Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Általános alany

Két ismerősöm is szóvá tette, hogy újabban a fiatalok egyre gyakrabban tegező alakkal fejezik ki az általános alanyt. Az egyik –  tanár lévén –  elmondta, hogy ő ezt hibapontnak veszi a dolgozatokban, de van olyan kollegája, aki nem javítja. Melyiküknek van igaza? – kérdezte. A másik ismerős egyértelműen angol hatásnak tulajdonította ezt a jelenséget.

Mire is gyanakodnánk ma, ha nem az angolra, hiszen mindenki angolul tanul. Valóban, használják az angol társalgási nyelvben a you-t – azaz a 2. személyt, de a sajátos angol megoldás a one azaz egy, írásbeli fogalmazásban inkább ez járja, tehát ez a választékosabb, és vannak még más megoldások is: people (az emberek), we azaz mi.

Régebben a német hatásra gyanakodtunk mindig. Hallottam „az ember” fordulatot is bírálni azzal, hogy germanizmus, ugyanis németül az ember Mann, az általános alany pedig man (kisbetűvel, egy n-nel). A franciában is van ennek párhuzama:  az ember: homme, az általános alany on. Ha másoltuk is, ez elég természetes kifejezése annak, hogy az állítás nem kifejezetten a beszélőre, hanem sokakra vonatkozik.

A tegező formával Erdélyben találkoztam először általános alany értelemben, ilyeténképpen: Akkora a köd, hogy nem látsz az orrodon túl.  Furcsán hatott, mert nem tegeződtem az illetővel. Az angoloknál ilyen gond nincs, mert náluk nincs külön tegezés és magázás, sőt a te és ti is ugyanaz. Az előbbi eset falun történt, ahol nem lehet angol hatással számolni. Mivel nyelvjárásban létezik ez a megoldás, nem mondhatjuk, hogy helytelen.

Bel-Magyarországon az általános alany szokásos kifejezése a mindenki névmáson kívül leginkább  „az ember”, továbbá a többes szám 1. személy és a többes szám 3. személy. A helyzettől is függ, melyiket alkalmazzuk, nem mindig váltható át egyik a másikra.

Leginkább akkor mondjuk, hogy az ember, ha a saját tapasztalatunkat kiterjesztjük másokra. Pl. Ilyen árak mellett az ember kétszer meggondolja, mit vegyen. Mondhatjuk azt is: meggondoljuk, de azt nem, hogy meggondolják, mert mi magunk is benne vagyunk. A mi-hez képest az az ember  alany egy kicsit távolít. Meg kell hagyni, nem annyira irodalmi ez a kifejezés, dolgozatba nem írnám bele.

Az ember sose tudhatja. Vagy: Sose tudhatjuk. De nem mondjuk, hogy Sose tudhatják.

A harmadik személy határozottan távolít:  Azt mondják, a németek pontosak.  – Ez nem kifejezetten a beszélő véleménye, inkább másoké, ezért nem helyettesíthető ezzel: Azt mondjuk, a németek pontosak, sőt ezzel sem: Azt mondja az ember…

Ma már nem hordanak ilyen nadrágot. – A divatot inkább mások határozzák meg, ezért nem úgy mondjuk, hogy nem hordunk ilyen nadrágot.

Zalában ezt így készítik. – Ki? Ott mindenki. Ha a beszélő onnan jött, akkor őrá is vonatkozik, tehát azt is mondhatná: így készítjük. De ha nem odavalósi, akkor csak készítik.

Így nem viselkedünk társaságban. –  Ez azt jelenti: sem én, sem mások, tehát te se viselkedj így!  Ha azt mondaná a beszélő, hogy így nem viselkednek, azzal nem kötelezné a társát.

Azt, hogy egy állítás mindenkire vagy sokakra vonatkozik, másképp is ki lehet fejezni: Sohase lehet tudni.  Így kell készíteni. Nem illik így viselkedni. Csakhogy ilyenkor a mondatrészek nyelvtani szerepe más. – Mi nem illik? – Viselkedni. Tehát itt a főnévi igenév az alany, nem az ember. A nyelvtani elemzés nem tévesztendő össze a logikai elemzéssel.

Buvári Márta

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés