Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Fordítás – ferdítés

A címben szereplő szójáték mélységesen igaz. Karinthy egy szöveget többször oda-vissza fordított magyarról németre, németről magyarra, és a végén egészen más szöveg jött ki, mint az eredeti.

A népeknek különböző a gondolkodásmódjuk, ezért különbözik a nyelvük. Minél távolabbi a rokonságuk, annál kevésbé lehet egyszerűen kicserélni a szavakat. Ezért furcsák, sokszor értelmetlenek is a gépi fordítások.

Más nyelvek áttesz, átültet jelentésű szavakat használnak erre a tevékenységre. A magyar és a nyugati nyelvek közötti viszonyra nagyon találó szó a fordítás.

Először is meg kell fordítanunk a keltezést: mi a nagyobbtól haladunk a kisebb felé: előbb az évszám, azután a hónap, végül a nap, s ha szükséges, az óra, azután a perc. Az általánosból bontjuk ki a részleteket. A nyugatiak fordítva. Mivel írásbeliségünk évszázadokig erősen a Nyugathoz kapcsolódott, az indoeurópai szerkezeteket csak lassan és nem is teljesen sikerült levetkőznünk. Petőfi egyik forradalmi versének ez a címe: 15-dik március 1848.

A nevünket is más sorrendben írjuk, mint a nyugatiak: előbb írjuk a családnevünket (ezt vezetéknévnek is nevezzük, azaz bevezető névnek), utána a keresztnevünket, más szóval utónevünket, ugyanez a németek számára Vorname, azaz előnév, mert ők ezt teszik előre.

A teljes személynév jelzős szerkezetként is értelmezhető: melyik János, melyik Zsuzsa. A magyar családnevek egy része a helyet adja meg, ahonnan az ősök származnak, vagy ahol a birtokuk volt, pl. Csengeri, Debreceni, Tolnai. Sok név valamilyen tulajdonságot jelöl: Kis, Hosszú, Fekete, Balog (azaz balkezes), vagy az eredeti nemzetiséget: Német, Tót, Oláh. Végül vannak foglalkozásnevek: Kovács, Asztalos, Gerencsér stb. Ezek is jelzők, mert nálunk a főnév is lehet jelző változtatás nélkül. Mi a jelzőt mindig a jelzett szó elé tesszük, az újlatin nyelvek utána. A németben a jelző a magyarhoz hasonlóan elöl van, de a családnév nem jelzőnek számít. A származást, a birtok helyét a németek von, a franciák de viszonyszóval kapcsolják a keresztnévhez, de az egyéb családneveket is a keresztnév után teszik. A nyugatiak is rájöttek azonban, hogy a mi megoldásunk sok esetben célszerűbb: névsorban és hivatalos iratokban ők is előre teszik a családnevet.

Fordított a birtokos szerkezet is: Nálunk elöl van a birtokos, és jelöletlen, utána következik a birtok, és azon van a birtokosra utaló jel: az én kabát-om, a mi ház-unk, a csengő hang-ja.  Az indoeurópai nyelvekben jelöletlen a birtok, és többnyire elöl van, utána jön a birtokos elöljáróval vagy birtokos esetben: Tür des Hauses, pavé de la rue, knyig malcsikov stb. –  kivéve az angolban és a németben ’s-szel jelölt birtoklást: Goethe’s Gedicht. A birtokos névmás ezekben a nyelvekben is megelőzi a birtokot: mon amie, our house.

Tapasztaltam – bár ezt nehéz így, élő szóban szemléltetni -, hogy egy hosszú idegen nyelvű mondat fordítását célszerű a végén kezdeni. Az angol és a francia utánvetéssel újabb és újabb értelmezőket, mellékmondatokat sorakoztat emeletesen. a német pedig az összetett állítmány tartalmas részét, mellékmondatban pedig az egész állítmányt a mondat, ill. a tagmondat végére teszi. Nálunk a lényeges részek előre törekszenek. Benyhe János, aki irodalmár létére nyelvművelő jegyzeteket is írt, azt mondta, azért szoktunk egymás szavába vágni, mert már a mondat elején kiderül, mit akar a másik fél mondani. A magyaros fogalmazás főként mellérendeléssel, logikai sorrendben fűzi föl az állításokat. Ezért érthetők Pázmány Péter híres körmondatai, és olvashatók könnyedén Száraz Miklós György fél vagy akár egyoldalasra fűzött mondatai.

Mivel írásbeliségünk jó ideig az egyházi szövegek fordításából állt, máig sem tudtuk egészen levetkőzni a latinos szerkezeteket. A legismertebb imában, a Miatyánkban már kiigazították a  ki vagy a mennyekben kitételt így: aki a mennyekben vagy. Egészen magyaros így lenne a megszólítás: Mennyei Atyánk… A második legismertebb imánk így kezdődik: Üdvözlégy, Mária, kegyelemmel teljes.  Ilyen hátravetett jelzős szerkezet a magyarban nincs. Üdvözlégy, kegyelemmel teljes Mária? Így is furcsa volna. Esetleg jelzői mellékmondatként: Mária, akit betöltött a kegyelem. De talán nem is jelzőnek szánták, hanem kijelentésnek: Üdvözlégy, Mária! Betöltött a kegyelem. Az Úr van veled.” – vagy inkább: Veled van az Úr. A latin alapján bajos eldönteni, mi volt a szent író szándéka.

A jogászok szintén másolják a nyugati szerkezeteket. A szerződések szokásos címoldala: Adásvételi szerződés, amely létrejött – X Y mint eladó –  és N Z – mint vevő között az alábbiak szerint. Magyarosan így volna: Adásvételi szerződés, amely X Y mint eladó és N Z mint vevő közt jött létre.

Semmilyen szaknyelv nem mentesít az alól, hogy két lábbal a magyar nyelv talaján állva fogalmazzunk.

Buv

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés