, labialis): • ajak-, ajakhang; kétajkas, kétajakos; kétajkas mássalhangzó, kétajakos mássalhangzó; érintő kétajkas mássalhangzó, érintő kétajakos mássalhangzó [b, p; m]

bilabiális mássalhangzó (bi-, labialis): • kétajkas mássalhangzó, kétajakos mássalhangzó; érintő kétajkas mássalhangzó, érintő kétajakos mássalhangzó [b, p; m]

bilabiális spiráns (bi-, labialis, spirans): • ajak-rés hang, kétajkas réshang, kétajakos réshang [β, φ]

bilaterális (bi-, lateralis): • kétoldali, kétoldalú

bilingvis (bi-, lingua): • kétnyelvű; anya– apa nyelvű

bilingvizmus (bi-, lingua): • kétnyelvűség; anya–apa nyelvűség

biliárd (bille, billard, das Billard, biliardo): • asztali teke, asztalteke

bináris (bini): • kétértékű, kettes (rendszer), kettős (rendszer); kétirányú (rendszer)

bináris felosztás (bini): • kettős felosztás; kétirányú felosztás; kétosztatúság

bio-, bio (biosz): • élet-, élettani; nem ártalmas, természetes, tiszta stb.

bioetika (biosz, bio-, ta éthika): • életerkölcs, életerkölcstan; élettanerkölcs, élettani erkölcs

biográfia (biosz, bio-, graphia): • életrajz

biolingvisztika (biosz, bio-, linguistica): • élettani nyelvészet, élettannyelvészet; nyelvképességtan

biológia (biosz, bio-, biologia): • élettan, élővilág (tantárgy)

biológiai nem (biologia): • élettani nem, születési nem

biológiailag programozott alaptudás (biologia, prographó, programma): • élettanilag (be)ütemezett alaptudás, születési alaptudás

birém (bi-, rhéma): • Á–A mondat, kétsarkú, kétsarkú mondat

•birtokos eset [főeset]; genitívusz [Ø = testetlen szóelem, semmi szóelem, semmi, illetve –nak/–nek a/az + birtokos személyrag / birtokos személyjel a birtokon] [Attila keze, Attilának a keze; Emese arca, Emesének az arca]

•birtokos részeshatározói eset, birtokos részes eset; datívusz posszesszívusz [-nak/-nek + létige] [A lánynak szép szëme van.]

bizarr (bizza, bizzarro, bizarr): • bogaras, fonák, furcsa, hibbant, hóbortos, idegen, különcködő, különös, meghökkentő, szeszélyes, szokatlan, túlzó, túlzott; eltorzult, torz stb.

blattol (das Blatt): • rögtön-mond, rögtön–olvas; rögtön–énekel, rögtön–játszik; elsőre-énekel, elsőre-játszik; zenedarabot első látásra elénekel, zenedarabot első látásra eljátszik; kártyázik

blattolás (das Blatt): • rögtön-mondás, rögtön–olvasás; rögtön–éneklés, rögtön–játszás; elsőre-éneklés, elsőre-játszás; kártyázás

blog (web, legó, logosz): • köznapló; gondolatmegosztó, megosztó

•bokmål (riksmål): • könyvnorvég, könyvnorvég nyelv, könyvnyelv; (norvég) irodalmi nyelv [az egyik írott norvég nyelvváltozat]

body (body): • bevezetés, hírbevezetés, hírkivonat; hírtest

boreális (Boreasz, borealis): • északi (nyelvek), északkeleti (nyelvek), eurázsiai (nyelvek)

boreális (Boreasz, borealis) = eurázsiai = nosztratikus: • közös nyelvcsaládi, „miénk”-nyelvcsaládelméleti; északi, északkeleti

brand (brand): • csúcstermék, csúcsvédjegy stb.

breviatív (ad, brevis, abbreviate): • csonkító, rövidítő, tömörítő

(bronchium) (brongkhosz, ta brongkhia): • hörgő

brutális (brutus, brutalis): • állatias, baromi, durva, embertelen, erőszakos, goromba; irgalmatlan, kegyetlen, kíméletlen, könyörtelen, vérszomjas

bullet (bullet) = • = teltköröcske: • felsorolásjelző, felsoroló, teltköröcske

busztrofedon (búsz, trophé, búsztrophédon): • oda–vissza írás, irányváltó írás; ökörszántás

bulvár, boulevard (boulevard): • körút

bulvársajtó (boulevard): • igénytelen sajtó, útszéli sajtó; hírhordólap, locsogólap; szennylap

bulvárszleng (boulevard, slang): • csibésznyelv; fattyúnyelv, városi fattyúnyelv; utcanyelv

bürokrácia (bureau, krateó, bureaucratie): • hivataluralom, irodauralom; hivatalszellem, irattologatás, túlintézés stb.

bürokrata (bureau, krateó, bureaucrate): • betűrágó, iratkukac, irattologató, rideg hivatalnok, tintanyaló stb.

