Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Nyelvtanaink legyenek magyar nyelvűek! _______________________________ – jelhang – nyelvtan – választástan – rokonértelmű szó – szószerkezet

.

.

Magyarítsunk egy kicsit…

.

fonéma  grammatika   pragmatika      szinonima         szintagma

 jelhang    nyelvtan        választástan  rokonértelmű szó  szószerkezet

                 nyelvieszköz-választástan              hasonszó

.

.

_________________________________________________

Tartalom

– Magyarítás szükségeltetik

– Az idegen szó helytelen, mert: …

– Öt nyelvtudományi szó magyarítása

1. fonéma = jelhang

2. grammatika = nyelvtan

3. pragmatika = választástan, nyelvieszköz-választástan

4. szinonima = rokonértelmű szó, rokonszó

5. szintagma = szószerkezet

– Az ógörög szavak átírásáról, kiejtéséről

– Felhasznált és javasolt szakirodalom

_________________________________________________

.

.

Magyarítás szükségeltetik

.

Az idegen szó prȧgmȧtȧ pȧrëkhëi.

(Magyar–ógörög zagyvamondat)

Cseberből vederbe? Hiba volt kiszorítani a tudomány régi nemzetközi nyelvét? (Talán igazságosabb lenne újra bevezetni a latint, az ógörög meg választható, kiegészítő tanulmány lehetne?) Jelenleg az angol szakirodalom szakszavai – akár eredeti angol, akár latin, akár görög eredetűek – egy az egyben vagy ,,magyaros” átírással kerülnek át a tudományos munkákba. Látszólag kitéphetetlenül belegyökereztek a magyar nyelvtudományi nyelvezetbe. Persze, a külországi nyelvtudósok eredményeiből is tanulnunk kell – ars longa, vita brevis; végtelen a tudomány, rövid az élet, de – álljon meg a gyalogmenet! – ne az angolszász nyelvelméletek szemüvegén keresztül nézegessük saját anyanyelvünket…

Föl kell zárkóznunk ma is minden tiszteletünket kiérdemlő lelkes nyelvújítóinkhoz és magyarítóinkhoz. Csipkedjük magunkat: nyelvtudományunk szaknyelvét is folyamatosan újítani vagy visszaújítani szükségeltetik: (vissza)magyarosítani.

Ógörög kifejezést alkalmazva az idegen szó pragmata parekhei [ejtsd: prȧgmȧtȧ pȧrëkhëi], azaz: alkalmatlanságot okoz, bajt eredményez. Tekintsük át a nehézségeket!

.

Az idegen szó helytelen, mert:

1. külcsín nélkül való, sőt egyenesen rútságot közvetít: infrastruktúra – (alap)hálózat(ok), közszolgáltatások;

2. kiejtése olykor bajos, nem illeszkedik a magyar hangrendszerhez: explozíva – felpattanó zárhang, felpattanó;

3. nehezen megjegyezhető: posztalveoláris – hátsó fogmedri (s, zs);

4. angolos írása nehézkes, zavarja a magyar helyesírást: on line, online, on-line – vonalban, élő(–), táv-, hálós, háló-, világhálós;

5. ha mégis beleillik hangrendszerünkbe, zavaró áthallásra ad alkalmat: szintagma – ?szín + ?tag + ?ma – szószerkezet (szerkezet); show (ejtsd: só) – látványműsor, látvány, bemutató, előadás stb.;

6. fölösleges akadályt képezve riasztja a kezdő tanulót, hallgatót: labiális, illabiális – ajakkerekítéses, ajakréses;

7. ködösít, az ismeretet kevésbé fejezi ki: kongruencia – egyeztetés;

8. elrejti a kézenfekvő, szemléletes mondanivalót: deverbális – ige-, igéből, igei, például: igei névszóképző, ige-névszó képző stb.;

9. magyarázatra szorul, ezért „időigényes”, „lopja az időnket”: fonéma [(to) phónéma] – jelhang, beszédhang; a hivatásos nyelvészek meg számtalan tankönyv bekezdésekben (vagy oldalakon át) magyarázgatja a ,,fonémát” és a többi idegen szakkifejezést;

10. szemtelenül „könyököl”, egyszerre több magyar szót is kiszorít: információ – adat, értesülés, felvilágosítás, hír, hírközlés, közlemény, tájékoztatás, tudósítás, tudakozó stb.;

11. pontatlanul kerül át a magyarba (például olyan közvetítő nyelvből, amelyben nem létezik hosszúság csak hangsúly): (hé) szünónümia – szinonímia – rokonértelműség;

12. egyszerre sérti a magyar nyelvet (idegenség) és az átadó nyelvet (az átírás erőszakkal „magyarosít”): kompozíció (latinul helyesen: compositio; pontos [!] jelentése: 1. összeállítás, összetevés, összeszerkesztés, elrendezés; 2. kibékítés, kibékülés, megegyezés, kiegyezés) – (erőletett nyelvészeti jelentése állítólag: szóösszetétel; továbbá: összetétel, összeállítás; műalkotás (felépítése vagy belső szerkezete); zenemű, zenedarab.

13. talán látszólag növeli a tudományos közlemény tekintélyét, de inkább ködösít. Az ép nyelvérzékű magyarok az érthető kifejezéseket és szövegeket kívánják…

.

.

Öt nyelvtudományi szó

magyarítása

.

Nyelvvédőként, magyarszó-kedvelőként a nyelvtudományban tömegesen fölbukkanó idegen szakszavakból az alábbi ötöt választottam ki – hogy példákat állítsak (statuáljak). Először a Meghatározásokat gyűjtöttem ki a kezem ügyébe került szótárakból. A Háttéradatok közlése a tájékozódást szolgálja, ugyanis mai magyar nyelvtani fogalmainknak nem kell megfelelniük az ógörögöknek és a latinoknak.

Az Érvelésben csak szűkszavúan támasztom alá a magyarítási javaslatot. Részletes elemzésre és nyelvtudományi beágyazásra nem vállalkozhattam.

.

1. fonéma (görög) = jelhang

Érvelés: Magyarázgatással terhelt idegen szavakkal fölösleges nyomasztanunk az általános és középiskolai (meg a korosabb) ifjúságot. A legárnyaltabb magyarázatot Tolcsvai Nagy – Kugler 2000 és Tolcsvai Nagy 2007 nyújtja (bár egyetlen jelhang is lehet jel). Buvári Márta szójavaslata találó: betűjelhez kapcsolódik, vagyis önálló beszédhang – nem csupán természettani (fizikai) értelemben hangzó.

(Egyébként a fónéma átírás lenne a helyes, mert a foné gyilkosságot, mészárlást jelent.)

.

Meghatározások, elnevezések

fonéma =

– jelhang [Buvári Márta];

– valamely nyelv hangjainak rendszerében olyan hang, melynek jelentést megkülönböztető szerepe van, … örül–őrül [Bárczi–Országh 1959–1962];

– jelentésmegkülönböztető elem, hang valamely nyelv hangrendszerében [Grétsy–Kovalovszky 1980-1985];

– hang; a nyelv legkisebb eleme, jelentésmegkülönböztető szereppel bíró hang [Szőke 1989];

– megváltoztatásával a szó jelentését is megváltoztató hang … lap–láp [Bakos 1994/1998];

– értelemhordozó hang [Molnos 1998/2015];

– …a nyelvi rendszer legkisebb eleme, tovább nem bontható. …nem nyelvi jel, csak jelelem. Szerepe a nyelvi jelek hangtestének létrehozása és megkülönböztetése. … A fonémákra jellemző, a fonémák közötti különbségeket hordozó tulajdonságokat megkülönböztető jegyeknek nevezzük. … a t és d képzésmódja… [Tolcsvai Nagy – Kugler 2000];

– jelentést (és szóalakot) megkülönböztető szerepű hang… tör–tőr, csoda–csuda [Pusztai 2003];

– elvont nyelvi egység, valamely hangtípus nyelvi megfelelője, amelyben egy beszédhang ejtésváltozatainak tulajdonságai összegződnek [Tolcsvai Nagy 2007];

– beszédhang [Tótfalusi 2011];

– olyan hang, amelynek jelentésmegkülönböztető szerepe van [Kiss–Kohári 2019].

.

Háttéradatok

.

(hé) phoné (görög) =

– ölés, gyilkosság; halálos seb [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 1. gyilkosság, vérontás, mészárlás; 2. gyilkossággal kiontott vér [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

(to) phoneuma (görög) =

– megölt (tárgy) [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– holttest [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

phóneó (görög) =

– hangot ad; szól, beszél stb. [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– I. 1. (hangosan/világosan) beszél, szól valakihez; 2. (állat) hangot ad; (kakas) kukorékol; 3. (hangszer) szól, zeng; II. 1. kimond/kiejt (szót, jóslatot); 2. kijelent, kinyilvánít, mond; 3. néven nevez; megnevez; hív; meghív; 4. megparancsol, hogy [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

(hé) phóné (görög) =

– hang, szó, beszéd, ének; lárma, kiáltás; riadalom; csicsergés, csiripelés. [Soltész – Szinyei 1875/1984];

– 1. hang; 2. kiáltás, lárma; 3. állatok hangja; madárdal; ordítás (szamáré); bőgés (marháé); 4. beszéd képessége (tagolt) beszéd; 5. hang, zengés (hangszeré); zaj, zúgás (tengeré); 6. nyelv, nyelvjárás; 7. mondás; szólás; hír, szóbeszéd. [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990]

.

(to) phónéma (görög) =

– hang, hangzat, szó, beszéd, nyelv [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 1. hang, szó; 2. beszéd [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

phónétikosz (görög) =

– hangzási, kiáltási, beszélési [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 1. hangra vonatkozó; 2. hanggal rendelkező, beszélni képes [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

.

2. grammatika (görög) = nyelvtan,

szerkesztéstan (?)

Érvelés: Mi volt előbb? A nyelvtan vagy a szerkesztéstan? Érdekes, hogy Balogh–Haader–Keszler–Kugler–Laczkó–Lengyel 2000/2001 (23. o.) és Keszler–Lengyel 2019/2021 (26. o.) így adja meg a grammatika két jelentését: 1. a nyelvi elemek rendszere és használati szabályaik; 2. szűkebb jelentéssel: szerkesztéstan. Furcsa pontatlanság: ugyanazzal a görög-latin szóval akarják jelölni a két összetett magyar szót… A Meghatározások mintha másképpen tájékoztatnának. Mivel a Magyar grammatika (= nyelvtan !) és a Kis magyar (= nyelvtan !) mintaadó alapműnek számít, nem lehetünk közömbösek szóhasználatukkal szemben.

.

Meghatározások, elnevezések

.

grammatika =

– nyelvtan [Bárczi–Országh 1959–1962];

– (hé) grammatiké tekhné (görög) = a helyes olvasás, írás tudománya; grammatica (ars) (latin) = nyelvtan, nyelvtudomány [Szőke 1989];

– nyelvtan [Bakos 1994/1998];

– nyelvtan; nyelvtanóra [Molnos 1998/2015];

– nyelvtan [Tolcsvai Nagy – Kugler 2000];

– nyelvtan [Pusztai 2003];

– 3. a nyelvi elemek és összeszerkesztésük tudománya (a középkortól); 4. nyelvtan, nyelvtani szerkesztéstan, egy nyelv jelentéstana, alaktana, szószerkezettana és mondattana együttesen, az ezekről való tudás; 5. nyelvtan, egy nyelv elvont rendszerének vagy jelentéstanának, alaktanának, szószerkezettanának, mondattanának tudományos leírása [Tolcsvai Nagy 2007];

– nyelvtan [Tótfalusi 2011];

– nyelvtan [Kiss–Kohári 2019].

.

grammatikus =

– nyelvtannal foglalkozó kutató, tudós; nyelvtan szerzője; nyelvtannal foglalkozó tudósra jellemző; nyelvtani [Bárczi‒Országh 1959–1962];

– a nyelvtannal foglalkozó szakember; nyelvész [Bakos 1994/1998];

– nyelvtantudós, nyelvtani [Molnos 1998/2015];

– nyelvtannal foglalkozó tudós; nyelvtani [Pusztai 2003];

– 2. a grammatika (4.) kutatója, szakembere; 3. a nyelvtani szabályoknak, a grammatikának (4.) megfelelő [Tolcsvai Nagy 2007];

– nyelvtantudós [Tótfalusi 2011].

.

Háttéradatok

.

grammatica (latin) = nyelvtan; nyelvtudomány [Györkösy 1970/1998];

grammatica (ars) (latin) = nyelvtan (hazai latinban: helyes beszéd- és írásmód) és grammaticus (latin) = nyelvész, nyelvtudós [Zaicz Gábor 2006/2021];

.

(hé) grammatiké (görög) =

– abc [Soltész – Szinyei 1875/1984];

– 1. az írás-olvasás tudománya; grammatika; 2. ábécé [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

(ta) grammatika (görög) =

– grammatikai ismeretek/tanulmányok; grammatika [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

(fn ho) grammatikosz (mn) (görög) =

– helyesen olvasni s írni tudó; nyelvész; nyelvtani [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– [mn] 1. írni-olvasni tudó; 2. régi írók műveit tanulmányozó; tudós. [fn] 1. írást-olvasást tanító; 2. írnok, jegyző, titkár; grammatikus, (szöveg)kritikus [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

.

3. pragmatika (görög) = nyelvieszköz–

választástan, eszközválasztástan,

választástan

Érvelés: Jellemzően viszonylag új tudományág megnevezésére szolgál ez az egyébként már szintén alaposan megterhelt kifejezés. Az idegen szó itt is ködösít. Tisztelt és kedves Nyelvészek! Kéretik magyarul írni és beszélni!

.

Meghatározások, elnevezések

– szabályzat, rendtartás [Bárczi–Országh 1959–1962];

– 1. ügyrend, szabályzat, rendtartás; 2. a jelrendszerek és az ezeket használó ember közötti viszont vizsgáló szemiotikai tudományág; 3. a jelentésnek a beszédhelyzetből, a beszélők korábbi ismereteiből, a közöttük levő kapcsolatokból stb. folyó összetevőivel foglalkozó tudományág [Bakos 1994/1998] [szemiotika = jeltudomány];

– szabálykönyv, ügyrend, rendtartás, szabályzat [Molnos 1998/2015];

– a nyelvi megnyilatkozásoknak (mondatoknak, szövegrészleteknek) és a beszédhelyzeteknek a viszonyát kutató tudományág [Tolcsvai Nagy – Kugler 2000];

– a jelek használatát, illetve jelentését befolyásoló tényezőket vizsgáló tudományág [Pusztai 2003];

– 1. a dolgok rendes folyása, rendtartás, ügyrend; 2. a jel és a jelhasználat viszonyát kutató szemiotikai tudományág; 3. a nyelvi megnyilatkozások (mondatok, szövegrészletek) és a beszédhelyzetek viszonyát kutató tudományág [Tolcsvai Nagy 2007];

– ügyrend, szabályzat, rendtartás [Tótfalusi 2011];

– a kommunikáció során használt nyelvi eszközök megválasztását befolyásoló tényezőket vizsgáló tudományág [Kiss–Kohári 2019].

.

Háttéradatok

.

pragmaticus vagy pragmatikus (görög-latin) =

– tapasztalt, szakértő; törvénytudó [Györkösy 1956/1970/1998];

– oknyomozó [Bárczi–Országh 1959–1962];

– 1. az adott feltételek között a legcélszerűbb felhasználást tekintő; 2. gyakorlati(as); 3. oknyomozó (történetírás) [Bakos 1994/1998];

– valóság közeli, gyakorlati(as), célhasznú, célszerű, célirányos, tárgyias, tényszerű, valamit józanul felmérő, valami alapján cselekvő, lényegre törő, nem fellengző, megvalósítható eszméket hangoztató [Molnos 1998/2015];

– 1. a legcélszerűbb megoldást, lehetőséget választó; gyakorlatias; 2. oknyomozó (történetírás) [Pusztai 2003];

– 1. a dolgok rendes folyásának, a rendtartásnak, az ügyrendnek megfelelő; 2. gyakorlati, a cselekvésre vonatkozó, azzal kapcsolatos; 3. a közjót, a jólétet szolgáló; 4. a tapasztalatban igaznak bizonyuló, célszerű cselekvéshez vezető; 5. oknyomozó (történetírás) [Tolcsvai Nagy 2007];

– ügyrendi; gyakorlatias, célratörő; oknyomozó [Tótfalusi 2011]

.

(to) pragma (görög) =

– tett, cselekedet, tény, cselekvés, tevékenység, vállalkozás, alkudozás, foglalkodás, ügy; dolog, tárgy; feladat, kötelesség, viszony, környülállás, helyzet [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 1. tett, cselekedet; 2. esemény, eset, fordulat, jelenség; 3. dolog, tárgy; 4. hasznos/szükséges dolog, előny; fontos dolog; 5. valóságos dolog, valóság; tény; 6. szóban forgó kérdés, téma; 7. (emberről) lény, személyiség [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

(ta) pragmata (görög) =

– nyilvános foglalkozások, államügyek, államkormányzás, államhatalom, állam [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 8. körülmények; állapot, helyzet; vagyoni helyzet; vagyon; 9. közügyek, államügyek; államhatalom; hatalom; 10. kellemetlenségek, nehézségek; baj; fáradozás [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

pragmatikosz (görög) =

– foglalkozási, végrehajtási; végrehajtásban ügyes, arra alkalmas; munkás, tevékeny; ügyértő, jogtudós, ügyvéd; jártas, tapasztalt; államhivatalt viselő, különösen államügyekben jártas; hadban tapasztalt, vitéz; erős, tetterős, ügyes, okos [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 1. (személy) tevékeny, tettre kész, államügyekben jártas; 2. (tevékenység) ügyes, államférfihoz méltó; 3. (történetírás) politikai; 4. (tan, nézet) tárgyra vagy tényre vonatkozó; 5. (katonai) nehezen legyőzhető, félelmes [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

.

4. szinonima (görög) = rokonértelmű szó,

rokonszó, hasonszó

Érvelés: A szótárak egybecsengenek ennél a kifejezésnél. A már használatos magyar változat egybe is írható, illetve rövidebben: rokonszó. Számításba jön a szintén rövid hasonszó.

.

Meghatározások, elnevezések

– szinoníma: rokon értelmű szó vagy kifejezés [Bárczi–Országh 1959–1962];

– rokon értelmű szó [Grétsy–Kovalovszky 1980-1985];

– hasonló nevű; rokon értelmű szó vagy kifejezés [Szőke 1989];

– rokon értelmű szó vagy kifejezés [Bakos 1994/1998];

– rokonszó, hasonszó, váltószó, rokonértelmű vagy hasonértelmű szó [Molnos 1998/2015];

– rokon értelmű szó vagy szóelem [Tolcsvai Nagy – Kugler 2000];

– rokon értelmű szó vagy kifejezés [Pusztai 2003];

– rokon értelmű szó (különböző hangalak és azonos vagy nagyjából azonos fogalom) [Tolcsvai Nagy 2007];

– rokon értelmű szó, megfelelő; hasonszó [Tótfalusi 2011]

.

Háttéradatok

.

szünónümosz =

– egyenlőnevű, hasonjelentésű [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– azonos nevű valakivel/valamivel [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

(ta) szünónüma =

– azonos nevű és természetű dolgok, rokonértelmű szavak [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

(hé) szünónümia =

– névegyenlőség [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– rokonértelműség [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

.

5. szintagma (görög) = szószerkezet

(szerkezet)

Érvelés: A magyar változat hosszú évtizedek óta egyértelmű, egybecseng a megkérdezett szótárak szerint. Ezért helytelenítenünk kell Keszler–Lengyel 2019/2021 (31. o.) eljárását, amely kíméletlenül beleszuszakolja a magyar kifejezések közé a kakukktojást. Javaslatom: szerves szókapcsolatok és szervetlen szókapcsolatok (ez eddig is így volt), [a szerves szókapcsolatok elágazik ilyképpen:] szószerkezetek és álszószerkezetek (itt kipöccintem a „szintagmát”). A nyelvi elemzés során, újabb előforduláskor alkalmas a szerkezet is.

A magyar nyelv rendszere eléggé bonyolult burjánzó gazdagsága és a kivételek okán. Aztán csodálkozunk, hogy a magyar fiatalok nem vonzódnak az idegen szavakkal megtűzdelt nyelvtudományhoz…

.

