Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

Hosszú kötőhangok?

Egy szövegemben a helyesírás-ellenőrző aláhúzta az egyiktek szót. Beírtam így: egyikőtök. Ezt jóváhagyta. Persze, a helyesírás-ellenőrző nem szentírás.  Utánanéztem másutt.

2016-ban az e-nyelv.hu-n kérdésre a tanácsadó ezt válaszolta:  „Az egyiktek, másiktok jellemzőbb a tájnyelvi nyelvváltozatokra, míg az egyikőtök stb. alakok inkább köznyelvi változatok.” Fordítva gondolnám.

Az 1980-ban megjelent Nyelvművelő kézikönyv csak az egyiktek, vagy egyiketek alakot ismeri, meg sem említi az egyikőtöket. Az 1994-ben megjelent Magyar ragozási szótár az egyik szót a melyik mintához sorolja.  Itt első helyen a -tek vagy –etek rag szerepel, zárójelben az -őtök. A történeti-etimológiai szótárban nem találtam ezekhez hasonló adatot. A Szinnyei József szerkesztette Magyar tájszótárban, amely először 1893 és 1901 között jelent meg, szatmári forrásból szerepel az eggyikőjük adat. Az 1988-as Új magyar tájszótárban tiszaigari adatként szerepel a mékőtök alak, Hajúnánásról pedig: mékőünk, mékőütök.

A Magyar történeti szövegtár keresőjében az egyiktek-re 7, az egyiketek-re 4, az egyikőtök-re 3 adat ugrott ki. Az egyikőjük 12-szer fordul elő, ez soknak tűnt, de az egyikük 516-szor.  Melyiktek: 4, melyikőtök: 7, de az utóbbiak mind 1950 utánról. Melyikőjük: 2, melyikük: 48. A legmeghökkentőbb alakból, a hármójukból 11 akadt 10 hármuk ellenében, mégpedig az első már 1899-ből.

János evangéliumában, ami Károlinál így hangzik: ”közületek egy mégis ördög”, az új fordításban „egyikőtök mégis ördög”.

Mi ez az -ő?  A mássalhangzó-torlódást kívánja feloldani? Ez az egyiktek, melyiktek esetében lehet, bár a két mássalhangzó külön szótagba esik. Csakhogy kötőhangok rövidek szoktak lenni: a, e, o, ö, ë: egyiketek, másikatok.

Előbb arra gondoltam, hogy a kettő véghangja vonódott el tévesen, és másolódott: kettőnk, egyőnk, egyikőnk, majd erre a mintára hármónk, kettőtök –  hármótok, kettőjük – hármójuk – bár a kettőjük hagyományos változata: kettejük.

1. Tóth Tibor kollégától kaptam egy másik tippet: az egyikünk – másikunk ejtésváltozata: egyikönk, másikonk – ebből az o, ö megnyúlhatott: egyikőnk, másikónk. Az -ó, -ő aztán hibás elvonással átment a ragozási sor többi elemére: egyikőtök, egyikőjük.

Lehetséges egy harmadik magyarázat is: az ö-ző nyelvjárásban az ëgyikëtëk egyikötök-nek hangzik, és ebben is megnyúlhatott az ö: egyikőtök, majd ez a minta másolódott.

Az egyikőtök, melyikőtök alak még talán indokolható a szebb hangzással: az egyiktek vagy egyiketek kicsit kattogósan hangzik, az egyikük, melyikük, hármuk azonban egész kényelmesen kimondható, semmiféle kötőhang nem kell hozzájuk (sem rövid, sem hosszú!), az őj ill. ój betoldás teljesen fölösleges, szervetlen. Kemény Gábor 2000-ben az Édes Anyanyelvünkben így fogalmazta meg ezekkel kapcsolatos fenntartását: „jó-e, hogy itt vannak, és milyen galibát fognak még okozni?” Bizony, ez galiba, azaz rendetlenség.

A jelek arra mutatnak, hogy nem újak ezek az -ó-s, ő-s alakok, de az utóbbi évtizedekben terjedtek el és burjánzanak egyre inkább. Talán a nyelvjárás iránti nosztalgia, a vélt régiesség vagy a változatosabb hangzás láttatja őket választékosabbnak. Kollégáim védelmükbe veszik ezeket: vannak a nyelvben más fölösleges elemek is. A magam részéről a szabályosra szavazok.

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés