Új nyelvművelői felfogás:

Buvári Márta ,,Nyelvművelés- elmélet – Értékelvű nyelvművelés” című kötete teljes terjedelmében fölkerült az Írásaink rovatba.

,,Tanuljunk könnyen rovásírni!” – Köszönet Ráduly Jánosnak a bölcs megoldásért!

Tegyünk ékezetet a hosszú magánhangzókra!

Mert ősi magyar írásunk, a rovás „még mindig nehézkes, még mindig bonyolult.”

A neves kibédi tanár, néprajztudós, költő-író 2004-ben jelentette meg kis könyvét. Fontos üzenet ez Székelyföldről. Köszönjük a figyelmeztetést. S ezúton is kérem székely nemzettársainkat, hogy a székely-magyar rovás művelésében ne a közép-magyarországi példákat kövessék. Hogy miért? A felelet egyszerű:

„Egyrészt csodáltuk azt a törekvést, amely arra irányult, hogy a magyar rovásírás-rendszerből mennél többet mentsünk meg a jövendő korok számára, másrészt viszont némi csalódottsággal nyugtáztuk, hogy ennek az írásfajtának a mai gyakorlati alkalmazása még mindig nehézkes, még mindig bonyolult.” (Részlet a Bevezető Gondolatokból, 5. oldal)

Íme a mű  –  s alatta az ábécé:

Ráduly János: Tanuljunk könnyen rovásírni! Segédkönyv a rovásírás elsajátításához. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2004

A RÁDULY JÁNOS JAVASOLTA ROVÁSÁBÉCÉ
Tanuljunk könnyen rovásírni! 53. oldal:

Miért, kinek nehéz a Forrai-ábécé?

Másik, hasonló tárgyú honlapírásomhoz igazodva újra hangsúlyozom, tisztelem Magyar Adorján, Forrai Sándor és a ma élő kutatók, tanárok küzdelmes munkáját – hogy terjedjen a rovás, ősi műveltségünk máig ható ereje.

De miért jó az nekünk, ha csak az amúgy is kiemelkedő tanulók, a lelkes gyerekek és fiatalok meg a jól nevelt cserkészek fogják használni az ősi magyar írást, a rovást? A közepes és gyenge tanulók nem számítanak? Ezt gyakorló tanárként kérdezem a jelenlegi rovásversenyek, -tanfolyamok szervezőitől.

Gondolkodjunk józanul: Nem akarom az ősi betűket egyenként elemezni, de nagyon jól tudjuk, hogy egyes rovás-mássalhangzók, -magánhangzók megtanulását, alkalmazását zavarhatja a latin betűkhöz való hasonlóság – nehezíti, kiolthatja a bevésődést. A jelenleg javasolt Forrai-ábécé magánhangzóit kimondottan nehéz alkalmazni, lassítja az írást-olvasást: a-á, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű. Tekintsük át a magánhangzókat:

https://nyelvmuveles.hu/nyelvmuveles/2012/08/petrovai.png

Petrovay János, Ráduly János, Bakonyi Gábor

A magánhangzókra a vízszintes ékezeteket Petrovay János görögkatolikus gimnáziumi tanár is alkalmazta. Emlékezzünk meg róla teljes alakos képével és keze írásával. Friedrich Klára közli az 1903-as fényképet és a kinagyított feliratot. Jól látható az összevont á-n és az é-n a vízszintes ékezet, „Tar Mihálynak emlékül”:

http://www.rovasirasforrai.hu/Rovasiras/Megfejtesek_FK/Megfejtesek-19_Rovasirasos-fenykep-1903.htm

A Budapesten élő Bakonyi Gábor fizikus végzettségű rováskutató kiválóan ismeri a rovás betűfajtáit.  Petrovay nyomán, Ráduly Jánostól függetlenül majdnem ugyanerre az eredményre jutott 2009-ben:

https://nyelvmuveles.hu/osi-magyar-iras-rovas/27

Vagyis: hagyjuk érintetlenül ősi magyar betűinket – kivéve a hosszúságot jelölő felülvonást. Közben Bakonyi Gábor honlapja nehezen elérhető, de javaslata továbbra is segítheti a bonyolult szabványosítás zűrzavarába merült (vagy tudatosan süllyesztett?) rovás-ügyet.

Eredete?

Megint csak kiemelem, hogy nem különösebben zavar, ha valaki ilyen-olyan eredetűnek állítja be az ősi magyar írást. A tudományos munkák már sok mindent kibogoztak. Kínlódjanak csak tovább az üggyel a tudósok. Elfogadom, hogy türk hatásra alkották meg, alkalmazták őseink első írásunkat – talán az avar korban. Tehát minden bizonnyal igaza van neves krónikaírónknak, Kézainak. (Az külön szomorú fejezete a magyar tudománytörténetnek, hogy a mai napig folyik Anonymus és Kézai Simon lejáratása, eljelentéktelenítése. Minden nép megbecsüli saját évkönyveit, krónikáit – a mi „tudósaink” éppen ellenkezőleg…) Nos, lássuk az évkönyvírót, krónikást:

Kézai Simon

Gesta Hungarorum – A magyarok története

Részlet a 21. részből:

„…Zakuli… cum Blackis in montibus confinii sortem habuerunt, unde Blacki conmixti literas ipsorum uti perhibentur.”

,,…a székelyek… a blakokkal együtt a végek hegyeiben nyertek osztályrészt, ezért a blakokkal összeelegyedve, mint mondják, azok betűit is használják.”

Rásonyi László A blakok, azaz bulakok címmel alaposan bemutatja ezt a török népet a Hidak a Dunán című kötetének (1981) 48-80. oldalain.

Mindent összevetve: nekünk, érdeklődő magyaroknak az a lényeg, hogy körülményeskedés nélkül tudjunk élni (írva, festve, fába róva, faragva, vésve, agyagba nyomva, gépírva stb.) az ősi magyar írással, a székely-magyar rovással – bennefoglaltan a könnyű használatú ékezetes hosszú magánhangzókkal.

Mészáros András

© 2011-2016 – nyelvmuveles.hu - honlapkészítés, weblapkészítés