Meghatározások, elnevezések

– szószerkezet [Bárczi–Országh 1959–1962];

– valaminek a felépítése, összetartozó egysége; szószerkezet: szavaknak logikai vagy mondattani kapcsolaton alapuló viszonya, illetve maguk ezek a szavak [Szőke 1989];

– szószerkezet; logikai vagy mondattani kapcsolaton alapuló szókapcsolat [Bakos 1994/1998];

– szószerkezet: két alapszófajú szó (ige, főnév, melléknév, számnév, határozószó, névmás, igenév) nyelvtani kapcsolata [Tolcsvai Nagy – Kugler 2000];

– szószerkezet [Pusztai 2003];

– eredeti görög jelentése: hozzárendelt; 1. az attikai ókomédia szerkezeti eleme, a második főrész első fele; 2. szószerkezet, két alapszófajú szó nyelvtani és jelentéstani kapcsolata [Tolcsvai Nagy 2007];

– szószerkezet [Tótfalusi 2011]

.

Háttéradatok

.

(to) szüntagma (görög) =

– összerendezvény, összeállítmány; államszerkezet; rendezett sereg-osztály; csatarendbe állított sereg; irat, mű; iratgyűjtemény [Soltész–Szinyei 1875/1984];

– 1. csapattest; 2. alkotmány; 3. hangnem; 4. értekezés, könyv [Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990].

.

.

Az ógörög szavak átírásáról, kiejtéséről

Α, α (ȧlphȧ) = ȧ [ȧ = ajakkerekítés nélküli (palóc, nemzetközi) a (palóc nyelvjárási hȧmȧr ’hamar’)];

Ε, ε (ëpszilon) = ë [ë = középső nyelvállású e (több nyelvjárási és köznyelvi mëgyëk ’megyek’)];

Η, η (étȧ) = é [egyes esetekben ē, azaz nyílt hosszú e];

Υ, υ (üpszilon) = ü, ű;

Φ, φ (phi) = ph vagy f;

Ω, ω (ómëgȧ) = ó.

A hangjelölést Maywald–Vayer–Mészáros 1887/1918/1939/1978 szerint adtam meg (10–15. oldalak) – egyeztetve a magyar egyezményes hangjelöléssel.

Tájékoztatásul a görög névelőket zárójelben megadtam: hímnemben: ho, nőnemben hé, semleges nemben to, többes semleges nemben ta.

.

.

Felhasznált és javasolt szakirodalom

.

Bakos 1994/1998 = Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Főmunkatárs: Zigány Judit. Munkatárs: Kiss László. A szerkesztés munkájában részt vettek: Pálffy Éva, Zoltánné Fekete Márta. Változatlan lenyomat. Akadémiai Kiadó, 1998

Balogh–Haader–Keszler–Kugler–Laczkó–Lengyel 2000/2001 = Balogh Judit – Haader Lea – Keszler Borbála – Kugler Nóra – Laczkó Krisztina – Lengyel Klára: Magyar grammatika. Szerkesztő: Keszler Borbála. Bírálók: Elekfi László, D. Mátai Mária. [Első kiadás: 2000.] Harmadik, javított kiadás. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001

Bárczi‒Országh 1959–1962 = Bárczi Géza ‒ Országh László (vezető szerkesztők): A magyar nyelv értelmező szótára. I‒VII. kötet. Szerkesztették: Balázs János, Bíró Izabella, Elekfi László, Kelemen József, Kovalovszky Miklós, Lengyel Lajos, Martinkó András, O. Nagy Gábor, Szabadi Béla, Újvári Lajos. Akadémiai Kiadó, Budapest 1959‒1962 [Első kiadás; további utánnyomások]

Grétsy–Kovalovszky 1980-1985 = Grétsy László és Kovalovszky Miklós (főszerkesztők): Nyelvművelő kézikönyv. Első kötet. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Írta és szerkesztette: Elekfi László, Ferenczy Géza és sokan mások. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980 és Grétsy László és Kovalovszky Miklós (főszerkesztők): Nyelvművelő kézikönyv. Második kötet. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Írta és szerkesztette: Elekfi László, Ferenczy Géza és sokan mások. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985