.

.

C

.

(cartilago thyroidea): • pajzsporc = ádámcsutka

(casus) (cado): • eset, határozó [névszóragozásban]

(casus absolutus) (cado, absolvo): • külön–határozó

(casus ergativus) (cado, ergó): • cselekvő eset [egyes nyelvekben]

(casus irrealis) (cado, in, realis): • nemlehet-feltétel, teljesülhetetlen feltétel

(casus obliquus) (cado, obliquo): • függő eset, nem–alanyeset

(casus potentialis) (cado, potentia): • teljesülhető feltétel, lehet-feltétel

(casus realis) (cado, res): • teljesülő feltétel

(casus rectus) (cado, rego): • nem–függő eset, alanyeset

(causativum) (causor): • műveltető ige; végeztető ige, előidéző ige

CD (compact disc): • sugárlemez, tartóslemez

CD-ROM (compact disc): • olvasható tartóslemez, sugárlemez, tartóslemez; tartóslemez-leolvasó, tartóslemez-leolvasó sz-gépes egység

centrális (kenteó, kentron, centrum, centralis) = mediális: • fő, közepi, középi, középponti, központi

centrális magánhangzó (centralis) : • közepi magánhangzó, középi magánhangzó, szájközepi magánhangzó, szájközépi magánhangzó

centrális réshangok (centralis) : • középréshangok [f, v; h; j; s, zs; sz, z] [χ́]

(centrum) (kenteó, kentron): • középpont, központ stb.

cerebrális (cerebrum): • agyi, aggyal kapcsolatos

(cerebrum) (enkephalon): • agy, agyvelő

(charta) (khartész): • emlékirat, felhívás, irat, nyilatkozat, okirat, okmány; hártyapapír, pergamenlap stb.

•ch [kakukktojás kétjegyű betű]: • elülső erős h, elül képzett erős h [technika; tehhnika, tehnika]

chatbot, chatterbot (chat, bot): • beszélgetőeszköz, csevegőeszköz, tanácsadó eszköz [eszköz = puhaeszköz, szoftver]

ChatGPT = Chat Generative Pre-trained Transformer (chat, generative, pre, train, trained, transform, transformer): • beszélgetőeszköz, csevegőeszköz, tanácsadó eszköz [eszköz = puhaeszköz = szoftver]

(chorda vocalis) = (plica vocalis): • hangszál, hangszalag, hangredő

• choriambus (khorosz, khoreiosz, khor-, jambosz, khoriambosz): • lengedező; lengedező-versláb; lengedező-vers; —∪∪— = tá ti–ti tá

•cigány (Athinganoi, atszinganosz, Ciganin, Cigani): • roma

ciklikus (küklosz, küklikosz): • időszakos, körforgásos, szakaszos, visszatérő stb.

ciklus (küklosz): • kör, körfolyamat; (összefüggő) sorozat; időkör, időszak, műsorozat, (ismétlődő) szakasz; gömb, gyűrű, karika, kerék, körtánc stb.

cinikus (Künikosz): • egykedvű, kétkedő, közönyös, szenvtelen; kiábrándult, kiégett, sivár; arcátlan, gúnyos, szemérmetlen stb.

cinizmus (Künikosz): • egykedvűség, kétkedés, közönyösség, szenvtelenség; kiábrándultság, kiégettség, sivárság; arcátlanság, gunyorosság, szemérmetlenség stb.

cirkuláris (kirkosz, circus, circulus): • körkörös, körpályán mozgó stb.

cirkuláris olvasás (circulus): • körkörös olvasás, nemvonalas olvasás, sz–olvasás, túlszövegolvasás

(circumfixum) (kirkosz, circus, figo, fixus) = (confixum): • átfogó toldalék, elöl–hátul toldalék [leg…bb] [legkisebb]