Györkösy 1956/1970/1998: Györkösy Alajos (szerkesztette): Latin–magyar szótár. Munkatársak: Bödey József, Szily Ernő, Zigány Judit. [Első kiadás: 1956. 4., teljesen átdolgozott kiadás: 1970.] Változatlan lenyomat. Akadémiai Kiadó, 1998

Györkösy–Kapitánffy–Tegyey 1990 = Györkösy Alajos – Kapitánffy István – Tegyey Imre (szerkesztette): Ógörög–magyar szótár. Munkatárs: Bödey József. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

Balogh–Haader–Keszler–Kugler–Laczkó–Lengyel Keszler–Lengyel 2019/2021 = Keszler Borbála – Lengyel Klára: Kis magyar grammatika. Akadémiai Kiadó, 2019 (első kiadás); 2021 (változatlan utánnyomás)

Kiss–Kohári 2019 = Kiss Gábor – Kohári Anna: Nyelvészeti kisszótár. 2500 hagyományos és modern nyelvészeti fogalom magyarázata. Az ékesszólás kiskönyvtára 51. Sorozatszerkesztő: Bárdosi Vilmos, Kiss Gábor. Lektor, szaktanácsadó: Huszár Ágnes, Kemény Gábor, Nagy L. János, Tóth Szergej. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2019

Maywald–Vayer–Mészáros 1887/1918/1939/1978 = Maywald József – Vayer Lajos – Mészáros Ede: Görög nyelvtan. Felelős szerkesztő: Boronkai S. Ágnes [Korábbi fontosabb kiadások: 1887/1918/1939.] Tizedik, [kis] részben átdolgozott kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest, 1978

Molnos 1998/2015 = Molnos Angéla: Magyarító könyvecske. A magyar nyelvvisszaújítás kis szójegyzékének hatodik bővített, átdolgozott kiadása. Felelős kiadó: dr. Bertók Lóránd elnök. A Molnos Angéla, A Magyar Nyelvért és Lélektani Szaknyelv Megújításáért Közhasznú Alapítvány, Debrecen, 2015

Pusztai 2003 = Pusztai Ferenc (főszerkesztő): Magyar értelmező kéziszótár. Szerkesztők: Gerstner Károly, Juhász József, Kemény Gábor, Szőke István, Váradi Tamás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003

Soltész–Szinyei 1875/1984 = Soltész Ferenc és Szinyei Endre (szerkesztették): Görög–magyar szótár. Második, újonnan átdolgozott és bővített kiadás. Kiadja az „Irodalmi Kör” a Főiskola költségén. Nyomtatta Steinfeld Béla a Református Főiskola betűivel. Sárospatak, 1875. Hasonmás kiadás. Tudománytár. Sorozatszerkesztő: Gazda István. Utánnyomás gondozása: EDITORG. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1984

Szőke 1989 = Szőke Ágnes: Eredete nem ismeretlen. Latin és görög eredetű szavak tankönyveinkben. Munkatársak: Kollár Magdolna, Szundy Gizella. Lektorálta: Kapitánffy István. Szaklektor (matematika, fizika): Mayer Gyula. Felelős szerkesztő: Boronkai S. Ágnes. Ariadné Könyvek. Második kiadás. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1989

Tolcsvai Nagy 2007 = Tolcsvai Nagy Gábor: Idegen szavak szótára. Lektorálta: Benjámin Katalin (biológia, kémia, orvostudomány), Gerner József (matematika, fizika), Kis Ádám (informatika), Laczkó Krisztina (helyesírás, latin) .Osiris Kiadó, Budapest, 2007

Tolcsvai Nagy – Kugler 2000 = Tolcsvai Nagy Gábor (szerkesztette): Nyelvi fogalmak kisszótára. A szócikkeket írták: Kugler Nóra, Tolcsvai Nagy László. Korona Kiadó, Budapest, 2000

Zaicz 2006/2021 = Zaicz Gábor (főszerkesztő): Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Tinta Könyvkiadó, 2006. Újabb kiadás [kis javításokkal]: 2021

.

„Jegyezd meg e nagy igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette addig magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” (Bessenyei György)

.

Szerkesztette: Mészáros András nyelvvédő, magyarszó-kedvelő

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés